2020. július 12. vasárnap
Ma Izabella, Dalma, Eleonóra névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Hága igaza

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Hága igaza
Vlore2007 fotója

A jog érintésével a politikától a politikáig. Ez az a pálya, amelyet a Belgrádban meghirdetett Koszovó politika megtett az elmúlt hónapokban. Biztos vannak, akik emlékeznek még az ENSZ-közgyűlés tavalyi ülésére, amikor világutazó külügyminiszterünk kissé szokatlanul mutatta ki örömét, miután kiderült, hogy Szerbia kérésére a Hágai Nemzetközi Bíróság megvitatja a koszovói kérdést. Pontosabban azt, hogy összhangban van-e a függetlenség kikiáltása a nemzetközi joggal. A 15 bölcs jogtudós módszeresen átrágta magát az anyagon, meghallgatta azoknak az országoknak a véleményét, amelyek szükségesnek tartották kifejteni mondanivalójukat ebben a kérdésben, majd tanácskozott és döntött. Világosan és egyértelműen. Szerbia kárára.

Dióhéjban ez a koszovói eset hágai kitérőjének a története. Mert azonnal kiderült, amit a nemzetközi jogban járatosak az elejétől kezdve hangsúlyoztak, hogy a bíróság véleménye nem kötelező érvényű, csupán tanácsadó. Ezt a tanácsot azonban merőben másképpen értelmezik Pristinában, illetve Belgrádban. Ami természetes, akárcsak az, hogy mindkét helyen politikai tolmácsolást nyert. Szerbiában is számos olvasata van. A hivatalos, hogy a törvényszék megkerülte a lényeget és nem válaszolt arra, jogos-e a szecesszió, érvényes-e még a szuverenitás elve. Tényleg nem adtak választ a jogtudósok olyan kérdésre, amelyet nem tettek fel nekik. A jogtudomány alfája és ómegája, hogy megszabaduljon a sallangoktól, hogy a lényegre összpontosítson, és ne hagyjon teret félremagyarázásra.

Tehát a hivatalos magyarázat szerint a bíróság átvert bennünket, és azzal, hogy félreérthetetlen választ adott a kérdésre, lehetetlenné tette a további politikai akrobáciát. Sebaj – üzente a külügyminiszter meg az államfő –, majd őszre az ENSZ-közgyűlésben folytatjuk a befejezettet, illetve kezdünk új mérkőzést más résztvevőkkel és más szabályokkal. Nem bízzuk többé magunkat 15 agyafúrt jogászra, majd az ENSZ tagság mond véleményt. Nem jogit, hanem politikait. Ha lesz érdeklődő. De hogy legyen, sürgősen világgá röppentünk 55 diplomatát, akik Tadiċ elnök levelét kézbesítik a kiválasztott országokban. Mindez kezd emlékeztetni azokra az esztendőkre, amikor az el nem kötelezettek egyik vezetőjeként egyensúlyozott az egykori Jugoszlávia a világ akkori két pólusa között. Most is vannak, akik haragszanak a nagyhatalmakra, de szavuk most még annyira sem hallatszik, mint 30 évvel ezelőtt.

Persze hogy mindezzel Belgrádban is tisztában vannak, csak be kell fogni azoknak a száját, akiknek az olvasatában a hágai vélemény a kormány katasztrofális politikájának a következménye. Szinte senki sem akar azonban arra emlékeztetni, hogy azok közül, akik így olvassák a bíróság döntését, 2008. február 17-én, a koszovói függetlenség kikiáltása napján többen éppen a hatalmat gyakorolták. Az ő válaszuk a „Koszovó Szerbia része” utcai nagygyűlés volt, amikor égett az Egyesült Államok nagykövetsége, meghalt egy ember és törtek, zúztak Belgrádban. Bár sokan csak arra a felvételre emlékeznek, amelyen a márkás tornacipőt, lopó igazságot hirdetők látszottak. Az állam elnöke akkor nem tartózkodott Belgrádban. Romániába látogatott – sokak számára – váratlanul. Korábban a kormány és a parlament is agitált a nagygyűlés mellett. Ezúttal nem volt szervezett tiltakozás, az elnök itthon volt és a nemzet elé lépett. A kormány is ezt tette. Megismételték, az ország egységével és szuverenitásával kapcsolatos közhellyé koptatott mondatokat, és megígérték a harc folytatását, kínosan ügyelve arra, hogy ki ne maradjon a „békés” és a „diplomáciai eszközökkel” kifejezés. Persze hogy ugyanaz a populizmus és nemzetieskedés a mozgatója ennek a politikának, amely elindította a balkáni golgotát. De már nem hogy nem cseng ki belőle, de még csak nem is kong benne. Csak a visszhang szól még vissza. Amely elülhet, ha hagyják. Azért akkora ereje még van, hogy kihallatsszon. Többen segítenek is tovább vinni. Nem csoda hát, hogy a boszniai szerbek kormányfője már jelezte, ők is elindulhatnak a koszovói úton. A horvát elnök minapi hivatalos első szerbiai látogatása azonban arra enged következtetni, hogy a belgrádi vezetés már nem ezt az utat akarja járni. Vagy mások nem engedik erre a pályára.

2010. július 25.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Gruevszki megszólalt

A Frankfurter Allgemeine Zeitung most nagy nehezen rávette egy beszélgetésre, amelynek során azt közölte, hogy teljesen >

Tovább

A demokrácia alkonya

Professzorok, szerkesztők, a civil társadalom vezetői hanyatt estek a populista tekintélyelvűség előtt, sőt, együttműködtek azzal. Esettanulmányban >

Tovább

Orbán á la Trump

Annak idején liberálisként és istentagadóként indult, de azután rájött, hogy a vallás politikai hasznot hozhat számára. >

Tovább

Merkel és a populisták

A képviselők úgy vették, hogy szavai támadást jelentenek Trump és Johnson, vagyis azok ellen, akik nem >

Tovább

A világ esik szét amíg az USA visszavonul

A liberális demokráciáknak nincs esélyük, hogy ellensúlyt képezzenek bizonyos területeken Pekinggel szemben, de egyben együtt is >

Tovább

Soros befolyása

A filantróp Soros kora előtt jár, hiszen rájött, mekkora gondok feszítik a világot. Lásd a kelet-európai >

Tovább

Von der Leyen Horvátországban kampányolt

A Bizottság szóvivője ugyan kifejtette, hogy a politikus személyes véleményét mondta el a Néppárt által szervezett >

Tovább

A HDZ győzött, a lengyelek meg még mindig a körmüket rágják

Sokaknak elnyerte a tetszését Plenković miniszterelnök mérsékelt vezetési stílusa mutat rá az Oxfordi Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok >

Tovább

Erkölcsi tisztaság kontra Koszovó?

A szerb elnök szerint országa számára Koszovó függetlensége nem lehet fontosabb, mint az értékek, az erkölcsi >

Tovább

Londoni levél – A „hazai hivatal”

Az itteni belügyminisztériumot 1782 óta Home Office-nak hívják, a kitöltendő kérdőívem fejlécében is ez volt. Tárgyilagos >

Tovább

A szélsőjobb királycsináló lehet Horvátországban

Egy zágrábi történész arra figyelmeztet, hogy az ország az eddiginél sokkal közelebb kerülhet a populista, a >

Tovább

Az orosz bénultság

Megint divatba jöttek az üres politikai rituálék, akárcsak a Brezsnyev-érában. De a hasonlóság vonatkozik arra is, >

Tovább