Ma Jeromos, Honória, Hunor névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Hága igaza
Öreg Dezső
A jog érintésével a politikától a politikáig. Ez az a pálya, amelyet a Belgrádban meghirdetett Koszovó politika megtett az elmúlt hónapokban. Biztos vannak, akik emlékeznek még az ENSZ-közgyűlés tavalyi ülésére, amikor világutazó külügyminiszterünk kissé szokatlanul mutatta ki örömét, miután kiderült, hogy Szerbia kérésére a Hágai Nemzetközi Bíróság megvitatja a koszovói kérdést. Pontosabban azt, hogy összhangban van-e a függetlenség kikiáltása a nemzetközi joggal. A 15 bölcs jogtudós módszeresen átrágta magát az anyagon, meghallgatta azoknak az országoknak a véleményét, amelyek szükségesnek tartották kifejteni mondanivalójukat ebben a kérdésben, majd tanácskozott és döntött. Világosan és egyértelműen. Szerbia kárára.
Dióhéjban ez a koszovói eset hágai kitérőjének a története. Mert azonnal kiderült, amit a nemzetközi jogban járatosak az elejétől kezdve hangsúlyoztak, hogy a bíróság véleménye nem kötelező érvényű, csupán tanácsadó. Ezt a tanácsot azonban merőben másképpen értelmezik Pristinában, illetve Belgrádban. Ami természetes, akárcsak az, hogy mindkét helyen politikai tolmácsolást nyert. Szerbiában is számos olvasata van. A hivatalos, hogy a törvényszék megkerülte a lényeget és nem válaszolt arra, jogos-e a szecesszió, érvényes-e még a szuverenitás elve. Tényleg nem adtak választ a jogtudósok olyan kérdésre, amelyet nem tettek fel nekik. A jogtudomány alfája és ómegája, hogy megszabaduljon a sallangoktól, hogy a lényegre összpontosítson, és ne hagyjon teret félremagyarázásra.
Tehát a hivatalos magyarázat szerint a bíróság átvert bennünket, és azzal, hogy félreérthetetlen választ adott a kérdésre, lehetetlenné tette a további politikai akrobáciát. Sebaj – üzente a külügyminiszter meg az államfő –, majd őszre az ENSZ-közgyűlésben folytatjuk a befejezettet, illetve kezdünk új mérkőzést más résztvevőkkel és más szabályokkal. Nem bízzuk többé magunkat 15 agyafúrt jogászra, majd az ENSZ tagság mond véleményt. Nem jogit, hanem politikait. Ha lesz érdeklődő. De hogy legyen, sürgősen világgá röppentünk 55 diplomatát, akik Tadiċ elnök levelét kézbesítik a kiválasztott országokban. Mindez kezd emlékeztetni azokra az esztendőkre, amikor az el nem kötelezettek egyik vezetőjeként egyensúlyozott az egykori Jugoszlávia a világ akkori két pólusa között. Most is vannak, akik haragszanak a nagyhatalmakra, de szavuk most még annyira sem hallatszik, mint 30 évvel ezelőtt.
Persze hogy mindezzel Belgrádban is tisztában vannak, csak be kell fogni azoknak a száját, akiknek az olvasatában a hágai vélemény a kormány katasztrofális politikájának a következménye. Szinte senki sem akar azonban arra emlékeztetni, hogy azok közül, akik így olvassák a bíróság döntését, 2008. február 17-én, a koszovói függetlenség kikiáltása napján többen éppen a hatalmat gyakorolták. Az ő válaszuk a „Koszovó Szerbia része” utcai nagygyűlés volt, amikor égett az Egyesült Államok nagykövetsége, meghalt egy ember és törtek, zúztak Belgrádban. Bár sokan csak arra a felvételre emlékeznek, amelyen a márkás tornacipőt, lopó igazságot hirdetők látszottak. Az állam elnöke akkor nem tartózkodott Belgrádban. Romániába látogatott – sokak számára – váratlanul. Korábban a kormány és a parlament is agitált a nagygyűlés mellett. Ezúttal nem volt szervezett tiltakozás, az elnök itthon volt és a nemzet elé lépett. A kormány is ezt tette. Megismételték, az ország egységével és szuverenitásával kapcsolatos közhellyé koptatott mondatokat, és megígérték a harc folytatását, kínosan ügyelve arra, hogy ki ne maradjon a „békés” és a „diplomáciai eszközökkel” kifejezés. Persze hogy ugyanaz a populizmus és nemzetieskedés a mozgatója ennek a politikának, amely elindította a balkáni golgotát. De már nem hogy nem cseng ki belőle, de még csak nem is kong benne. Csak a visszhang szól még vissza. Amely elülhet, ha hagyják. Azért akkora ereje még van, hogy kihallatsszon. Többen segítenek is tovább vinni. Nem csoda hát, hogy a boszniai szerbek kormányfője már jelezte, ők is elindulhatnak a koszovói úton. A horvát elnök minapi hivatalos első szerbiai látogatása azonban arra enged következtetni, hogy a belgrádi vezetés már nem ezt az utat akarja járni. Vagy mások nem engedik erre a pályára.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Menedék-ügyben 2015 óta a válság jelenti a normális állapotot
Miközben sem a jobb-, sem a baloldal nem képes életképes javaslatokkal előrukkolni, így az EU képtelen >
Szlovákia a választás után átcsúszhat Orbán táborába
A Nyugat számára nagy a tét, mindenesetre a szlovák politikában áttekinthetetlenek az erőviszonyok és igen nagyok >
Csak kétféle megoldása lehetséges: vagy Oroszország győz, vagy Ukrajna
Ha Oroszország győz, az bizonyosan nem jelenti Putyin katonai kalandjainak a végét, és a következő állomás >
Európa jobbra tolódása nincs kőbe vésve, a baloldalnak semmi oka az elkeseredésre
A munkásosztály soha nem vált le a baloldalról. A szegényebb körzetek mindig is a progresszív pártokra >
Európa „mini-Trumpjai” túlélték a bukását és most a visszatérésében reménykednek
Paul Taylor szerint a populisták, Orbántól kezdve Ficóig, jelenleg Washingtonra vetik vigyázó szemüket, mert a bukott >
Koszovó és Szerbia azt csinál, amit akar: Az EU-nak tekintélyproblémája van a Balkánon – és ez veszélyes
A jelek szerint a két szembeálló oldal egyáltalán nem szorgalmazza a kapcsolatok rendezését. Sőt a vasárnapi >
A fellazítás politikája
Nemcsak Magyarországon, hanem a határon túl élő kisebbségi közösségekben is elsorvasztották a magyar nyelvű független médiát >
Így működik a Meloni-rendszer
Az olasz kormányfő olyan, mintha burok venné körül: amióta egy évvel ezelőtt megszerezte a hatalmat, egymás >
Nyugat türelme hamarabb elfogy, mint ahogy véget ér a háború
A Stanford Egyetem neves történésze Niall Ferguson azt látja, hogy kezd meginogni az amerikai támogatás. Az >
Harc a demokráciáért Kelet-Európában: Szerbia szinte már teljesen elveszett a Nyugat számára
Az egyik legjobb osztrák sajtóelemző kiábrándítónak nevezik, hogy Kelet-Európában folyik a harc a demokráciáért, de egy >
Ukrajnának és az USA-nak is új stratégiát kell kidolgoznia
A Washington Post biztonságpolitikai szakírója úgy látja, hogy Ukrajnának és az USA-nak is új stratégiát kell >
A Putyin-barátság fontosabb, mint a kiállás a magyar kisebbségek mellett
Nagy az eshetősége, hogy a 400 ezres szlovákiai magyarságnak ezúttal sem lesz önálló képviselete a pozsonyi >