2021. január 17. vasárnap
Ma Antal, Antónia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Szomorú történetek

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Szomorú történetek
Az igazság (Matt Frederick illusztrációja)

Nem hozott valódi izgalmat ebbe a szomorú, esős őszi nyárelőbe a foci vb sem. A régi szép időkben a múlt péntek és a mögöttünk levő szerda közötti öt napon Szerbiában egészen biztosan a „nincs hozzánk mérhető” hangulat uralkodott volna el. A Németország felett aratott diadal és az Ausztráliától elszenvedett vereség közötti öt nap azonban egyszerűen elmúlt minden komolyabb eufória nélkül. Aminek nyilván a sörgyárak örülnek a legkevésbé. Nem elég, hogy ez a nyár eddig nem nyár, de már a szerb szurkolók sem a régiek.

A sajtó sem az. Egyre inkább magával foglalkozik. Főleg a magát komolynak tartó fele. Egymást érik a médiáról szóló szaktanácskozások, a sajtószabadság fogalmát elemző és értékelő kerekasztal-megbeszélések. A minap az egyiken az államfő is részt vett. És igyekezett nem elnökként, hanem szakmabeliként beszélni, pszichológusként. Ment is neki meg nem is, de egy pillanatra sem volt kioktató. Inkább megértő és együttérző. Ért a szakmához. A magáéhoz és a miénkhez, az újságíróihoz is. Nem úgy, mint a politikai brancsból egyesek, akik az újságírók elleni vádemeléssel kérnek elégtételt az őket a sajtóban ért vélt vagy valós sérelmekért. Akkor is, amikor a velük foglalkozó írások az újságok humoroldalán jelennek meg. Április végén egyik kollégánkat jogerősen pénzügyi kártérítésre kötelezte a kragujeváci bíróság amiatt a humoros írás miatt, amellyel a szerbiai politikai élet fenegyerekét, Velimir Ilićet, a két évvel ezelőtti választásokon megbukott Koštunica-kormány híres-hírhedt útépítő miniszterét vette célba a szerző. Azt az embert, aki tévékamerák előtt rúgta fejbe egyik kollégánkat, mert gyanús anyagi ügyeiről próbálta kérdezni. Azt, aki miniszterkedése során arról volt nevezetes, hogy félvállról kezelte azokat az újságokat, amelyek nem arról faggatták, amiről ő beszélni akart.

Szóval a bíróság ítélete szerint a humoreszkkel lelki fájdalmat okoztak a politikusnak, amin csak anyagi és pénzbeli juttatással lehet enyhíteni. Csöppet sem veszélytelen ítélet. Üzenet értékű. Azt üzeni a közéleti szereplést vállalók egyik csoportja – a politikusoké – a közéleti szereplők másik csoportjának – az újságíróknak –, hogy ők, mármint a politikusok, sérthetetlenek, nem tűrik a bíráló szót, nem lehet velük kukoricázni. Aki nem ír egyszerre, nem kap bért estére. A szerbiai jogrendszer nem a precedens elvén működik. Elvben. De a gyakorlatban nehéz lesz nem megtörténtként kezelni az ítéletet a következő sajtóperben. Mert az áprilisi ítélethirdetés után hirtelen megszaporodtak az efféle bírósági vádemelések. Rég elfelejtett sérelmek kerülnek az igazságszolgáltató szervek elé kártérítési követeléssel. Nemcsak politikusok, hanem kollégák is perelik egymást a másik által okozott mérhetetlen lelki szenvedés miatt. A példa ragadós. Újságírói körökben egyébként is sokan bálványt látnak a politikusban. Amíg pozícióban vannak, imádni is hajlandók őket. Ők pedig magukat, meg védeni egymást, a csoporthoz tartozókat. Hatalom és ellenzék egyaránt. Ezért veszélyes precedens a politikus, kontra újságíró ítélet kimondása. Mert a szolidaritás elvét élteti a politikusok körében. Nem sok jóra számíthatnak az olyan közéleti személyiségek sem, mint a színészek, az írók, a filozófusok. És sorakoznak a vallási közösségek is. Amelyek most már végleg helyet kértek és kaptak a politikában. Nem lehet tőlük megvonni ezt a lehetőséget – érvelnek sokan. Ők is a társadalom része. Legális hát óhajuk, hogy nem csak a szellemi, hanem a világi dolgokba is bele akarnak szólni. Olyannyira, hogy a szerbiai muzulmán közösség vallási vezetője 100 millió eurós kártérítést követel az egyik belgrádi napilap humoroldalán megjelent fotomontázs miatt, ahol – vélhetően politikai tevékenysége miatt – ortodox papi öltözetben, homlokán kereszttel szerepelt. A főpap a Muzulmán Közösség Tanácsa szerint is jogosan pereli a Bliccet, mert a kép az iszlám ellen szól, és kikeresztelkedésre buzdít. Nem a mi tisztünk az eset elbírálása, majd a bíróság megteszi. Viszont világos, hogy fokozza a problémát, ha a politikai nézeteltérés és hitvallás a vallásival párosul. Ez pedig elkerülhetetlen, ha a papok politizálnak.

2010. június 26.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A vágy vakcinája

Mintha az ellenzék is érezné az immár számokban is megmutatkozó esélyt, mintha a fegyelem és az >

Tovább

Magyarországnak soha nem volt ilyen cinikus, romlott, gonosz kormánya

Nem gondolhatunk másra, hogy az orosz majd a kínai oltóanyag népszerűsítése mögött kizárólag üzleti és politikai >

Tovább

Merkel-utód: Csak semmi kísérletezés

A Financial Times úgy véli, hogy Armin Laschet annak a jelszónak a jegyében lett a CDU >

Tovább

Siralmas Trump politikai teljesítménye

Hatalmas erkölcsi felelősséget visel, akárcsak a republikánusok a kurzus geopolitikai következményeiért. Hiszen ha az Egyesült Államokban >

Tovább

Kinek a haszna?

És Orbán legnagyobb tévedése abban van, hogy ezt a kínai valamit azoknak a hatvanon felüli krónikus >

Tovább

FT: Bidenek egy „Amerika az első” külpolitikára van szüksége

Ha Biden hatalmon akar maradni, akkor le kell választania az anyagilag nehéz helyzetbe jutott rétegeket a >

Tovább

„Kedves CDU! Ugyan árult már el végre, mit kívánsz tenni Orbán Viktorral!”

A döntéstől függ az EU-ban a demokrácia és a jogállam jövője. Orbán nem csak Magyarországon okozott >

Tovább

DW: Vihart kavar egy szobor Budapesten

Csak áprilisban fogják kiállítani a „Fekete életek számítanak” mozgalom támogatására született, mindössze kb. egyméteres szobrot, ám >

Tovább

Krugman: A washingtoni puccs már évtizedek óta érett

Amikor felbukkant a Tea Párt, majd Trump, a pártvezetés kénytelen volt ráeszmélni, hogy már azok kezébe >

Tovább

NZZ: A magyar ellenzék egyetértett a korszakváltásban

Korszakváltásban bízik a magyar ellenzék, mert hosszú ideje nem voltak ennyire jók az esélyei, hogy véget >

Tovább

Putyin lidércnyomása

Nehogy bárki azt higgye: Putyin a hasát fogja a washingtoni lázadás miatt. Sőt, az lidércnyomással ér >

Tovább

Ahol az igazság már nem számít, az a fasizmus előszobája

Amikor nem ragaszkodunk többé a tényekhez, akkor átengedjük a hatalmat olyanoknak, akik – megfelelő gazdagság és >

Tovább