2024. június 15. szombat
Ma Jolán, Vid, Viola névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Mai magyar (kisvárosi) valóság

Mesés történet

Király László
Mesés történet

Már csak a mesékben hiszek. Kisebbik leányomnak számtalanszor felolvastam a Piroska és a farkas címűt.

Amikor elvittem a palicsi állatkertbe, a farkas ketrece előtt megkérdezte: – Apu, melyik rács mögött lakik a Piroska? Nos, azóta saját gyermekkorom csínytevéseivel altatom. Nagyokat kacag a hallottakon és nem hoz kellemetlen helyzetbe. Minden keresztkérdésére ugyanis tudom a választ. Ugyebár, azok a dolgok velem történtek meg.

Nem is olyan régen, amikor az újkori magyar újságírással jegyeztem el magam tudtam, hogy mindaz, amit látok és hallok, csak a jéghegy csúcsa. Volt némi tapasztalatom. 1973 márciusában pincérnek öltözött rendőrök zavartak ki többedmagammal a Pilvaxból. Jugoszláv útlevelünket is csak a követség előtt kaptuk vissza akkor. Gondoltam, azok a reflexek még itt munkálnak az emberek lelkében, nem árt, ha mélyebbre merülök. Esetleg az olvasó ma még arra kíváncsibb, ami a felszín alatt rejtőzik. Nyomozó nem voltam (besúgó sem), ám kérdezni nem szégyen. Szoktam is többet a kelleténél. A firkász amúgy is kíváncsibb, mint az átlagember. Ki kellett ábrándulnom. Néhány alámerülési kísérlet után rám szóltak, vagy betelefonáltak a szerkesztőségbe. Az üzenetek így summázhatók:

– Nem vagyunk kíváncsiak arra, kihez szaladgálnak aznapi véleményükért a polgármester jelöltek… Ne érdekelje a firkász urat ki áll az olajmaffia, az ingatlanüzérek, az adóeltitkolók hátterében… Az csak jó, ha az utcasarkon ácsorgó pénzváltók a mi fiaink, mert nem vernek át senkit… Ne papoljon nekünk arról, mi lesz döntéseink következménye… Csakis a színtiszta száraz tényeket írja meg, amit elmondunk és megmutatunk…

– Ami pedig felborzolja a kedélyeket, nos azt nem kell észrevenni… Majd mi szólunk időben, a köz érdekében!
Találja ki a saját kis szenzációit a firkász!

Más szóval, ami nincs az újságban az meg sem történt. Például: történt a minap Baján, hogy a reptérről elloptak egy új sportrepülőt. Az nem volt hír. Senki nem írta meg, pedig nekem szenzáció szagú volt. Minden helyi firkász azonnal sejtette, hogy biztosítási csalás van az eset hátterében. Majd megírjuk a rendőrségi sajtótájékoztató után – intett le a szerkesztő. Megértettem.

Azóta teszem a dolgom. Múltkor a szemem láttára csapott bele a villám egy lakó- és üzletházba. Porig égett. Megvártam a tűzoltók jelentését. Azt mondták rövidzárlat volt. Azon a héten (hála Istennek) nem sújtott le a villám – mondták. Vagy úgy, villámcsapásért nem jár kártérítés. Világos. Ezentúl úgy fogok tenni, mint az amatőr gyöngyhalász. Kedvtelésből merülök alá, és valahányszor feljövök levegőt venni, azt mondom: most sem találtam semmit. Az meg, hogy mit rejtegetek a fürdőgatyámban, végképp nem tartozik senkire. Persze ujjongva mesélem el, micsoda színekben pompázik a tengerfenék. Ha kell, beszámolok a fodrozó hullámokról meg a halászok hálójában rekedt nagy halakról. De ezek a „nagy halak” nem azok a „nagy halak”, a hullámverések meg csak úgy vannak.
Azért érnek még meglepetések. Például tegnap pici lányom szomszéd kisbarátnőjére is vigyáznom kellett. Esti mese előtt megkérdeztem tőle: – Mit szoktatok mondani az oviban a terített asztalnál? Azt válaszolta: – Jó étvágyat kívánunk… Ja, és péntekenként még azt is, hogy… aki nekünk ételt italt adott, annak neve legyen áldott – tette hozzá. De miért csak pénteken? – érdeklődtem. – Mert óvó néni mondta, hogy ma ezt már így kell mondani! – hangzott az egyértelmű válasz.

Hát ilyen mesékből áll mesésnek nem mondható életünk. Vagy ahogyan a mai magyar médiák nagy mágusai mondják, a jelszó: mindennapi szenzációnkat add meg nekünk ma! Hát nem szenzációs dolog az, hogy a legnépesebb magyar újságíró szervezet elnöke ugyanaz a kolléga, aki meghamisította Teller Ede levelét? Vagy ezt is a sajtótájékoztató után illik közölni?

2009. június 16.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A fasisztoid lázadás a maga korában

Mint ahogy a harmincas évek vége felé szinte minden zsidó családban előfordult Európában, hogy valamelyik rokon >

Tovább

Tanyasi történet

Jártam nemrég egy tanyán. Befordultam a két fasor láttán, leültem a kockás abroszhoz, rendeltem ezt-azt, és >

Tovább

A választás után a 30-as éveket emlegeti a sajtó, de attól az EU fényévekre van

Ezt állítja Josef Joffe, a nagy tekintélyű német újságíró a Neue Zürcher Zeitungban. Szerinte ugyanis Le >

Tovább

Pressman: Nincs ingyen ebéd

A budapesti amerikai nagykövet arra figyelmeztette az Orbán-kormányt, hogy nincs ingyen ebéd, azaz ára van annak, >

Tovább

Magyar a magyar rónán

A színrelépése óta olyan a közhangulat, mint Arthur Miller drámájának, a Salemi boszorkányoknak Salem nevű falujában. >

Tovább

Pofon Orbán Viktornak – remény Magyarországnak

Az Európai Néppárt már mint jövendő testvérpártot üdvözölte a Tiszát, ez segíthet a pártnak abban, hogy >

Tovább

Orbán arcot vesztett a választáson

Megrendült a verhetetlenségének a nimbusza. Erősen igyekezett, hogy diadalnak állítsa be a kellemetlen pofont kötelességtudóan tapsikoló >

Tovább

Orbán Viktor évek óta először elveszítette az abszolút többséget

A Tisza Párt veszedelmesen szorongatja. Ily módon hosszú idő után ismét van olyan politikai erő, amely >

Tovább

A magyar politika egyre erősödő újonca tízezreket vitt ki az utcára

A választás előtt közvetlenül tömegmegmozdulást szervezett Orbán kihívója, mert abban bízik, hogy csapást tud mérni a >

Tovább

Európa a démonaival harcol

Úgy tűnik, pont akkor mutat amnéziát, amikor egyszerre több válságot kellene megoldania. Pedig Mitterrand már csaknem >

Tovább

Érzelmek rabságában

Magyar Péter komplex politikai tehetsége közül az egyik éppen az, hogy tud a nép nyelvén beszélni, >

Tovább

A világosság lobogója alatt

Sosem késő a világosság lobogója mögé állni a Sötétség Államában. Szabad gondolkodás, szabad szó után szabad >

Tovább