Ma József, Bánk névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
WAZ
Öreg Dezső
Kivonul Szerbiából a Westdeutsche Allgemeine Zeitung, a WAZ német lapkiadó óriás. A hír nem keltett méltó érdeklődést a sajtóban, politikai körökben pedig úgy tettek, mintha meg sem hallották volna. Pedig hallaniuk kellett, hiszen a német konszern igazgatója az államfőhöz intézett levelet az eset kapcsán. Ebben tájékoztatta Boris Tadićot távozási szándékáról, pontosabban döntéséről. Amit az ellene folytatott példátlan sajtóhadjárattal és rágalmazással indokolt.
Tény, hogy három nagypéldányszámú belgrádi napilap is támadta a WAZ-ot azzal, hogy ha nem is monopóliumra, de nagyméretű koncentrációra törekszik a szerbiai nyomtatott sajtóban. Írták a német cégről azt is, hogy egy, cigarettacsempészéssel gyanúsított, kétes múltú és hírű üzletemberrel törekszik egyeduralomra az itteni lapterjesztési piacon. Az erről szóló levél a már említett három nagypéldányszámú újság főszerkesztőjének a tollából származik. Az egyik megvásárlásában egyébként érdekelt volt a német konszern is, amely fele-fele arányban osztozik az állammal Szerbia legpatinásabb napilapján, a Politikán. A jelek szerint ez az újság teljes egészében visszakerül az állam tulajdonába, tehát a befolyása alá. Ami, ha másért nem, akkor azért rossz, mert egyértelmű hátrálást jelent a központilag ellenőrzött sajtó felé. A WAZ igazgatója az elnökhöz intézett levelében fel is rója, hogy szemben a többi közép-kelet-európai országgal, ahol jó fogadtatásra találtak, Szerbiában csak anyagi veszteséget könyveltek, és rágalmazást kaptak. Az igazgató nem titkolja, hogy számított az állam és a vezető politikusok erkölcsi támogatására. Mindenekelőtt azért, mert az állami szerveknek átadták, illetve fölkínálták az összes hivatalos iratot, amellyel bizonyíthatják lépéseik jogosultságát és őszinteségét. Mindezek után nem tudnak sikeresen tevékenykedni Szerbiában. Egyben megvádoltak egy másik üzletembert, aki még Milošević idejében szerezte első millióját, hogy zsarolta a német céget az egyik rágalmazó újság megvásárlása kapcsán.
Mindez csupán azért érdekes, mert több szempontból is példázza a szerbiai üzleti és politikai gondolkodást, a politika és a nagyon kétes körülmények között szerzett óriási vagyon szimbiózisát. Az elképesztő méretű korrupciót, amely ellen az utóbbi 10 év mindegyik kormánya keresztes hadjáratot hirdetett, de amely továbbra is magabiztosan uralja az élet minden területét Szerbiában. A tranzíció minden érintett országban megrázkódtatásokkal járt, jár. Mi úgy indultunk neki, hogy a háborúk okozta 10 éves lemaradás csak előnyt jelent, hiszen tanulhatunk szomszédaink botlásain. Aztán nagyon gyorsan kiderült, hogy az egyéni érdek itt is fontosabb, vagy még csak itt fontosabb igazán a közösséginél. Hogy a diktatúrában elkövetett bűnök a demokráciában sem számítanak tiltottnak. Nemcsak az átvilágítási törvény meghozatala maradt el örökre, de elmulasztottuk kivizsgálni egyesek lélegzetelállító vagyonának eredetét is. Mert ha akkor, Milošević rendszerének bukása után nyilvánosságra került volna, hol, mikor és mivel szerezték vagyonukat a szerbiai milliomosok, ma sokkal könnyebben lehetne ellenőrizni a pénzügyi és a gazdasági szférát is. De erre persze nem volt meg az oly sokat emlegetett politikai akarat. Persze, hogy nem volt meg, hiszen az akkor már dollár- és márkamilliomos szerbiai „üzletemberek” jóval a változás előtt elkötelezték magukat az akkor még ellenzéki, később hatalmi pozícióból irányító politikusoknak. Pénzelték a pártokat mindkét oldalon, mint ‒ egészen biztosan ‒ teszik ezt ma is, hiszen szemben az ő vagyonukkal és birodalmukkal, a politikai hatalom ingatag. És megvásárolható. Mind, kivétel nélkül. Másként nem történhetett volna meg, hogy Szerbiában, a botrányok országában csak néhányat zártak le annak rendje és módja szerint a bíróságon. Mármint botrányt. Ami nemcsak az igazságszolgáltatás hiányosságait bizonyítja, hanem a bűnüldöző szervek és a politikai elit korrumpáltságát is. Tehát a hatalom tehetetlenségét, tenni nem akarását. A jogállam eszközeinek szándékos mellőzésével.
Csoda-e, ha a Westdeusche Allgemeine Zeitung ‒ egyébként biztosan sok mindent látott és tapasztalt ‒ vezetése ilyen körülmények között nem találta fel magát. Bár félteni nem kell, ha a körülmények ellenére anyagi hasznot könyvelhetett volna, biztosan nem hagyja el Szerbiát. A pénz ott, az Unióban is gyakran felülbírálja az elveket.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Neue Zürcher Zeitung: A szerb diákoknak újjá kell szerveznie magukat
Békés tiltakozásukkal a szerb diákok egy egész országot mozgósítottak, ám most már újjá kell szervezniük magukat, >
Süddeutsche Zeitung: Vučić nem érdemli meg, hogy a Nyugat tovább támogassa
A belgrádi tömegtüntetések igazi állami válság tünetei, a kormány kudarcot vallott, Vučić nem érdemli meg, hogy >
Vége a mézesheteknek Trump számára
Az elnök minden téves lépése zűrzavart és feszültséget eredményez – hangsúlyozza a Guardian szemleírója, Simon Tisdall. >
Hangosak – és az EU-nál süket fülekre találnak
Csodálkozni nem lehet rajta, mivel évek óta udvarol a szerb elnöknek. Tétlenül nézte, amint az tekintélyuralmat >
Két beszéd
Bár Orbán sok évtizedes, a „haza nem lehet ellenzékben” mondását Magyar Péter akképp változtatta meg, hogy >
Ideje elővenni Churchill és de Gaulle szellemét
Timothy Garton Ash a Guardianben úgy véli: mivel Trump és Putyin Európát fenyegeti, érdemes leporolni Churchill >
„Nagy ajándék ez Amerika ellenségeinek”
Ezt a Die Weltnek nyilatkozta a Szabad Európa/Szabadság Rádió igazgatója, miután Trump aláírta azt a döntést, >
Egyre nagyobb nyomás nehezedik a boszniai szerbek vezérére
A Der Standard szerint azért, mert nem elég, hogy egy éves szabadságvesztést szabtak ki rá, illetve >
Egyelőre egységes a Nyugat Boszniában, ám kérdés meddig
Könnyen előfordulhat, hogy a Nyugat-Balkán ismét biztonsági probléma lesz Európa számára. E pillanatban azonban az USA, >
Amerika terrorizált szövetségeseinek be kell keményíteniük
Ezt az Economist vezércikke emeli ki és azt írja: ha nem akarják, hogy szétverjék őket, akkor >
Kifelé!
Viszont az is tanulságos, amit Lengyelország külügyminisztere tett közzé az X-en. „Magyarország népszavazást tervez Ukrajna jövőbeli >
Vučić intézkedései veszélyes fordulatot vettek
A szerb elnök felbátorodott Trump politikáján és ráuszította a rendőrséget négy civil szervezetre, miután hónapok óta >