2020. április 8. Szerda
Ma Dénes, Valér, Valter névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

WAZ

Öreg Dezső
Öreg Dezső
WAZ
Sajtószabadság (utare fotója)

Kivonul Szerbiából a Westdeutsche Allgemeine Zeitung, a WAZ német lapkiadó óriás. A hír nem keltett méltó érdeklődést a sajtóban, politikai körökben pedig úgy tettek, mintha meg sem hallották volna. Pedig hallaniuk kellett, hiszen a német konszern igazgatója az államfőhöz intézett levelet az eset kapcsán. Ebben tájékoztatta Boris Tadićot távozási szándékáról, pontosabban döntéséről. Amit az ellene folytatott példátlan sajtóhadjárattal és rágalmazással indokolt.

Tény, hogy három nagypéldányszámú belgrádi napilap is támadta a WAZ-ot azzal, hogy ha nem is monopóliumra, de nagyméretű koncentrációra törekszik a szerbiai nyomtatott sajtóban. Írták a német cégről azt is, hogy egy, cigarettacsempészéssel gyanúsított, kétes múltú és hírű üzletemberrel törekszik egyeduralomra az itteni lapterjesztési piacon. Az erről szóló levél a már említett három nagypéldányszámú újság főszerkesztőjének a tollából származik. Az egyik megvásárlásában egyébként érdekelt volt a német konszern is, amely fele-fele arányban osztozik az állammal Szerbia legpatinásabb napilapján, a Politikán. A jelek szerint ez az újság teljes egészében visszakerül az állam tulajdonába, tehát a befolyása alá. Ami, ha másért nem, akkor azért rossz, mert egyértelmű hátrálást jelent a központilag ellenőrzött sajtó felé. A WAZ igazgatója az elnökhöz intézett levelében fel is rója, hogy szemben a többi közép-kelet-európai országgal, ahol jó fogadtatásra találtak, Szerbiában csak anyagi veszteséget könyveltek, és rágalmazást kaptak. Az igazgató nem titkolja, hogy számított az állam és a vezető politikusok erkölcsi támogatására. Mindenekelőtt azért, mert az állami szerveknek átadták, illetve fölkínálták az összes hivatalos iratot, amellyel bizonyíthatják lépéseik jogosultságát és őszinteségét. Mindezek után nem tudnak sikeresen tevékenykedni Szerbiában. Egyben megvádoltak egy másik üzletembert, aki még Milošević idejében szerezte első millióját, hogy zsarolta a német céget az egyik rágalmazó újság megvásárlása kapcsán.

Mindez csupán azért érdekes, mert több szempontból is példázza a szerbiai üzleti és politikai gondolkodást, a politika és a nagyon kétes körülmények között szerzett óriási vagyon szimbiózisát. Az elképesztő méretű korrupciót, amely ellen az utóbbi 10 év mindegyik kormánya keresztes hadjáratot hirdetett, de amely továbbra is magabiztosan uralja az élet minden területét Szerbiában. A tranzíció minden érintett országban megrázkódtatásokkal járt, jár. Mi úgy indultunk neki, hogy a háborúk okozta 10 éves lemaradás csak előnyt jelent, hiszen tanulhatunk szomszédaink botlásain. Aztán nagyon gyorsan kiderült, hogy az egyéni érdek itt is fontosabb, vagy még csak itt fontosabb igazán a közösséginél. Hogy a diktatúrában elkövetett bűnök a demokráciában sem számítanak tiltottnak. Nemcsak az átvilágítási törvény meghozatala maradt el örökre, de elmulasztottuk kivizsgálni egyesek lélegzetelállító vagyonának eredetét is. Mert ha akkor, Milošević rendszerének bukása után nyilvánosságra került volna, hol, mikor és mivel szerezték vagyonukat a szerbiai milliomosok, ma sokkal könnyebben lehetne ellenőrizni a pénzügyi és a gazdasági szférát is. De erre persze nem volt meg az oly sokat emlegetett politikai akarat. Persze, hogy nem volt meg, hiszen az akkor már dollár- és márkamilliomos szerbiai „üzletemberek” jóval a változás előtt elkötelezték magukat az akkor még ellenzéki, később hatalmi pozícióból irányító politikusoknak. Pénzelték a pártokat mindkét oldalon, mint ‒ egészen biztosan ‒ teszik ezt ma is, hiszen szemben az ő vagyonukkal és birodalmukkal, a politikai hatalom ingatag. És megvásárolható. Mind, kivétel nélkül. Másként nem történhetett volna meg, hogy Szerbiában, a botrányok országában csak néhányat zártak le annak rendje és módja szerint a bíróságon. Mármint botrányt. Ami nemcsak az igazságszolgáltatás hiányosságait bizonyítja, hanem a bűnüldöző szervek és a politikai elit korrumpáltságát is. Tehát a hatalom tehetetlenségét, tenni nem akarását. A jogállam eszközeinek szándékos mellőzésével.

Csoda-e, ha a Westdeusche Allgemeine Zeitung ‒ egyébként biztosan sok mindent látott és tapasztalt ‒ vezetése ilyen körülmények között nem találta fel magát. Bár félteni nem kell, ha a körülmények ellenére anyagi hasznot könyvelhetett volna, biztosan nem hagyja el Szerbiát. A pénz ott, az Unióban is gyakran felülbírálja az elveket.

2010. június 20.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Harari: egy diktatúra nem lehet az unió tagja

Az uniónak nagyon világosan cselekednie kellene Magyarország kapcsán, azaz ki kellene jelentenie, hogy egy diktatúra nem >

Tovább

Merkel történelmet írhat

Timothy Garton Ash szerint Európa megerősödve kerülhet ki a jelenlegi bajból, ha Merkel él a pillanat >

Tovább

A szélesebb körű fertőzés Magyarországon már régen elkezdődött?

New York Times: A hallgatás fala mögött arra utalnak a jelek, hogy a tényleges állapotok jóval >

Tovább

A demokrácia vége eddig mindig többmilliós emberáldozatot követelt

A jogállam nem luxus, ami csak a szép időkre szól. A demokrácia, az európai egység és >

Tovább

Egy kis közös teherviselés

Tényleg? Nincs elég közös teher az embereken? Például amiatt, hogy mi lesz velük, ha ők maguk >

Tovább

Londoni levél - A hibernáló metró

A lakásunk egy tágas parkra néz, nagy pázsittal. Senki. Pedig Angliára az a jellemző, hogy amint >

Tovább

A Fidesz Waterlooja

A magyar kormány nagyon túllőtt a célon. Arra számított, a koronavírus tombolása közepette senki sem figyel >

Tovább

Az EU tehetetlen a zsebdiktátorral szemben

Az unió nélkül Magyarország egészen más volna. Hála a sokmilliárdos támogatásnak a gazdaság virágzik, az életszínvonal >

Tovább

Egy ravasz, de gátlástalan kalandor

Az elmúlt 10 évben csaknem egymillió magyar fordított hátat országának, amelyet visszataszít a múltba egy ravasz, >

Tovább

Orbán mint a Bond-filmek gonosztevője

A mázli sokat segített neki. Magyarország kicsi, az EU-nak sokkal fontosabb, hogy a 40 milliós Lengyelországban >

Tovább

Az autokraták titokban imádják a világjárványt

Orbántól Kaczynskiig azért imádják, mert az a háborúhoz hasonlóan rendkívüli intézkedéseket igényel, beleértve a szabadságjogok korlátozását. >

Tovább

Nyugi!

Senkit nem visznek el, senkiért nem jön a fekete autó, és senkit nem hurcolnak be egy >

Tovább