2022. január 29. szombat
Ma Adél, Valér névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

WAZ

Öreg Dezső
Öreg Dezső
WAZ
Sajtószabadság (utare fotója)

Kivonul Szerbiából a Westdeutsche Allgemeine Zeitung, a WAZ német lapkiadó óriás. A hír nem keltett méltó érdeklődést a sajtóban, politikai körökben pedig úgy tettek, mintha meg sem hallották volna. Pedig hallaniuk kellett, hiszen a német konszern igazgatója az államfőhöz intézett levelet az eset kapcsán. Ebben tájékoztatta Boris Tadićot távozási szándékáról, pontosabban döntéséről. Amit az ellene folytatott példátlan sajtóhadjárattal és rágalmazással indokolt.

Tény, hogy három nagypéldányszámú belgrádi napilap is támadta a WAZ-ot azzal, hogy ha nem is monopóliumra, de nagyméretű koncentrációra törekszik a szerbiai nyomtatott sajtóban. Írták a német cégről azt is, hogy egy, cigarettacsempészéssel gyanúsított, kétes múltú és hírű üzletemberrel törekszik egyeduralomra az itteni lapterjesztési piacon. Az erről szóló levél a már említett három nagypéldányszámú újság főszerkesztőjének a tollából származik. Az egyik megvásárlásában egyébként érdekelt volt a német konszern is, amely fele-fele arányban osztozik az állammal Szerbia legpatinásabb napilapján, a Politikán. A jelek szerint ez az újság teljes egészében visszakerül az állam tulajdonába, tehát a befolyása alá. Ami, ha másért nem, akkor azért rossz, mert egyértelmű hátrálást jelent a központilag ellenőrzött sajtó felé. A WAZ igazgatója az elnökhöz intézett levelében fel is rója, hogy szemben a többi közép-kelet-európai országgal, ahol jó fogadtatásra találtak, Szerbiában csak anyagi veszteséget könyveltek, és rágalmazást kaptak. Az igazgató nem titkolja, hogy számított az állam és a vezető politikusok erkölcsi támogatására. Mindenekelőtt azért, mert az állami szerveknek átadták, illetve fölkínálták az összes hivatalos iratot, amellyel bizonyíthatják lépéseik jogosultságát és őszinteségét. Mindezek után nem tudnak sikeresen tevékenykedni Szerbiában. Egyben megvádoltak egy másik üzletembert, aki még Milošević idejében szerezte első millióját, hogy zsarolta a német céget az egyik rágalmazó újság megvásárlása kapcsán.

Mindez csupán azért érdekes, mert több szempontból is példázza a szerbiai üzleti és politikai gondolkodást, a politika és a nagyon kétes körülmények között szerzett óriási vagyon szimbiózisát. Az elképesztő méretű korrupciót, amely ellen az utóbbi 10 év mindegyik kormánya keresztes hadjáratot hirdetett, de amely továbbra is magabiztosan uralja az élet minden területét Szerbiában. A tranzíció minden érintett országban megrázkódtatásokkal járt, jár. Mi úgy indultunk neki, hogy a háborúk okozta 10 éves lemaradás csak előnyt jelent, hiszen tanulhatunk szomszédaink botlásain. Aztán nagyon gyorsan kiderült, hogy az egyéni érdek itt is fontosabb, vagy még csak itt fontosabb igazán a közösséginél. Hogy a diktatúrában elkövetett bűnök a demokráciában sem számítanak tiltottnak. Nemcsak az átvilágítási törvény meghozatala maradt el örökre, de elmulasztottuk kivizsgálni egyesek lélegzetelállító vagyonának eredetét is. Mert ha akkor, Milošević rendszerének bukása után nyilvánosságra került volna, hol, mikor és mivel szerezték vagyonukat a szerbiai milliomosok, ma sokkal könnyebben lehetne ellenőrizni a pénzügyi és a gazdasági szférát is. De erre persze nem volt meg az oly sokat emlegetett politikai akarat. Persze, hogy nem volt meg, hiszen az akkor már dollár- és márkamilliomos szerbiai „üzletemberek” jóval a változás előtt elkötelezték magukat az akkor még ellenzéki, később hatalmi pozícióból irányító politikusoknak. Pénzelték a pártokat mindkét oldalon, mint ‒ egészen biztosan ‒ teszik ezt ma is, hiszen szemben az ő vagyonukkal és birodalmukkal, a politikai hatalom ingatag. És megvásárolható. Mind, kivétel nélkül. Másként nem történhetett volna meg, hogy Szerbiában, a botrányok országában csak néhányat zártak le annak rendje és módja szerint a bíróságon. Mármint botrányt. Ami nemcsak az igazságszolgáltatás hiányosságait bizonyítja, hanem a bűnüldöző szervek és a politikai elit korrumpáltságát is. Tehát a hatalom tehetetlenségét, tenni nem akarását. A jogállam eszközeinek szándékos mellőzésével.

Csoda-e, ha a Westdeusche Allgemeine Zeitung ‒ egyébként biztosan sok mindent látott és tapasztalt ‒ vezetése ilyen körülmények között nem találta fel magát. Bár félteni nem kell, ha a körülmények ellenére anyagi hasznot könyvelhetett volna, biztosan nem hagyja el Szerbiát. A pénz ott, az Unióban is gyakran felülbírálja az elveket.

2010. június 20.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Csoda kellene Orbán Viktor megbuktatásához”

A Daily Telegraph azt idézi Márki-Zay Péter londoni előadásából, hogy csoda kellene Orbán Viktor megbuktatásához, hiszen >

Tovább

Antiszemita, nacionalista dzsembori - Orbánnal

Szélsőjobboldali találkozó lesz holnap Madridban a többi közt a magyar és a lengyel kormányfő részvételével, a >

Tovább

Orbán Viktor Putyin ügyvédje az EU-ban

Magyarországnak a kárpátaljai kisebbség miatt feszült a viszonya Ukrajnával, ugyanakkor szoros kapcsolatokat ápol Oroszországgal, amivel egyedül >

Tovább

Orbán újabb kulturális karácsonyfadísze

A helyszíni tudósítás azon tanakodik, hogy a 67 millió fontért megépített budapesti Zene Háza jól sikerült >

Tovább

Miért még fontosabb a BBC, mint korábban?

Változatlanul három igen nagy előnnyel szolgál: megbízható információforrás, képes számon kérni a disznóságokat a hatalmon, és >

Tovább

A déli határ túloldalán veszteglő migránsok a fontos szereplők lettek a magyar választási kampányban...

... de messze nincsenek annyian, ahogyan azt a hivatalos statisztika állítja. Mindenesetre a nacionalista Orbán Viktor >

Tovább

Képesek leszünk végre ledönteni az egyeduralmi rezsimek bástyáit?

Az ellenzéknek most kormányképes alternatívát kell nyújtania. Reformokat ígérnie és kidolgoznia az egészségügyben, az oktatásban, az >

Tovább

Orbán kulturális háborújának újabb fejezete

Elégedett a vadonatúj budapesti Zene Házával Edwin Heathcote, aki közreműködött a győztes pályamunka kiválasztásában, pedig eredetileg >

Tovább

Orbán kulturális háborújának újabb fejezete

Elégedett a vadonatúj budapesti Zene Házával Edwin Heathcote, aki közreműködött a győztes pályamunka kiválasztásában, pedig eredetileg >

Tovább

A hatalom ánuszának kijáró, szívből és nyelvből fakadó politikai seggnyalás

Rados Ferenc zongoraművész, minden idők egyik legjelentősebb zenepedagógusa gyakran mondta a tanítványainak, hogy őt nem az >

Tovább

Reményem, az ellenzéki szavazó

A szavazók harminc százaléka sosem szavaz, úgy 2.5 millióan most se fognak. Talán csak akkor szavaznának, >

Tovább

Orbán uralmáról való szavazás és Európa

A választás tétje, hogy fennmarad-e az orbáni politikai rendszer, és mennyire lesznek erősek a hasonszőrű mozgalmak. >

Tovább