2020. szeptember 27. vasárnap
Ma Adalbert, Vince névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Piros, fehér, zöld…

Pál Károly
Pál Károly
Piros, fehér, zöld…

Idén júniusban nemigen öltöznek piros-fehér-zöldbe a bácsfeketehegyi meggyfák, hiszen a virágba borult fáinkat, április közepén, igencsak megtréfálta a bolondos időjárás. Eső, hideg, és köd is volt, a méhecskék, jobb időre várva, fázósan összehúzódtak a biztonságot nyújtó kaptáraikban, a szemet gyönyörködtető, illatos virágok zöme pedig meddően, beteljesületlen küldetésük fájdalmával, adta vissza rövidre szabott életét a Teremtőnek. Kevés fát lesz értelme körbejárni a fehérnépnek, felmerészkedve a meggyszedő létra közepére, esetleg a tetejére, bebújni a zöld lombok közzé, szedni a meggyet a nehezen telő vedrekbe, kosarakba, és a nótabeli legények sem fognak felmászni minden fára, hogy lerázzák a meggyet babájuk rózsás kötényébe.

Nemszeretem világban élünk mi most ezen a tájon, hiszen ha nem terem a feketicsi meggy, akkor sok családban nem lesz mit felkínálni a vevőknek, hogy a nehezen szerzett pénzecskével kipótolják a számtalan sebből vérző házi költségvetést. Az idén a szorgos háziasszonyok nem tudnak egész évre elegendő gyümölcsöt eldunsztolni, és lefagyasztani, az igazi feketicsi meggypálinkát kedvelők táborának megalapozott riadalmát pedig ne is említsem, hiszen minek tetézni a bajt, azzal is, hogy beszélünk róla.

No de papírra vetett soraim elé biggyesztett címre tekintve, be kell vallanom, hogy nem az idei meggytermés körüli gondokról terveztem megosztani gondolataimat azokkal, akiknek felkeltette az érdeklődését a piros-fehér-zöld szín említése írásom legelején, de még a Beatrice együttes, és Nagy Feró pörgő ritmusú zeneszámának újbóli aktualitására sem akartam felhívni a figyelmet. A napok óta bennem motoszkáló, megírásra váró írásom címével és mondanivalójával más, piros-fehér-zöld színhez köthető témáról terveztem szólni. Eredeti szándékom az volt, hogy arról beszéljek, miként öltözött, kaméleon módjára, ezekben, a Magyar Nemzeti Tanács megválasztását megelőző napokban, hetekben piros-fehér-zöldbe számos közéleti szereplést felvállaló szerbiai magyar ember. Olyan ember kinek kedvenc színe mostanság inkább a sárga meg a kék volt, meg olyanok, akik a nehéz időkben a piszkosszürkét kedvelik, mivel úgy gondolják, hogy az is tetszeni fog magyarul nem beszélő kenyéradó gazdáiknak.

Volna mit szólnom nekem is erről a dologról, de nem teszem, hiszen még csak pár nap, és elmúlik június 6-a, amikor érdekelt magyar választópolgárként megválasszuk új összetételű országos magyar önkormányzatunkat, megvalósuló autonómiánk letéteményesét. Bízom benne, hogy ezen a választáson egyértelműen a Vajdasági Magyar Szövetség által megálmodott, dr. Korhecz Tamás nevével fémjelzett Magyar Összefogás lista kapja meg a lehetőséget, és a felelősséget az MNT vezetésére a magyar választói névjegyzékre, döntő többségében a VMSZ hívó szavára feliratkozó, több mint 138 ezer magyar választópolgártól. Június 7-én pedig, amikor felkel a nap, újra megritkul a közéleti szereplésben a piros-fehér-zöldet felvállaló magyar emberek tábora, hiszen a kígyóruhájukat levedlőknek nem sikerült a csel, nem tudták becsapni, és megkiskorúsítani életrevaló szerbiai magyar közösségünket.

Ezekben a választást megelőző napokban, és hetekben a Magyar Összefogás listáján szereplő jelölteket kísérő VMSZ-es politikusok egyikeként én is, keresztül kasul jártam Vajdaság magyarok által lakott falvait, városait. Mentem, mivel úgy éreztem, hogy mennem kell, és el kell mondanom, hogy én, és a családom, valamint a hozzám közelállók, a vajdasági magyar emberek döntő többsége, miért fogja a szavazócédulán bekarikázni az egyes sorszámot.

Sokfele jártam, ismerősökkel, és ismeretlenekkel is találkoztam. Elmondtam a gondolataimat a Magyar Összefogás szükségességéről, igazáról, és céljairól, minden feltett kérdést legjobb tudásom szerint megválaszoltam. Udvarnoktól Pirosig, Padétól Dobradóig sok emberrel találkoztam, de ezúttal nem róluk, hanem arról a közel ezer magyar emberről szeretnék szólni, akik Bács községben élnek.

Egy éve járok rendszeresen ebbe a megújult, magyar életre vágyó kis magyar közösségbe ahol a magyar választópolgárok egyharmada VMSZ tag, és mintegy 90 százalékuk feliratkozott a magyar választói névjegyzékre. Bács községben, akárcsak a magyar feltámadást választó szomszédos Palánka községben, a magyarok többsége nem, vagy igen gyengén beszél magyarul. Május utolsó vasárnap délutánján, szerény, de nagy szeretettel csinosított, és érdeklődéssel várt VMSZ irodát nyitottunk Bács központjában, azt követően pedig a megtelt tűzoltóotthonban lakossági fórumon beszélgettünk, zömében szerb nyelven, magukat magyar embernek valló ismerősökkel, és ismeretlenekkel, közös, magyar dolgainkról, a Magyar Összefogás szükségességéről.

Nem mindennapi élmény szerb nyelven is kimondott gondolatokkal, szerbül beszélő és gondolkodó fiatal, és idős magyar emberekkel megtelt VMSZ irodát nyitni, vagy lakossági fórumon magyarul nem beszélő magyar emberekkel szerb nyelven a megmaradásról, a jobb életbe vetett bizodalomról, a magyar nyelv tanulásának és használatának szükségességéről, és más, a magyar mivoltunkat, közös céljainkat érintő kérdésekről beszélgetni. Számukra, és számomra nagyon fontosak ezek a találkozások, hiszen kapaszkodót jelentenek, azt, hogy van visszaút, az asszimiláció fékezhető, megállítható, sőt visszafordítható folyamat.

Este tíz órakor, amikor eljöttem tőlük, csoportképet készítettünk a legkitartóbbakkal. Ők, bácsi, vajszkai, palonai, és bogyani magyar emberek még maradtak, magyar zenére táncoltak, és ki tudja, hogy milyen nyelven, de megbeszélték a hallottakat, és készültek arra, hogy június 6-án, a szavazólapon a Magyar Összefogás lista előtti egyes sorszámot karikázzák be.

Május utolsó vasárnapján, egy héttel az MNT választások napja előtt, úgy gondolom, hogy van értelme bízni a Magyar Összefogás, a megmaradás, és a feltámadás erejében, értelmében, és győzelmében, hiszen a Megváltónk mérhetetlenül, és töretlen hittel szeret minket, magyar embereket, Szabadkától Újvidékig, Zombortól Versecig, és Udvarnoktól Bácsig.

A bácsfeketehegyi magyar emberként pedig úgy gondolom, hogy van még annyi meggypálinka tartalékunk, hogy vendégszerető házigazda hírnevűnk töretlenül megmarad, és kitart az elkövetkező teljes értékű meggyszüretig. Az idők végezetéig, mondanám, mindaddig, amíg a Teremtőnk önmagáról gondoskodni tudó, életrevaló magyar nemzetet akar látni mostani szálláshelyeinken, magyar unokáink, leendő magyar unokáinak otthonaiban, falvaiban, és városaiban, és a mi portánkon is, itt Bácsfeketehegyen.

2010. június 4.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A liberalizmus pereztrojkája

Timothy Garton Ash szerint az európai liberálisoknak lassan stratégiai választ kell adniuk a többi közt a >

Tovább

Közép- és Délkelet-Európában a helyzet csöppet sem reménytelen

Legutóbb a bolgárok mutatták meg, hogy elegük van, miután Boriszov rendszere olyan, hogy amellett eltörpül még >

Tovább

NYT: Egészségbiztonsági káosz a szuperdöntőn

A nemzetközi drukker szövetség elnöke elmeséli, hogy a határon a hatóságok nem tudtak mit kezdeni a >

Tovább

A Szuperkupa döntőjének megrendezése Magyarországon – felelőtlenség

A Szuperkupa-projekt már egy hónapja kudarcra ítéltetett, amikor világossá vált, hogy Budapest a jelenlegi napi fertőzésszámokkal >

Tovább

A történelmi egyházak „küldetése”

Az első világháborúban megáldották a fegyvereket, a második világháborúban szó nélkül asszisztáltak százezrek elhurcolásához, meggyilkolásához, és >

Tovább

Nagy nap ez az Orbán-fajta demagógok számára

A kulcskérdés azonban az, hogy az EU belátta: nem tudja a menekültek átvételére kényszeríteni a kelet-európaiakat, >

Tovább

A veszélyes lufi

Az európai szövetség vezetői tegnap ismét egyeztettek a magyar kormánnyal, illetve egészségügyi hatóságokkal, mivel a dolgokat >

Tovább

Orbán Viktor búcsút int a Nyugatnak

Az utóbbi hónapokban ráerősített a hangra. Lehet, hogy részben azért mert drámaian megnőtt a vírusfertőzöttek száma. >

Tovább

Von der Leyen harmatgyenge szűzbeszéde

Az egyik neves amerikai EU-szakértő úgy látja, hogy von der Leyen igen gyenge a jogállam kérdésében, >

Tovább

Sein Kampf

A hatalmi ágak szétválasztásának montesquieu-i elve Orbán illiberális demokráciájában is maradéktalanul érvényesül. Ennek mindenki által érzékelhető >

Tovább

A Nyugat végét jelentheti, ha Trump újrázni tud

Ha Trump marad, akkor a nagyhatalmak vetélkedése közepette Európa csakis magára lenne utalva. A NATO számára >

Tovább

Szomorú tavaszra keserű ősz

Azért nincs valamennyi iskolás asztalán laptop, azért védtelenek az óvodák, az iskolák, az öregotthonok, azért mentek >

Tovább