2021. január 19. kedd
Ma Sára, Márta, Márió névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Piros, fehér, zöld…

Pál Károly
Pál Károly
Piros, fehér, zöld…

Idén júniusban nemigen öltöznek piros-fehér-zöldbe a bácsfeketehegyi meggyfák, hiszen a virágba borult fáinkat, április közepén, igencsak megtréfálta a bolondos időjárás. Eső, hideg, és köd is volt, a méhecskék, jobb időre várva, fázósan összehúzódtak a biztonságot nyújtó kaptáraikban, a szemet gyönyörködtető, illatos virágok zöme pedig meddően, beteljesületlen küldetésük fájdalmával, adta vissza rövidre szabott életét a Teremtőnek. Kevés fát lesz értelme körbejárni a fehérnépnek, felmerészkedve a meggyszedő létra közepére, esetleg a tetejére, bebújni a zöld lombok közzé, szedni a meggyet a nehezen telő vedrekbe, kosarakba, és a nótabeli legények sem fognak felmászni minden fára, hogy lerázzák a meggyet babájuk rózsás kötényébe.

Nemszeretem világban élünk mi most ezen a tájon, hiszen ha nem terem a feketicsi meggy, akkor sok családban nem lesz mit felkínálni a vevőknek, hogy a nehezen szerzett pénzecskével kipótolják a számtalan sebből vérző házi költségvetést. Az idén a szorgos háziasszonyok nem tudnak egész évre elegendő gyümölcsöt eldunsztolni, és lefagyasztani, az igazi feketicsi meggypálinkát kedvelők táborának megalapozott riadalmát pedig ne is említsem, hiszen minek tetézni a bajt, azzal is, hogy beszélünk róla.

No de papírra vetett soraim elé biggyesztett címre tekintve, be kell vallanom, hogy nem az idei meggytermés körüli gondokról terveztem megosztani gondolataimat azokkal, akiknek felkeltette az érdeklődését a piros-fehér-zöld szín említése írásom legelején, de még a Beatrice együttes, és Nagy Feró pörgő ritmusú zeneszámának újbóli aktualitására sem akartam felhívni a figyelmet. A napok óta bennem motoszkáló, megírásra váró írásom címével és mondanivalójával más, piros-fehér-zöld színhez köthető témáról terveztem szólni. Eredeti szándékom az volt, hogy arról beszéljek, miként öltözött, kaméleon módjára, ezekben, a Magyar Nemzeti Tanács megválasztását megelőző napokban, hetekben piros-fehér-zöldbe számos közéleti szereplést felvállaló szerbiai magyar ember. Olyan ember kinek kedvenc színe mostanság inkább a sárga meg a kék volt, meg olyanok, akik a nehéz időkben a piszkosszürkét kedvelik, mivel úgy gondolják, hogy az is tetszeni fog magyarul nem beszélő kenyéradó gazdáiknak.

Volna mit szólnom nekem is erről a dologról, de nem teszem, hiszen még csak pár nap, és elmúlik június 6-a, amikor érdekelt magyar választópolgárként megválasszuk új összetételű országos magyar önkormányzatunkat, megvalósuló autonómiánk letéteményesét. Bízom benne, hogy ezen a választáson egyértelműen a Vajdasági Magyar Szövetség által megálmodott, dr. Korhecz Tamás nevével fémjelzett Magyar Összefogás lista kapja meg a lehetőséget, és a felelősséget az MNT vezetésére a magyar választói névjegyzékre, döntő többségében a VMSZ hívó szavára feliratkozó, több mint 138 ezer magyar választópolgártól. Június 7-én pedig, amikor felkel a nap, újra megritkul a közéleti szereplésben a piros-fehér-zöldet felvállaló magyar emberek tábora, hiszen a kígyóruhájukat levedlőknek nem sikerült a csel, nem tudták becsapni, és megkiskorúsítani életrevaló szerbiai magyar közösségünket.

Ezekben a választást megelőző napokban, és hetekben a Magyar Összefogás listáján szereplő jelölteket kísérő VMSZ-es politikusok egyikeként én is, keresztül kasul jártam Vajdaság magyarok által lakott falvait, városait. Mentem, mivel úgy éreztem, hogy mennem kell, és el kell mondanom, hogy én, és a családom, valamint a hozzám közelállók, a vajdasági magyar emberek döntő többsége, miért fogja a szavazócédulán bekarikázni az egyes sorszámot.

Sokfele jártam, ismerősökkel, és ismeretlenekkel is találkoztam. Elmondtam a gondolataimat a Magyar Összefogás szükségességéről, igazáról, és céljairól, minden feltett kérdést legjobb tudásom szerint megválaszoltam. Udvarnoktól Pirosig, Padétól Dobradóig sok emberrel találkoztam, de ezúttal nem róluk, hanem arról a közel ezer magyar emberről szeretnék szólni, akik Bács községben élnek.

Egy éve járok rendszeresen ebbe a megújult, magyar életre vágyó kis magyar közösségbe ahol a magyar választópolgárok egyharmada VMSZ tag, és mintegy 90 százalékuk feliratkozott a magyar választói névjegyzékre. Bács községben, akárcsak a magyar feltámadást választó szomszédos Palánka községben, a magyarok többsége nem, vagy igen gyengén beszél magyarul. Május utolsó vasárnap délutánján, szerény, de nagy szeretettel csinosított, és érdeklődéssel várt VMSZ irodát nyitottunk Bács központjában, azt követően pedig a megtelt tűzoltóotthonban lakossági fórumon beszélgettünk, zömében szerb nyelven, magukat magyar embernek valló ismerősökkel, és ismeretlenekkel, közös, magyar dolgainkról, a Magyar Összefogás szükségességéről.

Nem mindennapi élmény szerb nyelven is kimondott gondolatokkal, szerbül beszélő és gondolkodó fiatal, és idős magyar emberekkel megtelt VMSZ irodát nyitni, vagy lakossági fórumon magyarul nem beszélő magyar emberekkel szerb nyelven a megmaradásról, a jobb életbe vetett bizodalomról, a magyar nyelv tanulásának és használatának szükségességéről, és más, a magyar mivoltunkat, közös céljainkat érintő kérdésekről beszélgetni. Számukra, és számomra nagyon fontosak ezek a találkozások, hiszen kapaszkodót jelentenek, azt, hogy van visszaút, az asszimiláció fékezhető, megállítható, sőt visszafordítható folyamat.

Este tíz órakor, amikor eljöttem tőlük, csoportképet készítettünk a legkitartóbbakkal. Ők, bácsi, vajszkai, palonai, és bogyani magyar emberek még maradtak, magyar zenére táncoltak, és ki tudja, hogy milyen nyelven, de megbeszélték a hallottakat, és készültek arra, hogy június 6-án, a szavazólapon a Magyar Összefogás lista előtti egyes sorszámot karikázzák be.

Május utolsó vasárnapján, egy héttel az MNT választások napja előtt, úgy gondolom, hogy van értelme bízni a Magyar Összefogás, a megmaradás, és a feltámadás erejében, értelmében, és győzelmében, hiszen a Megváltónk mérhetetlenül, és töretlen hittel szeret minket, magyar embereket, Szabadkától Újvidékig, Zombortól Versecig, és Udvarnoktól Bácsig.

A bácsfeketehegyi magyar emberként pedig úgy gondolom, hogy van még annyi meggypálinka tartalékunk, hogy vendégszerető házigazda hírnevűnk töretlenül megmarad, és kitart az elkövetkező teljes értékű meggyszüretig. Az idők végezetéig, mondanám, mindaddig, amíg a Teremtőnk önmagáról gondoskodni tudó, életrevaló magyar nemzetet akar látni mostani szálláshelyeinken, magyar unokáink, leendő magyar unokáinak otthonaiban, falvaiban, és városaiban, és a mi portánkon is, itt Bácsfeketehegyen.

2010. június 4.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A jogállami vitákat a lengyelek és a magyarok az urnáknál tisztázhatnák

Ezt a Bizottság alelnöke közölte abból az alkalomból, hogy elkészült az EU jelentése az osztrák demokrácia >

Tovább

A Merkel-utód nem fog bekeményíteni Orbánnal szemben

Laschet a jelek szerint nem kíván azon változtatni, hogy a két uniópárt, és főként Merkel védőernyőt >

Tovább

A vágy vakcinája

Mintha az ellenzék is érezné az immár számokban is megmutatkozó esélyt, mintha a fegyelem és az >

Tovább

Magyarországnak soha nem volt ilyen cinikus, romlott, gonosz kormánya

Nem gondolhatunk másra, hogy az orosz majd a kínai oltóanyag népszerűsítése mögött kizárólag üzleti és politikai >

Tovább

Merkel-utód: Csak semmi kísérletezés

A Financial Times úgy véli, hogy Armin Laschet annak a jelszónak a jegyében lett a CDU >

Tovább

Siralmas Trump politikai teljesítménye

Hatalmas erkölcsi felelősséget visel, akárcsak a republikánusok a kurzus geopolitikai következményeiért. Hiszen ha az Egyesült Államokban >

Tovább

Kinek a haszna?

És Orbán legnagyobb tévedése abban van, hogy ezt a kínai valamit azoknak a hatvanon felüli krónikus >

Tovább

FT: Bidenek egy „Amerika az első” külpolitikára van szüksége

Ha Biden hatalmon akar maradni, akkor le kell választania az anyagilag nehéz helyzetbe jutott rétegeket a >

Tovább

„Kedves CDU! Ugyan árult már el végre, mit kívánsz tenni Orbán Viktorral!”

A döntéstől függ az EU-ban a demokrácia és a jogállam jövője. Orbán nem csak Magyarországon okozott >

Tovább

DW: Vihart kavar egy szobor Budapesten

Csak áprilisban fogják kiállítani a „Fekete életek számítanak” mozgalom támogatására született, mindössze kb. egyméteres szobrot, ám >

Tovább

Krugman: A washingtoni puccs már évtizedek óta érett

Amikor felbukkant a Tea Párt, majd Trump, a pártvezetés kénytelen volt ráeszmélni, hogy már azok kezébe >

Tovább

NZZ: A magyar ellenzék egyetértett a korszakváltásban

Korszakváltásban bízik a magyar ellenzék, mert hosszú ideje nem voltak ennyire jók az esélyei, hogy véget >

Tovább