2024. május 22. Szerda
Ma Júlia, Rita, Emil névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Pressing

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Pressing
MrPine5 illusztrációja

Szerbia 119 ország közül a 78-ik helyen áll a sajtószabadságot illetően. Nem túlságosan előkelő helyezés, de az itteni sajtó rögtön megjegyezte, hogy az egykori Jugoszlávia utódállamai közül csak Szlovénia előz meg bennünket. Ahol a Freedom House jelentése szerint a sajtó szabad. Mennyire viszonylagos, ugyebár, egy egyszerű jelentés megítélése is. Az okok elemzésére már nem sok újság tért ki. Miért is néznénk szembe önmagunkkal? Hiszen akkor másnak a szemébe is bele kellene nézni. Mondjuk a munkáltatóéba. És általa a politikuséba meg a szponzoréba.

Merthogy – akárcsak a világon mindenütt – politikai és gazdasági nyomást gyakorolnak az újságírókra Szerbiában. Közvetetten vagy nagyon is közvetlenül. Attól függően, kit milyen fából faragtak. Aztán arra is akadt példa, hogy életveszélyesen megfenyegettek néhány kollégát. Akik tiszta vizet akartak önteni a pohárba. Az újságíró gyilkosságok talán már a hátunk mögött vannak. Talán. Ez azonban már a bűnüldöző szervekre tartozik. Talán. Mi maradjunk a szakmánál. Amely egyre inkább ellaposodik. Egyrészt, mert anyagilag nem attraktív, másrészt, mert a politika kezdetektől megpróbál rátenyerelni a fiatal kollégákra is. Egyrészt a rangban fölöttük állók révén, másrészt a politikusok által közvetlenül. Virágzik az öncenzúra azok esetében is, akik pártfüggetlennek mondják magukat. Mások képtelenek ésszel írni az újságot, inkább a szívükre hallgatnak. Csoda-e, ha nem csak a bíráló vélemény veszik ki a sajtóból, hanem a véleménynyilvánítás is elmarad. Vagy azért, mert ki sem alakult – mármint a vélemény –, vagy azért mert azt csak bizalmas körökben merik kimondani a magukat újságírónak tartó és a környezetben újságíróként kezelt, írni csak sugallatra tudó, közszerepben tetszelgők. Itt csak azokról beszélek, akik „komoly” médiumokban publikálnak. A bulvársajtó, az alvilág és az oligarhák sajtója nem érdemel sem helyet, sem időt. Az is baj, hogy itt a sajtó még nem foglalta el teljesen azt a helyet, nem tölti be azt a szerepet, amelyet a demokratikus országokban játszik. Vannak ugyan a kormányhoz közel álló és ellenzéki lapok, vannak jobboldali újságok, a baloldal azonban már régen nem divat Szerbiában. A Milošević felesége által létrehozott Jugoszláv Baloldal romboló tevékenysége után, a sajtóban is elvégzett arcátlan tisztogatás következményeként egyetlen olyan médium sincs, amely érdemében foglalkozna baloldali eszmékkel. Nem kommunista, hanem mondjuk szociáldemokrata eszmékre gondolok, amelyek az európai sajtó szerves részét képezik. De minek is ott, ahol még mindig azon vitáznak az újságokban a politikusok beintésére, volt-e népirtás Srebrenicában. Számolják az áldozatokat, nemcsak a legutóbbi balkáni háborúk halottait, hanem a Szerbia elleni világméretű összeesküvés szenvedő alanyait is. Pedig, ugye „mi vagyunk a térség megkerülhetetlen tényezője, Szerbia nélkül nem lehet béke és biztonság a Balkánon”– idézik továbbra is az újságok a politikusokat. Mintha hinnének nekik.

Ez az összeesküvés elmélet sehogyan sem akar megszűnni, még akkor sem, amikor az államfő azt hirdeti, Szerbia mindenkinek békejobbot nyújt. Azután a napokban kiderült, egy régi barátunk, Oroszország a hátunk mögött összebratyizott ezekkel az összeesküvőkkel. Hogy a győzelem napi moszkvai felvonuláson ott menetelt az amerikai, a brit, a francia, sőt a lengyel katona is, nem is szólva a volt szovjet tagköztársaságok katonaságáról. De a szerb kimaradt. „Nagyon sok volt az érdeklődő, nem jut mindenkinek hely a Vörös Téren” – nyilatkozta az orosz nagykövet. Tripoliban jutott. Pedig nem is a líbiai hadsereg szabadította fel Belgrádot, ahol éppen a napokban neveztek el ismét utcát Zsdanov tábornokról, Tolbuhin marsallról és a Vörös Hadseregről. Az orosz nagykövet, ugyanaz, akit az imént említettünk, azt mondta, ez a történelmi és az emberi igazság helyreállítása. Ám legyen.

U. i.: De aztán nem nyafogunk ám.

2010. május 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Putyin a Balkán kis Oroszországává változtatja Szerbiát

Együttműködik Vučićtyal, közösen terjesztenek dezinformációkat, illetve hajtanak végre a világhálón számítógépes támadásokat a térség olyan államai >

Tovább

A téboly felé tartva

„Azt hiszik, hogy kontrollálni tudják. De nem tudják!” – minősítette 2015 őszén egy barátom a menekültválság >

Tovább

The Wall Street Journal: Az NBB szégyent hozott önmagára

Joe Biden elnöknek teljesen igaza volt, amikor gyalázatosnak minősítette, hogy a Nemzetközi Büntető Bíróság kezdeményezte mind >

Tovább

Európában menetelnek a nacionalisták, a balkáni államok nem érettek a belépésre, és az Unió sem alkalmas a bővítésre

Nem sok jót ígér a nacionalisták sikere Észak-Macedóniában. Merthogy kiélezhetik a viszályt a lakosság egynegyedét kitevő >

Tovább

Az elnök halála és hatalmi harc

Igen kockázatos hatalmi harcot indít be az iráni elnök halála a klérus és a hadsereg között, >

Tovább

Meg kell tanulni az 1939-es leckét Putyin megfékezésében

Az észt kormányfő a The Timesban arra szólította fel a NATO-szövetségeseket, hogy vállalják: a következő három >

Tovább

Magyar sorshúzás

Mi Magyar „day after” terve, milyen stratégiát képzel június 9. utánra? Ebbe kell illesztenie önkormányzati stratégiáját. >

Tovább

Mivel a NATO nem tudta megmenteni Ukrajnát, akkor mire jó az egész szervezet?

Simon Tisdall, a Guardian külpolitikai kommentátora veti fel a kérdést. Hiába a közelgő 75. évforduló, a >

Tovább

Miként lehetne egyenesbe jönni a Republika Srpskával?

A Bizottság előző elnöke úgy látja, hogy mind a jelentkezők, mind az EU oldaláról elsietett volna >

Tovább

A 24. órában

A világ sokféle problémás állapotában Magyarország egy különálló, süllyedő sziget, és nem volna jó teljesen elmerülni. >

Tovább

A Peking és Moszkva közötti hatalmi játszmában az európaiak a „hasznos idióták”

Alexander Görlach a Ide Weltben úgy látja, hogy az európaiak, köztük Orbán, a hasznos idióta szerepét >

Tovább

A gyűlölet el van vetve

Amikor az oroszbarát, baloldali populista Fico az ősszel összeállt egy kicsiny, szélsőjobbos párttal, a döbbenet épp >

Tovább