2020. október 20. kedd
Ma Vendel, Irén, Kleopátra névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Pressing

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Pressing
MrPine5 illusztrációja

Szerbia 119 ország közül a 78-ik helyen áll a sajtószabadságot illetően. Nem túlságosan előkelő helyezés, de az itteni sajtó rögtön megjegyezte, hogy az egykori Jugoszlávia utódállamai közül csak Szlovénia előz meg bennünket. Ahol a Freedom House jelentése szerint a sajtó szabad. Mennyire viszonylagos, ugyebár, egy egyszerű jelentés megítélése is. Az okok elemzésére már nem sok újság tért ki. Miért is néznénk szembe önmagunkkal? Hiszen akkor másnak a szemébe is bele kellene nézni. Mondjuk a munkáltatóéba. És általa a politikuséba meg a szponzoréba.

Merthogy – akárcsak a világon mindenütt – politikai és gazdasági nyomást gyakorolnak az újságírókra Szerbiában. Közvetetten vagy nagyon is közvetlenül. Attól függően, kit milyen fából faragtak. Aztán arra is akadt példa, hogy életveszélyesen megfenyegettek néhány kollégát. Akik tiszta vizet akartak önteni a pohárba. Az újságíró gyilkosságok talán már a hátunk mögött vannak. Talán. Ez azonban már a bűnüldöző szervekre tartozik. Talán. Mi maradjunk a szakmánál. Amely egyre inkább ellaposodik. Egyrészt, mert anyagilag nem attraktív, másrészt, mert a politika kezdetektől megpróbál rátenyerelni a fiatal kollégákra is. Egyrészt a rangban fölöttük állók révén, másrészt a politikusok által közvetlenül. Virágzik az öncenzúra azok esetében is, akik pártfüggetlennek mondják magukat. Mások képtelenek ésszel írni az újságot, inkább a szívükre hallgatnak. Csoda-e, ha nem csak a bíráló vélemény veszik ki a sajtóból, hanem a véleménynyilvánítás is elmarad. Vagy azért, mert ki sem alakult – mármint a vélemény –, vagy azért mert azt csak bizalmas körökben merik kimondani a magukat újságírónak tartó és a környezetben újságíróként kezelt, írni csak sugallatra tudó, közszerepben tetszelgők. Itt csak azokról beszélek, akik „komoly” médiumokban publikálnak. A bulvársajtó, az alvilág és az oligarhák sajtója nem érdemel sem helyet, sem időt. Az is baj, hogy itt a sajtó még nem foglalta el teljesen azt a helyet, nem tölti be azt a szerepet, amelyet a demokratikus országokban játszik. Vannak ugyan a kormányhoz közel álló és ellenzéki lapok, vannak jobboldali újságok, a baloldal azonban már régen nem divat Szerbiában. A Milošević felesége által létrehozott Jugoszláv Baloldal romboló tevékenysége után, a sajtóban is elvégzett arcátlan tisztogatás következményeként egyetlen olyan médium sincs, amely érdemében foglalkozna baloldali eszmékkel. Nem kommunista, hanem mondjuk szociáldemokrata eszmékre gondolok, amelyek az európai sajtó szerves részét képezik. De minek is ott, ahol még mindig azon vitáznak az újságokban a politikusok beintésére, volt-e népirtás Srebrenicában. Számolják az áldozatokat, nemcsak a legutóbbi balkáni háborúk halottait, hanem a Szerbia elleni világméretű összeesküvés szenvedő alanyait is. Pedig, ugye „mi vagyunk a térség megkerülhetetlen tényezője, Szerbia nélkül nem lehet béke és biztonság a Balkánon”– idézik továbbra is az újságok a politikusokat. Mintha hinnének nekik.

Ez az összeesküvés elmélet sehogyan sem akar megszűnni, még akkor sem, amikor az államfő azt hirdeti, Szerbia mindenkinek békejobbot nyújt. Azután a napokban kiderült, egy régi barátunk, Oroszország a hátunk mögött összebratyizott ezekkel az összeesküvőkkel. Hogy a győzelem napi moszkvai felvonuláson ott menetelt az amerikai, a brit, a francia, sőt a lengyel katona is, nem is szólva a volt szovjet tagköztársaságok katonaságáról. De a szerb kimaradt. „Nagyon sok volt az érdeklődő, nem jut mindenkinek hely a Vörös Téren” – nyilatkozta az orosz nagykövet. Tripoliban jutott. Pedig nem is a líbiai hadsereg szabadította fel Belgrádot, ahol éppen a napokban neveztek el ismét utcát Zsdanov tábornokról, Tolbuhin marsallról és a Vörös Hadseregről. Az orosz nagykövet, ugyanaz, akit az imént említettünk, azt mondta, ez a történelmi és az emberi igazság helyreállítása. Ám legyen.

U. i.: De aztán nem nyafogunk ám.

2010. május 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A hatalom természete az illiberális rendszerben

A legsúlyosabb következményekkel az jár, hogy leértékelődik a nyilvánosság. A média javarészét a hatalom tartja markában, >

Tovább

A csirkefogók, mint Orbán mindenütt ihletet merítenek Trumptól

Orbánnak és a hasonszőrűeknek konkrét politikai hasznot hajthat, ha Trump nyer, de a legnagyobb nyereség mégis >

Tovább

Koronás világunk, quo vadis?

A túlzott lazítás sajnos nagyon rossz következményekkel járt. Túl gyorsan jött a „megnyertük a csatát” kommunikáció, >

Tovább

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy „befogadó” mesekönyv

Ha egy könyvben romák, fogyatékkal élők vagy feminista hercegnők szerepelnek, akkor főleg a meleg és transznemű >

Tovább

Ameddig a király nem lesz teljesen meztelen

Eljöhet a pillanat, amikor a rezsim a saját gyenge, ellentmondásos, joghézagos törvényeit sem tartja be. Amikor >

Tovább

Közép-Európa az önteltség miatt lett a pandémia járványgóca

A visegrádi államok a járvány tavaszi hullámát példamutató pozícióban kezelték, ám az önteltség, az álszentség, a >

Tovább

Kikapcsolni és uniformizálni!

Ezzel a címmel számol be a legolvasottabb német lap arról, hogy éleződik a harc az SZFE >

Tovább

Ami tavasszal bejött, most már nem segít Közép-Európában

„Orbán Viktor magyar miniszterelnök hasonló értelemben fenyegetőzött a nyáron, de elcsendesedett a témában, amióta egyre magasabbra >

Tovább

Él még Amerika, de nagy veszély fenyegeti

Napjainkban viszont csak pislog a világ, mert az elnök arcátlanul hazudozik és egy világhatalom nem kívánja >

Tovább

Hadgyakorlat

Egy másodpercre se feledjük: hadgyakorlatról van szó. Ahogy az a 18-19. századig rendre megtörtént: a csatarendet >

Tovább

A Visegrádi Csoport kettészakad

Méghozzá a jogállami kritériumok ügyében, mert Csehország és Szlovákia egyáltalán nem tartja ördögtől valónak, hogy a >

Tovább

„Orbán Macbethje”

Ezzel a címmel közölt igen terjedelmes cikket a Foreign Policy amerikai folyóirat „a tragikus alakról, aki >

Tovább