2020. augusztus 9. vasárnap
Ma Emőd, Román névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Pressing

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Pressing
MrPine5 illusztrációja

Szerbia 119 ország közül a 78-ik helyen áll a sajtószabadságot illetően. Nem túlságosan előkelő helyezés, de az itteni sajtó rögtön megjegyezte, hogy az egykori Jugoszlávia utódállamai közül csak Szlovénia előz meg bennünket. Ahol a Freedom House jelentése szerint a sajtó szabad. Mennyire viszonylagos, ugyebár, egy egyszerű jelentés megítélése is. Az okok elemzésére már nem sok újság tért ki. Miért is néznénk szembe önmagunkkal? Hiszen akkor másnak a szemébe is bele kellene nézni. Mondjuk a munkáltatóéba. És általa a politikuséba meg a szponzoréba.

Merthogy – akárcsak a világon mindenütt – politikai és gazdasági nyomást gyakorolnak az újságírókra Szerbiában. Közvetetten vagy nagyon is közvetlenül. Attól függően, kit milyen fából faragtak. Aztán arra is akadt példa, hogy életveszélyesen megfenyegettek néhány kollégát. Akik tiszta vizet akartak önteni a pohárba. Az újságíró gyilkosságok talán már a hátunk mögött vannak. Talán. Ez azonban már a bűnüldöző szervekre tartozik. Talán. Mi maradjunk a szakmánál. Amely egyre inkább ellaposodik. Egyrészt, mert anyagilag nem attraktív, másrészt, mert a politika kezdetektől megpróbál rátenyerelni a fiatal kollégákra is. Egyrészt a rangban fölöttük állók révén, másrészt a politikusok által közvetlenül. Virágzik az öncenzúra azok esetében is, akik pártfüggetlennek mondják magukat. Mások képtelenek ésszel írni az újságot, inkább a szívükre hallgatnak. Csoda-e, ha nem csak a bíráló vélemény veszik ki a sajtóból, hanem a véleménynyilvánítás is elmarad. Vagy azért, mert ki sem alakult – mármint a vélemény –, vagy azért mert azt csak bizalmas körökben merik kimondani a magukat újságírónak tartó és a környezetben újságíróként kezelt, írni csak sugallatra tudó, közszerepben tetszelgők. Itt csak azokról beszélek, akik „komoly” médiumokban publikálnak. A bulvársajtó, az alvilág és az oligarhák sajtója nem érdemel sem helyet, sem időt. Az is baj, hogy itt a sajtó még nem foglalta el teljesen azt a helyet, nem tölti be azt a szerepet, amelyet a demokratikus országokban játszik. Vannak ugyan a kormányhoz közel álló és ellenzéki lapok, vannak jobboldali újságok, a baloldal azonban már régen nem divat Szerbiában. A Milošević felesége által létrehozott Jugoszláv Baloldal romboló tevékenysége után, a sajtóban is elvégzett arcátlan tisztogatás következményeként egyetlen olyan médium sincs, amely érdemében foglalkozna baloldali eszmékkel. Nem kommunista, hanem mondjuk szociáldemokrata eszmékre gondolok, amelyek az európai sajtó szerves részét képezik. De minek is ott, ahol még mindig azon vitáznak az újságokban a politikusok beintésére, volt-e népirtás Srebrenicában. Számolják az áldozatokat, nemcsak a legutóbbi balkáni háborúk halottait, hanem a Szerbia elleni világméretű összeesküvés szenvedő alanyait is. Pedig, ugye „mi vagyunk a térség megkerülhetetlen tényezője, Szerbia nélkül nem lehet béke és biztonság a Balkánon”– idézik továbbra is az újságok a politikusokat. Mintha hinnének nekik.

Ez az összeesküvés elmélet sehogyan sem akar megszűnni, még akkor sem, amikor az államfő azt hirdeti, Szerbia mindenkinek békejobbot nyújt. Azután a napokban kiderült, egy régi barátunk, Oroszország a hátunk mögött összebratyizott ezekkel az összeesküvőkkel. Hogy a győzelem napi moszkvai felvonuláson ott menetelt az amerikai, a brit, a francia, sőt a lengyel katona is, nem is szólva a volt szovjet tagköztársaságok katonaságáról. De a szerb kimaradt. „Nagyon sok volt az érdeklődő, nem jut mindenkinek hely a Vörös Téren” – nyilatkozta az orosz nagykövet. Tripoliban jutott. Pedig nem is a líbiai hadsereg szabadította fel Belgrádot, ahol éppen a napokban neveztek el ismét utcát Zsdanov tábornokról, Tolbuhin marsallról és a Vörös Hadseregről. Az orosz nagykövet, ugyanaz, akit az imént említettünk, azt mondta, ez a történelmi és az emberi igazság helyreállítása. Ám legyen.

U. i.: De aztán nem nyafogunk ám.

2010. május 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az EU megrekedt félúton

Így pl. nem működik a menedékrendszer. Az euró ellenére sincs egységes gazdaság- és pénzügypolitika. Pedig a >

Tovább

A vírus nem végzett a populizmussal

Erre figyelmeztet az Orbán Viktor képével illusztrált cikkében az amerikai Columbia Egyetem egyik politológusa. Nadia Urbinati >

Tovább

Hétköznapi rasszizmus Magyarországon

Összesen mintegy 7200 afrikai diák kapott ösztöndíjat, ám a sokszínűség hiánya, illetve az Orbán-kormány által gerjesztett >

Tovább

Az EU halványabbnál is halványabb ígérete

Ami a legutóbbi uniós csúcson a jogállam és a szubvenciók összekapcsolása ügyében született, az színtelen-szagtalan. Nem >

Tovább

A koronavírus lerombolhatja a demokráciát

A fokozódó gazdasági egyenlőtlenségek folytán meggyengülhet a jogállam támogatottsága. A magyar, az izraeli, az indiai, a >

Tovább

Az Indexnél nem hagyományos cenzúra érvényesült

Az autonómia sérül úgy is, ha meg akarják mondani, hogy kik dolgozhatnak ott és kik nem. >

Tovább

Szoptatási sarlatánok

Mindent elmond ennek az országnak a förtelmes helyzetéről, mentális állapotáról, világképéről, politikai vezetésének ócska, sunyi, barbár >

Tovább

Orbán militarizálja az országot

Ezzel persze azt is eléri, hogy Németország némileg szemet hunyjon az illiberális rendszer kiépítése fölött. Magyarország >

Tovább

Az EU fauszti alkuja

De nem most, hanem már évekkel ezelőtt, amikor folyamatosan elnézte, hogy Orbán és az egyre autoriterebb >

Tovább

Lengyel, magyar - két jómadár…

Nálunk nem az oligarchák ejtették foglyul az államot, hanem egy politikai vállalkozás ejtette foglyul a gazdaságot >

Tovább

Az utolsó világítótorony

Az antiliberális Orbán Viktor alatt a köztévéből hivatalos szócső lett, nagy újságok tűntek el a színről, >

Tovább

Korai a magyar és lengyel örömujjongás?

Asselborn úgy látja, hogy e pillanatban még nem lehet eldönteni, vajon nem bizonyult-e túl engedékenynek a >

Tovább