2022. július 4. hétfő
Ma Ulrik, Erzsébet névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

A Naplónak az ő Szabadságáról

Bódis Gábor
Bódis Gábor
A Naplónak az ő Szabadságáról
Sajtószabadság (Guido101 illusztrációja)

Nem gondoltam volna, hogy 20 év után ismét vezércikket írok a Naplóban, hiszen ezt a hetedik születésnap óta nem nagyon teszem. Ennek több oka is volt: talán az egyik legsúlyosabb, hogy a nyolcadik évet már nem érte meg hetilapunk hard copy (úgyis, mint nyomda meg papír meg ólom) kiadása és a feltámadás az internetes mennyországban csak 12 esztendővel később következett be. A másik ok az, hogy akkori vezércikkem a hétéves lurkóról, olyan „fogadtatásban” részesült, amit ma már sajtótörténeti délvidékumként tartok számon: ugyanis akkor a saját zsebből finanszírozott lapunk semmire sem érdemesült munkatársa (na, kiket?), igen eltalálták: magukat a tulajdonosokat fikázta. Alaposan. Azóta ezt senkinek sem sikerült túllihegni – így írta be a Napló örökre a nevét a sajtó világbirodalmába. Ezúttal elrettentő példaként.

Azóta is lesem, immár az interneten: mikor fognak saját munkatársaik nekirontani Rupert Murdochnak, Ted Turnernek vagy Robert Maxwelléknek („egy vezércikkben az ember legyen nagyképű” – idézet a Szólásszabadság nevű eposzból – ismeretlen, emiatt szabadlábon levő szerzőtől).

Hagyjuk azonban a múltat, kísért a jelen is. Szűkebb pátriánkban (be szép, melegen csengő egykori agyonpuffogtatott frázis) továbbra is dúl a sajtónak a szabadsága. Miután megvalósult a nirvána vagyis, hogy magyar tollból magyar szemnek írogatnak, Vajdaságban kitört a cenzúra. A pontos idő: 12 óra 1 perc, 21. század. Egy igazolt magyar szabadságharcos hetykén odavetette az egyetlen napilap pártatlanság bűnében hempergő vezetőjének, hogy szembemegy a közösséggel. A magyarral. Aki vajdasági. És aki velünk tart. A többi nemzetáruló. Vagy újságíró.

És ebben a pillanatban nem tört ki az égi háború. Nem jött az időgép, mert már rég megállt. A pontos idő: 12 óra 2 perc, 18. század. A rosszabbik fele.

Ahogy a nagyok mondanák: néma csend.

Ahelyett, hogy az örömujjongás diadalittas mámorában felöntöttek volna a garatra. Nem ezt tették karakán kurucaink, hanem bevezették a cenzúrát. Ez, kérem, ennyire egyszerű. Vagy rólunk írsz, nekünk, jókat, vagy jön a Nagy Bizottság, az ő Nagy Cenzúrájával.

Ezek után mit akarunk mi, 20 év után, immár az internet hullámhosszán? Csak írni, írást fogadni, szórakoztatni és szórakozni. Ennél komolyabb feladat nincs.

Ja, és labancok is írhatnak.

2010. május 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Play Lovas?

A jelekből arra lehet következtetni, hogy széles e tájon (ameddig csak a Vajdasági Magyar Szövetség és >

Tovább

Különbéke honol a szerbiai társadalomban

Erről számolhatok be én is. Számos régi barátom, ismerősöm mély hallgatásba merülve alkalmazkodik a rendszerhez, amelyet >

Tovább

Legalább nem kell ámítani magunkat a holnappal

Felejtsük el néhány évre a jövőt, és ne gondoljunk arra, hogy a vírusunk megint a holnap >

Tovább

Siker a semmittevésben!

Ezt sem voltak képesek, mint sok más egyéb problémát, az országon belül megoldani! Kinek, minek fizetik >

Tovább

A „budapesti buborék”

Németországban Berlinen kívül is van élet. A németekkel ellentétben a változatos magyar világot biztosítják az államhatárokon >

Tovább

Titoról álmodott…

Azzal a Titóval, akivel együtt vívta az antifasiszta harcot, aki őt börtönbe vetette, s aki – >

Tovább

Szerbia: Se parlament, se kormány

Ha (és amikor) Veliki Trnovacban véget ér a választás, még 30 napig lehet halogatni a parlament >

Tovább

Oroszország menti meg a katolikus híveket?

Csakhogy most nem a proletár internacionalizmus, hanem a liberális demokráciából kiábrándult, nemzeti identitását veszélyeztetettnek vélő polgárnak >

Tovább

Vajon milyen jövő vár egy ilyen városra?

A folyamat lassú, mert sokan a saját becsületük kérdésének tartják mindenek ellenére is kitartani. Orvosok, tanárok, >

Tovább

Ez is az én Európám!

Európa messze volt, a szerb álkatonai egységek közel. Újvidék tele volt terepszínű egyenruhás patriótával. Akadtak csinos >

Tovább

Lesz-e kihívója a VMSZ-nek?

Félő, hogy – amennyiben a VMSZ-nek nem lesz ellenzéki alternatívája – az októberi nemzeti tanácsi választásokon >

Tovább

A Dagi

A nyolcvanas évek első felében volt két riportutam, mindkettőre elkísért Horváth Laci (a Dagi) operatőr barátom >

Tovább