2021. január 17. vasárnap
Ma Antal, Antónia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

A Naplónak az ő Szabadságáról

Bódis Gábor
Bódis Gábor
A Naplónak az ő Szabadságáról
Sajtószabadság (Guido101 illusztrációja)

Nem gondoltam volna, hogy 20 év után ismét vezércikket írok a Naplóban, hiszen ezt a hetedik születésnap óta nem nagyon teszem. Ennek több oka is volt: talán az egyik legsúlyosabb, hogy a nyolcadik évet már nem érte meg hetilapunk hard copy (úgyis, mint nyomda meg papír meg ólom) kiadása és a feltámadás az internetes mennyországban csak 12 esztendővel később következett be. A másik ok az, hogy akkori vezércikkem a hétéves lurkóról, olyan „fogadtatásban” részesült, amit ma már sajtótörténeti délvidékumként tartok számon: ugyanis akkor a saját zsebből finanszírozott lapunk semmire sem érdemesült munkatársa (na, kiket?), igen eltalálták: magukat a tulajdonosokat fikázta. Alaposan. Azóta ezt senkinek sem sikerült túllihegni – így írta be a Napló örökre a nevét a sajtó világbirodalmába. Ezúttal elrettentő példaként.

Azóta is lesem, immár az interneten: mikor fognak saját munkatársaik nekirontani Rupert Murdochnak, Ted Turnernek vagy Robert Maxwelléknek („egy vezércikkben az ember legyen nagyképű” – idézet a Szólásszabadság nevű eposzból – ismeretlen, emiatt szabadlábon levő szerzőtől).

Hagyjuk azonban a múltat, kísért a jelen is. Szűkebb pátriánkban (be szép, melegen csengő egykori agyonpuffogtatott frázis) továbbra is dúl a sajtónak a szabadsága. Miután megvalósult a nirvána vagyis, hogy magyar tollból magyar szemnek írogatnak, Vajdaságban kitört a cenzúra. A pontos idő: 12 óra 1 perc, 21. század. Egy igazolt magyar szabadságharcos hetykén odavetette az egyetlen napilap pártatlanság bűnében hempergő vezetőjének, hogy szembemegy a közösséggel. A magyarral. Aki vajdasági. És aki velünk tart. A többi nemzetáruló. Vagy újságíró.

És ebben a pillanatban nem tört ki az égi háború. Nem jött az időgép, mert már rég megállt. A pontos idő: 12 óra 2 perc, 18. század. A rosszabbik fele.

Ahogy a nagyok mondanák: néma csend.

Ahelyett, hogy az örömujjongás diadalittas mámorában felöntöttek volna a garatra. Nem ezt tették karakán kurucaink, hanem bevezették a cenzúrát. Ez, kérem, ennyire egyszerű. Vagy rólunk írsz, nekünk, jókat, vagy jön a Nagy Bizottság, az ő Nagy Cenzúrájával.

Ezek után mit akarunk mi, 20 év után, immár az internet hullámhosszán? Csak írni, írást fogadni, szórakoztatni és szórakozni. Ennél komolyabb feladat nincs.

Ja, és labancok is írhatnak.

2010. május 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Szerbia nem ért el felmutatható előrehaladást”!

Kit és mit képvisel Deli Andor? 1. A hatalom részét képező magyar párt dicstelen szerepet játszott >

Tovább

Bethlen Gábor a főtéren

Aki Marosvásárhelyre látogat, nézze meg feltétlenül Bernády György szobrát a Teleki-ház előtt és a Bethlen Gábor-szobrot >

Tovább

Az ironikus kontrapunkt

Az életébe több ilyen patetikus esemény játszódott le, vallotta be, de az említettek miatt, nem írt >

Tovább

A legnagyobb távozott

Kihalt a bosszú vágya, csak romlott kompromisszumok léteznek, magyarázta. A társadalom manapság megveti Elektrát, aki itt >

Tovább

Az ég dörög, de a zivatar elmarad

Anikóval a teraszon ácsorogva szkeptikusan bámultuk az újvidéki mesterséges boldogságot és fényáradatot. Szabó Lőrinc verssorát ismételgettem: >

Tovább

Biztosítani a médiaszabadságot!

Az MNT alapította médiák az adófizetők pénzéből valójában nem az anyanyelvű közszolgálati tájékoztatás, hanem a VMSZ >

Tovább

Hajnal Jenő ellenzi a sajtó függetlenségét!

Az MN elnöke szükségesnek tartotta, hogy külön kommentálja a szerbiai tájékoztatási stratégiát és ezzel kapcsolatosan kifejtse >

Tovább

Övék az ország, maguknak építik (by Kenedi János)

Mindannak, ami ma a kultúrában és az oktatásban történik, semmi köze az értékteremtéshez, a hagyományok ápolásához >

Tovább

A Trump-puccs és honi recepciója

Kevés dologra vagyok kíváncsibb, mint az Orbán-rezsim végének hogyanjára, fel vagyok készülve meglepetésekre, idő előttiségre, időn >

Tovább

„Szerencsésnek mondhatom magam”

Maga a tisztogatás úgy nézett ki, hogy megálltak a járművek kb. 20 kilométerre a falu előtt >

Tovább

„Én magyar vagyok!”

Ott történt az is, hogy rám szállt egy háborút megjárt önkéntes. Állandóan macerált, nem fért a >

Tovább

A csalhatatlanokról és a tévedhetetlenekről

Megtanultam, hogy legjobban a csalhatatlan értelmiségiektől tartsak, hiszen ezek a tévedhetetlenek veszélyesek azok számára, akik szüntelenül >

Tovább