2025. március 23. vasárnap
Ma Emőke, Botond, Ottó, Kartal névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

A Naplónak az ő Szabadságáról

Bódis Gábor
Bódis Gábor
A Naplónak az ő Szabadságáról
Sajtószabadság (Guido101 illusztrációja)

Nem gondoltam volna, hogy 20 év után ismét vezércikket írok a Naplóban, hiszen ezt a hetedik születésnap óta nem nagyon teszem. Ennek több oka is volt: talán az egyik legsúlyosabb, hogy a nyolcadik évet már nem érte meg hetilapunk hard copy (úgyis, mint nyomda meg papír meg ólom) kiadása és a feltámadás az internetes mennyországban csak 12 esztendővel később következett be. A másik ok az, hogy akkori vezércikkem a hétéves lurkóról, olyan „fogadtatásban” részesült, amit ma már sajtótörténeti délvidékumként tartok számon: ugyanis akkor a saját zsebből finanszírozott lapunk semmire sem érdemesült munkatársa (na, kiket?), igen eltalálták: magukat a tulajdonosokat fikázta. Alaposan. Azóta ezt senkinek sem sikerült túllihegni – így írta be a Napló örökre a nevét a sajtó világbirodalmába. Ezúttal elrettentő példaként.

Azóta is lesem, immár az interneten: mikor fognak saját munkatársaik nekirontani Rupert Murdochnak, Ted Turnernek vagy Robert Maxwelléknek („egy vezércikkben az ember legyen nagyképű” – idézet a Szólásszabadság nevű eposzból – ismeretlen, emiatt szabadlábon levő szerzőtől).

Hagyjuk azonban a múltat, kísért a jelen is. Szűkebb pátriánkban (be szép, melegen csengő egykori agyonpuffogtatott frázis) továbbra is dúl a sajtónak a szabadsága. Miután megvalósult a nirvána vagyis, hogy magyar tollból magyar szemnek írogatnak, Vajdaságban kitört a cenzúra. A pontos idő: 12 óra 1 perc, 21. század. Egy igazolt magyar szabadságharcos hetykén odavetette az egyetlen napilap pártatlanság bűnében hempergő vezetőjének, hogy szembemegy a közösséggel. A magyarral. Aki vajdasági. És aki velünk tart. A többi nemzetáruló. Vagy újságíró.

És ebben a pillanatban nem tört ki az égi háború. Nem jött az időgép, mert már rég megállt. A pontos idő: 12 óra 2 perc, 18. század. A rosszabbik fele.

Ahogy a nagyok mondanák: néma csend.

Ahelyett, hogy az örömujjongás diadalittas mámorában felöntöttek volna a garatra. Nem ezt tették karakán kurucaink, hanem bevezették a cenzúrát. Ez, kérem, ennyire egyszerű. Vagy rólunk írsz, nekünk, jókat, vagy jön a Nagy Bizottság, az ő Nagy Cenzúrájával.

Ezek után mit akarunk mi, 20 év után, immár az internet hullámhosszán? Csak írni, írást fogadni, szórakoztatni és szórakozni. Ennél komolyabb feladat nincs.

Ja, és labancok is írhatnak.

2010. május 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

KORMÁNYVÁLTÁS SZERBIÁBAN

Az országot most egy olyan személy tartja „sakkban” (sokkban?), akit – Gordana Čomić, előbb a Demokrata >

Tovább

Szolidaritás és katarzis?

A magyarázat lehetséges kulcsszava tehát a szolidaritás, annak itt s másutt nemigen látott formái, amelyek sosem >

Tovább

Ha létezne egy igazi államférfi

Míg az előző 30-50 körüli nemzedék nagy része – sokan közülük rossz lelkiismerettel - pragmatikusan alkalmazkodott >

Tovább

Hősök emlékét ünneplik a gyávák

Gyáva népnek nincs hazája, a 177 évvel ezelőtti hősökre mutogató VMSZ-magyarkák a 48-as szabadságharc megszégyenítésének iskolapéldái. Mit >

Tovább

A jelenlegi politikai elitnek le kell mondani az önzésről

A jelenleg uralkodó politikai elit nagy része három évtizede politikai üvegbúra alatt él, azzal a szent >

Tovább

Mi veszélyezteti a vajdasági magyarok megmaradását?

A vajdasági magyar közösségnek joga van tudni, hogy mit is mondod Fremond Árpád, az MNT VMSZ >

Tovább

A nagyhatalmak újra kezdik az érdekövezetek felosztását

A tömegek a válságos helyzetben olyan Vezért keresnek, akiben feltétlenül megbíznak. Az autokrata rendszerek tehát kimondottan >

Tovább

Így fogadjuk el az autokratákat: kiskanállal

Még arra is bátorkodott utalni, hogy a parlament csak a demokratikus rendszer egyik eleme és nem >

Tovább

A VMSZ SZÉGYENPÁRT

A junior pártelnök nem a magyar közösség, hanem csak a saját és pártja szűk elitjének az >

Tovább

Barbárság vagy demokrácia?

„Donald Trump – írta Fukuyama - legutóbbi lépései Ukrajnával és Oroszországgal kapcsolatban letaglózóak voltak. A nyugati >

Tovább

A VMSZ is engedelmesen tűrte, hogy a „puccsisták” közé sorolják

Ebben a zűrzavaros helyzetben külön figyelmet érdemel David Atlagić kormánypárti képviselő felszólalása. Kitért az 2000 október >

Tovább

Egy országot elveszejteni

A megszabadulás tőle régóta elsőrendű erkölcsi és nemzeti egzisztenciális kérdés volt, a friss fejlemények fényében pedig >

Tovább