Ma Szilárda, Szilárd, János névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
A Naplónak az ő Szabadságáról
Bódis Gábor
Nem gondoltam volna, hogy 20 év után ismét vezércikket írok a Naplóban, hiszen ezt a hetedik születésnap óta nem nagyon teszem. Ennek több oka is volt: talán az egyik legsúlyosabb, hogy a nyolcadik évet már nem érte meg hetilapunk hard copy (úgyis, mint nyomda meg papír meg ólom) kiadása és a feltámadás az internetes mennyországban csak 12 esztendővel később következett be. A másik ok az, hogy akkori vezércikkem a hétéves lurkóról, olyan „fogadtatásban” részesült, amit ma már sajtótörténeti délvidékumként tartok számon: ugyanis akkor a saját zsebből finanszírozott lapunk semmire sem érdemesült munkatársa (na, kiket?), igen eltalálták: magukat a tulajdonosokat fikázta. Alaposan. Azóta ezt senkinek sem sikerült túllihegni – így írta be a Napló örökre a nevét a sajtó világbirodalmába. Ezúttal elrettentő példaként.
Azóta is lesem, immár az interneten: mikor fognak saját munkatársaik nekirontani Rupert Murdochnak, Ted Turnernek vagy Robert Maxwelléknek („egy vezércikkben az ember legyen nagyképű” – idézet a Szólásszabadság nevű eposzból – ismeretlen, emiatt szabadlábon levő szerzőtől).
Hagyjuk azonban a múltat, kísért a jelen is. Szűkebb pátriánkban (be szép, melegen csengő egykori agyonpuffogtatott frázis) továbbra is dúl a sajtónak a szabadsága. Miután megvalósult a nirvána vagyis, hogy magyar tollból magyar szemnek írogatnak, Vajdaságban kitört a cenzúra. A pontos idő: 12 óra 1 perc, 21. század. Egy igazolt magyar szabadságharcos hetykén odavetette az egyetlen napilap pártatlanság bűnében hempergő vezetőjének, hogy szembemegy a közösséggel. A magyarral. Aki vajdasági. És aki velünk tart. A többi nemzetáruló. Vagy újságíró.
És ebben a pillanatban nem tört ki az égi háború. Nem jött az időgép, mert már rég megállt. A pontos idő: 12 óra 2 perc, 18. század. A rosszabbik fele.
Ahogy a nagyok mondanák: néma csend.
Ahelyett, hogy az örömujjongás diadalittas mámorában felöntöttek volna a garatra. Nem ezt tették karakán kurucaink, hanem bevezették a cenzúrát. Ez, kérem, ennyire egyszerű. Vagy rólunk írsz, nekünk, jókat, vagy jön a Nagy Bizottság, az ő Nagy Cenzúrájával.
Ezek után mit akarunk mi, 20 év után, immár az internet hullámhosszán? Csak írni, írást fogadni, szórakoztatni és szórakozni. Ennél komolyabb feladat nincs.
Ja, és labancok is írhatnak.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Bőnyi rendőrgyilkos?
A fölfegyverzett és elszánt, nyílt fasizmus – amelyet érzelmileg és „szellemileg” ma is fűt a szélsőjobboldali >
Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?
Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >
A színház az új CEU
Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >
Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk
A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >
Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”
Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >
Szerpentin a Kárpátokban
Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >
A szájzár és a nemzet
Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >
„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…
itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >
Most már komolyan veszem...
Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >
„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?
A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >
A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig
A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >
Fontosabb a kirakat?
A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról? Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >