2024. július 27. szombat
Ma Olga, Liliána, Natália névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Születésnap, avagy a mozgalom születése

A rikkancs ismét jelenti (49.)

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelenti (49.)
glassaple sorozata

Tudom, hogy nem én leszek az egyetlen, aki május 9-én felköszönti a Naplót, és annak minden élő és még élőbb tagjait, akik már fizikailag nem lehetnek közöttünk, mert őket elszólította az Úr, a Karma, vagy ki tudja ki és mi ebben a csodálatosnak nevezett misztériumban, amit egyszerűbben csak életnek nevezünk. De, hogy a Napló megjelenését az alapítók, és a köréje felsorakozott elszánt törzsgárda 1990 májusában, mint egy különös, és nagyon fontos mozgalom dátumaként élje meg, lehetetlen volt előre látni. Ehhez számos más tényezőre is szükség volt, amit akkor még csak sejteni lehetett. Mivel én magam ezt a folyamatot mozgalomként éltem meg, ebből a sajátos és személyes meggyőződésemből ma sem engedek. Lehet velem vitázni a témát illetőleg, hisz érveim valószínűleg azokat fogják meggyőzni, akik ezzel nem egyeznek, ha tiszteletben tartják az oly fontos párbeszéd alapszabályait, melyet általában a vitákban kerülni szoktak, akik azt hiszik mindenben ők a legokosabbak. Szerintem az ilyen emberek inkább a legveszélyesebbek. Főleg olyan rendszerben, amelyben maga a Napló is napvilágot látott.

Kérdésekkel kezdeném.

Melyik volt az első hivatalosan megjelent magánlap az újkori Jugoszláviában?

Milyen alapokon és elveken működött a lap szerkesztéspolitikája?

Fennállása alatt behódolt-e a lap bármilyen politikai és egyéb érdekszférának?

Miért szerették és becsülték az olvasók a lapot?

Sorolhatnám még a kérdéseket, de nem teszem. Aki ezekre tudja a választ, annak nem kell már magyarázni azt a tényt, hogy a Napló pont azért lehetett és vált mozgalommá, mert előtte ilyen még nem volt széles-e Vajdaságban, ott, ahol a magyar emberek, egyszerű, átlag hétköznapi emberek, és ezt most komoly dicséretnek szánom, annyira szerették ezt a hetilapot olvasni, hogy ha már kedden este nem kapták kézbe, akkor nem aludtak az éjszaka jól. Mindenki tudja, hogy hivatalosan a Napló szerdán jelent meg. Csak azok olvashatták kedden este és éjjel, akikhez én személyesen eljuttattam, miután a nyomdában, Újvidéken lestem az első párszáz, majd később kétezer újság megjelenését, és annak az olvasóhoz való eljuttatását Újvidéktől Becsén, majd Adán át Zentáig. Erről abban az időben tudósítottam is eleget.

Most húsz év távlatából szemlélve a mozgalom alakulását, múltját, arra a meglátásra jutok, hogy ez csak azért volt lehetséges, mert az emberek végre egy olyan hetilapot olvashattak, amelyben nem hazudtak, sem hivatalosan, sem egyéb okokból kifolyólag. Nem alakoskodtak, nem beszéltek mellé, nem pletykáltak üresjáratokban, hanem egyszerűen azt írták meg végre, ami van, ahogy van, sőt, még azon kérdésekre is őszinte válaszokat adtak, miért van, volt, mind az úgy, ahogyan…

Persze, hogy volt a Naplónak éppen elég gondja a hatalommal, a helytartókkal, sőt még a magyar „értelmiségiekkel” is, akik inkább bérpolitikából éltek volna tovább, mint ahogyan előzőleg is tették, de a Napló bizony nekik is komoly veszélyt jelentett, a nyíltságával, őszinte és leleplező hangvitelével, amiért az olvasók külön hálásak voltak.

Ma már tudom, hogy életem legszebb, legizgalmasabb munkája volt a mozgalomban való véletlen és váratlan részvételem, hisz az alapítókat nem ismertem, az élgárda tagjait sem, tisztelet egy-két kivételnek, kikkel valahol, valamikor összefutottunk.

Azaz első szám, a sárga, fekete-fehér színekben, a legegyszerűbb nyomdai papírra nyomtatva, amelyet édesapám hozott haza, teljesen véletlenül és váratlanul jelentette a szellemi és kulturális forradalom kezdetét, melyet a Napló, mint mozgalom megélt, amíg élt. Élhetett.

Most, hogy újjászületett, reinkarnálódott, igaz csak hálós változatban, valahol magam is vele éledtem fel ismét, mert hiányzott mindvégig, mint a jó bácskai kenyér a sok csillogó villogó bodag között.

Isten éltesse a Naplót sokáig, legfőképpen addig, amíg én is élek. Utána meg majd lesz valahogy.

2010. május 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Nagy gond, hogy Németország nem állt Európa élére

Az Economist szerint  bajok oka az, hogy gyenge a kancellár és a koalíció a belső vitákkal van >

Tovább

Orbán Európa szemétdombján

Vagy negyedszázada Kis János filozófus egy baráti beszélgetésben – célozva az akkori kormányfő aktuális botrányaira – >

Tovább

Kamala Harris összezavarta a republikánusokat

Erős rajtja váratlanul érte a pártot és Trumpot is. Nem számítottak arra, hogy Biden kiszáll, és >

Tovább

Ha ő nem, akkor ki?

Nem tudom, hogy az ellenzéki pártok vezetői miként élték meg kudarcaikat, nyomasztja-e őket örökös sikertelenségük. Szerintem >

Tovább

Merre megy az amerikai külpolitika?

A külföldi kormányok lélegzet visszafojtva lesik, miután a jobb- és baloldalon egyaránt erősödik a kétség: fenn >

Tovább

Európa túl sokáig túl keveset áldozott a saját védelmére

Paul Lendvai látja így a Der Standardban. Pedig a Nyugat, a liberális demokrácia jövője azon múlik, >

Tovább

A Biden utáni időszak bizonytalanságot hoz a demokratáknak, de kétségbeejtő lesz Trumpnak

Így vélekedik a Guardian szemleírója, Simon Tisdall. Kiemeli, hogy bárki is lesz az elnök utódja jelöltként, >

Tovább

Biden visszavonul. Most káosz vár a demokratákra – és valószínűleg remek lehetőség

Így véli a Süddeutsche Zeitung kommentátora, Stefan Kornelius, aki úgy gondolja, hogy az elnök levonta a >

Tovább

Fogaggyisten

Itt tartunk momentán, és nem tudjuk, mi lesz a vége. Hogy Orbán és decens csapata hogyan >

Tovább

Pillanatokon belül vége szakadhat Trump sikersorozatának

Akkor, ha Biden ezen a hét végén hajlandó visszalépni a versenytől, ami az egyedül helyes lépés >

Tovább

A világháló összeomlásának tanulsága

Bitnyi örömnek nevezi az ürömben, hogy emberi tévedés idézte elő a fiaskót, nem pedig orosz kíber >

Tovább

Magyar Péter – hoz vagy visz?

Magyar Péternél is ráismerek, amikor időnként spinnel, csúsztat, piározik, de nála érzem a szándékot, hogy amit >

Tovább