2019. december 8. vasárnap
Ma Mária, Emőke névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Születésnap, avagy a mozgalom születése

A rikkancs ismét jelenti (49.)

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelenti (49.)
glassaple sorozata

Tudom, hogy nem én leszek az egyetlen, aki május 9-én felköszönti a Naplót, és annak minden élő és még élőbb tagjait, akik már fizikailag nem lehetnek közöttünk, mert őket elszólította az Úr, a Karma, vagy ki tudja ki és mi ebben a csodálatosnak nevezett misztériumban, amit egyszerűbben csak életnek nevezünk. De, hogy a Napló megjelenését az alapítók, és a köréje felsorakozott elszánt törzsgárda 1990 májusában, mint egy különös, és nagyon fontos mozgalom dátumaként élje meg, lehetetlen volt előre látni. Ehhez számos más tényezőre is szükség volt, amit akkor még csak sejteni lehetett. Mivel én magam ezt a folyamatot mozgalomként éltem meg, ebből a sajátos és személyes meggyőződésemből ma sem engedek. Lehet velem vitázni a témát illetőleg, hisz érveim valószínűleg azokat fogják meggyőzni, akik ezzel nem egyeznek, ha tiszteletben tartják az oly fontos párbeszéd alapszabályait, melyet általában a vitákban kerülni szoktak, akik azt hiszik mindenben ők a legokosabbak. Szerintem az ilyen emberek inkább a legveszélyesebbek. Főleg olyan rendszerben, amelyben maga a Napló is napvilágot látott.

Kérdésekkel kezdeném.

Melyik volt az első hivatalosan megjelent magánlap az újkori Jugoszláviában?

Milyen alapokon és elveken működött a lap szerkesztéspolitikája?

Fennállása alatt behódolt-e a lap bármilyen politikai és egyéb érdekszférának?

Miért szerették és becsülték az olvasók a lapot?

Sorolhatnám még a kérdéseket, de nem teszem. Aki ezekre tudja a választ, annak nem kell már magyarázni azt a tényt, hogy a Napló pont azért lehetett és vált mozgalommá, mert előtte ilyen még nem volt széles-e Vajdaságban, ott, ahol a magyar emberek, egyszerű, átlag hétköznapi emberek, és ezt most komoly dicséretnek szánom, annyira szerették ezt a hetilapot olvasni, hogy ha már kedden este nem kapták kézbe, akkor nem aludtak az éjszaka jól. Mindenki tudja, hogy hivatalosan a Napló szerdán jelent meg. Csak azok olvashatták kedden este és éjjel, akikhez én személyesen eljuttattam, miután a nyomdában, Újvidéken lestem az első párszáz, majd később kétezer újság megjelenését, és annak az olvasóhoz való eljuttatását Újvidéktől Becsén, majd Adán át Zentáig. Erről abban az időben tudósítottam is eleget.

Most húsz év távlatából szemlélve a mozgalom alakulását, múltját, arra a meglátásra jutok, hogy ez csak azért volt lehetséges, mert az emberek végre egy olyan hetilapot olvashattak, amelyben nem hazudtak, sem hivatalosan, sem egyéb okokból kifolyólag. Nem alakoskodtak, nem beszéltek mellé, nem pletykáltak üresjáratokban, hanem egyszerűen azt írták meg végre, ami van, ahogy van, sőt, még azon kérdésekre is őszinte válaszokat adtak, miért van, volt, mind az úgy, ahogyan…

Persze, hogy volt a Naplónak éppen elég gondja a hatalommal, a helytartókkal, sőt még a magyar „értelmiségiekkel” is, akik inkább bérpolitikából éltek volna tovább, mint ahogyan előzőleg is tették, de a Napló bizony nekik is komoly veszélyt jelentett, a nyíltságával, őszinte és leleplező hangvitelével, amiért az olvasók külön hálásak voltak.

Ma már tudom, hogy életem legszebb, legizgalmasabb munkája volt a mozgalomban való véletlen és váratlan részvételem, hisz az alapítókat nem ismertem, az élgárda tagjait sem, tisztelet egy-két kivételnek, kikkel valahol, valamikor összefutottunk.

Azaz első szám, a sárga, fekete-fehér színekben, a legegyszerűbb nyomdai papírra nyomtatva, amelyet édesapám hozott haza, teljesen véletlenül és váratlanul jelentette a szellemi és kulturális forradalom kezdetét, melyet a Napló, mint mozgalom megélt, amíg élt. Élhetett.

Most, hogy újjászületett, reinkarnálódott, igaz csak hálós változatban, valahol magam is vele éledtem fel ismét, mert hiányzott mindvégig, mint a jó bácskai kenyér a sok csillogó villogó bodag között.

Isten éltesse a Naplót sokáig, legfőképpen addig, amíg én is élek. Utána meg majd lesz valahogy.

2010. május 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A hányinger hajtóereje

Nyilvánvaló, hogy október 13-a megdöbbentette és megrémítette őket, mint ahogy az is nyilvánvaló, hogy nincs más >

Tovább

Orbán jövőre kilép az EU-ból, az euró 375 fölé erősödik?

Megy előre a vizsgálat a 7-es paragrafus alapján. Emellett Budapest Törökország kapcsán is szembefordul az EU-val, >

Tovább

Virágzik és terjed a tekintélyelvűség az unióban

Mindent egybevéve, az unió meglepően barátságos környezetet tud kínálni a tekintélyelvűség puhább formáinak. És nemigen van >

Tovább

A hálaadás napján

Van, aki rosszallja a rektor döntését. Rasmusent ki kell rúgni, mondják, a gyűlöletbeszédet nem védi az >

Tovább

Nosztalgiapolitizálás, avagy hogyan aratott a populizmus

Trump, Farage, Orbán és a többi populista olyan embereket vonz, akik azt akarják, hogy a világ >

Tovább

Jézuska és a jógadémon

Németh Sándor most sikeresen magára húzta a közröhejt, ám ez igazságtalan. Ferenc pápa igyekszik a világi >

Tovább

Már a Budapest-Belgrád projektre vásárolhatott bányát az Orbán-családdal üzletelő cég

A Magyarország legjobb kövét adó bányát egy fiatal, de jó kapcsolatokkal bíró cég szerezte meg, amelynek >

Tovább

A szavakból épített szögesdrót

Magyarország olyan helyzetben van, mint az NDK 1961-ben: a tömegek elmennek, ezért falat kell építeni, csak >

Tovább

Soros György: A berlini faltól az új falakig

Az amerikai-magyar üzletember szerint a világ forradalmi időket él, világszerte erősödik a nacionalizmus, a jövő bizonytalan. >

Tovább

Pár méterre az ígéret földjétől

Egyesek már három éve úton vannak. De mindent elvesztenek: nemcsak a családjukat és a javaikat, hanem >

Tovább

„Magyarország »hihetetlenül goromba« jelöltje a bizottságba”

Ezzel a címmel közölte a Politico amerikai portál európai kiadása Lili Bayer cikkét Várhelyi Olivérről. A >

Tovább

Magyarország immár nem demokrácia

Erre persze jöhet a másik oldal azzal, hogy Karácsony Gergely lett a budapesti főpolgármester. Ám Isztanbult >

Tovább