Ma Béla, Adalbert névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Születésnap, avagy a mozgalom születése
A rikkancs ismét jelenti (49.)
Sáfrány Ferenc
Tudom, hogy nem én leszek az egyetlen, aki május 9-én felköszönti a Naplót, és annak minden élő és még élőbb tagjait, akik már fizikailag nem lehetnek közöttünk, mert őket elszólította az Úr, a Karma, vagy ki tudja ki és mi ebben a csodálatosnak nevezett misztériumban, amit egyszerűbben csak életnek nevezünk. De, hogy a Napló megjelenését az alapítók, és a köréje felsorakozott elszánt törzsgárda 1990 májusában, mint egy különös, és nagyon fontos mozgalom dátumaként élje meg, lehetetlen volt előre látni. Ehhez számos más tényezőre is szükség volt, amit akkor még csak sejteni lehetett. Mivel én magam ezt a folyamatot mozgalomként éltem meg, ebből a sajátos és személyes meggyőződésemből ma sem engedek. Lehet velem vitázni a témát illetőleg, hisz érveim valószínűleg azokat fogják meggyőzni, akik ezzel nem egyeznek, ha tiszteletben tartják az oly fontos párbeszéd alapszabályait, melyet általában a vitákban kerülni szoktak, akik azt hiszik mindenben ők a legokosabbak. Szerintem az ilyen emberek inkább a legveszélyesebbek. Főleg olyan rendszerben, amelyben maga a Napló is napvilágot látott.
Kérdésekkel kezdeném.
Melyik volt az első hivatalosan megjelent magánlap az újkori Jugoszláviában?
Milyen alapokon és elveken működött a lap szerkesztéspolitikája?
Fennállása alatt behódolt-e a lap bármilyen politikai és egyéb érdekszférának?
Miért szerették és becsülték az olvasók a lapot?
Sorolhatnám még a kérdéseket, de nem teszem. Aki ezekre tudja a választ, annak nem kell már magyarázni azt a tényt, hogy a Napló pont azért lehetett és vált mozgalommá, mert előtte ilyen még nem volt széles-e Vajdaságban, ott, ahol a magyar emberek, egyszerű, átlag hétköznapi emberek, és ezt most komoly dicséretnek szánom, annyira szerették ezt a hetilapot olvasni, hogy ha már kedden este nem kapták kézbe, akkor nem aludtak az éjszaka jól. Mindenki tudja, hogy hivatalosan a Napló szerdán jelent meg. Csak azok olvashatták kedden este és éjjel, akikhez én személyesen eljuttattam, miután a nyomdában, Újvidéken lestem az első párszáz, majd később kétezer újság megjelenését, és annak az olvasóhoz való eljuttatását Újvidéktől Becsén, majd Adán át Zentáig. Erről abban az időben tudósítottam is eleget.
Most húsz év távlatából szemlélve a mozgalom alakulását, múltját, arra a meglátásra jutok, hogy ez csak azért volt lehetséges, mert az emberek végre egy olyan hetilapot olvashattak, amelyben nem hazudtak, sem hivatalosan, sem egyéb okokból kifolyólag. Nem alakoskodtak, nem beszéltek mellé, nem pletykáltak üresjáratokban, hanem egyszerűen azt írták meg végre, ami van, ahogy van, sőt, még azon kérdésekre is őszinte válaszokat adtak, miért van, volt, mind az úgy, ahogyan…
Persze, hogy volt a Naplónak éppen elég gondja a hatalommal, a helytartókkal, sőt még a magyar „értelmiségiekkel” is, akik inkább bérpolitikából éltek volna tovább, mint ahogyan előzőleg is tették, de a Napló bizony nekik is komoly veszélyt jelentett, a nyíltságával, őszinte és leleplező hangvitelével, amiért az olvasók külön hálásak voltak.
Ma már tudom, hogy életem legszebb, legizgalmasabb munkája volt a mozgalomban való véletlen és váratlan részvételem, hisz az alapítókat nem ismertem, az élgárda tagjait sem, tisztelet egy-két kivételnek, kikkel valahol, valamikor összefutottunk.
Azaz első szám, a sárga, fekete-fehér színekben, a legegyszerűbb nyomdai papírra nyomtatva, amelyet édesapám hozott haza, teljesen véletlenül és váratlanul jelentette a szellemi és kulturális forradalom kezdetét, melyet a Napló, mint mozgalom megélt, amíg élt. Élhetett.
Most, hogy újjászületett, reinkarnálódott, igaz csak hálós változatban, valahol magam is vele éledtem fel ismét, mert hiányzott mindvégig, mint a jó bácskai kenyér a sok csillogó villogó bodag között.
Isten éltesse a Naplót sokáig, legfőképpen addig, amíg én is élek. Utána meg majd lesz valahogy.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Orbánnak egyre nehezebb az egyensúlymutatvány a nagyhatalmak között
Oroszország továbbra veszedelmesen arrogáns, posztgyarmatosító alapállásból lép fel egykori szövetségesei ellen, noha azok közül jó pár >
Korrupció-gyanúk sem változtatnak a 75 éves Halbrohr Tamás hitén
Habár több évtizedes szolgálatai után partvonalra kényszerítette a hivatalos szerbiai zsidó vezetés, a szabadkai közösség emblematikus >
A leggyávább bátor ember
„Demokratának lenni mindenekelőtt azt jelenti, hogy nem félni…” Amikor Bibó ezt a közhelyszerűen, ám rendre hiányosan >
Mit akar Oroszország a Nyugat-Balkánon?
Oroszország meg akarja gátolni a nyugat-balkáni országok uniós csatlakozását, ezért növeli befolyását a térségben. Olyan szereplőket >
Merkel már bekeményítene?
Magyarországra utalva a német kancellár kijelentette: nem tartja helyénvalónak, hogy egyes államok az uniós gyógyszerfelügyelet jóváhagyása >
Élet-halál veszélyhelyzetben
Szerény véleményünk szerint Magyarországon a veszélyhelyzet jóval a koronavírus világjárvány előtt kezdődött, egész pontosan azon a >
Uniós törvény a sajtószabadságról?
Thierry Breton az EP Kulturális és Oktatási Bizottságában beszélt, kiemelve, hogy aggasztó jelenségeket tapasztalni a média >
De aztán ne kímélje a láncos kutyát!
Szinte biztos vagyok abban, hogy e remekbe szabott, igényes produkciót követően a Magyar Nemzetnek nevezett Szabad >
Az unió emberelje meg magát sajtószabadság ügyében!
Financial Times: Tegyen az eddiginél sokkal többet a független sajtóért, annál is inkább, mert média szabadsága >
A pánik jelei
Azt gondolom, hogy sokkal többet tudnak a közvélemény állapotáról, mint amennyit mi tudunk, és ez ijesztheti >
Ritka menekültbarát döntést hozott a szerb alkotmánybíróság
Elmarasztalta ugyanis a rendőrséget, miután az négy éve egy helyi bíró döntése ellenére sem indította meg >
Spiegel: Orbán Viktor egyre inkább lesre fut az unióban
A földrészen egyre inkább árnyékba kerül. Csak úgy tudta megakadályozni, nehogy kidobják az Európai Néppártból, hogy >