Ma Mária, Emőke névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Születésnap, avagy a mozgalom születése
A rikkancs ismét jelenti (49.)
Sáfrány Ferenc
Tudom, hogy nem én leszek az egyetlen, aki május 9-én felköszönti a Naplót, és annak minden élő és még élőbb tagjait, akik már fizikailag nem lehetnek közöttünk, mert őket elszólította az Úr, a Karma, vagy ki tudja ki és mi ebben a csodálatosnak nevezett misztériumban, amit egyszerűbben csak életnek nevezünk. De, hogy a Napló megjelenését az alapítók, és a köréje felsorakozott elszánt törzsgárda 1990 májusában, mint egy különös, és nagyon fontos mozgalom dátumaként élje meg, lehetetlen volt előre látni. Ehhez számos más tényezőre is szükség volt, amit akkor még csak sejteni lehetett. Mivel én magam ezt a folyamatot mozgalomként éltem meg, ebből a sajátos és személyes meggyőződésemből ma sem engedek. Lehet velem vitázni a témát illetőleg, hisz érveim valószínűleg azokat fogják meggyőzni, akik ezzel nem egyeznek, ha tiszteletben tartják az oly fontos párbeszéd alapszabályait, melyet általában a vitákban kerülni szoktak, akik azt hiszik mindenben ők a legokosabbak. Szerintem az ilyen emberek inkább a legveszélyesebbek. Főleg olyan rendszerben, amelyben maga a Napló is napvilágot látott.
Kérdésekkel kezdeném.
Melyik volt az első hivatalosan megjelent magánlap az újkori Jugoszláviában?
Milyen alapokon és elveken működött a lap szerkesztéspolitikája?
Fennállása alatt behódolt-e a lap bármilyen politikai és egyéb érdekszférának?
Miért szerették és becsülték az olvasók a lapot?
Sorolhatnám még a kérdéseket, de nem teszem. Aki ezekre tudja a választ, annak nem kell már magyarázni azt a tényt, hogy a Napló pont azért lehetett és vált mozgalommá, mert előtte ilyen még nem volt széles-e Vajdaságban, ott, ahol a magyar emberek, egyszerű, átlag hétköznapi emberek, és ezt most komoly dicséretnek szánom, annyira szerették ezt a hetilapot olvasni, hogy ha már kedden este nem kapták kézbe, akkor nem aludtak az éjszaka jól. Mindenki tudja, hogy hivatalosan a Napló szerdán jelent meg. Csak azok olvashatták kedden este és éjjel, akikhez én személyesen eljuttattam, miután a nyomdában, Újvidéken lestem az első párszáz, majd később kétezer újság megjelenését, és annak az olvasóhoz való eljuttatását Újvidéktől Becsén, majd Adán át Zentáig. Erről abban az időben tudósítottam is eleget.
Most húsz év távlatából szemlélve a mozgalom alakulását, múltját, arra a meglátásra jutok, hogy ez csak azért volt lehetséges, mert az emberek végre egy olyan hetilapot olvashattak, amelyben nem hazudtak, sem hivatalosan, sem egyéb okokból kifolyólag. Nem alakoskodtak, nem beszéltek mellé, nem pletykáltak üresjáratokban, hanem egyszerűen azt írták meg végre, ami van, ahogy van, sőt, még azon kérdésekre is őszinte válaszokat adtak, miért van, volt, mind az úgy, ahogyan…
Persze, hogy volt a Naplónak éppen elég gondja a hatalommal, a helytartókkal, sőt még a magyar „értelmiségiekkel” is, akik inkább bérpolitikából éltek volna tovább, mint ahogyan előzőleg is tették, de a Napló bizony nekik is komoly veszélyt jelentett, a nyíltságával, őszinte és leleplező hangvitelével, amiért az olvasók külön hálásak voltak.
Ma már tudom, hogy életem legszebb, legizgalmasabb munkája volt a mozgalomban való véletlen és váratlan részvételem, hisz az alapítókat nem ismertem, az élgárda tagjait sem, tisztelet egy-két kivételnek, kikkel valahol, valamikor összefutottunk.
Azaz első szám, a sárga, fekete-fehér színekben, a legegyszerűbb nyomdai papírra nyomtatva, amelyet édesapám hozott haza, teljesen véletlenül és váratlanul jelentette a szellemi és kulturális forradalom kezdetét, melyet a Napló, mint mozgalom megélt, amíg élt. Élhetett.
Most, hogy újjászületett, reinkarnálódott, igaz csak hálós változatban, valahol magam is vele éledtem fel ismét, mert hiányzott mindvégig, mint a jó bácskai kenyér a sok csillogó villogó bodag között.
Isten éltesse a Naplót sokáig, legfőképpen addig, amíg én is élek. Utána meg majd lesz valahogy.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az Orbánt váltó lengyelek vissza tudnak-e térni a normális állapotokhoz
Sokak szerint Magyarország minden idők legrosszabb uniós elnökségét produkálta a most véget érő félévben, de az >
Hogyan borít Orbán kihívója
Magyarországon eddig két dolog volt biztos: a halál, és hogy Orbán győz. De csak eddig volt >
Lehet, hogy Meloni lesz Európa aduásza Trumpnál
Bármennyire is úgy gondolja Orbán Viktor, hogy ő az amerikai politikus magától értetődő ideológiai szövetségese. Az >
A merkelizmus tragédia Trump és Putyin korában
Ezt fejti ki a volt kancellár most megjelent emlékiratai kapcsán Andreas Kluth, aki bevallja: annak idején >
Ez már nem a gyerekekről szólt
Veszíteni rossz. Aki folyton veszít, megsebzett lélekkel létezik, úgy él, mintha véget nem érő sötétség venné >
Putyin a pusztításban és a kiutasításban bízik: mi lesz az ukrajnai menekültekkel?
Putyin azon van, hogy romboljon Ukrajnában és lehetőleg minél több embert üldözzön el – már jó >
Magyarország korszakváltás előtt
Ezzel a címmel közöl kommentárt Lendvai Pál a bécsi Der Standardban Magyar Péterről, akiről azt írja, >
Biden a saját képmutatását leplezte le, amikor kegyelmet adott a saját fiának
Ezt Trump úgy értelmezi majd, hogy szabad kezet kap az igazságszolgáltatás elleni fellépéshez – fejti ki >
Kérdéses, hogy Orbán Viktor megbirkózik-e ezzel a kihívóval
Ezt a kérdést teszi fel Szirtes I. János politológus a svájci Tagesanzeiger-ben megjelent vendégkommentárjában. A 2026-ban esedékes >
Magyar Messiások
A két hamis-Messiás után igaz Messiás. Mutatja a falon az írást: megszámláltatnak napjaid. Jog, ha van, >
Múlt hétvégén Ösküben
Gránitszilárdságú alaptörvényünket kormányzatunk ismét módosítani tervezi, természetesen nem azért, mert jobb dolga momentán nem akad, hanem >
Sötét a helyzet Németországban és tudni kik a felelősek
A Neue Zürcher Zeitung főszerkesztője Eric Gujer szerint a választást a gazdaság dönti el, és a >