Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Bábnak nézik, de jelképnek már erős - hogy lett Ana Brnabić Szerbia miniszterelnöke?
Nő, nyíltan homoszexuális, részben horvát származású, nem is tagja a kormányzó pártnak – és igen, mostantól ő, Ana Brnabić Szerbia miniszterelnöke. Váratlan kombináció, de nem is annyira meglepő. Szekeres W, István (hvg.hu):
Kezdjük a legfontosabbal: a 42 éves Brnabić kiváló szakember és ügyes menedzser, bár politikusi tapasztalata kevés. Nagy-Britanniában tanult, majd visszatérve Szerbiába az amerikai fejlesztési ügynökségnek, a USAID-nek a programjait vezette, később, a magánszektorban pedig egy amerikai érdekeltségű, 300 millió eurós értékű szélerőmű park befektetésért volt felelős. Innen került tíz hónapja a szerb kormányba, a közigazgatás reformjáért felelős miniszterként. Brnabić nagy lendülettel fogott bele az e-kormányzat létrehozásába, mára egyesített hat nagy adatbázist, illetve az anyakönyvi rendszer immár teljesen online működik.
Azt azonban senki nem gondolja, hogy elsősorban szakmai érdemei miatt lett ő a miniszterelnök. Miután Szerbia választott miniszterelnöke, Aleksandar Vučić fölényesen megnyerte az elnökválasztást is, lemondott miniszterelnöki megbízásáról, és a posztot – nagyjából egyszemélyes döntésként – Brnabić-ra hagyta.
Jellemző Vučić tekintélyére, hogy a jelentős részben a rettenetes Szerb Radikális Párt tagjaiból verbuválódott Szerb Haladó Párt és koalíciós partnerei (beleértve a Vajdasági Magyar Szövetséget is) néhány felhúzott szemöldök mellett ugyan, de megszavazták az új miniszterelnököt. Kisebb gondot csak az egyik mikronméretű koalíciós partnerpárt, a Dragan Marković által vezetett Egyesült Szerbia volt, Markovićot viszont mindenki csak a „Pálma” becenevén ismeri, és ez nagyjából mindent el is mond a komolyságáról.
Annál érdekesebb viszont, hogy a kormány mennyire lepöckölte a szerb pravoszláv egyházat a játéktérről. Míg Milošević, de akár később Djindjić, Koštunica vagy akár Boris Tadić idején is a belgrádi pátriárka simán meghatározta a közbeszédet, addig Vučić idejében az egyház fokozatosan a háttérbe szorult. Amikor Brnabić neve először felmerült miniszterelnök-jelöltként, Irinej pártiárka még azt nyilatkozta, hogy az egyház „minden erővel” meg akarja akadályozni kinevezését „az ismert okok miatt,” ehhez képest pár napja egy kényszeredett közös fotón mégis együtt kellett szerepelnie vele. (Irinej a 2014-es drámai szerbiai árvizeket simán összefüggésbe hozta a pár nappal későbbre tervezett belgrádi melegfelvonulással, mondván, az árvíz Isten figyelmeztetése Szerbiának.)
Kinevezésére Brnabić egyébként 88 oldalas székfoglalóval készült. Elődei ezt általában letudták pár oldalon, de az új miniszterelnök komoly víziót vázolt fel, aminek központjában a gazdaság, főleg a befektetői környezet fejlesztése álltak egyfelől, illetve az oktatás és a digitalizáció másfelől. Brnabić kitért ugyan Koszovóra, a tartományra továbbra is Szerbia részeként hivatkozva, de mondandójának lényege a Brüsszeli Szerződés betartása volt és a tárgyalások folytatása a „pristinai átmeneti vezetőkkel” – igazi zene az európai békecsinálók füleinek. A kérdés nem csak az, mit tud ebből Brnabić megvalósítani, de az is, hogy eleve mennyi autoritása lesz a sajátos szerbiai politikai rendszerben.
A szerb alkotmány szerint az állam legfontosabb közjogi méltósága a miniszterelnök, míg a közvetlenül választott államfőnek leginkább protokolláris szerepkörei vannak. Azonban a szerb aktuálpolitikát nem feltétlenül az alkotmány diktálja, hanem a személyes erőviszonyok. Szerbia politikai origóját pedig jelenleg úgy hívják, hogy Aleksandar Vučić. (...)
A kormányt a sajtó alighanem továbbra is Vučić-kormánynak fogja hívni, a nagy döntések pedig ugyanúgy Vučić irodájában fognak megszületni, mint eddig. Brnabić nem tagja a kormányzó pártnak, nincsenek párton belüli gyökerei, támogatói, őszintén szólva szimpatizánsai se sokan, így hatalma teljes egészében egyszemélyes mentorától, Vučićtól függ.
Hiba lenne ugyanakkor alábecsülni Brnabić kinevezésének jelentőségét, szimbolikáját. Ahogy korábbi cikkünkben írtuk, Szerbia lavírozik a keleti és a nyugati befolyás között. Brnabić teljesen egyértelműen, mondhatni demonstratívan a nyugatos érdekcsoportok embere, lásd iskoláit, lásd direkt kapcsolatait Washingtonnal, és igen, lásd nemi orientációját.
Vučić most mindenesetre olyat lépett, ami bizakodással tölti el az európai Szerbia híveit, és aggodalmat okoz a moszkoviták között.
Következő cikk: Megszavazta a Bundestag a melegházasságot
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >