Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Amiben Albánia világszám: a kannabisz-szigetek
A teljes egészében vadkenderezésből élő hegyi falucskából, Lazaratból éveken át echte páncéltörő rakétákkal lőttek a völgyből közeledő ismeretlen autókra (legyenek azok rendőrautók, vagy oknyomozó újságírók autói), és csak akciófilmekbe illő helikopteres, fény- és hangbombás kommandós támadással sikerült bevenni a falut, megsemmisíteni az ültetvényeket és letartóztatni gyakorlatilag az egész falut. Szekeres W. István (hvg.hu):
Amíg Magyarországon a plakáttörvényen forgott az egész politika, a vasárnapi albániai parlamenti választás előtt egyetlenegy kampányplakátot sem lehetett látni Tiranában. A pártok megállapodása alapján nem szennyezik a környezetet (a vizuális környezetet és a természeti környezetet sem) politikai szlogenek kinyomtatásával. Sőt, a tévékben is erősen korlátozták a politikai reklámot. Közösségi média, közösségi események és door-to-door kampány jellemezték a kampányt.
A szereposztás
A választás reggelén sejteni sem lehetett, ki fog kormányt alakítani Albániában. A közvélemény-kutatások a jelenlegi kormányzó pártot, a szocialistákat (PS) mutatták a legerősebbnek (középcsatáruk Edi Rama), mögöttük az „ősellenség” demokraták (PD) következnek (Lulzim Basha főszereplésével, bár Basha távirányítójának gombjait alighanem a PD állócsillaga, Orbán Viktor nagy barátja, Sali Berisha nyomkodja), valamivel lemaradva pedig a Szociális Integráció Mozgalom (LSI), az egykori miniszterelnök, jelenleg megválasztott államfő Ilir Meta vezényletével.
Teljesítményértékelés
„Az elmúlt négy év a sikeres modernizáció jegyében telt,” mondja büszkén a HVG-nek Maklen Misha, a PS egyik vezető tanácsadója. Sorolja a kormány eredményeit: erősödött a jogállam, azaz némi erőszakkal ugyan, de rávették az embereket, hogy fizessék be a közműszámláikat, a vállalatokat, hogy fizessék be a járulékokat a dolgozóik után, és megfékezték a korábban jellemző illegális építkezéseket is. A korábbi egykulcsos adórendszer helyett bevezették a progresszív adózást. A szoci kormányfő plusz szoci főpolgármester kombó idején látványosan fejlődött Tirana, de Misha arra is büszke, hogy az oktatásban is komoly változások történtek, új, modern tankönyveket vezettek be, és bezárattak több tucat magánegyetemet. Itt azért nem CEU-szerű oktatási intézményekre kell gondolni: albán specialitás volt a kétszobás lakásokban működtetett „egyetem,” ahol boldog-boldogtalan kaphatott diplomát.
Vannak persze problémák is, vallja be Misha, de ezek – szerinte - nagyjából mind a koalíciós partneren, az LSI-n buktak el: a jogrendszer reformja még várat magára, illetve ott van még a „cannabis-probléma” is. Tegyük hozzá: ezek igen fontos kérdések, Albánia EU-csatlakozása, pontosabban a folyamat megkezdése múlhat rajtuk.
Amiben Albánia világszám: a vadkender
Misha arra hivatkozik, az egész cannabis-ügy eleve azért kerülhetett elő, mert ez a kormány megpróbált tenni ellene, így lettek egyáltalán nyilvánosak az ügyek. Albániában több helyen léteznek úgynevezett kannabisz-szigetek, olyan – többnyire szó szerint -- isten háta mögötti, magas hegyekkel körbevett, alig járható utakon, szinte csak gyalog megközelíthető, majdhogynem nomád falvak, ahol a helyi lakosság kifejezetten a vadkender termesztéséből él, de mivel Brüsszel látványosan felemelt mutatóujjal viszonyul a kérdéshez, az aktuális kormány nincs könnyű helyzetben.
Már csak azért sem, mert a kannabisz-szigetek elleni fellépés nem egyszerű. Jó példa erre az elhíresült lazarati csata. A teljes egészében vadkenderezésből élő hegyi falucskából, Lazaratból éveken át echte páncéltörő rakétákkal lőttek a völgyből közeledő ismeretlen autókra (legyenek azok rendőrautók, vagy oknyomozó újságírók autói), és csak akciófilmekbe illő helikopteres, fény- és hangbombás kommandós támadással sikerült bevenni a falut, megsemmisíteni az ültetvényeket és letartóztatni gyakorlatilag az egész falut.
Lakások ajándékba
Az igazságügyi rendszer reformja hasonló tétel: erős a nyugati nyomás az országon, ugyanakkor az elvárt reform sokak érdekeit sérti. Annyival jobb azért a helyzet, hogy a politikai elit egyik felének is érdeke lenne a bírók átvilágítása, illetve az átvilágítást nem vállalók elbocsátása. „A bírók nem szolgáltatják az igazságot, hanem árulják,” véli Misha.
A történet a rendszerváltáskor kezdődött, amikor a politikai változás hevében a teljes bírói kart lecserélték. Persze nem volt elég bíró, így egy röpke fél éves tréning után bárkiből az lehetett. És lett is, elsősorban persze a kommunistákat váltó Sali Berishához lojális apparatcsikokból. Ők aztán a politikai védelem biztos tudatában a megfelelő ellenszolgáltatásért cserében tetszőleges ítéletet meghoztak. Van olyan aktív bíró, magyarázza Misha, akinek 20 értékes tiranai ingatlan van a nevén. A vagyonnyilatkozatban ezeket tipikusan családtagok ajándékaként tüntetik fel. „Mindenkivel megeshet, hogy egy távoli nagynéni hirtelen egy lakást ajándékoz neki,” folytatja Misha, „de az átvilágításnak éppen az a lényege, hogy ezeket a nagynéniket is megkérjük, számoljanak be, miből futotta az ajándék lakásra."
Függetlenül az EU, az USA és a nemzetközi szervezetek egyértelmű imperatívuszától, nemcsak a nyilvánvalóan érintett ellenzéki PD zárkózik el az ötlettől (hiszen a hozzájuk lojális bírói kar egy esetleges őket érintő korrupciós per során nem jönne rosszul), hanem a PS koalíciós partnere, az LSI is.
És ezzel el is érkeztünk a vasárnapi választás központi kérdéséhez.
Egy pragmatikus párt
Az LSI-t a PS-ből kilépett Ilir Mehta alapította. Nem mintha az elvileg jobboldali PD vagy az elvileg baloldali PS kőkemény ideológiai alapokról politizálna, nem divat az a Balkánon, de azért az feltűnő, hogy az LSI politikai krédója leginkább a mérhetetlenül cinikus opportunizmus.
Ezt már Erjon Tase mondja, a neves albán publicista, az albán újságíró szövetség egyik alapítója és vezetője. Szerinte ha valaki előnyöket remél a politikától, és biztosra akar menni, hogy a pártja kormányra kerül, akkor az LSI-t támogatja. A két nagy párt, a PS és a PD ugyanis már régóta fej-fej mellett küzd egymással, de éppen a kiegyenlített küzdelem miatt egyikük sem tud koalíciós partner nélkül kormányt alakítani. Ezen a ponton eddig kétszer jött képbe az LSI, úgy is, mint a mérleg nyelve, akik rendesen megérik a politikai árát annak, hogy kormányt alakítsanak valakivel. Egy ciklusban a PD-vel, egy ciklusban a PS-szel kormányoztak.
Tase szerint a támogatóikkal előre tisztázzák, milyen pozícióra tartanak igényt – igaz, miután bekerültek az állásba, fizetésük egy részét vissza is utalják a pártkasszába. Hogy aztán a támogatásért vett pozíciókkal mihez kezdenek a „politikusok,” az más kérdés – nem véletlenül ellenezte ám az LSI sem (noch dazu kormánypártként) a bírák átvilágítását. (...)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >