2025. május 11. vasárnap
Ma Ferenc névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Egy csodálatos barátság vége

Örülni persze ennek sem lehet, hisz nem az ország és Európa érdeke vagy épp környezetünk megóvásának szándéka volt a végső szempont, csak az érvényesülés jól ismert orbáni vágya és a kudarc soha be nem ismerése. Ara-Kovács Attila (Diplomáciai jegyzet):

Tizenegy izgalmas hónap telt el azóta, hogy Orbán Viktor az erdélyi Tusnádfürdőn először fogalmazta meg elismerését az elnökségért akkor épp elszántan kampányoló Donald Trump meghirdetett céljait illetően, s tette nyilvánvalóvá: a maga részéről jobb szeretné Trumpot a Fehér Házban látni, mint Hillary Clintont. Az ominózus mondat ekként hangzott:

 „Én nem vagyok Donald Trumpnak a kampányembere, sose gondoltam volna, hogy fölmerül majd a fejemben az a gondolat, hogy a kinyílt lehetőségek közül mégiscsak ő volna a jobb Európa és Magyarország számára.”

Igen fontos megállapítás ez, különösen annak fényében, hogy mit művelt az amerikai elnök a NATO-val, illetve a párizsi klímamegállapodás felrúgásával az elmúlt napokban.

Mára a magyar miniszterelnök véleménye is alaposan megváltozott. Míg a demokratikus világ először gúnyosan, majd nagyon kritikusan, sőt aggódva szemlélte Orbán mind leplezetlenebb dörgölődését az új amerikai elnökhöz, most tanácstalansággal szemléli, hogy a magyar miniszterelnök határozott hangon utasítja el Trump környezetvédelemmel kapcsolatos elképzeléseit, különösen azon döntését, hogy az Egyesült Államok kilép a nemzetközi klímaegyezményből.

Ami azt illeti, akár megkönnyebbüléssel is vehetnénk tudomásul, hogy Orbán ez egyszer végre valamiben a sokunk által helyesnek vélt, felelős álláspont mellett teszi le a garast. Sőt arról sem illene megfeledkezni, hogy – persze mindettől nem függetlenül – a magát környezetvédelmi ügyekre átpozicionáló Áder János is hallatott némi bírálatot.

Csakhogy az eseményeknek van egy egészen más olvasata, ha azokat az elmúlt hónapok fejleményeinek tükrében nézzük. Ugyanis akkor, amikor Orbán Viktor idestova egy éve úgy érezte, hogy eljött az ideje színt vallani, azaz Trump mellett állást foglalni az elnökválasztási kampányban, akkor már bárki ismerhette a republikánus elnökjelölt meghirdetett programját. E programban pedig jó előre bejelentette szándékát: országát amint lehet, kilépteti a párizsi klímamegállapodásból. A Trumppal szembeni, a demokratikus világban egyre erősödő antipátiának ez volt az egyik legfontosabb és talán legmeggyőzőbb érve.

Ugyanis a jövendő elnök elsőként nem azzal állt elő, hogy az Egyesült Államokra nézve „túl igazságtalan” a megkötött egyezmény, hogy Washington túl sokat fizet, míg azok az államok, melyek a szennyező anyagok kibocsátásában élen járnak – Kína, India, Oroszország – gyakorlatilag csak imitálják a technológiai átállást, minthogy az túl sokba kerülne nekik. Ezek az érvek akkor nem, csak sokkal később hangzottak el. Amikor Trump meghirdette kampánytémáit és eljövendő programját, akkor még olyan szlogenekkel állt az amerikai választók elő, hogy szerinte a globális felmelegedés liberális blabla, a párizsi megállapodást pedig már azért sem tudja elfogadni, mert azt az általa olyannyira gyűlölt Barack Obama „erőltette rá” Amerikára.

Amikor Trump ezekkel az érvekkel előállt a kampányban, Orbán Viktornak még semmi baja nem volt az elnökjelölt elképzeléseivel, a környezetvédelmet érintő politikai érveivel.

Mire fel akkor ez a mai határozott kritikai hang, elhatárolódás, felháborodás, ha Trump ma sem mond mást, mint egy évvel ezelőtt? Hisz nem változott semmi.

Azaz, valami mégis… Persze aligha arról van szó, hogy Orbán végre ráébredt, milyen mértékben vállalhatatlan Donald Trump személye, milyen kockázatos, sőt nevetséges az ő oldalán mutatkozni, hanem hogy – minden törleszkedés dacára – épp ő maga lett vállalhatatlan Trump számára. Mindennek intő jelei ugyan nem újkeletűek, de úgy tűnik, a magyar miniszterelnök elég hosszú időn át nem volt hajlandó figyelni rájuk, hinni nekik. Most, brüsszeli találkozásukkor a nyilvánvaló lekezelés, Klaus Johannis román elnök meghívása a Fehér Házba – amiben Orbán már nem reménykedhet –, a CEU elüldözésének kudarca és sorolhatnánk hosszan, végre meggyőzték.

Örülni persze ennek sem lehet, hisz nem az ország és Európa érdeke vagy épp környezetünk megóvásának szándéka volt a végső szempont, csak az érvényesülés jól ismert orbáni vágya és a kudarc soha be nem ismerése.

 

 

2017. június 8.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy horogkereszt-szörnyeteg Von der Leyen fejjel

Mivel az USA már nem számít ellenségnek, most az EU került a moszkvai propaganda célkeresztjébe. Megjelent >

Tovább

Választási pamflet

Csakhogy nekünk nem olyan Európa kell, amelyben egy sírgyalázóval bármiben is egyet lehet érteni. A mi >

Tovább

Elváltak haragos útjaik

A rezsim félreérthetetlenül, pont úgy viszonyul Magyar Péterhez, ahogy üldöző az üldözötthöz, miközben Gyurcsány Ferenc, aki >

Tovább

Orbán ügynökei kémkedtek Ukrajnában?

Az ukrán vádakból az rajzolódik ki, hogy a magyar katonai hírszerzés a többi közt fel akarta >

Tovább

A politikai újonc Magyar Péter véget vet Orbán bűvhatásának

Tavaly február óta rakétasebességgel tör előre a Tisza elnöke – állapítja meg a svájci közmédiában, az >

Tovább

Merz lehet minden idők legfontosabb német kancellárja

Ivan Krasztev úgy gondolja, hogy nincs Európában olyan politikus, aki igazodási pont lehetne a vadonatúj német >

Tovább

Netanhaju abban gondolkodik, hogy vagy elfoglalja Gázát, vagy lakhatatlanná teszi

Bármelyik is következik be, ő csak nyer vele. Mindkét terven az látszik, hogy a szélsőséges politika >

Tovább

Ha kudarcot vall a Merz-Macron-duó, az azt jelenti, hogy Európa zátonyra fut

Ezt jelentett Párizsból az új kancellár villámlátogatás után a Handelsblattnak Gregor Waschinski. Esélynek gondolja a földrész szempontjából >

Tovább

Musk fájdalmas búcsúja

A Financial Times szemleírója, Edward Luce úgy ítéli meg, hogy fájdalmas búcsú előtt áll Elon Musk, >

Tovább

Orbánék harmadik nekifutása Magyar Péter mentelmi jogának megvonására

Magyar Péter azt gondolja: Orbán azért cseszegeti európai képviselőként a mentelmi joga megvonásával, mert így akarja >

Tovább

Még sugároz a Szabad Európa Rádió

Annak ellenére, hogy a liberális adó évtizedek óta szálka az autokraták szemében és Trump most jócskán >

Tovább

Fordult a kocka, nagy bajban van Oroszország

Ezt állítja Ambrose Evans-Pritchard, a The Daily Telegraph jobboldali újság világgazdasági szerkesztője. A Washingtonnal tető alá >

Tovább