Ma Emma, Flóra, Virág névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Évfordulók
Öreg Dezső
„A Kárpát-medencén belül Szerbiában példamutatóan jó a nemzetiségek helyzete. Örömmel tapasztalom, hogy a magyarok élnek ezzel a lehetőséggel” – mondta a magyar köztársasági elnök vajdasági látogatásának már az első napján, arra utalva, hogy a szerbiai magyar kisebbség a választói névjegyzékre való kellő számú aláírás összegyűjtése után közvetlenül választhatja meg a Magyar Nemzeti Tanácsot. Namármost vagy a messziről érkezett ember látja szebbnek a dolgokat, vagy mi keressük a kákán a csomót, de az sincs kizárva, hogy európai szemmel nézve az övé az igaz. Akkor viszont nekünk rossz a szemmértékünk. Mindegy, most ünnep van, az idén Sólyom Lászlóval együtt ünnepeltünk, ünnepelünk.
Ezúttal más programot készített a szervező – a VMSZ –, mint tavaly, amikor máig nem kellően tisztázott okok miatt elmaradt az államfő március 15-e kapcsán tervezett látogatása. Mindegy, most ünnep van. Kaptunk sok szép magyar bókot: „A délvidéki magyarságban megvan a hűség, az elszántság és az akarat arra, hogy közösen folytassuk Szent István-i örökségünket.” Tanácsot: „A hazaszeretet nincs országhatárokhoz kötve.” „Az integrálódás nem csaphat át asszimilálódásba.” „Olyan körülmények legyenek, olyan jogrend legyen, olyan európai viszonyok legyenek, amelyekben még kevésbé fontosak az országhatárok.” Bátorítást: „A magyar nemzet egysége nem attól függ, hogy hol húzódik éppen az országhatár.” „Az anyaország nem hagyja cserben azokat a magyarokat, akik az anyaországon kívül élnek.” Vallomást: „Fájdalmasan hordozom azt a sebet, amelyet a népszavazás okozott önöknek és a határon túli más nemzetrészeknek.”
Tehát ahogy ez a nemzeti ünnephez illik: büszkeség, méltóságtudat, lelki támasz, nemzeti önérzet, sőt egyeseket biztos egy icipici felsőbbrendűségi érzés is eltöltött, eltölthetett. Valahogy úgy, mint annak idején, amikor Antall József azt mondta, ő lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke. Szóval tele a lelkünk.
A véletlen úgy hozta, hogy a magyar államfő látogatásának kezdete egybeesett Đinđić miniszterelnök meggyilkolásának az évfordulójával. Március 12-e már évek óta alkalom arra, hogy Szerbia bizonyos formában szembe nézzen önmagával. Évek óta hallhatjuk a mi lett volna, ha... típusú fejtegetéseket főleg azoktól, akik kihullottak abból a csapatból, amelyet Zoran Đinđić gyűjtött maga köré. Többségük maradt a politikában. Vannak, akik a mostani kormányt erősítik, vannak, akik ellenzékből bírálják azt, ami a Boris Tadić vezette politikában nyilvánul meg. Ami, lehet, hogy a néhai miniszterelnök gondolatára épül, de ezt nagyon nehéz felismerni. Mert ugye, annak is már négy éve, hogy a hágai börtönből koporsóban szállították haza Slobodan Miloševićet, Đinđićnek és az akkor Szerbiában demokratikusan gondolkodóknak a legnagyobb ellenfelét. Most a szocialisták a demokraták legfontosabb koalíciós partnerei. A pillér, amelyre támaszkodnak. A mankó, amely irányít. Közben a miniszterelnök meggyilkolása óta elmúlt hét év, melynek során voltunk Európa-barátok, Európa-szkeptikusok, Amerika-ellenesek, oroszrajongók, NATO-semlegesek. Hogy a tavalyi évet azzal zárjuk, bejutottunk az Unió előszobájába. Hogy az ideit azzal kezdjük, Koszovó miatt kiléphetünk ebből a belépőből. Ez merőben eltér Zoran Đinđić határozottsától, helyzetfelmérésétől, döntéseitől. Pedig a mostani hatalom, a polgári és az egyenruhás is nagyjából egy ember kezében összpontosul. Nagyjából. Akinek a döntéseit azért döntően befolyásolhatják a szövetségesek a trónon. Akiknek követeléseik vannak meg mohó étvágyuk. Kicsiknek, nagyoknak egyaránt. Đinđićnek arra a gondolatára, hogy „a politikai döntések meghozatalakor az embert az vezérelje, jó vagy rossz-e a határozat, ne pedig az, hogy népszerű-e”, már csak az újságírók emlékeznek. Egyesek. Közülünk sem mindenkinek működik magától az esze. Vannak, akik szeretik, ha súgnak nekik. És vannak, akik szeretnek súgni. Mert úgy tartják, hogy az újságíróknál „az egyensúlyteremtés, a kidolgozatlan nemzeti- és médiastratégia nélkül rendkívül nehéz, hiszen az újságíró csak a saját tapasztalatára, szakmai felkészültségére és erkölcsi felelősségére támaszkodhat” – ahogy a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének Elnöksége fogalmazott. Bevallom, eddig én is azt hittem, hogy a sajtótörvénnyel és az újságírói kódexszel, ésszel és nyitott szerkesztéspolitikával párosítva ennyi elegendő is. Hogy a politika és az újságírás két külön szakma.
Tévedtem?
Kommentek
Egy gondolat ehhez a frappáns és élvezetes íráshoz.
Március 14-én azaz tegnap tartották Szabadkán a VMSZ központi ünnepségét a Népkőrben. Szüleimmel már hat előtt megjelentünk, húsz méterre voltunk a bejárattól, de csak meghívóval lehetett az épületet megközelíteni. A beharangozott "Sólyom László megkoszorúzza a Kossúth szobrot", az stimmel. Öt másodpercre láttuk is messziről az államfőt mielőtt bement, az ezekszerint zárt körű idézőjelben központi rendezvényre.
Múlt évben még a Népkőr előtt, szabad hozzáféréssel ünnepeltünk, idén zárt ajtók mögött emlékeztek meg a meghívottak.
Hatra értünk ki, de fél hétkor már a híradót néztem, otthon.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Putyin nem csak a Nyugatot próbálja figyelmeztetni
Az hangsebességnél gyorsabb rakéta kilövésével Putyin nem csupán a Nyugatot próbálta figyelmeztetni, hanem saját népének is >
A gyűlölet mint hiány
Vajon mitől lesz valaki éppen palesztinpárti a Közel-Kelettől ezer kilométerekre? És ők miért veszik készpénznek az >
Mi van, ha bukik?
Várható-e, hogy a választások eredményétől függetlenül kilenc, tizenkettő, akárhány évre kinevezett pártcselédek és -kreatúrák udvarias meghajlással >
Az EU bővítése és Oroszország
Mindebből az EU számára több következtetés adódik. Az orosz befolyás ellensúlyozása érdekében továbbra is törekednie kell >
Vizsgáznak Európában a liberális értékek, mert erősödik az antiszemitizmus
Az Economist szerint ez a legrégebbi csapás a földrészen. Sajnálatos módon visszatér az a fajta türelmetlenség, >
Elon Musk egyszerre jelent lehetőséget és veszélyt – Trump fő rombolójaként
Ezt rögzíti az Economist szerkesztőségi véleménye. Merthogy a milliárdos az amerikai kormányzatot célozta meg és így >
Hogyan készül Orbán a választásra
Magyarországon csak két év múlva lesz a választás, de Orbán Viktor már jó előre gondoskodik arról, >
Lehet, hogy Európának éppen Trumpra van szüksége
Azért, mert magának kell olyan gondokat megoldania, mint az euróövezet gazdasági stagnálása, valamint a földrész biztonsága. >
Biden döntését Putyin meg fogja torolni
Simon Tisdall u Guardianben úgy ítéli meg: igen nagy horderejű Ukrajna számára, hogy Biden az utolsó >
Rövid út vezethet keletre
Arra kell számítani, hogy Trump alatt az ország egoista birodalom lesz, ám ennélfogva szétesik a szabályokra >
Putyin, Hszi és Trump, vagyis a barbárok már Európai kapuján dörömbölnek
Simon Tisdall a Guardianben arra figyelmeztet, hogy Putyin, Hszi és Trump, vagyis a barbárok már Európai >
A tervezett kinevezésekkel Trump egyértelműen elárulja, miként akarja irányítani az országot
Ezt fejti ki a Guardian kommentátora, Jonathan Freedland. A névsort úgy válogatta össze, hogy az is >