Ma Jusztin, Jusztina, Auréliusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Túlélés
Nagyon megnyugtató volt tudomásul venni, hogy Szerbia elnöke rendszeresen követi az árak alakulását. Hogy beszélget az emberekkel, és megkérdezi tőlük, hogyan élnek. Tudja, hogy sokan szenvednek. Ezek az ő szavai. Azt is tudja, hogy a szegénység már évtizedek óta mintegy hétszázezer embert érint. Óriási gond ez – mondta a Vreme hetilapnak adott interjújában. Megoldást nem kínált, csak azt mondta: a tűrhetőség szintjére kell helyezni ezt a problémát.
Azt már kevésbé volt megnyugtató olvasni, hogy szerinte a térségben nem itt a legalacsonyabbak a bérek. Mert az árak és a fizetések közötti viszony határozza meg a bér értékét. És ebben a tekintetben már versenyben vagyunk a legszegényebbek csoportjában. Lefelé ívelő irányzattal. Mert éppen most fejeztük be a Nemzetközi Valutaalappal való újabb tárgyalás-sorozatot, amelyen a szőrösszívű pénzszakértők továbbra is ellenezték a nyugdíjaknak és a közszférában dolgozók fizetésének az emelését.
A nyugdíjas párti kormányalelnök viszont továbbra is kemény hangon fenyegette a kabinet pénzügyekkel megbízott tagjait, és követelte, hogy az ellátmányt hangolják össze a közszféra béreivel. A Valutaalap illetékese eközben azzal fenyeget, hogy májusban ismét jönnek, és akkor is ugyanerről a két témáról tárgyalnak. Mert a kormány hajlana a fizetések és a nyugdíjak növelésére. Az IMF szakemberei viszont úgy látják, hogy erre a szerbiai gazdaság képtelen. De azt is tudják, hogy közeledik – ahogy ők fogalmaztak – a választások előtti időszak. Ezzel magyarázzák, hogy a gazdasági miniszter, akinek pártja a közvélemény-kutatások szerint a parlamenti küszöb alatt van, már többször emlegette a béremelés lehetőségét. Az sem véletlen, hogy egyre gyakrabban nyilatkoztatják a jegybank kormányzóját, aki egyelőre hallani sem akar arról, hogy a devizatartalékon vásároljon szociális nyugalmat a politikusoknak. Mondom, egyelőre.
Egyelőre az államfő is úgy gondolja, hogy nem szabad azt költeni, amit nem kerestünk meg. Pedig a korábbi években bizony költöttük a privatizációs pénzt is. Most azt mondja az elnök: szó sem lehet az ország legnagyobb és legtöbbet érő vállalatának, a villanygazdaságnak a magánosításáról. Pedig egyesek biztos belekalkulálták annak az árát is a választások előtti időszak költségvetésébe. Az elnök elképzelése szerint a tartalékok csökkentésével lehetne növelni a foglalkoztatottságot és az életszínvonalat. Úgy látszik, hallgat rá a bankkormányzó, mert egy napra rá bejelentette, hogy azokban a bankokban, amelyek kedvező hitelt adnak a gazdaságnak és a lakosságnak, csökkentik a kötelező tartalékot.
Arról már senki sem beszél, hogy hazai forrásokból nem fog fellendülni a gazdaság. Hogy csakis friss külföldi tőke segíthetne rajtunk. Meg a munkaszokásokon való változtatás, a termékek minőségének a javítása, a kivitel növelése. Ez most nem téma Szerbiában. Most építünk: utakat, vasutat, hidakat. Erre kapunk pénzt külföldről. Bár éppen a héten függesztették fel a Horgos-Újvidék autópálya-szakasz építésére kiírt versenypályázat ügyében hozott döntést, amely szerint egy szerbiai cég nyerte a tendert. Mert a másik pályázó, egy horvát-szerb közös konzorcium fellebbezett, mondván: a szerbiaiak csaltak. Nem számították bele az árba a tervezett inflációt. Régi itteni szokás szerint ha megy, megy; ha nem, nem – felfogást élteti. Nem ment. Most nem nyitunk új pályázatot, hanem tárgyalásokon döntünk arról, ki nyeri el az építés jogát. Nem biztos, hogy ezzel hozzájárulunk az ország tekintélyének a növeléséhez. Mert így már könnyebb lesz kedvezőbb ajánlatot tenni, miután ismerem a vetélytárs számítását.
Döcög ez a átalakulás, döcög a demokrácia. Mint a nemzeti tanács irányítása alá helyezett magyar kisebbségi sajtó esetében, ahol most akarják megalakítani a Magyar Szó szerkesztéspolitikáját ellenőrző laptanácsot, mert egyesek szerint az újság az utóbbi időben a magyar közösséggel szemben megy. Mi lenne, ha az olvasóra, a magyar közösségre bíznák ennek megítélését? Vagy ez a közösség nem tud önálló ítéletet hozni? Mert buta? Vagy kiskorú?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A fasisztoid lázadás a maga korában
Mint ahogy a harmincas évek vége felé szinte minden zsidó családban előfordult Európában, hogy valamelyik rokon >
Tanyasi történet
Jártam nemrég egy tanyán. Befordultam a két fasor láttán, leültem a kockás abroszhoz, rendeltem ezt-azt, és >
A választás után a 30-as éveket emlegeti a sajtó, de attól az EU fényévekre van
Ezt állítja Josef Joffe, a nagy tekintélyű német újságíró a Neue Zürcher Zeitungban. Szerinte ugyanis Le >
Pressman: Nincs ingyen ebéd
A budapesti amerikai nagykövet arra figyelmeztette az Orbán-kormányt, hogy nincs ingyen ebéd, azaz ára van annak, >
Magyar a magyar rónán
A színrelépése óta olyan a közhangulat, mint Arthur Miller drámájának, a Salemi boszorkányoknak Salem nevű falujában. >
Pofon Orbán Viktornak – remény Magyarországnak
Az Európai Néppárt már mint jövendő testvérpártot üdvözölte a Tiszát, ez segíthet a pártnak abban, hogy >
Orbán arcot vesztett a választáson
Megrendült a verhetetlenségének a nimbusza. Erősen igyekezett, hogy diadalnak állítsa be a kellemetlen pofont kötelességtudóan tapsikoló >
Orbán Viktor évek óta először elveszítette az abszolút többséget
A Tisza Párt veszedelmesen szorongatja. Ily módon hosszú idő után ismét van olyan politikai erő, amely >
A magyar politika egyre erősödő újonca tízezreket vitt ki az utcára
A választás előtt közvetlenül tömegmegmozdulást szervezett Orbán kihívója, mert abban bízik, hogy csapást tud mérni a >
Európa a démonaival harcol
Úgy tűnik, pont akkor mutat amnéziát, amikor egyszerre több válságot kellene megoldania. Pedig Mitterrand már csaknem >
Érzelmek rabságában
Magyar Péter komplex politikai tehetsége közül az egyik éppen az, hogy tud a nép nyelvén beszélni, >
A világosság lobogója alatt
Sosem késő a világosság lobogója mögé állni a Sötétség Államában. Szabad gondolkodás, szabad szó után szabad >