Ma Ivett, Frida, Judit névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Válaszutak és választások
Egészében véve a mostani romániai választás ugyanannak a nemzetközi folyamatnak a része, mely Donald Trumpot is bejuttatta a Fehér Házba. Ara-Kovács Attila (Diplomáciai jegyzet):
(…) A román baloldal vezető pártja, a szociáldemokrata (PSD) olyan győzelmet aratott a december 11-i parlamenti választásokon, mely bátran hasonlítható a Fidesz 2010-es győzelméhez. Azzal a különbséggel persze, hogy a PSD még így sem tett szert kétharmados többségre. A látványos eredményt egy olyan kampány hozta, mely sok tekintetben hasonló volt a Fidesz 2002 óta vitt, s 2010-et követően felerősödött politikájához.
A PSD sem árulta el eljövendő politikájának lényegi programelemeit, csupán azt sugallta: ezután új időszámítás kezdődik, s tette mindezt olyan magabiztossággal, mintha nem ő adta volna az előző négy évben is a kormányzó parlamenti többséget. Igaz, kezére játszott az elmúlt egy évben vitt technokrata kormányzás, mely magára vette a politika és gazdaság alakításának összes terhét, megajándékozva a szociáldemokratákat azzal a lehetőséggel, hogy eljátszhassák: ami az országban történt az elmúlt egy évben, ahhoz nekik nem sok közük van.
Mi tette ezt lehetővé? Mint emlékezetes, 2015-ben Victor Ponta miniszterelnök az ellene indult korrupciós vizsgálat – és egyebek, így egy plágiumügy – miatt lemondani kényszerült, a szociáldemokraták pedig éltek a lehetőséggel, hogy átengedjék a miniszterelnöki pozíciót egy volt uniós biztosnak, Dacian Cioloş-nak, aki ugyan pártonkívülinek számított, de az elmúlt időszakban behúzódott a legnagyobb jobboldali ellenzéki párt, a nemzeti liberálisok (PNL) védőszárnyai alá. Segítette ebben az egyébként szintén jobbra húzó államfő, Klaus Johannis, aki mintha nem is értené, politikailag mi zajlik az országban. Bár nyilvánvalóan semmi sem történhetett a szociáldemokraták jóváhagyása nélkül, mégis úgy tűnt, hogy végső soron az ellenzéki jobboldal van hatalmon és felelős mindenért.
Ugyanakkor a PSD igen hatékony kampányt folytatott a nyár folyamán. Szakértői minden bizonnyal tanulmányozták a Fidesz hatalomra kerülésének és ottmaradásának módszereit: az ország hangos volt az idegengyűlölő szólamoktól, a migránsozástól, a Soros Györgyözéstől, mely jelen esetben túlment a Fidesztől már megszokott antiszemitizmuson és magyarellenes tartalommal telítődött. Mintha csak Finkelstein szelleme lengte volna körül a Kárpátokat: nem volt az a szélsőjobboldali tartalom, mely ne találta volna meg a helyét a baloldali szívekben. Felmerült a migránsokat megállító kerítés megépítésének ötlete is, de a PSD volt annyira taktikus, hogy erről csak beszélt, de nem tett érette semmit.
Az ellenzék és a technokrata kormányfő lejáratására precíz karaktergyilkosság zajlott, és az Európai Uniónak is kijutott a kritikából, de véletlenül sem oly hangosan, hogy uniós szinten is érzékelhetővé váljon a Brüsszel-ellenesség otromba magyarországi hangzavarában. Ennek ellenére mindenki értette a célzást, különösen Erdélyben, ahol az indulatokat már igencsak felszította a budapesti kormánypropaganda.
Következésképp az ország 42 megyéjéből 35-öt elvitt a baloldal, s mindössze három erdélyi megye maradt a jobboldalnak (Fehér, Kolozs és Szeben). A másik meglepetés az RMDSZ viszonylag jó szereplése volt (6,3 százalék és négy erdélyi „magyar” megye: Hargita, Kovászna, Maros és Szatmár). Persze ha a párt nem érte volna el az 5 százalékos küszöböt, akkor is bent lenne a parlamentben egy korábbi törvénymódosításnak köszönhetően, melyet kifejezetten az RMDSZ-re szabtak még akkor, amikor koalícióban kormányzott a szociáldemokratákkal. A szabály kimondja: ha egy párt nem éri el a bejutási küszöböt, de megszerez négy megyét, automatikusan bejut a parlamentbe.
Jelenleg a Fideszhez bekötött média, s azok szakértői buzgón sulykolják: a jó eredmény egyedül Orbánnak és az ő Fideszének köszönhető, hisz az RMDSZ melletti kiállásra biztattak. Ebből annyi igaz, hogy a magyar kormány ezúttal felhagyott az erdélyi magyarság politikai megosztásával, így a szavazatok nem forgácsolódtak szét, ugyanakkor az RMDSZ minden bizonnyal 5 százalék alatt marad, ha csak egy kicsivel is magasabb a részvételi arány; ám az országosan 40 százalék alatt maradt, Erdélyben pedig még alacsonyabb volt. Ez játszott valójában az RMDSZ kezére, s nem az, hogy a szociáldemokraták heves magyar- és idegenellenes kampányát a Fidesz megtoldotta a maga román- és idegenellenes retorikájával.
Egészében véve a mostani romániai választás ugyanannak a nemzetközi folyamatnak a része, mely Donald Trumpot is bejuttatta a Fehér Házba. Hogy mennyire lehet általános trendről beszélni, azon vitázni aligha érdemes. Világosan látszik ugyanis: komoly átmeneti zavarokat okoz, hogy heterogén fejlettségű társadalmak kapcsolódtak össze a nemzetközi térben. Mégpedig a zavar nem csak a fejletlenebbek esetében érzékelhető, de a világ vezető demokráciáiban is.
A jelenből kiindulva sokan egy végzetes s az eddigi tapasztalatok alapján igazán nem érthető jelenséget vizionálnak, de életszerűbb egy periodikusan vissza-visszatérő transzformációs válságot látni a mai fejleményekben, melynek számos előpéldája volt, sőt születtek is elméletek, melyek értelmezik e jelenséget. Viszont tény, hogy az az átalakulás, mely a 70-es évek óta szervesnek bizonyult nyugaton, s amely 1989 után keletre is átterjedt, s azóta világjelenséggé vált, a demokrácia számára komoly kihívás. 68-at követően számos elméleti kísérlet történt az akkori politikai krízis leírására, mely sok tekintetben a jelenleg Kelet-Európában – először Magyarországon, majd Lengyelországban s most Romániában – lezajló átalakulás szempontjából is tanulságos.
A 60-as 70-es évek fordulóján a baloldal számos teoretikusa úgy gondolta: az akkori kapitalista fejlődésben (1) a hatalmi hangsúly a törvényhozástól óhatatlanul áttevődik az állami apparátusba, (2) a politikai pártok befolyása és legitimitása minimalizálódik, (3) újabb hatalmi koncentrációként az államhatalom funkciói összeolvadnak, (4) majd az államhatalom intézményeinek korábbi formális függetlensége fellazul, s bizonyos ágazatok alárendelődnek másoknak. (Nicos Poulantzas: The Political Crisis, p 321.)
Ennél jobban aligha lehet leírni mindazt, ami 2010 óta Magyarországon történik, s ami – egyes szakértők szerint – Romániában most vette igazán kezdetét. A kérdés csak az, hogy lesz-e a kelet-európai társadalmakban józanság és önmérséklet, kultúra és önismeret megfékezniük a hatalmi koncentrációt, ahogy az a nyugati társadalmakban a 68-at követő jóléti reformidőszakban megtörtént? Vagy tényleg valami új veszi kezdetét itt, ami legfeljebb a kapitalista struktúrákat őrzi meg, s végképp lemond a demokrácia és a liberalizmus önkorrekcióra képes nyugati mechanizmusairól.
Következő cikk: A TV2 kiblurözte Ryan Gosling kezéből a Magyar Nemzetet
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Amikor a balkáni háborús bűnösök bocsánatot kérnek, kevesen akarják meghallgatni őket
„A szerb Állambiztonsági Szolgálat egykori vezetője, Jovica Stanišić a múlt héten megbánását fejezte ki bűnei miatt >
Szodoma százhúsz Ferrarija
Semmi mással nem lehetne ez ellen érvelni, mint hogy ezek valamiért különleges emberek, egészen mások, mint >
Mit tett a VMSZ értünk, vajdasági magyarokért?
A felszín alatt, még ha nem is látszik kezdetben, megmozdult valami. A víz lassan fodrozódik, az >
Az amerikai hadsereg elveszítette előnyét. Irán után ezt már mindenki tudja.
A jó hír az, hogy a Kongresszus, a kormányzat és a Pentagon most már tisztában van >
Göröngyös úton
A nagy teszt azonban a határon túli magyar pártokhoz és az ésszerűtlenül felduzzasztott külhoni intézményrendszerhez való >
Orbán-fáradtság
Szamorukov szerint Ukrajna vonatkozásában Magyar Péter jóval békülékenyebb lesz elődjénél, ami nem jelenti azt, hogy Kijiv >
A transzatlanti MAGA-fantázia
A magyarországi parlamenti választás ebben a hónapban nem volt egyértelműen Trump melletti vagy elleni népszavazás. Orbán >
Orbán és Vučić autokráciájának hasonlóságai és különbségei
Szerbiának sokkal nehezebb dolga lesz. Nemcsak Vučić rendszere miatt, hanem azért is, mert nem nézett szembe >
2x40 millió és közte egy kis apróság
Orbán Viktornak 2005-ben, immár nem miniszterelnökként, egy különös mondat hagyta el a száját Friderikusz Sándor A >
MAGYAR PÉTER ÉS DEÁK FERENC
Magyar Péter eddigi politikai művét hasonlítgatták már sok mindenhez, de egyvalamihez nem. Ahhoz a korhoz, személyhez, >
Az ember, aki ott sem volt - Szijjártó a Telexen
Ez az interjú szánalmas vergődés volt, az elemi önreflexió teljes hiánya. Felmerül a kérdés, hogy miért >
Lehet-e, legyen-e jövője a Fidesznek?
Antall József emlékezetes szavai, „Tetszettek volna forradalmat csinálni!”, valóra váltak, Magyar Péter forradalmat csinált és győzelemre >