Ma Tamás, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Jobban teljesít!?
A rommagyar pártok összesen több, mint százötezer vokssal kaptak kevesebbet (-18.5%), ezen belül pedig az RMDSz szavazatvesztése elérte a nyolcvanezer szavazatot (-16.2%), és ezzel alatta maradt az öt százalékos határnak. Magyari Nándor László (Systemcritic):
Csak részben meglepő az a fura helyzet, hogy miközben folyik a győzteseknek kijáró pezsgőzés, hiszen a rommagyar pártok mindenike ünnepli magát, az RMDSz előszőr a több, mint 26 éves történetében 5% ALATT TELJESÍTETT. A szövetség az érvényes és hivatalos eredményeknek megfelelően a voksok 3,69%-át szerezte meg a polgármester-jelöltekre leadott szavazatok arányában, 4,66%-ot a helyi tanácsosi listákon, és ami először történt meg, csupán 4,98%-ot ért el a politikai szavazásként értelmezhető megyei tanácsosi listákon. Ez az eredmény nemcsak a pszichológiai határnak számító 5%-os teljesítménynek marad alatta, hanem a törvényben szereplő és az országos választásokon érvényes parlamenti küszöbnek is. Összevetve a jelenlegi szavazatszámokat a négy évvel ezelőtti eredményekkel azt láthatjuk, hogy a rommagyar pártok összesen több, mint százötezer vokssal kaptak kevesebbet (-18.5%), ezen belül pedig az RMDSz szavazatvesztése elérte a nyolcvanezer szavazatot (-16.2%), és ezzel alatta maradt az öt százalékos határnak.
Nem állítható, hogy a mostani eredmények mindenben és különösen nem, hogy hajszálpontosan előrevetítik, vagy modellezik az őszi választások várható eredményeit, ahol mások lesznek a tétek, és minden bizonnyal a politikai helyzet, a parlamenti választások kontextusa is változik még a későőszi időpontig. De minden esetre az eredmények sanyarú kilátásokat engednek vizionálni. Főként abban az összefüggésben, hogy egyik párt sem képes szembenézni a helyzetével, józanul, racionálisan és szakszerűen kielemezni a mostani választások tanulságait, hanem a manipulációt, a mások és saját maguk félrevezetését, becsapását választotta kommunikációs stratégiaként. Az EMNP és az MPP, a két apró szatellitpárt győzelmi indulója stand up comedy műfajába illik, és egy széles mosoly kíséretében ad acta tehető, viszont kétszeresen is elgondolkodtató az RMDSz-vezérkar megtévesztő kommunikációja.
A szövetség, még az előzetes eredmények láttán, azon melegében bejelentette, hogy megőrizte szavazóit és polgármestereinek számát (ami csak többé kevésbé igaz), megfújta a győzelmi induló harsonáit, miközben a metakommunikáció, az elnök testtartása, mimikája és gesztikulációja egészen mást, szorongást és bizonytalanságot mutatott. De fontosabb az akkor elhangzott féligazságoknál – hiszen a szövetség négy év alatt végül mégiscsak elveszítette, minden hatodik szavazóját! –, hogy az értelmezés keretét (frame), a követendő kommunikációs tervsorozatot úgy indította el, hogy ebből világossá vált: nem az országos politika, és nem is a saját szavazók, illetve számuknak apadása a fő probléma számára, hanem a jelentéktelen vetélytársakkal szemben elért „eredmény”. Ennek pedig egyetlen logikus magyarázata van, a szövetség a fősponzornak, patrónusának, azaz a magyar kormánypártoknak akar bizonyítani, a nagyobb támogatás megszerzésének reményében fölmutatni, hogy a rommagyar belharcban „jobban teljesít”, ezért ő érdemes a legnagyobb juttatásra. A rommagyar politikai formációk fokozatosan, de mára egészen világosan háttal fordultak a közösségnek, semmi másra nem használják a megszerzett voksokat, mint a fidesznek – ne áltassuk magunkat, magának Orbán Viktornak – felajánlani azokat, ezzel bizonygatni nemcsak lojalításukat, hanem azt is, hogy ki érdemesebb a nagyobb mértékű rejtett támogatásra. Meglehet, hogy a parlamentbe való bejutásról is kiderül: már nem elsődleges cél, vagy legalábbis elég vigaszágon bejuttatni néhány megélhetési politikust a román törvényhozásba. Mint ahogy nemrég kiderült, hogy a bukaresti kormányba való bejutás sem priorítás, hiszen a magyar miniszterelnök nem honorálja, nem jár érte hokiakadémia a vezér szülőfalujába és rejtett párttámogatás sem.
De megtévesztő és álságos az elnök azon kijelentés is, miszerint: „jó döntés volt az ügyészek által meggyanúsított Antal Árpád és Ráduly Róbert indítása, mert mindketten fölényesen győztek.” És nem azért mert, a klienteláris viszonyok, a valódi, azaz esélyes, ellenjelöltek hiánya, erősebb bágyazottságuk, stb., folytán nem nyertek volna fölényesen, hanem azért, mert az udvarhelyi teljesen csődös polgármester-választástól eltekintve, éppen a két jelölt vesztette a legtöbb szavazatot a négy esztendővel ezelőtti eredményeikhez képest! Ugyanis a szövetség szavazatvesztése nem homogén módon, egyfajta fűnyíró-elvnek megfelelően, azaz mindenhol ugyanazon mértékben következett be, hanem nagyon is szelektíven. A legrosszabb eredményt éppen a székelyföldi városok tanácsosi listái produkálták, illetve polgármesterei követték el. Köztük Antal Árpád, aki a szavazatainak, mintegy 30%-át veszítette el négy év alatt (19.442 voks helyett csak 13.522-t kapott ezúttal), illetve Ráduly Róbert, aki 26%-át vesztette el a szavazóinak (10.404 szavazat helyett csak 7.699-et szerzett ezúttal). Még beszédesebb a nagyon is közepes eredmény, ha elmondjuk, Antal csak a szentgyörgyi szavazói jegyzékekben szereplő választók 24.5%-ának szavazatát nyerte el, míg Ráduly a szeredai választói listán föltűntetetteknek csupán 21.4%-ának voksát szerezte meg. Kommentálni is nehéz, hiszen nyomdafestéket nem tűrő kifejezések tolulnak az ember nyelvére, illetve billentyűzetére, amikor a kampányban a legnyilvánvalóbb nonkombatot mutató, azaz egyáltalán nem kampányoló Ráduly, az alacsony részvételt azzal magyarázza – példátlan cinizmusból, még a habonyista hazudozáson is túltéve – hogy a polgárok, azért maradtak távol a szavazófülkéktől, mert „elégedettek”. Ezt egy olyan megválasztott elöljáró mondja, akit az összes megyeszékhely közül a legkevesebben preferáltak (nincs egyetlen megyeszékhely sem, ahol a megválasztott polgármester jó hétésfélezer szavazattal bírna csupán), és aki – ha már elégedettségről beszél – éppen egy éve lett felfüggesztve megelőző polgármesteri mandátumából. Apropó elégedettség, eszerint a mostanig vezető megbízott alpolgármester eredményeivel lehetnek megelégedve a szeredaiak, akinek jó vezetése alapján most bársonyszékbe ül a nem-kampányoló polgármester? Létezik ettől cinikusabb, rombolóbb, a szavazókra magasan tevő politikai attitűd? Persze, költői a kérdés, hiszen a nagyfőnök éppen örömét fejezte ki Ráduly nagyszerű megvalósításának láttán, magyarán ez pártpolitika, vagy legalábbis bevett/ajánlott kommunikációs panel. Hát itt tartunk az év nyarán és rövid uborkaszezont követően, lassan ráfordulunk a parlamenti választásokra, aztán a vízözön?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Roncspártderbi
Hagyjuk a mindig előhúzható demokrácia maszlagot az elvi meggyőződésről, a színes politikai palettáról. Egy mind zsarnokibb, >
Orbán a volt lengyel miniszterhelyettes menedékjogával provokálja Tuskot
A Bizottság szóvivője úgy foglalt állást, hogy bármely uniós állam csak egészen rendkívüli esetekben nyújthat menedéket >
Orbán gyakorlatilag felvásárolta Kárpátalján a magyarokat
A kárpátaljai magyarok a Fidesz-politika játékszerévé váltak, Ukrajna korlátozza a kisebbségek nyelvhasználati jogát, Orbán viszont eszközként >
Közeleg az EU számára az igazság pillanata Ukrajnában
A tárgyalások eredménye „mini München” lehet, és az csak felhívás volna Moszkvának az újabb támadásra. Erre >
A merénylet megváltoztathatja a háború menetét?
Hogy az ukrán titkosszolgálat merész akcióval eltakarította az útból az orosz vegyi fegyverfőnököt, az megváltoztathatja a >
A kancellár beszéde pontosan mutatja, miért bukott meg
A német kancellár ugyan elvesztette a bizalmi szavazást, ahogy várta, ám az ez alkalomból mondott beszéde >
A világ nem tudta megmenteni Szíriát, most hagynia kell megválasztania a jövőjét
Simon Tisdal véli így a Guardianben. A külpolitikai szakíró sajnálattal állapítja meg, hogy a beavatkozás Izrael >
Raszputyin Romániában
Mint ahogy az erdélyi magyar politika, vagy legalábbis számos itteni magyar értelmiségi is most ébredhetett rá, >
Amikor a diktatúrák összeomlanak
Hans Rauscher úgy látja Asszad csúfos vége után, hogy a diktatúrák nem tartanak örökké, egy csapásra >
Maradjon inkább Orbán Viktor?
Találgatás helyett inkább kérdezek: csak nem Magyar Péternek van igaza, és a régi ellenzék összejátszik a >
Oroszország gyengébb, mint ahogy gondolnánk
Fareed Zakaria úgy véli így a Washington Postban, hiszen Asszad Putyin értékes vazallusa volt, az orosz >
Fennáll a veszély, hogy Közép-Európa gazdasága megsínyli Trump politikáját
Erre figyelmeztet a Standard & Poor’s jelentése, amely a térség keleti felének szuverén adósság besorolásával foglalkozik. >