Ma Emma, Flóra, Virág névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Szükség van-e kritikus értelmiségre?
„A kormány sajátos, mindent központosító, híveit gazdasági téren elképesztő előnyben részesítő, a demokráciát semmibe vevő politikája, állandó külpolitikai csatározása bőven kínálna lehetőségeket a javító szándékú bírálatokra.” Solymosi Frigyes (NOL):
(…) Jómagam, mint a politika iránt érdeklődő konzervatív értelmiségi, végigkövettem a rendszerváltozás előtti és utáni évtizedeket, különös tekintettel az ifjakból álló Fidesz zászlóbontására. Az, hogy politikájukban 1996 körül alapvető változás állt be, már jól ismert, az azonban már kevésbé, hogy a jobboldal „zászlóvivőjeként” 2002-től, de különösen 2010-től olyan fordulat következett be nézeteikben és tetteikben, amely éles ellentétben állott nemcsak az 1996–2000 között elfogadott alapelvekkel, de az ebben az időszakban vallott demokráciafelfogással is. A baloldali értelmiség feladata ebben a helyzetben egyértelmű és világos. De mit csináljon a korábban a Fideszt támogató, jobboldali értelmiség? Mint mindig, az egyén szempontjából nyilvánvalóan a hallgatás a legbiztonságosabb és leghasznosabb, különösen akkor, amikor a hatalom tartósan a támogatott párt kezében van. Ez a magatartás számos haszonnal jár, mint egykor az „egypártrendszer” időszakában: előnyt jelent az előléptetésben, a magasabb beosztás elnyerésében és megtartásában, az elismerésben, támogatások, kitüntetések odaítélésében, és egy kis igyekezettel még be lehet kerülni az MNB elnökének unokatestvérei közé is. Nyitott kérdés, hogy ezt az utat kell-e, szabad-e követnie a magára, elveire adó (elit)értelmiséginek, ki már túl van pályája derekán?
Szelényi Iván akadémikus a közelmúltban számos tanulmányban értekezett arról, hogy a politikusok több országban idegenkednek az (elit)értelmiségtől. Pedig lehet, hogy még egy olyan fejlett országban is, mint az Egyesült Államok, szükség van a gondolkodók meghallgatására. Talán ha Clinton, az Egyesült Államok volt elnöke konzultált volna valamelyikükkel, nem mondott volna közelmúltban több badarságot az USA szerepéről demokráciánk létrehozásában, az önkényuralom felszámolásában. Nem könnyű megérteni a politikusok idegenkedését, hiszen az értelmiségiek tisztánlátását nem zavarja meg a hatalom megszerzése, megtartása iránti vágy, és mentesek mindenféle egyéb, az igazságot torzító tényezőtől is. Az se hátrány, ha egy vezető politikus tudósokat von be tanácsadói közé. David King baloldali szellemiségű vegyész barátom, akinek angliai intézetében 1981-82-ben egy évet töltöttem, később kiemelt tanácsadója lett a hosszú időn keresztül sikeresen kormányzó Blair miniszterelnöknek, aki nem csak a tudományos kérdések megvitatásába vonta be. Számos más példát is említhetnék.
Félrevezető állítás, hogy egy miniszterelnök, például Orbán Viktor, olyan mély ismeretekkel és intuícióval rendelkezik, hogy nincs szüksége kívülről jövő tanácsra, észrevételekre. Valószínű, hogy sajtószemlére csak percei vannak, ha egyáltalán, és megvetéssel veszi tudomásul a bírálatokat. Eljöhet viszont az az idő, amikor rájön a kritika hasznosságára. Bőven van arra példa hazánkban és külföldön is, hogy a lekezelt (elit)értelmiségnek volt igaza, azoknak, akik időben szóltak. Nem tudom, hogy a kormányzásba bevont fiatalok mellett kik azok, akik különböző területen tanácsokat adnak a miniszterelnöknek, akik elég bátrak és képzettek ahhoz, hogy szükség esetén ellentmondjanak neki.
Nem szabad megfeledkezni arról, hogy az értelmiség nem kíván hatalmat, és azok semmiképpen nem, akik nyílt sisakkal kimennek véleményükkel a nyilvánosság elé, és nem a hatalom jóindulatát keresik önös érdekből. Ha szellemi képességben nem nagyon maradnak le az egész életükben csak politikával foglalkozó honfitársaik mögött, lebecsülő állítás, hogy gondolataik nem használhatók az ország és támogatott pártjuk érdekében. Sajnos a kormányoldal holdudvarához tartozó (elit)értelmiség tagjai közül nagyon kevesen merészkednek ki a csatatérre. Pedig a kormány sajátos, mindent központosító, híveit gazdasági téren elképesztő előnyben részesítő, a demokráciát semmibe vevő politikája, állandó külpolitikai csatározása bőven kínálna lehetőségeket a javító szándékú bírálatokra. Saját, önző szempontjukból igazuk lehet azoknak, akik hasznosabbnak vélik, ha tapsolnak, ha helyeselnek, vagy a nyilvánosság előtt inkább hallgatnak, még ha a józan észnek ellentmondó döntésekkel szembesülnek is. Ha ebben a magatartásban a kormánypárt sajátos, az értelmiséget barátra és ellenségre osztó személyi politikája a ludas, az nemcsak a kormány, hanem az ország számára is káros.
(Az írás megjelentetését Soros György nem támogatta.)
A szerző akadémikus
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Putyin nem csak a Nyugatot próbálja figyelmeztetni
Az hangsebességnél gyorsabb rakéta kilövésével Putyin nem csupán a Nyugatot próbálta figyelmeztetni, hanem saját népének is >
A gyűlölet mint hiány
Vajon mitől lesz valaki éppen palesztinpárti a Közel-Kelettől ezer kilométerekre? És ők miért veszik készpénznek az >
Mi van, ha bukik?
Várható-e, hogy a választások eredményétől függetlenül kilenc, tizenkettő, akárhány évre kinevezett pártcselédek és -kreatúrák udvarias meghajlással >
Az EU bővítése és Oroszország
Mindebből az EU számára több következtetés adódik. Az orosz befolyás ellensúlyozása érdekében továbbra is törekednie kell >
Vizsgáznak Európában a liberális értékek, mert erősödik az antiszemitizmus
Az Economist szerint ez a legrégebbi csapás a földrészen. Sajnálatos módon visszatér az a fajta türelmetlenség, >
Elon Musk egyszerre jelent lehetőséget és veszélyt – Trump fő rombolójaként
Ezt rögzíti az Economist szerkesztőségi véleménye. Merthogy a milliárdos az amerikai kormányzatot célozta meg és így >
Hogyan készül Orbán a választásra
Magyarországon csak két év múlva lesz a választás, de Orbán Viktor már jó előre gondoskodik arról, >
Lehet, hogy Európának éppen Trumpra van szüksége
Azért, mert magának kell olyan gondokat megoldania, mint az euróövezet gazdasági stagnálása, valamint a földrész biztonsága. >
Biden döntését Putyin meg fogja torolni
Simon Tisdall u Guardianben úgy ítéli meg: igen nagy horderejű Ukrajna számára, hogy Biden az utolsó >
Rövid út vezethet keletre
Arra kell számítani, hogy Trump alatt az ország egoista birodalom lesz, ám ennélfogva szétesik a szabályokra >
Putyin, Hszi és Trump, vagyis a barbárok már Európai kapuján dörömbölnek
Simon Tisdall a Guardianben arra figyelmeztet, hogy Putyin, Hszi és Trump, vagyis a barbárok már Európai >
A tervezett kinevezésekkel Trump egyértelműen elárulja, miként akarja irányítani az országot
Ezt fejti ki a Guardian kommentátora, Jonathan Freedland. A névsort úgy válogatta össze, hogy az is >