Ma Zénó, Flórián névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Oscar-díj
S e közben rendületlenül ott áll a magyarok zsidó honfitársaival szembeni, 70 évvel ezelőtti felelősségét tisztára sikáló „emlékmű” a Szabadság téren. Markó Beáta (Amerikai Népszava):
Szabó István Mephisto című filmjének 1982-es Oscar-díja óta, tegnap, 2016. február 29-én nyerte el ismét a rangos elismerést, az idegen nyelvű filmek kategóriájának díját „magyar” film, a Saul fia, Nemes Jeles László elsőfilmes rendező és munkatársai alkotása.
Az Auschwitzban játszódó, a filmnyelvet megújító, a hangmérnöki munkára is komolyan támaszkodó és kézi kamerával felvett, egészen egyedien fotografált, a főszereplő szemével láttatott megrázó, szuggesztív film gyakorlatilag letarolta az összes filmfesztivált, megnyert minden díjat, ami megnyerhető – Cannes-tól az Oscarig. A Los Angeles-i gála előtt Röhrig Géza, a film főszereplője azt nyilatkozta: „Ha megnyerjük az Oscart, az lesz a 40. díj.” Megnyerték. A magunk részéről tiszta szívből gratulálunk a rendezőnek és alkotótársainak! Óriási dolog, amit véghezvittek, művészileg, emberileg egyaránt, s – véleményünk szerint – hatalmas szolgálatot tettek az „ügynek”, amiért mindenképpen köszönet illeti őket.
A 2. világháború ipari méretű zsidóirtásának közegét, mindennapjait, „életét” ábrázoló filmet abban az országban forgatták, ahol épp nemrégiben akartak egy Hóman nevű nácinak szobrot emelni (2015-2016-ban!), majd amikor ehhez még az amerikai kormánynak is volt néhány keresetlen szava, akkor egy kevésbé ismert másik magyar antiszemita, Donáth György mellszobrával próbálkoztak. Ez a kísérlet is kudarcba fulladt (egyelőre). De igény van rá – ahogy mondani szokták.
Magyarországon most nagy az öröm a magyar rendező magyar sikere miatt. A köztudottan digitálisan analfabéta felcsúti államférfi FB-oldalát kezelő lakáj ezt írta főnöke közösségi oldalára: „A magyar film nagy napja. Mindenkinek köszönjük.” Így. Többes szám első személyben, mintha neki személy szerint bármi köze lenne a magyar filmhez en general, vagy konkrétan a Nemes Jeles László filmjéhez. Nem tudjuk biztosan, de fölöttébb meg lennénk lepve, ha egyáltalán látta volna, hiszen napi 24 órás honvédő harcában nemigen van szabadideje, de ha mégis akad 90 ráérős perce, akkor inkább a szotyolát köpködi a vidéki háza végébe épített futballstadionban. Mégis „mindenkinek” köszönte. Nevet még véletlenül sem említett. Sem a rendezőét, sem a színészekét, sem az operatőrét, senkiét. Tehát ki az a mindenki?
A felcsúti államférfi egy korábbi nyilatkozatában szintén gratulált jó barátjának, az adómentességet élvező kaszinótulajdonos-filmproducernek a filmhez. Tény, neki annyi érdeme van a film megszületésében, hogy az adófizetői pénzből nagyvonalúan 300 millió forintot adományozott a fiatal elsőfilmes rendezőnek. Hogy jobban értsük az arányokat, ezt az összeget vessük össze azzal a 2,078, 000, 000, azaz – kétmilliárd-hetvennyolcmillió – forinttal, amellyel a híres Kincsem lóról készülő filmet támogatja a Filmalap. A Saul fiát egyébként nagyban dotálta az a Claims Conference nevű szervezet, amelyik a magyar nyilasok által haláltáborba küldött vagy gettóba zárt – ma már – idősebb korú zsidó túlélőknek fizetett némi kárpótlást, illetve segíti őket anyagilag napjainkban.
Mint említettük, Magyarországon most nagy az öröm a magyar rendező magyar sikere miatt. S e közben rendületlenül ott áll a magyarok zsidó honfitársaival szembeni, 70 évvel ezelőtti felelősségét tisztára sikáló „emlékmű” a Szabadság téren. Vele szemben a Horthy-szobor elégedetten nézegeti…
“Az emberiség legsötétebb óráiban is talán van bennünk egy belső hang, amely lehetővé teszi, hogy emberek maradjunk. Erről a reményről szól ez a film” – mondta a rendező az Oscar-gálán, a köszönő beszédében. Legyen igaza. Hátha egyszer megértik a magyarok is,
A Saul fia sikere Nemes Jeles László és alkotótársai sikere. A magunk részéről nekik szeretnénk gratulálni.
Szabó István Mephisto című filmjének 1982-es Oscar-díja óta, tegnap, 2016. február 29-én nyerte el ismét a rangos elismerést, az idegen nyelvű filmek kategóriájának díját „magyar” film, a Saul fia, Nemes Jeles László elsőfilmes rendező és munkatársai alkotása.
Az Auschwitzban játszódó, a filmnyelvet megújító, a hangmérnöki munkára is komolyan támaszkodó és kézi kamerával felvett, egészen egyedien fotografált, a főszereplő szemével láttatott megrázó, szuggesztív film gyakorlatilag letarolta az összes filmfesztivált, megnyert minden díjat, ami megnyerhető – Cannes-tól az Oscarig. A Los Angeles-i gála előtt Röhrig Géza, a film főszereplője azt nyilatkozta: „Ha megnyerjük az Oscart, az lesz a 40. díj.” Megnyerték. A magunk részéről tiszta szívből gratulálunk a rendezőnek és alkotótársainak! Óriási dolog, amit véghezvittek, művészileg, emberileg egyaránt, s – véleményünk szerint – hatalmas szolgálatot tettek az „ügynek”, amiért mindenképpen köszönet illeti őket.
A 2. világháború ipari méretű zsidóirtásának közegét, mindennapjait, „életét” ábrázoló filmet abban az országban forgatták, ahol épp nemrégiben akartak egy Hóman nevű nácinak szobrot emelni (2015-2016-ban!), majd amikor ehhez még az amerikai kormánynak is volt néhány keresetlen szava, akkor egy kevésbé ismert másik magyar antiszemita, Donáth György mellszobrával próbálkoztak. Ez a kísérlet is kudarcba fulladt (egyelőre). De igény van rá – ahogy mondani szokták.
Magyarországon most nagy az öröm a magyar rendező magyar sikere miatt. A köztudottan digitálisan analfabéta felcsúti államférfi FB-oldalát kezelő lakáj ezt írta főnöke közösségi oldalára: „A magyar film nagy napja. Mindenkinek köszönjük.” Így. Többes szám első személyben, mintha neki személy szerint bármi köze lenne a magyar filmhez en general, vagy konkrétan a Nemes Jeles László filmjéhez. Nem tudjuk biztosan, de fölöttébb meg lennénk lepve, ha egyáltalán látta volna, hiszen napi 24 órás honvédő harcában nemigen van szabadideje, de ha mégis akad 90 ráérős perce, akkor inkább a szotyolát köpködi a vidéki háza végébe épített futballstadionban. Mégis „mindenkinek” köszönte. Nevet még véletlenül sem említett. Sem a rendezőét, sem a színészekét, sem az operatőrét, senkiét. Tehát ki az a mindenki?
A felcsúti államférfi egy korábbi nyilatkozatában szintén gratulált jó barátjának, az adómentességet élvező kaszinótulajdonos-filmproducernek a filmhez. Tény, neki annyi érdeme van a film megszületésében, hogy az adófizetői pénzből nagyvonalúan 300 millió forintot adományozott a fiatal elsőfilmes rendezőnek. Hogy jobban értsük az arányokat, ezt az összeget vessük össze azzal a 2,078, 000, 000, azaz – kétmilliárd-hetvennyolcmillió – forinttal, amellyel a híres Kincsem lóról készülő filmet támogatja a Filmalap. A Saul fiát egyébként nagyban dotálta az a Claims Conference nevű szervezet, amelyik a magyar nyilasok által haláltáborba küldött vagy gettóba zárt – ma már – idősebb korú zsidó túlélőknek fizetett némi kárpótlást, illetve segíti őket anyagilag napjainkban.
Mint említettük, Magyarországon most nagy az öröm a magyar rendező magyar sikere miatt. S e közben rendületlenül ott áll a magyarok zsidó honfitársaival szembeni, 70 évvel ezelőtti felelősségét tisztára sikáló „emlékmű” a Szabadság téren. Vele szemben a Horthy-szobor elégedetten nézegeti…
“Az emberiség legsötétebb óráiban is talán van bennünk egy belső hang, amely lehetővé teszi, hogy emberek maradjunk. Erről a reményről szól ez a film” – mondta a rendező az Oscar-gálán, a köszönő beszédében. Legyen igaza. Hátha egyszer megértik a magyarok is,
A Saul fia sikere Nemes Jeles László és alkotótársai sikere. A magunk részéről nekik szeretnénk gratulálni.
Következő cikk: A város, ahol a mesterlövészek gyerekekre vadásztak
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Roncspártderbi
Hagyjuk a mindig előhúzható demokrácia maszlagot az elvi meggyőződésről, a színes politikai palettáról. Egy mind zsarnokibb, >
Orbán a volt lengyel miniszterhelyettes menedékjogával provokálja Tuskot
A Bizottság szóvivője úgy foglalt állást, hogy bármely uniós állam csak egészen rendkívüli esetekben nyújthat menedéket >
Orbán gyakorlatilag felvásárolta Kárpátalján a magyarokat
A kárpátaljai magyarok a Fidesz-politika játékszerévé váltak, Ukrajna korlátozza a kisebbségek nyelvhasználati jogát, Orbán viszont eszközként >
Közeleg az EU számára az igazság pillanata Ukrajnában
A tárgyalások eredménye „mini München” lehet, és az csak felhívás volna Moszkvának az újabb támadásra. Erre >
A merénylet megváltoztathatja a háború menetét?
Hogy az ukrán titkosszolgálat merész akcióval eltakarította az útból az orosz vegyi fegyverfőnököt, az megváltoztathatja a >
A kancellár beszéde pontosan mutatja, miért bukott meg
A német kancellár ugyan elvesztette a bizalmi szavazást, ahogy várta, ám az ez alkalomból mondott beszéde >
A világ nem tudta megmenteni Szíriát, most hagynia kell megválasztania a jövőjét
Simon Tisdal véli így a Guardianben. A külpolitikai szakíró sajnálattal állapítja meg, hogy a beavatkozás Izrael >
Raszputyin Romániában
Mint ahogy az erdélyi magyar politika, vagy legalábbis számos itteni magyar értelmiségi is most ébredhetett rá, >
Amikor a diktatúrák összeomlanak
Hans Rauscher úgy látja Asszad csúfos vége után, hogy a diktatúrák nem tartanak örökké, egy csapásra >
Maradjon inkább Orbán Viktor?
Találgatás helyett inkább kérdezek: csak nem Magyar Péternek van igaza, és a régi ellenzék összejátszik a >
Oroszország gyengébb, mint ahogy gondolnánk
Fareed Zakaria úgy véli így a Washington Postban, hiszen Asszad Putyin értékes vazallusa volt, az orosz >
Fennáll a veszély, hogy Közép-Európa gazdasága megsínyli Trump politikáját
Erre figyelmeztet a Standard & Poor’s jelentése, amely a térség keleti felének szuverén adósság besorolásával foglalkozik. >