Ma Dávid, Hunor, Libériusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Balhéznak
„A válságmenedzselésbe beletartozik az időhúzás, de az is, hogy minél mélyebben verjenek éket az elégedetlenkedő pedagógusok közé.“ Cseri Péter (Népszabadság):
(...) Nem tudom, hogy a pedagógusok közül hányan hiszik azt, hogy néhány tízezres tüntetésekkel totális vereséget mérhetnek az orbáni oktatási rendszerre, ám ez biztosan illúzió. A kormány tiszteli ugyan az erőt, de kapitulálni nem fog. A megcsonkult kétharmad – ha veszélyt szimatol – legfeljebb elhajol egy-egy erős balegyenes elől, hogy aztán feszülten várjon a pillanatra, amikor visszatámadhat. Ha a helyzet úgy hozza (és most úgy hozta), Balog miniszter kész saját maga leszerelni a túltolt bicikliről a csicsás csengőt, lekaparni a matricát, átfesteni a vázat, viszont soha nem esne neki a villáskulccsal, hogy szétbontsa alkatrészekre.
Más lenne a helyzet, ha az orbáni oktatáspolitika nem jelentené az egyik fundamentumát a nemzeti együttműködés rendszerének. Csakhogy minden, ami az oktatásügyben az elmúlt fél évtizedben történt, kifejezetten a miniszterelnök óhaja szerint alakult így.
Orbán Viktor pedig végtelenül egyszerűnek látja az iskolák világát.
A nevelés alapja szerinte a rend és a fegyelem – erről személyes tapasztalatai is lehetnek fiatalkorából. Még kamaszkorában is lekevert neki egy-egy nyaklevest az édesapja, ha úgy látta, helytelenkedik a fia. Orbán Győző, a kormányfő édesapja 2001-ben azt mesélte a Népszabadságnak, hogy „pedagógiai felfogásom rendkívül egyszerű: vannak dolgok, amiket meg lehet engedni, vannak, amiket nem". (...)
Logikus egyébként, hogy elsőként éppen azok lázadtak fel, akiket leginkább gúzsba köt az orbáni rendszer, akiket a hivatásuk lényegétől, az önálló gondolkodás felemelő érzésétől, a tantermi szabadságtól foszt meg az uniformizálás. Nem mintha a tanároknak nem volna szégyenkeznivalójuk: az életpályamodell bevezetésekor elfogadták a felkínált alkut, azaz a kormány kezéből a magasabb bért, cserébe viszont – akár bevallják ezt maguknak, akár nem – lemondtak a függetlenségről, csendben maradtak évekig, legfeljebb magukban morogtak a legnyilvánvalóbb képtelenségek miatt is.
Bármennyire tiszteletre méltó is, hogy januárban Pilz Olivért a kollégái – saját megfogalmazása szerint – kitolták a kéményen, és a miskolci hermanosok nyílt levelével lángra kapott az elégedetlenség, az elvesztegetett évekért a pedagógusok nem háríthatják másokra a felelősséget. Sokakat talán éppen ez a bűntudat visz majd a Kossuth térre, ám ettől még a szombati tanárdemonstrációnak látszólag nincs semmi értelme. Majdnem semmi.
Ezen az sem változtat sokat, hogy az elmúlt hetekben a tanárok is megízlelhették, amit korábban már más tiltakozók is: az Orbán-rezsim kizárólag az erőből ért. (...)
A lényeg:
a tanári követeléslistának éppen azokról a pontjairól nem hajlandó tárgyalni a hatalom, amelyek az elszabott köznevelési rendszer lényegét jelentik.
Klik felszámolása az orbáni út totális kudarcát jelentené, csakúgy, mint a tankönyv-liberalizáció, a 18 éves korig tartó tankötelezettség visszaállítása vagy a kötelező óraszámok csökkentése. Visszaengedni a szabad szellemet az iskolák falai közé – na, ezt a veszélyt a jelenlegi hatalomnak minden eszközzel el kell hárítania.
Jellemző az orbáni rendszer alapjaihoz való görcsös ragaszkodásra az is, hogy Balog Zoltán úgy menesztette Czunyiné Bertalan Juditot az államtitkári székből, hogy közben – saját megfogalmazása szerint – „nem váltotta le". Már csak azt a régi, jól ismert mondatot kellett volna hozzáfűznie, hogy Czunyinét „érdemei elismerései mellett más fontos beosztásba helyezte át". Így tisztább is lett volna, mely korszakra hajaz leginkább a jelenlegi rezsim.
Pedig azt el kell ismerni, hogy Pokorni Zoltán „nyugdíjazása" óta a Fidesz most először ültetett fajsúlyos figurát fontos oktatásirányítási pozícióba Palkovics László személyében. Ő azonban nem a rendszer lebontására kapott mandátumot Orbántól, feladatát a megszabott kereteken belüli leghatékonyabb működés kialakításában jelölték meg, amit csúcsmenedzserként nyilván magasabb színvonalon fog megoldani az elődeinél. A válságmenedzselésbe beletartozik az időhúzás,
de az is, hogy minél mélyebben verjenek éket az elégedetlenkedő pedagógusok közé.
A valódi rendszerbontó lépéseket persze nemcsak a kerekasztalnál nem lehet kikényszeríteni, de alighanem utcai tüntetésekkel sem, egy általános sztrájkra pedig a pedagógustársadalom egyelőre nem tűnik sem elég egységesnek, sem elég elszántnak. (De a közszféra egyéb ágazatai is legfeljebb csak ébredeznek.) Amit a tanárok követelnek, arról sem államtitkárokkal, sem miniszterekkel nem tudnak megállapodni, kizárólag Orbán Viktorral tárgyalhatnának róla érdemben, amire semmi esély, mint ahogy a jelek szerint a rezsim bukása is odébb van még.
A szombati tanárdemonstrációnak tehát látszólag nincs semmi értelme. Majdnem semmi.
Egy apró momentumra azért még érdemes felhívni a figyelmet. A miskolci hermanos tanárok már ismerhetik az érzést, milyen is az, amikor a saját diákjaik ünneplik, megtapsolják őket. Nem az órán mutatott teljesítményükért vagy egy témazáró dolgozat gyors kijavításáért, esetleg az iskolai farsangon felvett vicces jelmezért, hanem
a bátorságukért, a kiállásukért, az elvhűségükért.
És azt a pillanatot nehéz elfelejteni, amikor egy okos kamasztekintetből a tanerő azt olvashatja ki: „Büszke vagyok a tanáromra."
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Ukrajnának nem szép szavakra, hanem ágyúkra van szüksége
Ezt hallotta Peter Pomerantsev egy kijevi konferencián, hogy, így a barátoknak és szomszédoknak fel kell futtatniuk >
Ez van, ezt kell szeretni!
2024–25 fordulóján a helyzet tehát feltétlenül fokozódik. Az ellentmondás is nyilvánvaló. Bár az ország egy felmérés >
A populisták patrónusa
Erősen megosztotta a Die Welt konzervatív lap szerkesztőségét, hogy az újság vezetése lehozta Elon Musk véleményét, >
Gyatra a vezetés Európában
Paul Lendvai a Der Standardban úgy ítéli meg, hogy gyatra a vezetés Európában, és a nyugati >
Hogyan hódol be egy nemzet szégyenteljesen
A Frankfurter Rundschau publicistája, Bill Kristol szerint olyan, mintha kezdene orbanizálódni az amerikai politika. A magyar >
Putyin fegyverei és Isten hozzájárulása
Egy neves német történész úgy látja: radikalizálódik az orosz történelemkép, ezt támasztja alá, hogy a Kreml >
Mi történik, ha Trump félreérti a mandátumát
William Galston a Wall Street Journalban óva inti Trumpot attól, hogy túllőjön a célon, mert a >
Előre hozott választás Szlovákiában?
Jókora felháborodást váltott ki moszkvai látogatásával odahaza a szlovák kormányfő, hiszen az osztrák kancellár jó két >
A halálos őrület
A magdeburgi merénylet halálos őrület eredménye, de nem lehet a hagyományos keretekben értelmezni, mert a tettes >
A Georgescu-hadművelet
A Neue Zürcher Zeitung összeállítása időrendbe szedve levezeti, miként szervezték meg a Georgescu-hadműveletet, vagyis a bizonyítékok >
Pannon ég alatt
Lehet, hogy Európában alkonyul, de nálunk vaksötét van. A rendszer vezetői a vaksötétben ordítoznak, mert félnek >
Mi van, ha az oroszok győznek Ukrajnában?
Timothy Garton Ash rettentő nagy bajnak gondolja, ha az oroszok kerekednének felül a háborúban, miközben már >