Ma Fülöp, Jakab, Zsaklin, Jefte, József névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
A toleráns liberalizmus védelmében
„A liberalizmus nincs válságban, de a nyilvános kommunikációs térben defenzívába szorult.” Tóth Csaba (Magyar Nemzet):
Két állásponttal lehet találkozni általában a liberalizmus helyzetével kapcsolatban. Az egyik: minden a liberálisok miatt történik, Európa azért került válságba – állítják az így érvelők –, mert minden kérdésben a liberális álláspont mellett kötelezi el magát ahelyett, hogy a nemzeti/konzervatív véleményeknek adna teret. A másik értelmezés: a liberalizmusnak vége, a liberálisok marginalizálódtak – a liberális demokrácia korszakának leáldozott. A két értelmezés persze nem lehet egyszerre igaz. Valójában egyik sem az.
A liberalizmust megjelenése óta rengeteg alkalommal temették már el: konzervatívok, monarchisták, fasiszták, kommunisták, de gyakran zöldek, szociáldemokraták és kereszténydemokraták is úgy vélték: a liberális ideológia előbb-utóbb a történelem szemétdombján végzi. Nem lett igazuk. A liberalizmus alapelve, hogy az egyén szabadságánál nincs fontosabb érték: a társadalom és a politika akkor jár el helyesen, ha alapelvévé az egyéni szabadságot – annak megvédését és kiterjesztését – teszi. Ez a politikában leegyszerűsítve azt jelenti, hogy minden egyén szabadon tehet azt, amit szeretne, amíg ez más szabadságát nem sérti. Azt mond, cselekszik, amit szeretne; azzal házasodik, azt fogyaszt, amit akar – úgy rendezi be életét, ahogyan ő szeretné. A gazdaságban ugyanez az elv oda vezet, hogy a liberálisok úgy vélik: a piac a legtöbb területen jobban szabályoz, mint az állam.
Soha nem volt ilyen erős
A fentieket tekintve a liberalizmus világszerte soha nem volt olyan erős, mint a huszonegyedik század elején. A világ domináns gazdasági rendszere a liberális kapitalizmus, amely már nemcsak a nyugati, hanem az egyre fontosabb keleti országokban is felváltotta az államszocializmust. A világ élenjáró, új vállalatai éppen azt a networktársadalmat jelenítik meg, amire Csizmadia Ervin vitaindítójában utalt. Ezzel együtt – a leggazdagabb, nyugati társadalmakban – az értékek is liberális fordulatot vesznek. A határok átjárhatósága, a nyitottság, a tolerancia egyre elfogadottabb érték. Csejtei Dezső az e vitához kapcsolódó írásában felveti, hogy „honnan tudjuk egyáltalán, hogy valakik »a fejlődés élén járnak«?” – ezáltal igyekezve kritizálni azt, hogy a liberálisok magukat a fejlődés letéteményesének gondolják. Objektív kritériumot erre találni persze nehéz. Ám azt nehéz lenne tagadni, hogy a világ legsikeresebb városai és régiói – New Yorktól Amszterdamig, Londontól a Szilícium-völgyig – egyben a legnyitottabb, legelfogadóbb, legsokszínűbb – legliberálisabb – területei is.
Pártpolitikai válság?
A liberalizmus pártpolitikai válságával kapcsolatos tézisek sem igazak. Tény: Magyarországon a parlamentben önálló liberális frakció öt éve nincs. Ám ha a demokratikus országok választásait nézzük, a kép éppen úgy vegyes, mintha szocialista vagy konzervatív szempontból tekintenénk azokat. Az utóbbi évek választásainak tükrében Görögországban, Nagy-Britanniában a liberálisok meggyengültek. Máshol ennek ellenkezője történt. Spanyolország új liberális pártja a semmiből szerzett közel 20 százalékot. Csehországban és Lengyelországban az utóbbi évtizedben alakult liberális pártok vezetik a népszerűségi listát. Európában a liberálisok hét miniszterelnököt és öt európai biztost adnak.
A fentieket a liberalizmus válságáról értekezők sem feltétlenül tagadják. Amikor napjainkban valaki a liberális demokrácia végéről beszél, gyakran az utóbbi évek populista, antiliberális tendenciáira gondol. Kiemelt helyen szerepel a kritikákban a menekültválság: a hazai jobboldal értelmezésében a menekültválság a liberális Európa válsága, hiszen – hangzik az érv – a menekültek korlátlan befogadása liberális álláspont, ami rossz, és Európa meggyengüléséhez vezet. Ez az érvrendszer több ponton is téves.
Amit ugyanis bírálói liberális álláspontnak titulálnak, az annak legfeljebb karikatúrája. Erre példa a mostani vitában Kardos Gábor, aki az antiliberális összeesküvés-elméletekre emlékeztető módon jegyzi meg, hogy „neoliberalizmus márkanévvel egy autoriter gazdaságpolitikájú multikorporatista piacdiktatúra ideológiáját adják el nekünk, amely a »szabadság« védelmét külpolitikájában olajérdekekért folytatott gyarmatháborúk olcsó jelszavává tette”. Ehhez képest mégiscsak azt látjuk, hogy a nyugati országok nem be-, hanem kivonulnak a Közel-Keletről; hogy az olajérdekek érvényesítésével vádolt Egyesült Államok lassan önellátó lesz az olajpiacon, és hogy a legnagyobb nemzetközi vállalatoknak – gondoljunk a Google-ra vagy az Apple-re – közük sincs sem a fegyverekhez, sem az olajhoz.
Ugyanilyen karikaturisztikus álláspont a liberálisokat a teljesen szabad menekültbefogadás álláspontjával azonosítani, ahogyan csak a liberálisok kisebbségére igaz az a Csizmadia Ervin által bemutatott intoleráns attitűd, ami a politikai korrektséget fontosabbnak tartja a szólásszabadságnál. Néhány példa: a Közel-Kelet egyetlen liberális demokráciája Izrael – amely ország nemhogy arab menekültek befogadását nem támogatná, de maga épített kerítést határai védelme érdekében. Konrád György kiállt a menekültek korlátlan befogadása ellen, ahogyan ezt teszi rendszeresen Magyarországon a Kapitalizmus blog is. A The Economist, a talán legtekintélyesebb liberális véleményformáló lap Európában a kölni atrocitások után azt mondta: a törvényeket megszegőket meg kell büntetni, több ellenőrzésére van szükség az ilyen eseteknél – és nem a segély, hanem a munka a megoldás.
Egy „igazi” liberális álláspont
A liberálisok persze nem vétlenek abban, hogy hagyták: álláspontjukat ellenfeleik határozzák meg. Jellemzően nem mentesek attól a hajlamtól, hogy úgy véljék: egy adott problémára csak egy „igazi” liberális álláspont létezik – és jellemzően legradikálisabb képviselőik vindikálják annak megfogalmazási jogát. Pedig más ideológia képviselői is lehetnek megosztottak. David Cameron brit konzervatív miniszterelnök a melegházasság támogatója. Akkor minden konzervatív melegházasság-párti? Nyilván nem. A különbség a két ideológia között, hogy David Cameron maga tiltakozna, ha álláspontjából egy minden konzervatívra érvényes következtetést igyekezne levonni bárki. A radikális liberálisok közül azonban sokan örömmel fogadják, ha álláspontjukat egyetlen igazi liberális véleményként tüntethetik fel – erősítve ezáltal a velük szembeni ellenérzéseket.
A liberalizmus nincs válságban, de a nyilvános kommunikációs térben defenzívába szorult. Egyrészről hagyta, hogy a nyilvánosság előtt megjelenő álláspont a leginkább radikális képviselőinek véleményével legyen azonos. Konkrét példával: a liberálisok általában egyetértenek azzal, hogy kisebbségi csoportok integrálása fontos feladat, illetve hogy egy politikai közösséget a sokszínűség erősít. Ám ez nem jelenti azt, hogy úgy gondolnák: a kisebbségi csoportok kritizálása tilos; vagy hogy minden menekültet be kellene fogadni. A politikai korrektség – különösen annak a szólásszabadságot is korlátozó válfaja – nem a liberalizmus. A korlátlan befogadáspártiság nem a liberalizmus.
10-20 százaléknyi magyar liberális
A Republikon Intézet kutatásai szerint Magyarországon továbbra is létezik 10-20 százaléknyi liberális – mérési módszertől függően –, ám ők párhuzamos liberalizmusokat alkotnak. Akik magukat liberálisnak vallják, gyakran nem ismernének rá a magukat liberálisnak deklaráló újságok és véleményformálók által leírt véleményekre; például a legtöbb magát liberálisnak gondoló szavazó a Fideszt választja. A liberalizmus sokszínű, toleráns ideológia – a nevében fellépőknek érdemes erre emlékezni.
Egy még komolyabb kihívás a liberálisok számára saját sikerükből adódik. A liberalizmus eredetét tekintve kritikai ideológia; „természetes közege” a kritika, a reflexió, a létező beidegződések tagadása. Sok tekintetben azonban mára a liberalizmus az „establishment” ideológiájává vált – minden olyan hátránnyal, ami az ilyen ideológiákat jellemzi. Gyakran nem ötletek, hanem reflexek alapján érvelnek a liberálisok. Ez a szerep azonban nem áll jól nekik. A liberálisoknak újra fel kell fedezniük a kritikai attitűdöt – vagy ha a fennálló rend védelme indokolja, arra kell megfelelő érveket találni. Mindkettő alapos intellektuális felkészülést, vitákat és reflexiókat igényel.
Toleránsabbá, nyitottabbá és okosabbá kell tehát válniuk a liberálisoknak. Mindez nem jelenthet különösebben nehéz feladatot – voltaképpen csak újra kell értelmezni azokat az alapelveket, amelyek oly sikeressé tették ezt az ideológiát.
A szerző politológus, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Göröngyös úton
A nagy teszt azonban a határon túli magyar pártokhoz és az ésszerűtlenül felduzzasztott külhoni intézményrendszerhez való >
Orbán-fáradtság
Szamorukov szerint Ukrajna vonatkozásában Magyar Péter jóval békülékenyebb lesz elődjénél, ami nem jelenti azt, hogy Kijiv >
A transzatlanti MAGA-fantázia
A magyarországi parlamenti választás ebben a hónapban nem volt egyértelműen Trump melletti vagy elleni népszavazás. Orbán >
Orbán és Vučić autokráciájának hasonlóságai és különbségei
Szerbiának sokkal nehezebb dolga lesz. Nemcsak Vučić rendszere miatt, hanem azért is, mert nem nézett szembe >
2x40 millió és közte egy kis apróság
Orbán Viktornak 2005-ben, immár nem miniszterelnökként, egy különös mondat hagyta el a száját Friderikusz Sándor A >
MAGYAR PÉTER ÉS DEÁK FERENC
Magyar Péter eddigi politikai művét hasonlítgatták már sok mindenhez, de egyvalamihez nem. Ahhoz a korhoz, személyhez, >
Az ember, aki ott sem volt - Szijjártó a Telexen
Ez az interjú szánalmas vergődés volt, az elemi önreflexió teljes hiánya. Felmerül a kérdés, hogy miért >
Lehet-e, legyen-e jövője a Fidesznek?
Antall József emlékezetes szavai, „Tetszettek volna forradalmat csinálni!”, valóra váltak, Magyar Péter forradalmat csinált és győzelemre >
Orbán Viktor felépített egy „propagandagépezetet”. Magyarország következő vezetőjének le kell azt bontania
A propagandarendszer lebontása időigényes lesz. A Tisza kétharmados többséggel visszafordíthatja a jogi változtatásokat, de a magánmédia >
Mit várok a Tisza kormánytól?
A kétharmados felhatalmazást, az erős mandátumot azért kapta a kormány a választóktól, hogy a szükséges jogi >
Orbán korszaka egy szempillantás alatt véget ért, és Magyarország következő miniszterelnöke egy sietős ember
Pénteken Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnökének hivatalából magas szintű delegáció érkezett Budapestre informális >
Végre
Megtörtént a felszabadulás, forradalom zajlik, a rendszer végre megváltozhat. Magyar Péter történelmi érdeme, hogy elindította a >