Ma Ármin, Pálma, Izidor névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Nyafogásgyártó kisiparos
A tavalyi év szavai állítólag a „migráns”, a „kerítés” és a „szelfibot”. Mi rakható ki ezekből? Magány, rettegés, hiúság. Parászka Boróka (Erdélyi Riport):
Becsüli a munkám, de nem kér belőle, mert „nem bírja a magyar értelmiség nyafogását” – írta egyik kritikusom a múlt év végén, és sűrűn kellett elnézést kérnem tőle: egyik feladatom az, hogy naponta szóra bírjak embereket, és közvetítsem mondanivalójukat, ha van. A nyafogást, amelyet ím elviselni nehéz, valóban én szállítom szorgos iparosként. Főállásom ez: nyafogásgyártó kisiparos.
Bennem ugyan még nem merült fel, hogy az, ami kérdéseimre elhangzik, amit jegyzetelek, az nyafogás, de nehezen tudnám megmondani, mi válik többé-kevésbé általam is hallhatóvá. Panasz? Kritika? Sirám? Vád? Sóhaj? Nem kerestem nevet mindennek. Sőt, azoknak sem, akikkel részint kíváncsiságból, részint munkaköri kötelességből naponta leülök beszélgetni.
Az „értelmiséget” avíttnak, sokszor támadottnak, és kevésszer védhetőnek érzem. És szűkösnek is. Számomra azok, akikkel beszélgetek, hangok, beszélő fejek, tartható tekintetek, leírt sorok, és kimondott szavak.
Két nehéz, egymásnak ellentmondó feladatot is meg kell oldanom ebben a kisipari munkafolyamatban, a gyártósoron. Borzasztóan figyelnem kell, hogy merre hangzik el még bármi is, amire lehet, érdemes figyelni, hol villannak a tartható tekintetek. Tudni, hogy ki mit csinál, mire gondol abban a korban, amikor sem a gondolás, sem semmiféle csinálás nem számít gyakori tevékenységnek, amikor egyedül a nehézkedési erő határozza meg, mi hogyan történik. Nem egyszerű. Nyomkeresés a futóhomokban.
Mindeközben meg kell tanulnom nem figyelni semmi másra, mint arra, aki még meg tud szólalni, és arra, amit még el tud mondani. Az elhallgatásoknak, elhallgattatásoknak sűrű kontextusa van, ebből lenne jó kiszabadulni, kiszabadítani azt, akit még lehet. Nem tudom, vannak-e erre módszerek, eszközök. Én egyetlen egyet találtam, magam is folyamatosan küzdve a csend iránti vággyal: a párbeszéd minden pillanatát és esélyét kihasználni. Nem számít, hogy ki beszél, honnan, és kinek.
Ma a dialógus minden töredéke olyan, mint fulladás közben levegőhöz jutni.
Bármely szó, amely újabb szót hív elő, bármely helyzet, amelyben kérdések és válaszok követhetik egymást – esély. Az elmúlt év legkülönbözőbb válságai (az európai krízisként értékelt görög gazdasági zuhanástól a melegjogi vitákon át a menekültek drámájáig) mind arról szóltak, hogy fogynak el a szavak, egyszerűsödnek le a történetek, és torkollanak a viták egyre kevésbé artikulált indulatokká.
A tavalyi év szavai állítólag a „migráns”, a „kerítés” és a „szelfibot”. Mi rakható ki ezekből? Magány, rettegés, hiúság – valami ilyesmi. Fenyeget a veszély, érzem, hogy ezek a gonddal és kínnal kalapált dialógusok, ezek a hol páros, hol magányos vergődések az elveszett, vagy tán sosem létező szavak nyomába kudarcot vallanak. Mert ami nincs, azt így, egy-egy nekifutásra, egy-egy pillanatra nekifeszülve nem is lehet vissza- vagy megszerezni. Mindennek az érvényessége éppen annyi is lesz, amennyi időre fenntartható a párbeszéd. A kontextusok rekonstrukciója és az előítéletek, berögződések törlése, fölülírása végül is kioltja egymást. Sutaságok, pontatlanságok laza, szakadozó láncolata a legtöbb, ami remélhető mindettől – be kell látni.
Valóban nehéz ezzel szembesülni, és megelégedni szinte lehetetlen. Hacsak nem ismerjük be, hogy pontosabb, feszesebb fogalmaink, struktúráink nincsenek. Minden értelmezésre, újraértelmezésre vár. Arra, hogy meginduljon az út a „visszaartikuláció” felé az elszabadult indulatok felől.
Adhatnék mindennek hangzatos neveket, például azt, hogy „reracionalizálni” kellene mindazt, amiről ésszerűen nemhogy megegyezni, de beszélni sem tudtunk. Hogy az új szimbolikus, érzelmi kollektivizálódásnak álcázott atomizálódást – a vallási fanatizmust, a szekularizáció leépítését – fel kellene oldani, korrigálni. Micsoda felszínességek, micsoda éretlenségek ezek is. Közhelyek, törmelékek, a még menthetőből, vagy már menthetetlenből – nem tudom.
„Könnyen unatkozik” – mondta fent idézett kritikusom máskor, és panaszkodott, milyen unalmasak az emberek, akikkel egy korban, ebben a borzasztóan álságos korban élni kényszerül. Nem tudom hányadszor ismételte el ezt a panaszát, csak azt, hogy nekem évekbe telt megtanulni, hogy ezt ne unjam. Hogy tudomásul vegyem: így megyen ez, bizonyos szerepek elfelejtődnek, a tudás folyamatosan kopik. És ha nincs figyelem, odafordulás, ha én is elkezdek unatkozni, akkor a közös leépülés visszafordíthatatlan.
Megtanultam érteni az ő unalmát, és megbecsülésként megfogalmazott lesújtó kritikáját is. Nem állíthatnám, hogy azért, mert meggyőzött, vagy mert maradéktalanul elfogadtam volna azt, amit mond. A „maradéktalan elfogadás” pátoszát rég nem gyakorlom. Az azonosulás giccse riaszt. Az egyet nem értés harmóniája viszont – bevallom, ez izgat, ez ígér sokat.
Makacs rögeszmém, hogy minden hasznosítható, és: az unalom póza is, a sirámokkal szembeni sirám, az értelmiségivel leszámoló értelmiségi, a szelfibotozás, a kerítés előtti-mögötti indulatok, a migránsoktól való rettegés is átfordítható. Hasznosítható, mint a pillepalack, vagy a piszkos papírszalvéta. Kérdés, válasz, kérdés, válasz egyszer csak eljutunk valahova. Ha máshova nem, hát a homokos, vizes síkra. És szétnézünk merengve.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Merz lehet minden idők legfontosabb német kancellárja
Ivan Krasztev úgy gondolja, hogy nincs Európában olyan politikus, aki igazodási pont lehetne a vadonatúj német >
Netanhaju abban gondolkodik, hogy vagy elfoglalja Gázát, vagy lakhatatlanná teszi
Bármelyik is következik be, ő csak nyer vele. Mindkét terven az látszik, hogy a szélsőséges politika >
Ha kudarcot vall a Merz-Macron-duó, az azt jelenti, hogy Európa zátonyra fut
Ezt jelentett Párizsból az új kancellár villámlátogatás után a Handelsblattnak Gregor Waschinski. Esélynek gondolja a földrész szempontjából >
Musk fájdalmas búcsúja
A Financial Times szemleírója, Edward Luce úgy ítéli meg, hogy fájdalmas búcsú előtt áll Elon Musk, >
Orbánék harmadik nekifutása Magyar Péter mentelmi jogának megvonására
Magyar Péter azt gondolja: Orbán azért cseszegeti európai képviselőként a mentelmi joga megvonásával, mert így akarja >
Még sugároz a Szabad Európa Rádió
Annak ellenére, hogy a liberális adó évtizedek óta szálka az autokraták szemében és Trump most jócskán >
Fordult a kocka, nagy bajban van Oroszország
Ezt állítja Ambrose Evans-Pritchard, a The Daily Telegraph jobboldali újság világgazdasági szerkesztője. A Washingtonnal tető alá >
Ha megoldást akar Gázában, az USA-nak be kell áldoznia Netanjahut
Ezt nyilatkozta a Neue Zürcher Zeitungnak Gilles Kepel Közel-Kelet-szakértő, a párizsi Politikatudományi Intézet vezető kutatója. Emlékeztet >
Nagyot ment a baloldal Ausztráliában
Hát akkor ennyit a Tegyük Újra Naggyá Mozgalomról – állapítja meg a Wall Street Journal konzervatív >
Kik akadályozzák, hogy újra demokrácia legyen?
Most viszont Magyar Péternek köszönhetően esélyt kaptunk egy második rendszerváltásra, sok minden újrakezdésére, újragondolására – szinte >
Bárki is nyer Romániában, belekerül a 22-es csapdájába
Marc Champion arra számít, hogy holnap a szélsőjobbos Simion fut be elsőként a megismételt romániai elnökválasztáson, >
Ébresztő volt a csaknem 24 órás spanyol és portugál áramszünet
Így véli a Financial Times szerkesztősége, amely szerint a kormányoknak a zöld átmenet mellett gondoskodniuk kell >