Ma Fülöp, Jakab, Zsaklin, Jefte, József névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Nyafogásgyártó kisiparos
A tavalyi év szavai állítólag a „migráns”, a „kerítés” és a „szelfibot”. Mi rakható ki ezekből? Magány, rettegés, hiúság. Parászka Boróka (Erdélyi Riport):
Becsüli a munkám, de nem kér belőle, mert „nem bírja a magyar értelmiség nyafogását” – írta egyik kritikusom a múlt év végén, és sűrűn kellett elnézést kérnem tőle: egyik feladatom az, hogy naponta szóra bírjak embereket, és közvetítsem mondanivalójukat, ha van. A nyafogást, amelyet ím elviselni nehéz, valóban én szállítom szorgos iparosként. Főállásom ez: nyafogásgyártó kisiparos.
Bennem ugyan még nem merült fel, hogy az, ami kérdéseimre elhangzik, amit jegyzetelek, az nyafogás, de nehezen tudnám megmondani, mi válik többé-kevésbé általam is hallhatóvá. Panasz? Kritika? Sirám? Vád? Sóhaj? Nem kerestem nevet mindennek. Sőt, azoknak sem, akikkel részint kíváncsiságból, részint munkaköri kötelességből naponta leülök beszélgetni.
Az „értelmiséget” avíttnak, sokszor támadottnak, és kevésszer védhetőnek érzem. És szűkösnek is. Számomra azok, akikkel beszélgetek, hangok, beszélő fejek, tartható tekintetek, leírt sorok, és kimondott szavak.
Két nehéz, egymásnak ellentmondó feladatot is meg kell oldanom ebben a kisipari munkafolyamatban, a gyártósoron. Borzasztóan figyelnem kell, hogy merre hangzik el még bármi is, amire lehet, érdemes figyelni, hol villannak a tartható tekintetek. Tudni, hogy ki mit csinál, mire gondol abban a korban, amikor sem a gondolás, sem semmiféle csinálás nem számít gyakori tevékenységnek, amikor egyedül a nehézkedési erő határozza meg, mi hogyan történik. Nem egyszerű. Nyomkeresés a futóhomokban.
Mindeközben meg kell tanulnom nem figyelni semmi másra, mint arra, aki még meg tud szólalni, és arra, amit még el tud mondani. Az elhallgatásoknak, elhallgattatásoknak sűrű kontextusa van, ebből lenne jó kiszabadulni, kiszabadítani azt, akit még lehet. Nem tudom, vannak-e erre módszerek, eszközök. Én egyetlen egyet találtam, magam is folyamatosan küzdve a csend iránti vággyal: a párbeszéd minden pillanatát és esélyét kihasználni. Nem számít, hogy ki beszél, honnan, és kinek.
Ma a dialógus minden töredéke olyan, mint fulladás közben levegőhöz jutni.
Bármely szó, amely újabb szót hív elő, bármely helyzet, amelyben kérdések és válaszok követhetik egymást – esély. Az elmúlt év legkülönbözőbb válságai (az európai krízisként értékelt görög gazdasági zuhanástól a melegjogi vitákon át a menekültek drámájáig) mind arról szóltak, hogy fogynak el a szavak, egyszerűsödnek le a történetek, és torkollanak a viták egyre kevésbé artikulált indulatokká.
A tavalyi év szavai állítólag a „migráns”, a „kerítés” és a „szelfibot”. Mi rakható ki ezekből? Magány, rettegés, hiúság – valami ilyesmi. Fenyeget a veszély, érzem, hogy ezek a gonddal és kínnal kalapált dialógusok, ezek a hol páros, hol magányos vergődések az elveszett, vagy tán sosem létező szavak nyomába kudarcot vallanak. Mert ami nincs, azt így, egy-egy nekifutásra, egy-egy pillanatra nekifeszülve nem is lehet vissza- vagy megszerezni. Mindennek az érvényessége éppen annyi is lesz, amennyi időre fenntartható a párbeszéd. A kontextusok rekonstrukciója és az előítéletek, berögződések törlése, fölülírása végül is kioltja egymást. Sutaságok, pontatlanságok laza, szakadozó láncolata a legtöbb, ami remélhető mindettől – be kell látni.
Valóban nehéz ezzel szembesülni, és megelégedni szinte lehetetlen. Hacsak nem ismerjük be, hogy pontosabb, feszesebb fogalmaink, struktúráink nincsenek. Minden értelmezésre, újraértelmezésre vár. Arra, hogy meginduljon az út a „visszaartikuláció” felé az elszabadult indulatok felől.
Adhatnék mindennek hangzatos neveket, például azt, hogy „reracionalizálni” kellene mindazt, amiről ésszerűen nemhogy megegyezni, de beszélni sem tudtunk. Hogy az új szimbolikus, érzelmi kollektivizálódásnak álcázott atomizálódást – a vallási fanatizmust, a szekularizáció leépítését – fel kellene oldani, korrigálni. Micsoda felszínességek, micsoda éretlenségek ezek is. Közhelyek, törmelékek, a még menthetőből, vagy már menthetetlenből – nem tudom.
„Könnyen unatkozik” – mondta fent idézett kritikusom máskor, és panaszkodott, milyen unalmasak az emberek, akikkel egy korban, ebben a borzasztóan álságos korban élni kényszerül. Nem tudom hányadszor ismételte el ezt a panaszát, csak azt, hogy nekem évekbe telt megtanulni, hogy ezt ne unjam. Hogy tudomásul vegyem: így megyen ez, bizonyos szerepek elfelejtődnek, a tudás folyamatosan kopik. És ha nincs figyelem, odafordulás, ha én is elkezdek unatkozni, akkor a közös leépülés visszafordíthatatlan.
Megtanultam érteni az ő unalmát, és megbecsülésként megfogalmazott lesújtó kritikáját is. Nem állíthatnám, hogy azért, mert meggyőzött, vagy mert maradéktalanul elfogadtam volna azt, amit mond. A „maradéktalan elfogadás” pátoszát rég nem gyakorlom. Az azonosulás giccse riaszt. Az egyet nem értés harmóniája viszont – bevallom, ez izgat, ez ígér sokat.
Makacs rögeszmém, hogy minden hasznosítható, és: az unalom póza is, a sirámokkal szembeni sirám, az értelmiségivel leszámoló értelmiségi, a szelfibotozás, a kerítés előtti-mögötti indulatok, a migránsoktól való rettegés is átfordítható. Hasznosítható, mint a pillepalack, vagy a piszkos papírszalvéta. Kérdés, válasz, kérdés, válasz egyszer csak eljutunk valahova. Ha máshova nem, hát a homokos, vizes síkra. És szétnézünk merengve.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Göröngyös úton
A nagy teszt azonban a határon túli magyar pártokhoz és az ésszerűtlenül felduzzasztott külhoni intézményrendszerhez való >
Orbán-fáradtság
Szamorukov szerint Ukrajna vonatkozásában Magyar Péter jóval békülékenyebb lesz elődjénél, ami nem jelenti azt, hogy Kijiv >
A transzatlanti MAGA-fantázia
A magyarországi parlamenti választás ebben a hónapban nem volt egyértelműen Trump melletti vagy elleni népszavazás. Orbán >
Orbán és Vučić autokráciájának hasonlóságai és különbségei
Szerbiának sokkal nehezebb dolga lesz. Nemcsak Vučić rendszere miatt, hanem azért is, mert nem nézett szembe >
2x40 millió és közte egy kis apróság
Orbán Viktornak 2005-ben, immár nem miniszterelnökként, egy különös mondat hagyta el a száját Friderikusz Sándor A >
MAGYAR PÉTER ÉS DEÁK FERENC
Magyar Péter eddigi politikai művét hasonlítgatták már sok mindenhez, de egyvalamihez nem. Ahhoz a korhoz, személyhez, >
Az ember, aki ott sem volt - Szijjártó a Telexen
Ez az interjú szánalmas vergődés volt, az elemi önreflexió teljes hiánya. Felmerül a kérdés, hogy miért >
Lehet-e, legyen-e jövője a Fidesznek?
Antall József emlékezetes szavai, „Tetszettek volna forradalmat csinálni!”, valóra váltak, Magyar Péter forradalmat csinált és győzelemre >
Orbán Viktor felépített egy „propagandagépezetet”. Magyarország következő vezetőjének le kell azt bontania
A propagandarendszer lebontása időigényes lesz. A Tisza kétharmados többséggel visszafordíthatja a jogi változtatásokat, de a magánmédia >
Mit várok a Tisza kormánytól?
A kétharmados felhatalmazást, az erős mandátumot azért kapta a kormány a választóktól, hogy a szükséges jogi >
Orbán korszaka egy szempillantás alatt véget ért, és Magyarország következő miniszterelnöke egy sietős ember
Pénteken Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnökének hivatalából magas szintű delegáció érkezett Budapestre informális >
Végre
Megtörtént a felszabadulás, forradalom zajlik, a rendszer végre megváltozhat. Magyar Péter történelmi érdeme, hogy elindította a >