2026. május 1. péntek
Ma Fülöp, Jakab, Zsaklin, Jefte, József névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

A félelem megeszi a lelket

Miért téved Köves Slomó a menekültek ügyében?

A történelem valóban zajlik, és nincs az a közösség a Teréz körúton, amely kívül kerülhet rajta. György Péter (Magyar Narancs):

A másik félelme tiszteletben tartandó, s ennek nincs köze ahhoz, hogy egyetértek-e azokkal az indokokkal, amelyekkel Köves Slomó a menekültválságról érvel (lásd: Térj vissza, ha menekülne szíved!, Magyar Narancs, 2015. szeptember 24.). Minthogy magam is jó pár dologtól félek, s ezeket a félelmeimet adott alkalommal épp Köves Slomó tarthatja indokolatlannak, nem arról fogok írni, hogy okos dolog-e félni. Mindössze felhívom az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbijának a figyelmét pár megfontolásra, amelyeket cikkében figyelmen kívül hagyott, vagy amit egyszerűen másként látok. (Az írásában használt többes szám első személyt tehát kizárólag az EMIH közösségének álláspontjaként értem.) Köves érzelmeit részben érteni vélem, s a probléma, amelyről szó van, nemcsak mindkettőnké, de mindannyiunké, akik itt élünk – vallásos zsidóként, katolikusként, hiteken kívüli magyarként vagy Magyarországra menekült akárkiként.

*

Köves félelmét – érthetően – az Európát elért szélsőséges iszlamista terror, illetve radikális antiszemitizmus direkt akciói váltották ki, amihez képest a Jobbik elitjének rasszizmusa valóban infantilis vacakság; lévén csak undorító, de nem tűnik átlépni a tett értékű szavak és a tettek közti határt. És Köves a tettekről beszél. Franciaország példáját említi, s – részben talán okkal – összefüggést lát a hosszú évtizedek óta ott élő, s üvegplafon alá szorított muszlim társadalom állapota és a radikális kisebbség megjelenése között.

Csakhogy épp az általa adott leírás logikájából következhet az a belátás is, melynek értelmében a radikalizálódás társadalmi, és nem civilizációs, vallási kérdés. A konkrét valóság sokkal bonyolultabb: az Iszlám Állam multi­etnikus, kulturális identitáscserére alkalmas terület; számos úgymond „igazi” európai, vagy Európában felnőtt híve és harcosa van. Azaz nem „civilizációk összecsapásáról” van szó – nem adhat senki könnyű, monokauzális magyarázatot. Még akkor sem, ha okkal akar mindenki biztonságot – és azonnal. Az egész válság – többek között – abból ered, hogy a nyugati politikai elit, épp azért, mert európai, nem teremtett direkt összefüggést a radikális iszlamista terrorizmus és az az elől menekülő, csak részben arab származású, számos vallási, kulturális, etnikai közösséghez tartozó civil lakosság tömeges megjelenése között.

Ennek a következményeit kétségkívül igen könnyű tehetetlenkedésnek, felkészületlenségnek látni és megélni – de akkor is a Köves Slomó által is sokszor hangsúlyozott európai értékek komolyan vételéből ered mindez. A terrorizmus elleni küzdelem nem azonos a hisztérikus iszlamofóbiával, ami valaha jeles elméket is elég gyorsan romba döntött.

A helyzet tehát részben valóban az, amilyennek Köves is leírja. Az európai társadalmak lakói eddig televízión át nézték a lokális konfliktuszónákban zajló, de globális következményekkel járó iszonyatot, most pedig a mi világunk is egyike lett „azoknak”, s a történelem itt is megtörténik. Csak épp mi voltunk azok is, akik ugyan sajnálkoztunk azon, ami Irakban, Szíriában, Afganisztánban történik, de fel nem merült bennünk, hogy az oly távolinak tűnő események valójában ijesztően közel vannak. Mindaz, aminek szemtanúi, részben átélői vagyunk, nem kis részben a kortárs társadalom és politikai földrajzi képzetek, doktrínák összeomlása. S mire nyilvánvalóvá vált, hogy a háború még sincs oly távol, addigra már csak a „biztonságpolitikai” válasz maradt. De a titkos- és nem titkos szolgálatok nem a társadalmi konfliktusok megoldására, hanem a meg nem oldottak következményeinek elhárítására, tüneti kezelésére valók és alkalmasak – és a félelmek elűzésére adható gyors, instant politikai válaszokra. A biztonságpolitikai paradigma arra alkalmas, amire a magyar miniszterelnök használja, arra már nem, hogy meg is oldja azt a válságot, amelyre a magyar válasz annyi volt, hogy ki innen mindenkivel. Csakhogy tőlünk Nyugatra ennek a válasznak semmiféle politikai realitása nincsen, mert a Köves Slomó által is oly nagyra becsült európaiak mégsem kergethetik Calais-nál az Atlanti-óceánba mindazokat, akik még élve átjutottak a Földközi-tengeren.

*

Köves írásának második része adhat okot igazi vitára: az Auschwitz és a menekültek alcímet kapott fejezet. Köves Slomó kegyeletsértésről beszél – de vajon nem ő maga teszi ezt? Úgy véli, a jelenlegi helyzet összehasonlíthatatlan azzal, ami Auschwitzban történt – amiben formálisan teljesen igaza van. De ezt az evidenciát arra használni, hogy idegenné tegyük magunkban azokat a gyerekeket, akik Aleppo, Homsz és Damaszkusz széjjellőtt negyedeiben haltak és halnak meg ártatlanul és értelmetlenül, nos, erre még utalni is bűn. Ami Szíriában történik: az a földi pokol maga. Auschwitz egyedülállósága nem összehasonlíthatatlanságát, hanem megismételhetetlenségének reményét jelenti. És valóban épp a holokausztot túlélő meg azt követően született bármiféle zsidóknak adatott meg az a morális kötelesség, hogy ne legyen bennünk semmiféle figyelmetlenség, hárítás, menekülés a belső tengerekhez, semmiféle szó szerinti elnézés a tömeggyilkosságok láttán.

Az EMIH vezető rabbija levonja a következtetést: a zsidóknak vissza kell térniük gyökereikhez, ami megerősíti identitásukat. Ha ez ilyen átkozottul egyszerű lenne! Csakhogy az ortodoxia nem feltétlenül azonos az enklávéval, az önmagába záródó közösséggel, amely nem tekinti magát a közösségek rejtett és nyitott hálózatából álló társadalmi szerződések rendszeréhez tartozónak. Nem magától értetődő, amit az EMIH vezető rabbija évek óta tesz, s most is tenni javasol. A modern judaizmus, azaz a modern ortodoxia – amely, amíg létezhetett, integráns része volt egykor a magyar társadalomnak – nem az önmagába záródó időtlenség és ismétlődés reményében élt.

A történelem valóban zajlik, és nincs az a halakhikus közösség a Teréz körúton, amely kívül kerülhet rajta. A vallásos zsidók, legyenek bár a neológia vagy az orto­doxia követői, a 18. század óta a történelemben, és nem valamely párhuzamos társadalom virtuális erődjében élnek. Auschwitzban egymás mellett haltak meg azok a zsidók, akik egy része az asszimilációt, másik része a hierarchiát, vagy éppen az enklávékba zárt életet élte. A történelem tereiben élünk és ott is halunk mindannyian – téved az, aki úgy véli, hogy az ultraortodox enklávéban megállhat az idő.

 

2015. október 25.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Göröngyös úton

A nagy teszt azonban a határon túli magyar pártokhoz és az ésszerűtlenül felduzzasztott külhoni intézményrendszerhez való >

Tovább

Orbán-fáradtság

Szamorukov szerint Ukrajna vonatkozásában Magyar Péter jóval békülékenyebb lesz elődjénél, ami nem jelenti azt, hogy Kijiv >

Tovább

A transzatlanti MAGA-fantázia

A magyarországi parlamenti választás ebben a hónapban nem volt egyértelműen Trump melletti vagy elleni népszavazás. Orbán >

Tovább

Orbán és Vučić autokráciájának hasonlóságai és különbségei

Szerbiának sokkal nehezebb dolga lesz. Nemcsak Vučić rendszere miatt, hanem azért is, mert nem nézett szembe >

Tovább

2x40 millió és közte egy kis apróság

Orbán Viktornak 2005-ben, immár nem miniszterelnökként, egy különös mondat hagyta el a száját Friderikusz Sándor A >

Tovább

MAGYAR PÉTER ÉS DEÁK FERENC

Magyar Péter eddigi politikai művét hasonlítgatták már sok mindenhez, de egyvalamihez nem. Ahhoz a korhoz, személyhez, >

Tovább

Az ember, aki ott sem volt - Szijjártó a Telexen

Ez az interjú szánalmas vergődés volt, az elemi önreflexió teljes hiánya. Felmerül a kérdés, hogy miért >

Tovább

Lehet-e, legyen-e jövője a Fidesznek?

Antall József emlékezetes szavai, „Tetszettek volna forradalmat csinálni!”, valóra váltak, Magyar Péter forradalmat csinált és győzelemre >

Tovább

Orbán Viktor felépített egy „propagandagépezetet”. Magyarország következő vezetőjének le kell azt bontania

A propagandarendszer lebontása időigényes lesz. A Tisza kétharmados többséggel visszafordíthatja a jogi változtatásokat, de a magánmédia >

Tovább

Mit várok a Tisza kormánytól?

A kétharmados felhatalmazást, az erős mandátumot azért kapta a kormány a választóktól, hogy a szükséges jogi >

Tovább

Orbán korszaka egy szempillantás alatt véget ért, és Magyarország következő miniszterelnöke egy sietős ember

Pénteken Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnökének hivatalából magas szintű delegáció érkezett Budapestre informális >

Tovább

Végre

Megtörtént a felszabadulás, forradalom zajlik, a rendszer végre megváltozhat. Magyar Péter történelmi érdeme, hogy elindította a >

Tovább