Ma Kelemen, Klementina, Kolumbán névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Célba ér 1956 üzenete?
„Reprezentatív ötvenhatos szervezetek már nincsenek, de el nem meszesedett agyú, jó szándékú, értelmes párbeszédre mindig kész túlélők még igen. Lesz-e, aki megszólítja őket?” Márton László - Pomogáts Béla (Népszabadság):
Teli szájjal kellene nevetnünk Angyal István végakarata szerint, de 1956 ötvenkilencedik évfordulóján nincs kedvünk hozzá. Megvalljuk: inkább azon gondolkodunk, volt-e értelme Angyal István és annyi fiatal társa feláldozott életének, képesek vagyunk-e még mi, kortársai értelemmel megtölteni a protokolláris eseménnyé kiüresített ünnepet?
1956 nemzedéke, az október 23-i tüntetés szervezői, a fegyveres felkelők, a forradalmi bizottságok tagjai közül a legfiatalabb „pesti srácok” is nyolcvanas éveikben járnak. A jövő évben bekövetkező hatvanadik lesz emberi számítás szerint az utolsó kerek évforduló, amikor hangjukat hallathatják, de már most is kétségesnek tűnik, lesz-e, aki meghallgatja őket. Ez természetesen attól is függ, maradt-e értelmes, érdekes, megfelelően artikulált mondandójuk – de ez nem csak rajtuk múlik.
A befogadó vagy elutasító közeget nem ők építik, az üzenetet hordó médiummal nem ők rendelkeznek. Emlékezünk természetesen Göncz Árpád szavaira: ahány ember, annyi 1956. Nem tartjuk magunkat az igazság egyedüli letéteményeseinek, de úgy véljük, a túlélők kötelessége, hogy tanúskodjanak, és egyszersmind visszautasítsanak minden kísérletet a tények elferdítésére, a múlt átírására. Mi leszünk a leginkább elégedettek, ha fenntartásaink alaptalannak bizonyulnak.
Erre azonban kevés esélyt látunk. Az 56-os forradalom kutatóintézetét gyakorlatilag felszámolták. A hatvanadik évfordulóra kinevezett kormánybiztos, Schmidt Mária személye – finoman szólva – mind a közéletet, mind a történész társadalmat megosztja. Az ünnepségek fővédnöke, Kövér László pedig a politikában kétségtelenül fontos személyiség, de – ismét finoman szólva – nem a kompromisszumkészségéről és a diplomáciai érzékéről ismert.
Mintha ismét időszerűséget kapnának Tamási Áronnak a Magyar Írók Szövetsége 1956. december 28-i közgyűlésén elhangzott szavai: „A nemzeti függetlenség és a társadalmi rend demokratikus felépítése: ez a magyarság vágya, melyet mi is hordozunk és munkába önteni törekszünk. […] Győzzük meg együtt a politika vezetőit, hogy a politika nem lehet öncél, hanem csak a nép üdvére eszköz; s késztessük őket arra, hogy a magyarság egységes óhaja szerint használják ezt az eszközt.”
Valljuk meg, meglehetősen távol állunk mindattól, aminek Tamási Áron mint 1956 örökségének itt hangot adott. Az általunk tapasztalt helyzetben könnyen bekövetkezhet, hogy a nemzeti forradalom évfordulója nemzeti ügy helyett a politikai prédaszerzés színtere, a történtek megismertetése és értékelése helyett a nagy történelmi örökség elutasításának alkalma lehet. 1956 – jelentéktelen kivételektől eltekintve – valóban a „nemzeti együttműködés rendszerének” kialakítását célozta, s egy kis időre meg is valósította.
A most már közeledő hatvanadik évforduló jó esetben az egymásnak durcásan hátat fordító három vagy több tábor keserű ünnepe, rossz esetben könnyen valamiféle ellen-NER: a nemzeti széthúzás, az ellenséges indulatok felizzásának alkalma lehet. Erre van hazánknak, időseknek és fiataloknak a legkevésbé szüksége. Ha az eddig történtek derűlátásra nem biztatnak, a legrosszabb mindig elkerülhető. Reprezentatív ötvenhatos szervezetek már nincsenek, de el nem meszesedett agyú, jó szándékú, értelmes párbeszédre mindig kész túlélők még igen. Lesz-e, aki megszólítja őket?
A szerzők az 1956-os Egyetemi Forradalmi Diákbizottság tagjai
Következő cikk: Kit szeret jobban Orbán: a muszlimokat vagy az illiberálisokat?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Putyin nem csak a Nyugatot próbálja figyelmeztetni
Az hangsebességnél gyorsabb rakéta kilövésével Putyin nem csupán a Nyugatot próbálta figyelmeztetni, hanem saját népének is >
A gyűlölet mint hiány
Vajon mitől lesz valaki éppen palesztinpárti a Közel-Kelettől ezer kilométerekre? És ők miért veszik készpénznek az >
Mi van, ha bukik?
Várható-e, hogy a választások eredményétől függetlenül kilenc, tizenkettő, akárhány évre kinevezett pártcselédek és -kreatúrák udvarias meghajlással >
Az EU bővítése és Oroszország
Mindebből az EU számára több következtetés adódik. Az orosz befolyás ellensúlyozása érdekében továbbra is törekednie kell >
Vizsgáznak Európában a liberális értékek, mert erősödik az antiszemitizmus
Az Economist szerint ez a legrégebbi csapás a földrészen. Sajnálatos módon visszatér az a fajta türelmetlenség, >
Elon Musk egyszerre jelent lehetőséget és veszélyt – Trump fő rombolójaként
Ezt rögzíti az Economist szerkesztőségi véleménye. Merthogy a milliárdos az amerikai kormányzatot célozta meg és így >
Hogyan készül Orbán a választásra
Magyarországon csak két év múlva lesz a választás, de Orbán Viktor már jó előre gondoskodik arról, >
Lehet, hogy Európának éppen Trumpra van szüksége
Azért, mert magának kell olyan gondokat megoldania, mint az euróövezet gazdasági stagnálása, valamint a földrész biztonsága. >
Biden döntését Putyin meg fogja torolni
Simon Tisdall u Guardianben úgy ítéli meg: igen nagy horderejű Ukrajna számára, hogy Biden az utolsó >
Rövid út vezethet keletre
Arra kell számítani, hogy Trump alatt az ország egoista birodalom lesz, ám ennélfogva szétesik a szabályokra >
Putyin, Hszi és Trump, vagyis a barbárok már Európai kapuján dörömbölnek
Simon Tisdall a Guardianben arra figyelmeztet, hogy Putyin, Hszi és Trump, vagyis a barbárok már Európai >
A tervezett kinevezésekkel Trump egyértelműen elárulja, miként akarja irányítani az országot
Ezt fejti ki a Guardian kommentátora, Jonathan Freedland. A névsort úgy válogatta össze, hogy az is >