Ma Tamás, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
A rikkancs ismét jelenti (19.)
Ha Nagy Laci hazalátogat Szegedre...
Sáfrány Ferenc
Meg sem kérdeztem tőle, hogy mióta ismeri feleségem, de tény, hogy az utóbbi néhány évben, ha hazalátogat szülővárosába, sűrűn megfordul nálunk. A helyzet odáig fajult, hogy Debóra kislányának Marianna lett a keresztanyja, és a gyerekeink imádják egymást. Tünemény egy kis ördög, aki nagyon szeret nálunk, ha Barcelonából megérkezik. Az a 19 év különbség nem akadály, együtt gyurmáznak, festenek, labdáznak vagy mesélnek elképesztő történeteket.
Egy ilyen forró nyári napon ragadtam meg az alkalmat, hogy a kiváló sportolóval, a magyar kézilabda válogatott jelenleg legnagyobb alakjával és a Barcelona oszlopos tagjával elbeszélgessek, és a Napló számára egy olyan egyéniséget mutassak be, akire minden áron fel kell nézni. Csak 209 cm magas. Az, hogy ehhez még egy olyan balkéz párosul, amely ha elsül, a kapusok csak vakaróznak.
– Miért nem kosaras lettél, ezzel a magassággal ott is komoly pályát futhattál volna be? – teszem fel az első, bemelegítő kérdést, miután egy különös sportlétesítmény strandján a nyári forgatagban sikerült félrehúzódnunk, ahol már nyugodtan beszélgethetünk.
– Ha hiszed, ha nem, kosarazónak indultam, és 16 éves koromban vittek volna Amerikába, ha akkor úgy döntünk szüleimmel, de maradtam és jött a kézilabda. Lehettem volna akár NBA játékos is, de az élet mást kínált számomra, mint lehetőség és én éltem vele. Természetesen nem bántam meg, szeretem mindkét labdajátékot.
– Hogy kezdted, ki volt az első kézilabdaedződ?
– Igazából itt Szegeden kezdtem és az első „edzőm” Várkonyi Béla volt, kitűnő elemi iskolai tornatanárom, majd a PICK ifjúsági csapatában Gera Norbert. Mandel Gábor csak a közép suliban volt testnevelő tanárom.
– Mikor kerültél fel a PICK első csapatába?
– Ha jól emlékszem, tizenhat-hét éves lehettem, amikor lejátszottam az első mérkőzésemet a felnőtt csapatban, és három idényt töltöttem el itt Szegeden.
– Hogyan és mikor kerültél ki Barcelonába?
– 2000-ben hívtak és én mentem. Itt már nem volt dilemma.
– Mikor játszottad az első válogatott mérkőzésed?
– Még 1999-ben, amikor betöltöttem a 18. évemet, kaptam az első meghívást a felnőtt válogatott csapatba és ez nagy örömmel és büszkeséggel töltött el.
– Hogy érzed magad Barcelonában? Milyen a csapat, az elvárások?
– Nagyon jól érzem magam, ezt soha nem rejtettem véka alá és a csapat is fantasztikus. Itt, ebben a klubban vér profizmus uralkodik, ami annyit jelent, adottak a legjobb feltételek és ennek megfelelően alakulnak az elvárások is, ami nem jelenthet mást, mint minden létező trófeát begyűjteni, ahol a csapat versenybe száll. Bajnokság, BL, kupa… és ez van, hogy sikerül, van hogy nem, de mindig mindent megteszünk a siker érdekében. Itt lazsálásra nem adnak alkalmat a klub vezetői és a szurkolók sem. Óriási kihívást jelent tagja lenni a Barcelona nagy és kitűnő családjának, akár a labdarúgást, akár a kosár- vagy kézilabdát vagy a teremkorongot említem. Itt világ- és Európa-bajnokok garmada dolgozik a sikerekért, akár Messi vagy Puyol, hogy csak a legnagyobb nevek kerüljenek előtérbe, melyeket a világ minden részén ismernek és játékukat csodálják. Ezekhez kell mindenkinek minden téren felnőni, ha a Barca mezét szeretné viselni.
– 2005-ben nyertétek meg a Bajnokok Ligáját ti a kézilabdások. Most a focisták. Nagy lehet rajtatok a nyomás?
– Az nem kifejezés, hogy nagy a nyomás. A labdarúgók megnyertek mindent, ami lehetett és most mi is szeretnénk valami hasonlóan rendkívülit produkálni. A BL megnyerése, de legalább a döntőbe jutás az, amit én is elvárok az idei idényben, mert kellően erősített a csapat. Adott minden, csak a szerencse ne pártoljon el mellőlünk…, a sérülések kíméljenek és kerüljenek bennünket, akkor azt hiszem, sikerülhet újra a bravúr. Azaz érzés, ami a BL megnyerésével jár leírhatatlanul felemelő. Szeretném ezt újra átélni.
– A Nou Camp és környéke igazi sportparadicsom. Ide nem csak mérkőzéseket játszani, hanem szurkolni is, felemelő érzés. Te ezt hogyan éled meg? Az emberek Barcelona utcáin sétálva téged is felismernek?
– Igen, felismernek, és ez örömmel tölt el. Mosolyogva autógrammot kérnek, vagy csak nagyon szívélyesen üdvözölnek, kezet nyújtanak. És ez sokszor rengeteg pluszt jelent akár a pályán, akár a hétköznapi életben. Szeretem ezt a várost, a hangulatát, a lüktetését. Igazi mediterrán város, itt elsősorban csak az előnyeire gondolok.
– A nyelvekkel hogyan boldogulsz?
– Kitűnően, hisz már kilenc éve itt élek. A katalán az előfeltétel itt. Utána jöhet a spanyol. Ez a város egy külön világ önmagában is, hát még ha a katalán jelszót mellé tesszük…
– Milyen a hangulat a csapaton belül?
– Még ha nehezen hihető is, családias. Erre nagyon odafigyel a klubvezetés. Ez az egyik fontos alapja a jó teljesítménynek, és ezt ők tudják. Nagyon sokszor szerveznek közös rendezvényeket, ahol a csapat tagjai és a családtagok, feleségek, gyerekek, barátnők is jelen vannak és ennek óriási kohéziós ereje van. Mérkőzésen „meghalunk” egymásért.
– Azt én is érzékelem, hogy te nagyon szeretsz Barcelonában. Meddig szól a szerződésed?
– 2013-ig, és ezt jól látod. A feleségem, Erika és kétéves kislányom, Debóra is imádják ezt a várost. Itt mindig történik valami, zajlik az élet és ez még a bölcsödére is vonatkozik. És ez nagyon fontos. A lányom hét hónapos kora óta jár bölcsödébe és nagyon szereti. Ahhoz, hogy én kiegyensúlyozottan edzhessek, mérkőzéseken játszhassak, ez a nyugodt családi háttár és légkör is a legfontosabbak közé tartozik. Feleségem mind ezt biztosítja számomra és nekem így már sokkal könnyebb csak a teljesítményre koncentrálni.
– De kanyarodjunk egy pillanatra vissza a magyar válogatotthoz. Ott mik a kitűzött célok? Képes-e ez a jelenlegi csapat egy igazán világra szóló eredmény elérésére? A legutóbbi EB-n agyonveritek a spanyolokat, majd az izlandiaktól úgy kikaptok, hogy… pedig…
– Hiányzik a folyamatos jó teljesítmény ebből a fiatal csapatból. A szeleburdiság, a hév elvitte azon a mérkőzésen a fiúkat. Ahhoz, hogy igazán felnőjünk a feladathoz, nem csak két-három jó teljesítményre van szükség, hanem legalább hat-hétre és ez a jövő jó eredményeinek a záloga.
– Érzed-e az elvárást, hogy mostanság mindenki tőled várja el az extrát, hisz te lettél a csapat vezéregyénisége? Hogyan viseled ezt a külön terhet?
– A kézilabda csapatjáték. Itt sem csinál egy fecske nyarat. Mindenkinek hozni kell magát ahhoz, hogy valami igazán nagyot alkossunk. Nem nyerhetek csak én meccseket, hiába játszom jól, ha a többiek nem teljesítenek. Legalább hat játékosnak, de nem árt, ha többen vagyunk, kell folyamatosan jól teljesíteni. Ez nem megy másképp a mai modern, felgyorsult játékban. Bízom benne, hogy ezek a kitűnő és fiatal játékosok lassan beérnek és okozunk még komoly fejtörést, meglepetést a világ legjobbjainak táborában is.
– A magyar kézilabda rajongók népes tábora nagyon várja már ezt, és meg is érdemelné. A szép, jó és tehetséges lányoknál is kétszer kiénekelték a sajtot a szánkból. Elég, ha az olimpiai döntőre, vagy a zágrábi VB döntőre gondolok, ahol már az ellenfél sem hitte, hogy győzhet és még is… Belebetegedtem, de gondolom, nem voltam egyedül…
– Igen, a pontot sokszor a legnehezebb feltenni a megfelelő helyre. Ezen kell javítani, mind a női mind a férfi mezőnyben és akkor a sikerek nem maradnak el. És valóban igazad van, az a hálás közönség, amely annyira szereti a kézilabdát, mint a magyar, már nagyon megérdemelne egy igazán kiugró teljesítmény… valami aranyat, mert tudod, nálunk a világon valamiben, sportban, másodiknak lenni tragédia. Holott…, de sok nemzet örülne egy ezüstnek, bronznak…de mi magyarok, maximalisták vagyunk.
– Mi a véleményed a szerb honosított játékosok válogatottba kerüléséről? Az ő mentalitásuk segít a csapaton?
– Nagyon kellemesen meglepődtem Puljezević és Eklemović emberi és sporttársi kvalitásain, amelyekkel nagyban hozzájárultak az eddigi sikereinkhez és méltón viselték a címeres mezt. A mentalitásuk? Igen, arra nagy szüksége van ennek a fiatal csapatnak. Harcolni az utolsó csepp „vérig”, ez köztudottan jellemző minden szerb sportolóra és példaértékű.
– Tartod a kapcsolatot Sterblik Árpival, a konkurens, fő rivális spanyol csapat kapusával?
– Hogyne, nagyon jó a viszonyunk még régről, talán Adáról, vagy az ifiből, nem emlékszem pontosan, de a kaput azt betakarta, mint azt ma is teszi. Szörnyen nehéz neki gólt dobni. Most is ők nyerték a BL-t, de jövünk mi is. Ebben az évben rajtunk a sor. Telefonon tartjuk a kapcsolatot, mert nagyon kihegyezett mindkettőnk versenynaptára.
– Köszönöm a beszélgetést, és sok sikert a spanyol bajnokságban és a magyar színekben egyaránt.
*
Ez a beszélgetés még valamikor július folyamán zajlott köztünk. Azóta Laci már nagyban szórja a gólokat Barcelonában, míg az itteni sportsajtóban a múlt héten felröppent a hír esetleges spanyol honosításáról, mint a Londoni Olimpiára készülő spanyol válogatott húzó emberéről. Gyorsan reagált
erre a magyar szövetségi kapitány és válogatott meghívót küldött a zentai származású Krivokapić részére, aki a szegediek rettegett balkezes átlövője, Laci esetleges pótlására. Mirko azonban azonnal kijelentette: „Nagy Lászlót én nem pótolhatom. Játéka a magyar válogatott számára pótolhatatlan. Én csak segédkezhetek a pillanatnyi balkezes kiesésben áthidalni a hiányát. Én magam is örülve a nem várt meghívásnak és megtiszteltetésnek, nagyon várom Lacit a csapatba. Itt a helye!”
Hát még én, mi, megannyi kézilabdát szerető szurkoló, nagyon várunk ide és nem oda. Építkezzenek a spanyolok az olimpiára nélküled, mi nem adunk, Lacikám.
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Kommentek
Amióta ez az írás megjelent, Laci jó néhányszor hazalátogatott Szegedre. Most meg végleg hazaköltözött, igaz Veszprémbe, és eldöntötte nagy gondját is, hogy melyik válogatottban folytassa pályafutását. Kis szerencsével ez a döntés akár érmet is érhetett volna Londonban, az olimpián. De a negyedik hely is óriási sikernek számít. Most legyen BL győztes a Barca után a Veszprémmel is!
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Roncspártderbi
Hagyjuk a mindig előhúzható demokrácia maszlagot az elvi meggyőződésről, a színes politikai palettáról. Egy mind zsarnokibb, >
Orbán a volt lengyel miniszterhelyettes menedékjogával provokálja Tuskot
A Bizottság szóvivője úgy foglalt állást, hogy bármely uniós állam csak egészen rendkívüli esetekben nyújthat menedéket >
Orbán gyakorlatilag felvásárolta Kárpátalján a magyarokat
A kárpátaljai magyarok a Fidesz-politika játékszerévé váltak, Ukrajna korlátozza a kisebbségek nyelvhasználati jogát, Orbán viszont eszközként >
Közeleg az EU számára az igazság pillanata Ukrajnában
A tárgyalások eredménye „mini München” lehet, és az csak felhívás volna Moszkvának az újabb támadásra. Erre >
A merénylet megváltoztathatja a háború menetét?
Hogy az ukrán titkosszolgálat merész akcióval eltakarította az útból az orosz vegyi fegyverfőnököt, az megváltoztathatja a >
A kancellár beszéde pontosan mutatja, miért bukott meg
A német kancellár ugyan elvesztette a bizalmi szavazást, ahogy várta, ám az ez alkalomból mondott beszéde >
A világ nem tudta megmenteni Szíriát, most hagynia kell megválasztania a jövőjét
Simon Tisdal véli így a Guardianben. A külpolitikai szakíró sajnálattal állapítja meg, hogy a beavatkozás Izrael >
Raszputyin Romániában
Mint ahogy az erdélyi magyar politika, vagy legalábbis számos itteni magyar értelmiségi is most ébredhetett rá, >
Amikor a diktatúrák összeomlanak
Hans Rauscher úgy látja Asszad csúfos vége után, hogy a diktatúrák nem tartanak örökké, egy csapásra >
Maradjon inkább Orbán Viktor?
Találgatás helyett inkább kérdezek: csak nem Magyar Péternek van igaza, és a régi ellenzék összejátszik a >
Oroszország gyengébb, mint ahogy gondolnánk
Fareed Zakaria úgy véli így a Washington Postban, hiszen Asszad Putyin értékes vazallusa volt, az orosz >
Fennáll a veszély, hogy Közép-Európa gazdasága megsínyli Trump politikáját
Erre figyelmeztet a Standard & Poor’s jelentése, amely a térség keleti felének szuverén adósság besorolásával foglalkozik. >