2025. február 14. péntek
Ma Bálint, Valentin, Cirill, Metód névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

A kancellár beszéde pontosan mutatja, miért bukott meg

A kancellár beszéde pontosan mutatja, miért bukott meg

A német kancellár ugyan elvesztette a bizalmi szavazást, ahogy várta, ám az ez alkalomból mondott beszéde pontosan mutatja, miért bukott meg. Így azután aligha valószínű, hogy megerősödik a februárban esedékes választáson. Ellenben tanulhat abból, amit a zöld gazdasági miniszter mondott tegnap a Bundestagban. Jelen helyzetben csak az a megnyugtató, hogy megnyílt az út az urnákhoz. Így foglal állást a Die Welt politikai szerkesztője, Nikolaus Doll. Szerinte Scholz a képviselők előtt mindennel foglalkozott, csak a saját felelősségével nem. Nem volt képes vagy hajlandó akár csak egyetlen kritikus szót ejteni a maga teljesítményéről. Ellenben élesen támadta a liberálisok vezérét és kőkemény kapitalizmussal fenyegetett arra az esetre, ha az uniópártok kerülnek hatalomra. Közölte: a hármas koalíció végét az okozta, hogy egyik tagja, az FDP szabotálta a közös munkát. Közben nem foglalkozott azzal, hogy mennyiben járult hozzá a távozó hatalom az utak, vasút és az iskolák sanyarú állapotához? Ez magas labda volt Merznek, aki a CDU-CSU nevében emlékeztetett arra, hogy az SPD az elmúlt 26 évből 22 éven át részese volt a kormánynak. Ezzel szemben a környezetvédő Habeck elismerte, hogy a három párt egymás idegeire ment, és az nem jó, hogy Németország folyamatosan önmagával foglalkozik. Meg arra is figyelmeztetett, hogy az új választással még nem fordul minden egy csapásra jobbra. Ahhoz az kell, hogy az összes szereplő átlépje a saját árnyékát, ami Scholznak tegnap megint csak nem sikerült. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:

Bloomberg

 

Németország pont akkor omlik össze, amikor Európának a legnagyobb szüksége van rá: a magas energiaárak és a visszaeső kivitel folytán minden német háztartás 2500 euróval lesz szegényebb, ráadásul félő, hogy a hanyatlás visszafordíthatatlanná válik. Azaz az ország közeledik ahhoz a ponthoz, ahonnan már nincs visszatérés.

Az üzleti világ tudja, a lakosság érzi, ám a politika nem rukkolt ki megfelelő válasszal. A bajokat nem lesz könnyű orvosolni, mert java részük szerkezeti eredetű. Ilyen, hogy kiesett az olcsó orosz energia, továbbá hogy a VW és a Mercedes nehezen tud lépést tartani a kínai konkurenciával.

Az ország persze nem egyik pillanatról a másikra dől be, de egy német szakértő szerint magával fogja rántani egész Európát. Ez azt jelenti, hogy további energiaigényes ágazatok zárnak be, és zuhan a kivitel, mert a cégek visszafogják a beruházásokat. Az életszínvonal csökkenésével a polgárok keresik a felelősöket, és a társadalmi feszültség elriasztja a külföldi tehetségeket, akikre pedig nagy-nagy szükség volna. Az óvatosság és a nyugtalanság mérgező elegye átcsap az egész földrészre.

Hosszú évek rossz döntései mellett némi balszerencse vezetett oda, hogy bajban van a német gazdasági modell, noha a kontinensnek nagyon kellene a német ipar a kínai riválisok, a háború és a mind inkább bezárkózó USA miatt. Az ország az újraegyesítés óta nem került szembe ekkora válsággal.

A gazdasági vezetők a bürokrácia leépítését, az infrastruktúra korszerűsítését és a digitalizáció gyorsítását sürgetik, ám a politikai megosztottság inkább a gittrágásra, semmi érdemi reformokra ösztökél. A versenyképesség javításához többet kell költeni, nagyjából a GDP 1 %-ával. Az autóipar várhatóan piacot veszít, termelését fokozottan ütemben fogja külföldre telepíteni. Az ágazatban a létrehozott új érték előreláthatólag 40 %-kal esik vissza a következő 10 évben.

 

Economist

 

A németeknek, akárcsak sokan másoknak a világban, tele van a hócipőjük a saját kormányukkal. A hangulat mogorva, a földrész gazdasága nemigen növekedett az eltelt hat évben, a politikai harcok megakasztották az előrelépést az igen szükséges reformok ügyében.

 

A februári választáson Scholz szociáldemokratái vereségre számíthatnak, a polgárok számára a gazdasági helyzet a legnyomasztóbb probléma. Van is okuk a borúlátásra, mert a Bizottság jövőre csupán 0,7 %-os bővülést jósol, ami a legalacsonyabb érték az egész EU-ban. Az amerikai vámok újra recesszióba taszíthatják az országot.

 

A győztes a CDU-CSU lehet, a második előreláthatólag az AfD, de neki nincs esélye, hogy bekerüljön a kormányba. A nagy pártok ugyanis nem hajlandóak együttműködni vele, nem úgy, mint sok más európai államban. De azért az Alternatíva megnehezítheti a koalíció megalakulását. Ha Merznek mázlija van, a szociáldemokraták, illetve a zöldek külön-külön is biztosíthatják neki a többséget. Ha viszont megint hárompárti szövetség jön létre, küszködhet, hogy elérje a gazdasági fordulatot, amire az ország oly nagyon epekedik.

 

Guardian

 

Marine Le Pen lesben áll arra az esetre, ha az új francia kormányfő nem tudja egyesíteni a mérsékelt erőket.  Bayrounak ugyanazok a költségvetési gondok okoznak fejfájást, mint elődjének, Barnier-nek, csak éppen módosult a felállás a parlamentben. Ami most zajlik, azt úgy lehetne jellemezni, hogy „vissza a jövőbe”.

 

Ez a véleménye Paul Taylornak, aki az Európai Politikai Központ nevű elemző intézet vezető munkatársa. Mint megállapítja, Macron attól függően töltheti ki a hivatali idejéből hátralévő 3 évet, illetve képes megakadályozni Le Pen elnökségét, hogy mennyire jön be a mostani hazardírozása.

 

Bayrou sikere azon múlik, mennyire tudja rábeszélni a szocialistákat, illetve a jobboldali republikánusokat, hogy ne buktassák meg és legalább lélegzetvételnyi időt kapjon némi eredmény felmutatásához.

 

De pont itt jön a képbe, hogy az Új Baloldali Front már aligha áll össze a Nemzeti Tömörüléssel, mert Faure, a szocialisták vezére értékeli: hívei közül sokan rossz néven vették, hogy együtt szavazott a „szélsőséggel”. Ezért hajlandó tárgyalni Macronnal. A zöldek szintén kaphatóak megnemtámadási szerződésre, ha az új miniszterelnök nem akar t. Ház megkerülésével átnyomni törvényjavaslatokat.

 

Franciaország ugyanazzal a politikai instabilitással és pénzügyi nyomással küszködik, mint sok más, korosodó európai társadalom. Növekedés csak elvétve jelentkezik, és a politikusok nem tudnak megállapodni olyan kiadáscsökkentésben, amely sérti választóik érdekeit.

 

Viszont ha Bayrou nem tud minimális egyetértésre jutni a középjobbal, illetve –ballal a költségvetési hiány visszaszorítására és egy-két fontos reform megvalósítására, akkor az csak növeli Le Pen esélyeit, hogy hatalomra jusson. A kormányfő úgy nyilatkozott, hogy nagyjából akkora feladat tornyosul előtte, mint a Himalája. És ebben nincs semmi túlzás. 

 

Foreign Policy

 

Az Európai Külkapcsolati Tanács egyik vezető munkatársa elképzelhetőnek tartja, hogy az öreg földrész szétesik a Trump 2.0 hatására, mert a törésvonalak máris jelentkeznek a vámok, Kína és az orosz szankciók kapcsán. A kontinensen dúl a trumpológia, azaz mindenki próbálja kitalálni, mi várható a leendő elnök alatt.

 

A belső kör nyilatkozatai alapján igyekeznek kikövetkeztetni a várható fejleményeket, de valószínűleg még Trumpnak sincs fogalma, hogy mi és hogyan lesz. Az európai kormányok viszont jobban tennék, ha a saját erősségeikkel, illetve gyengeségeikkel vetnének számot. A kép egyáltalán nem lenyűgöző. A nagy kockázat az, hogy ha az EU-tagok nem tudnak összefogni, akkor aligha tudják kivédeni az új kormányzat okozta csapásokat, Moszkva és Peking legnagyobb örömére.

 

Ha jönnek a vámok, az a németeket, íreket és az olaszokat sújtja a legkeményebben. Ők aligha mennek bele a határozott visszavágásba, mert az csak még jobban hazavágná kivitelüket. Azon kívül Trump megteheti, hogy kivételez pl. a magyarokkal és az olaszokkal, ami még jobban megnehezítené az együttes fellépést.

 

Viszont itt van a kínai probléma, mert ha Kína fokozottan kiszorul az amerikai piacról, akkor Európában akarja majd értékesíteni a feleslegessé váló áruk egy részét. Ezáltal azonban a földrész még kevésbé tudja növelni gazdasági függetlenségét az ázsiai nagyhatalommal szemben. Pláne, ha az csökkenti az árakat, ami vonzó lenne az európai fogyasztóknak. Németország és Magyarország minden bizonnyal a Kína-barát politika mellett törne lándzsát.

 

A dráma azonban az volna, ha Trump választásra kényszerítené a kontinens cégeit. Az orosz szankciók ügyében igencsak súlyos kihatással járna, ha az USA kiszállna a megtorló intézkedésekből. Rögtön előállna a kérdés, hogy mi legyen az 50 milliárd dolláros kölcsönnel, amelyet a G7-ek Ukrajnának nyújtottak és a nyugaton lefoglalt orosz állami javak kamatából kívánnak törleszteni.

 

Továbbá onnantól kezdve aligha lehetne meghosszabbítani a retorziókat, mert főként Magyarország már most is ellenzi a szankciós rendszert. Hát, még ha engedményeket tud kicsikarni Washingtonból a vámok területén, ha cserében rá tudja venni az Uniót némi engedékenységre Moszkvával szemben, feltéve, hogy létre jön a nagy alku Trump és Putyin között. 

 

Neue Zürcher Zeitung

 

Trump akkor tud véget vetni a háborúnak, ha szavatolja Ukrajna tényleges függetlenségét, biztonságát és gondoskodik az újjáépítésről. Lehet, hogy a viszály fordulóponthoz ért, mert katonailag mindkét fél meggyengült, és az új elnökkel olyasvalaki lép a színre, aki más oldalról közelít a békéhez. Így értékeli Eliot Cohen, a The Atlantic szemleírója, a Johns Hopkins Egyetem nyugalmazott professzora.

 

Hatalmas hibának minősíti, hogy a Biden-kormányzat pipogya volt a viszályban, a félelmei vezérelték és ennek a rettenetes árát most az ukránok fizetik meg. Viszont létezik egy elemzés, amelynek kidolgozásában Kellogg, Trump leendő ukrajnai különmegbízottja is közreműködött és ez azt tartalmazza, hogy a konfliktus befagyasztásához tűzszünetet kell kötni, biztonsági garanciákat kell adni Kijevnek, segíteni kell lerombolt ország újjáépítését, illetve valamelyest enyhíteni kell a szankciókon.

 

Ám a döntő az lesz, hogy mi játszódik le a következő elnök fejében. Be akar kerülni a történelembe, így szeretne a nagy béketeremtő szerepében fellépni. És már nem csodálja úgy Putyint, mint korábban, hiszen az minden fronton kudarcot kudarcra halmozott. Az orosz elnök viszont egészen másként ítéli meg a helyzetet, de ezt a valóság nem támasztja alá.

 

A megoldásnak része lehet, hogy Ukrajna jó sokáig nem lehetne a NATO-tagja, ám ez nem volna nagy áldozat a részéről, hiszen főként Magyarország egyelőre hallani sem szeretne a belépésről. A legfontosabb azonban, hogy Oroszország a jövőben semmilyen formában nem szólhatna bele a szomszéd állam ügyeibe. Ehhez több százezres európai csapatokat kellene állomásoztatni az országban, ideértve az atomhatalom Franciaország és Nagy-Britannia katonáit.

 

Mindez nem lehetetlen, csak Európának vállalnia kell a feladatot, Trumpnak át kell vennie az ellenőrzést az események felett és Oroszországot meg kellene lepni a fellépéssel.

 

Washington Post

 

Putyin erőlteti a hibrid háborút, Európa mégis a szundi-üzemmódot kapcsolja be, pedig tudna keményebben is reagálni, csak még nem találta ki, hogyan. Erre hívja fel a figyelmet Párizsból az európai fő tudósító, Lee Hockstader, aki azon tűnődik, vajon mikor un bele a kontinens a tökfilkó szerepébe, mialatt Moszkva folytatja a szabotázsakciókat, az orgyilkosságokat és a dezinformációs kampányt?

 

Ez annál is égetőbb, mert a nyugati titkosszolgálatok azt érzékelik, hogy egyre intenzívebb az orosz hibrid hadviselés, ám Európa javarészt a védekezésre és nem az elrettentésre összpontosít.

 

Az újságíró azt tapasztalta Brüsszelben, hogy az illetékesek pontosan látják: határozottabban kellene válaszolni, de még mindig nem tudják, miként értessék meg az orosz elnökkel, ha így folytatja, nem lesz jó vége a dolgoknak.

 

A vezetők egy része meg van győződve, hogy a Kreml részben Ukrajna támogatását kívánja megtorolni. Emellett igyekszik nyugtalanságot és ellentéteket kelteni, meglepni a nyugati szövetségeseket, továbbá kipróbálni a NATO elszántságát. Minden jel arra utal, hogy Moszkva elmegy a határig, vagyis egészen odáig, ahol a másik fél még éppen nem vág vissza katonai erővel.

 

Biztonsági felelősök úgy vélik, a hidegháború óta nem volt ilyen veszélyes a helyzet, könnyen becsúszhat téves számítás. De ne legyen félreértés: Putyin nem enged a szorításból. Ha nem ütközik kemény reakcióba, folytatni fogja a hibrid hadműveletet, még esetleg az USA-ban is. Csak azzal lehet elriasztani, ha tényleges következményekkel kell számolnia döntéseiért.  

 

FT

 

Gideon Rachman úgy látja, hogy Netanjahu és Erdogan vetélkedik, melyikük legyen a Közel-Kelet erős embere. Mind a kettő hasznot húz abból, hogy befellegzett az Asszad-rezsimnek. A lap fő külpolitikai elemzője szerint a török elnök azért annyira arrogáns, mert jó lóra tett Szíriában: ő volt az, aki teljes mértékben beállt a szír diktatúrát megdöntő HTS mögé.

 

Ily módon úgy érzékeli, hogy megnőtt számára a régió befolyásának lehetősége. Emellett jól jön neki a belpolitikában, hogy meggyengítheti a kurdokat a szomszédos országban, enyhíthet a menekültgondokon és az új fejlemény ismételt győzelemhez segítheti hozzá 4 év múlva a választáson.

 

Izrael és az öböl-menti konzervatív monarchiák ugyanakkor súlyos fenyegetésnek tekintik a törökök, a HTS és az Iszlám Testvériség szövetségét. Nagy-Izrael hívei a felfordulás láttán elérkezettnek látják az időt, hogy újra rajzolják a régió határait. A szélsőséges telepes mozgalom Gáza megszállását szorgalmazza. Lehet, hogy az új amerikai kormányzat engedélyezi Ciszjordánia egy részének hivatalos elfoglalását. Az „átmeneti” hódítás pedig végérvényesnek bizonyulhat Szíriában.

 

Kicsit távolabbra tekintve, Netanjahu lehetőséget lát, hogy végképp leszámoljon Iránnal. Teherán azzal reagálhat az általa támogatott milíciák felmorzsolódására, hogy felgyorsítja az atomfegyverprogramot. Ez azonban kiválthatja az izraeli támadást.

 

A török elnökhöz hasonlóan az izraeli kormányfő is könyörtelen politikai túlélő. De ugyanott van a gyenge pontjuk, amikor uralomról álmodnak a térségben. Hiszen idegen testnek számítanak egy arab többségű közegben. Az arab világnak pedig nincs kedve az újjáalakuló Ottomán Birodalomhoz. Izraeltől a többiek félnek, nem bíznak benne, gyakran gyűlölik.  

 

Emellett a török és izraeli gazdaság túl gyenge ahhoz, hogy alapot szolgáltasson a regionális uralomhoz. A két ország hamarosan összecsaphat Szíria miatt. A katonaságuk erős, ellenben a pénz a szaúdianál, Katarnál és az Emirátusoknál van. Amit Rijad akar, az sokkal jobban befolyásolja a Közel-Kelet sorsát, mint Erdogan és Netanjahu akciói.

 

 

2024. december 17.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Csak lassan a testtel!

Erre figyelmezteti az Atlantic elemzése mindazmindenokat, akik már temetik Ukrajnát a legfrissebb amerikai állásfoglalások hallatán. A >

Tovább

Az unió szégyellheti magát a képmutatása miatt

Slavoj Zizek úgy látja, hogy az EU ugyan magukra hagyta a hatalom ellen felvonuló szerb tüntetőket, >

Tovább

Követeléseik nem forradalmiak, hanem rendkívül robbanékonyak: a szerbiai diáktüntetések a demokrácia iskolája

Nincsenek forradalmi követeléseik a három hónapja tüntető szerb egyetemistáknak, de példát mutatnak a demokráciából, miközben maguk >

Tovább

A gondolat és (az USA) ereje

A Hamasz sikere - ez a harmadik rész -, hogy a palesztin ügy valóban felébredt a >

Tovább

Új fejezet az EU és Koszovó kapcsolatában?

A Guardian vezércikke azt hangsúlyozza, hogy kaput nyithat Koszovó számára a Nyugat felé a most tartott >

Tovább

Donald Trump Amerikája, avagy na, ez jól kezdődik…

Külföldön is van ellenszél. Dánia nem adja el Grönlandot Trumpnak. Mexikó karakán elnöke ellent mer mondani. >

Tovább

A „Patrióták”, Madridban új Reconquistára hívtak fel

Amivel arra utaltak, hogy a katolikus királyok, „bátor lovagok” Európa megmentésére egykor kiűzték az iszlámot. A >

Tovább

Szerbiában és Szlovákiában az európai értékeket védik a felvonulók

A két mozgalom nagyon sok hasonlóságot mutat, miközben mindenütt jönnek fel az oroszbarát erők. Így értékeli >

Tovább

Führerprinzip

Ian Buruma attól tart, hogy Trump a következő 4 évben jóvátehetetlen károkat okoz az amerikai demokráciának. >

Tovább

Európa illiberális erős emberei a közelégedetlenség vulkánjának tetején ülnek

Ezt a következtetést vonja le Tony Barber A Financial Timesban a szerb elnök szorult helyzetéből. Mert >

Tovább

Jalta-szag van a levegőben

Nagyon úgy néz ki, hogy ezúttal, 80 évvel az eredeti konferencia után, két nagyhatalom: a putyini >

Tovább

„Megbuktatási tervek”, „becstelen színház” – miért veszíti el az idegeit Putyin barátja, Fico

Úgy tűnik, hogy elveszti az idegeit az oroszbarát szlovák kormányfő, aki most már puccsot és hazug >

Tovább