2024. december 22. vasárnap
Ma Zénó, Flórián névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Populista zsákutca

„A mai magyar kormányzat, a cinikus nemzetegyesítés jelszó alatt, kihúzta a talajt a hatuma politizálás alól.” Magyari Nándor László (Systemcritic):

(…) A magyar jobboldali populizmusnak tavalytól neve is van: militáns és „illiberális demokráciának” mondják. Megvalósítása pedig komoly feladatokat ró a velejéig korrupt hatalmi elitre, és nemcsak azért, mert állandóan ellenséget kell találnia, célpontot, aki ellen „harcolhat”, persze olyant, aki helyzeténél, kiszolgáltatottságánál fogva nem is védekezhet, mert csak olyan csatákat vállal a természeténél fogva gyáva, populista hatalom, melyek megnyerésében egészen biztos lehet. Ezért csatázik a szegények és a mindenféle kisebbségek ellen, most aztán megtalálta a legelesettebbeket a menekülteket; hanem azért is, mert állandóan visszajelzést kell kicsikarnia a „népből” (a populista hatalom feedback kényszeres), vagy legalábbis úgy kell tennie, mintha megkérdezné a „magyar emberek” véleményét, hiszen ez legitimitásának, és hatalmának formális alapja. Ezért aztán abszurd – ha tragikus nem lenne, akkor nevetségesnek mondhatnánk – lépésekre és unfair játékra kényszerül, amit a „néppel való konzultációnak neveznek”, (amolyan „Szerbusz király – szerbusz nép”, alapon), meg kell szólítsák a népet és a biztos eredmény reményében, nemcsak abszurd és értelmetlen módon (lásd. idegenellenes uszítás) muszáj eljárni, hanem közveszélyes témákkal és fölvetésekkel kell előhozakodni, valamiféle választ kicsikarni. Elég, ha a szavazók tizede (persze azok sem ellenőrizhető módon) pozitívan reagál, hogy aztán a válaszaikat az egész népre extrapolálni, kivetíteni lehessen és máris ott a visszaigazolás, jöhet a populista ön- és népámítás, „a zemberek” éppen azt akarják, mint a vezér, minden más szempont mellékes. Aztán ez a manipulált („megkonzultált”, akarom mondani megbuherált) népakarat teszi, hogy jöhetnek az illiberális szabályozások, házkutatásról, menekültek kriminalizálásáról, ellenzék elhallgattatásáról, és pengedrótkerítésekről, hatalomfitogtatásról, meg miegyéb. Amíg a jobboldali populizmus egyféle hatalomtechnikai játszmaként működött „csak” a demokratikus politikai kultúrát és légkört szennyezte, és sokan gondolhatták, hogy művelői egy szép napon leveszik a maszkjukat és kaján vigyorral bejelentik: „ez csak vicc volt, mi sem gondoltuk komolyan” (megjegyzem, hogy az ellenzék, már amennyiben egyáltalán, vagy legalább nyomokban föllelhető, mintha még mindig ezt várná, bűnös tétlenségében/tehetetlenségben). Viszont egy határon túl – és a menekültügy volt ez a Rubicon, a határ, amin átlépve a visszaút lehetetlen – a jobboldali populizmus, menthetetlenül szélsőjobbá válik – igen, poszt- vagy neo nácizmussá – fajul. (…)

A magyar kormány menekültügyi politikája nem azért elfogadhatatlan, mert bizonytalan és tanácstalan, sok gyakorlati kérdést képtelen megoldani és netán nem fogadja  el, minden kritika nélkül Európa hasonlóan teszetosza magatartását, hanem, mert a kérdései rosszak  – végső soron egyetlen fölmerülő problémát sem tudott megoldani, azok közül sem, melyek állítólagos megoldásáért vállalta a „harcot” (...), mert neonáci, rasszista propagandára és gyűlölethullámok keltésére használta a kialakult válságos helyzetet. Ezt nem tette egyetlen európai kormány sem, ez az, ami megengedhetetlen, és az európai normákkal, meg szellemiséggel, az unió filozófiai alapjaival ellentétes. Hogy szociológiai értelemben érvénytelen „konzultációkat” folytat az (olyasmiket kérdez, amikor a menekültekről konzultál, mintha azt kérdezné: „inkább szeretne Ön, beteg, csúnya és öreg lenni, mint fiatal, egészséges és csodaszép”?, amire a választ eleve tudjuk) csak nevetséges, hogy képtelen egy adott kihívásnak megfelelni, kezelni egy gyakorlati helyzetet, legfennebb csak rossz fényt vet a kormányzatra, de a gyűlöletkampány, a legalantasabb és gonoszabb eszmék terjesztése, és reakciók kiváltása, több mint bűn, ez hosszú távú hiba. Ehhez asszisztálni, a hatuma politikai establishmentnek, ebbe a végzetes és bűnös politikai játszmába belevonszolni kisebbségben élő népcsoportokat/közösségeket, annál is több, felelőtlen és bűnös cselekedet. Értem én, hogy többek között a romániai magyar politikai mainstream türelmetlen (magyarán pénzéhes, ki van éheztetve és szolgáltatva), és elkönyvelte, hogy a mai magyar hatalom még évtizedekig maradhat, tehát, a megszerzendő anyagi támogatás reményében, be kell hódolni neki (egyféle álpragmatizmusból), kedvére kell tenni. A kérdés csak az, hogy milyen áron? És annak jelei, hogy ezt az árat nem érdemes, sőt lehetetlen megfizetni máris jelentkeznek: a menekültügy kapcsán kivirágzott szélsőséges, neonáci ideológiai megalapozású politika, nem folytatható a hatumák esetében/helyzetében. A mai magyar kormányzat, a cinikus nemzetegyesítés jelszó alatt, kihúzta a talajt a hatuma politizálás alól, lehet ehhez pénzt szerezni, csak éppen így politizálni nem érdemes (Állítólag Churchillel esett meg, hogy azt ajánlották tanácsadói a háború alatt, hogy zárjanak be kulturális intézményeket és költsenek többet a háborúra, mire megkérdezte: „Jó, de akkor miért háborúzunk?”), akkor meg miért, illetve kikért, a nyekergés, a paradox helyzetek és diszkurzíve is megoldhatatlan kommunikációs akrobatika fölvállalása?, mit is üzen Kelemen Hunor? Gyűlöld az idegent, és közben reménykedj, (vagy egyenesen imádkozz) hogy téged nem fognak gyűlölni? Pengedrót kerítést a határra, hogy átjárhatóbb legyen?, hogy jobban át tudjuk érezni, együvé tartozásunk? Márpedig ez nem fog menni, túlontúl abszurd.

2015. október 6.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Roncspártderbi

Hagyjuk a mindig előhúzható demokrácia maszlagot az elvi meggyőződésről, a színes politikai palettáról. Egy mind zsarnokibb, >

Tovább

Orbán a volt lengyel miniszterhelyettes menedékjogával provokálja Tuskot

A Bizottság szóvivője úgy foglalt állást, hogy bármely uniós állam csak egészen rendkívüli esetekben nyújthat menedéket >

Tovább

Orbán gyakorlatilag felvásárolta Kárpátalján a magyarokat

A kárpátaljai magyarok a Fidesz-politika játékszerévé váltak, Ukrajna korlátozza a kisebbségek nyelvhasználati jogát, Orbán viszont eszközként >

Tovább

Közeleg az EU számára az igazság pillanata Ukrajnában

A tárgyalások eredménye „mini München” lehet, és az csak felhívás volna Moszkvának az újabb támadásra. Erre >

Tovább

A merénylet megváltoztathatja a háború menetét?

Hogy az ukrán titkosszolgálat merész akcióval eltakarította az útból az orosz vegyi fegyverfőnököt, az megváltoztathatja a >

Tovább

A kancellár beszéde pontosan mutatja, miért bukott meg

A német kancellár ugyan elvesztette a bizalmi szavazást, ahogy várta, ám az ez alkalomból mondott beszéde >

Tovább

A világ nem tudta megmenteni Szíriát, most hagynia kell megválasztania a jövőjét

Simon Tisdal véli így a Guardianben. A külpolitikai szakíró sajnálattal állapítja meg, hogy a beavatkozás Izrael >

Tovább

Raszputyin Romániában

Mint ahogy az erdélyi magyar politika, vagy legalábbis számos itteni magyar értelmiségi is most ébredhetett rá, >

Tovább

Amikor a diktatúrák összeomlanak

Hans Rauscher úgy látja Asszad csúfos vége után, hogy a diktatúrák nem tartanak örökké, egy csapásra >

Tovább

Maradjon inkább Orbán Viktor?

Találgatás helyett inkább kérdezek: csak nem Magyar Péternek van igaza, és a régi ellenzék összejátszik a >

Tovább

Oroszország gyengébb, mint ahogy gondolnánk

Fareed Zakaria úgy véli így a Washington Postban, hiszen Asszad Putyin értékes vazallusa volt, az orosz >

Tovább

Fennáll a veszély, hogy Közép-Európa gazdasága megsínyli Trump politikáját

Erre figyelmeztet a Standard & Poor’s jelentése, amely a térség keleti felének szuverén adósság besorolásával foglalkozik. >

Tovább