2024. december 22. vasárnap
Ma Zénó, Flórián névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Nincs csodafegyver, Viktor

„A szelektív fasizmus elképzelése mondott ismételten csődöt augusztus utolsó, forró vasárnapján.” Hont András (hvg.hu):

Vasárnap választást tartottak két tapolcai önkormányzati választókörzetben, az egyik helyen a Jobbik jelöltje több mint kétszer, a másikon közel háromszor annyi szavazatot kapott, mint a kormánypártok által támogatott jelölt. Természetesen a csodálatos kommunikációs képességekkel rendelkező Fidesz mondhatja azt, hogy két időközi választásból nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, és szokása szerint mutogathat a baloldalra, amelynek két általános országgyűlési és két európai parlamenti választásból, továbbá három általános helyhatósági választásból sem sikerült messzemenő következtetéseket levonnia, csakhogy nem kell eljutnunk a messzemenő következtésekig, a baloldalon való sportérték nélküli gúnyolódást meg 2015-ben már illenék elfelejteni. Elég lenne azzal foglalkozni, ami van.

Most pedig az van, ami már tavasszal is volt: azokon a helyeken, ahol a Jobbik korábban áttört, a folyamatot nem lehet pusztán propagandaeszközökkel, politikai ráolvasással visszafordítani. Tapolca sokáig megingathatatlan fideszes fellegvár volt, és a szélsőjobboldal brutális mértékű megerősödése nem helyi hatalomra kerülése előtt, hanem után következett be. Akik átálltak hozzájuk, azokat az állami elaljasodás nem fogja meghatni, sőt, igazolást nyernek döntésükhöz. Ezt látjuk most; a csöndes és enervált fasizálódás két, parányi, helyrajzi adatát.

Nem szívesen használom ezt a kifejezést, mert félreérthető, de valójában nincs köze egykori ideológiai harcokhoz, értelmiségi belvillongásokhoz és kölcsönös vádaskodásokhoz. A fasizmus – mint annyi másnak – a nacionalizmusnak is tagadása. Nem ismeri a kulturális ábrándokat, a nosztalgiát, a pesszimizmust és a közös örömöt. Csak az önzést, a föloldódást és a fegyelmet – és amikor hetvenegy hullát húznak ki egy magyar rendszámú kamionból, és amikor adminisztratíve kreálnak látványosságot a sorstalanságból, és amikor milliók kelnek útra hátrahagyva minden tárgyi bizonyítékát annak, hogy valaha éltek, és amikor mi a szétosztható források miatt aggódunk, és amikor képtelenek vagyunk leküzdeni az eltérő szokásokkal szembeni idegenkedést, akkor joggal vethető föl a kérdés: ebbe az irányba haladunk? Joggal vethető föl a kérdés: emberek vagyunk-e még?

Lehet persze a kontinens tökmagjaiként beolvasni a nagyvilágnak, lehet Országgyűlési Határozatba foglalni lélektelenségünket – magyarságunk védelmében mintegy, olyan nagyszerű magyar mondattal indítva, mint hogy – idézem – „az illegális bevándorlás hullámai egész Európát robbanással fenyegetik”. Értik? Robbanó hullám. Hogy azután az egész szöveg a politikai hullarablás minősített esetét testesítse meg: tragédiákért kritikusainkat és (a minket finanszírozó) ellenfeleinket okolni, magunknak önigazolást keresni. Lehet a szenvedésben és a kétségbeesésben is csupán a hasznot lesni.

Lehet ennek bedőlni: nagyon fontos, kormányközeli források kiszivárogtatásait cikkekbe, elemzésekbe, ráncolt homlokú kommentárokba foglalni, hogy tudniillik a „menekültüggyel” miként „uralja” a kormány a közbeszédet. Lehet mindent a népszerűségi mutatókon keresztül szemlélni.

Lehet teljesen irreleváns, fontoskodó eszmefuttatásokba bonyolódni az állam szerepéről, ahogy a tudós politológus is teszi. Az elemző úr a halál által üldözöttek tömegei kapcsán látta elérkezetnek az időt föltenni a kérdést: „vajon nem szűnik-e meg az állam államnak lenni, ha elveszíti a képességét arra, hogy meghatározhassa, kiket enged a területére?” Hát, igen: vajon. Akkor feleljünk. Amennyiben az állam terület-népesség-főhatalom, és semmi más, úgy joga van minden esetben meghatározni ezt, de ez esetben joga van népét, népeit kiirtani, gyerekek fejét karókon közszemlére tenni, öregasszonyt nem megfelelő papucsviselés miatt főbe puffantani, és nézni, amíg az eldőlő, pillanatokkal korábban még eleven testen a telefon kamerája végigpásztáz. Amennyiben viszont az is érdekes, hogy milyen államról beszélünk, amennyiben úgy-ahogy ragaszkodunk még ahhoz, hogy liberális államokról van szó, tehát olyanokról, amelyekben az egyén jogait – így a létezéshez való jogát – elismerik és védik, akkor azt is meg kell kérdeznünk, hogy miért ismerik el, és miért védik. A válasz az, hogy azért, mert emberek. No, de ha szimplán az emberi mivolt jogot teremt, akkor ezt megteremti az összes embernek, nem csak egy adott ország polgárainak. Vagyis akit létében fenyegetnek, azzal szemben egy liberális állam nem határozhatja meg, hogy beengedi, vagy sem. Igen, ez ilyen egyszerű.

Már akinek. Sokan ugyanis szépen érvelnek az emberi jogok mellett, bármikor részletes, megfelelően argumentált, és ha kell, szenvedélyes okfejtéssel állnak elő, ha az állam azokat csorbítja vagy csorbítani törekszik. Ám úgy tűnik, nem kevesen maguk számára tartanák fönn e jogokat, és más emberektől – más etnikumhoz tartozó emberektől – azokat elvitatnák, mégpedig azért, mert tény: a bevándorlás lehet kellemetlen. Hogy a lelkiismeretük – remélem, létező – háborgását csitítsák és a tudati ellentmondást föloldják, kultúránk védelméről kezdenek értekezni, így hozva létre e kérdésben közös eszmei frontot a magyar miniszterelnökkel.

Orbán Viktort egészen meglepő helyekről támogatták meg szélmalomharcában az elmúlt időszakban. Ennek oka nemcsak a migránsok keltette – alapvetően nem Magyarországot, hanem Európa nyugati országait érintő – pánik, hanem egy sokkal valóságosabb félelem: a Jobbik előretörése. Rengetegen reménykedtek Orbánnal együtt, hogy jobbikos témák fölemelésével, avval hogy kifogja a fasizmust a Jobbik vitorlájából, megállítja Vonáékat. Sokan hajlandóak voltak tolerálni a kisebbnek hitt embertelenséget, annak érdekében, hogy elkerüljék a nagyobbat.

A szelektív fasizmus elképzelése mondott ismételten csődöt augusztus utolsó, forró vasárnapján. A hétvége elbúcsúztatta az illúziókat, lezárta a pihenések, az önfeledt kikapcsolódás időszakát, véget ért a fesztiválszezon is, ellobbantak vágyai, örömei – üdv a valóságban.

2015. szeptember 1.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Pannon ég alatt

Lehet, hogy Európában alkonyul, de nálunk vaksötét van. A rendszer vezetői a vaksötétben ordítoznak, mert félnek >

Tovább

Mi van, ha az oroszok győznek Ukrajnában?

Timothy Garton Ash rettentő nagy bajnak gondolja, ha az oroszok kerekednének felül a háborúban, miközben már >

Tovább

Roncspártderbi

Hagyjuk a mindig előhúzható demokrácia maszlagot az elvi meggyőződésről, a színes politikai palettáról. Egy mind zsarnokibb, >

Tovább

Orbán a volt lengyel miniszterhelyettes menedékjogával provokálja Tuskot

A Bizottság szóvivője úgy foglalt állást, hogy bármely uniós állam csak egészen rendkívüli esetekben nyújthat menedéket >

Tovább

Orbán gyakorlatilag felvásárolta Kárpátalján a magyarokat

A kárpátaljai magyarok a Fidesz-politika játékszerévé váltak, Ukrajna korlátozza a kisebbségek nyelvhasználati jogát, Orbán viszont eszközként >

Tovább

Közeleg az EU számára az igazság pillanata Ukrajnában

A tárgyalások eredménye „mini München” lehet, és az csak felhívás volna Moszkvának az újabb támadásra. Erre >

Tovább

A merénylet megváltoztathatja a háború menetét?

Hogy az ukrán titkosszolgálat merész akcióval eltakarította az útból az orosz vegyi fegyverfőnököt, az megváltoztathatja a >

Tovább

A kancellár beszéde pontosan mutatja, miért bukott meg

A német kancellár ugyan elvesztette a bizalmi szavazást, ahogy várta, ám az ez alkalomból mondott beszéde >

Tovább

A világ nem tudta megmenteni Szíriát, most hagynia kell megválasztania a jövőjét

Simon Tisdal véli így a Guardianben. A külpolitikai szakíró sajnálattal állapítja meg, hogy a beavatkozás Izrael >

Tovább

Raszputyin Romániában

Mint ahogy az erdélyi magyar politika, vagy legalábbis számos itteni magyar értelmiségi is most ébredhetett rá, >

Tovább

Amikor a diktatúrák összeomlanak

Hans Rauscher úgy látja Asszad csúfos vége után, hogy a diktatúrák nem tartanak örökké, egy csapásra >

Tovább

Maradjon inkább Orbán Viktor?

Találgatás helyett inkább kérdezek: csak nem Magyar Péternek van igaza, és a régi ellenzék összejátszik a >

Tovább