Szivárványos Székelyföld

A házassági jogkiterjesztés, vagyis az a döntés, hogy immár az Amerikai Egyesült Államok teljes területén legálisan köthetnek házasságot homoszexuális párok is, a közhiedelemmel ellentétben korántsem liberális döntés, nagyon is konzervatív szemlélet van mögötte. Olyan intézményt – a házasságot – népszerűsíti, amellyel szemben a bizalmatlanság világszerte nő. Évről évre kevesebben döntenek a házasságkötés mellett, egyre többen élnek bejegyzett vagy éppen be nem jegyzett élettársi kapcsolatban. Olyan alapvető problémák váltak akuttá, amelyeket meghaladottnak hitt a polgári jog- és szokásrend. Például a házasság, mint gazdasági életközösség működtetése is egyre nehézkesebb. Mióta a házastársak közötti bérkülönbség rögzül vagy éppen erősödik (a szakképzési rendszerek, a munkaerő-piaci pozíció miatt stb.), azóta nő a felek közötti versenyhelyzet, egyre gyengül a pénzügyi egység. A gyakori válások miatt sem érdekeltek a felek az ilyen természetű kapcsolatok szorosabbra fűzésében. A családon belüli erőszak nyílt, és bujtatott formái miatt is kialakult egy olyan széles körben elterjedt nézet: a házasság inkább csapda, mint esély. S bár a házasság intézményének népszerűsítéséért elsősorban az egyházak sokat tettek, ilyen világméretű lobbi azért, hogy az emberek ezzel a jogi aktussal kössék össze az életüket, még nem volt. A melegházasság tehát nem enyhíti, hanem erősíti ezt az intézményt. Házasságban élni most lett cool. Ha a Székelyföld konzervatív, akkor ezért a tényért is már támogatnia kell az itt élőknek a jogkiterjesztést.

Mindezen túl van fontos kisebbségjogi, kisebbségpolitikai következménye ennek a történetnek. Az utóbbi években gyakorta érzik úgy Székelyföldön , hogy a kisebbségi panaszok nem találnak megfelelő fogadtatásra nemzetközi fórumokon, ma már nincs olyan támogatottság, mint amilyent a rendszerváltás idején az erdélyi magyar közösség megszokott.

Az elmúlt negyedszázadban változott az erdélyi magyar kisebbségi közösség helyzete is (ez is oka a lanyhuló érdekelődésnek), de változott az is, ahogyan a kisebbségi jogok megfogalmazódnak, artikulálódnak. Erdélyben a kisebbségi jogi követelések gyakran „kollektív” igényként jelennek meg. Ilyen esetben lehetetlen, vagy nagyon nehéz jogalanyt megnevezni. Jogilag értelmezhetetlen, mit akarnak az igénylők.

A melegjogi érdekképviselet azonban jó példa arra: egyéni jogokért is lehet közösségben, közösséggel lobbizni, közösségként élvezni annak előnyeit. Az egyéni, emberi jogok egyetemes és elidegeníthetetlen jellege fontos biztosítéka a kisebbségvédelemnek: kár ezt nem kihasználni, kár erre nem hivatkozni. És nagyon káros kivételeket, eszközöket keresni a negatív megkülönböztetésre, a jogkorlátozásra. Minél inkább bővül a kedvezményezettek köre, minél több biztosíték-intézmény segíti a jogvédelmet, osztozik a felelősségen, annál erősebb a jogbiztonság mindenki számára. Ezért káros minden diszkriminatív gyakorlat: legyen szó melegellenességről, menekültellenességről: végső soron azokat az intézményeket gyengítik ezek, amelyek az erdélyi magyar közösséget is védik. Ennek a közösségnek ugyanis soha nem lesz teljes, biztos nemzetállami védelme:

-        csak a nemzetállami kereteken túli struktúrák jelenthetnek biztonságot,

-        olyanok, amelyeket a lehető legtöbb hatalomgyakorló intézmény elismer, működtet.

A melegjogi aktivizmus évtizedei olyan sikeresek, hogy azokat érdemes erdélyi magyar szemmel tanulmányozni, és a lehető legtöbb ötletet átvenni, alkalmazni. Néhány elemet már át is vettek Székelyföldön: a szimbólum-gyártás, használat mozgósító erejét már ismerjük, legyen szó szivárványos vagy kék-arany lobogóról. Most bizonyára van olyan csalódott olvasó, aki azt mondja magában: az arany-kék zászlózás soha nem lesz olyan népszerű, mint a szivárványos propaganda. De miért is lett annyira elterjedt ez utóbbi? Ne elégedjünk meg az olcsó, és meglehetősen buta összeesküvés-elmélettel, hogy a titkos háttérhatalmak számára a melegjogi aktivizmus kifizetődő, a székely meg nem.

Azért csatlakoztak a szivárványos lobbihoz annyian, mert sok, egymástól merőben eltérő csoportot meg tudott szólítani. Olyanokat is, akiket csak ez köt össze, és az élet más területein konfliktusban állnak egymással. Társadalmi, kulturális, osztályhatárokat haladt meg a szivárványozás. Erre az etnikai, vagy pusztán etnikai érdekképviselet soha sem lesz képes. A kérdés tehát az, hogyan lehet Erdélyben, vagy Székelyföldön az etnikai reprezentációt felváltani egy hasonló, minél szélesebb körű szolidaritásra alkalmas tartalommal?

Ez a fajta jogvédelem a maga globalizált eszközeivel oldja azokat a lokális konfliktusokat, amelyek a kisebbségi közösség számára nehezen kezelhetőek. Romániában az egyik legfontosabb hatalmi-kulturális tényező az ortodox egyház, amelyet egyelőre sem megújhodásra, sem modernizációra nem lehetett rávenni. Az állam-nacionalizmus letéteményese, ösztönzője, kimozdíthatatlannak tűnik pozícióiból. (Gondoljunk csak a legutóbbi államelnök-választásra, milyen alkuk, machinációk részese volt az ortodox egyház, közösség). A román társadalom kevés olyan tényezőt ismer, amely fordulatra, nyitásra tudná késztetni az ortodoxiát. Az egyre aktívabb romániai meleg közösség tagjai, akik a gyorsabban modernizálódó diaszpórában, és a hazai társadalomban is jelen vannak, ilyenek. Egyházi elutasításuk a legerősebb (a „rivális” felekezeti és etnikai közösségek mellett ők a legtöbbet ostorozott célpontjai az ortodoxiának), itt nem lehet kiegyezés. Előbb-utóbb ugyanúgy kapitulálni fog az ortodox egyház, ahhoz hasonlóan, ahogyan a katolikus egyház is nyit. A melegek azok, akik új kultúrát teremthetnek a toleranciának, szembefordulhatnak a diszkriminációs reflexekkel, eszközökkel. Mindazzal, amelytől a romániai magyarság is szenved.

A melegjogi aktivizmus előnyeit, tanulságait nehéz teljesen összefoglalni. Van azonban még egy fontos dolog, amelyet feltétlenül meg kell említenünk. A személyes, nyílt egyéni részvétel értéke – tanítja a melegjogi aktivizmus – felbecsülhetetlen. Coming out nélkül nem megy. Ha nincs elég bátor ember, aki azt tudja mondani: meleg vagyok (székely vagyok, erdélyi magyar vagyok, stb.) akkor nincs hát, ami mögé fel lehessen sorakozni. Aktív, cselekvő részvétel, arcok, nevek hosszú sora, egyéni energiák kellenek a közösségi sikerhez. Nekünk, erdélyi magyaroknak a melegektől kell tanulnunk a coming outot.

Van lehetőség és esély a tapasztalatcserére, a melegjogi aktivizmussal való együttműködésre, a szolidaritásra, csak fel kell ismerni ennek a miértjeit és hogyanjait. A szivárványos Székelyföld lehet egy új esély. Az esély. Én nagyon bízom benne.