Jövőrombolók

Égetően időszerű petíciót indított el Fischer Ádám és Mécs Imre a szomszédos országokkal közös, elfogultságoktól mentes történelemtanítás érdekében. Neves karmesterünk pontosan fogalmaz: a múlt szépre hazudása tönkreteszi a jövőt. Tegyük hozzá, hogy ezzel újabb és újabb nemzedékek tudatát, értékrendjét teszik zavarossá. Példák sokaságát sorolhatjuk fel idehaza, és még inkább néhány szomszédos országban. Hazánkban a Horthy-korszak rehabilitálásának, a magyarországi holokauszt relativizálásának időről időre felbukkanó szándéka az iskolai történelemtanításra is árnyékot vethet.

Északi szomszédunknál még mindig akadnak tankönyvek, amelyek a szlovákság ezeréves magyar elnyomását bizonygatják. S ahogy az egyik ismert szlovák publicista rámutatott: nem hagytak fel a nemzeti hősök gyártásával sem. A diákok mostanság is például Frano Rákóciról vagy Ludovit Batanról tanulnak II. Rákóczi Ferenc, Batthyány Lajos helyett. Dusan Kovác neves szlovák történésznek arra a figyelmeztetésére, miszerint az ilyen a torzításokkal alapvető szakmai és etikai szabályt sértenek meg, hiszen mindenkor a hiteles forráshoz kellene ragaszkodni, nacionalista kollégája, Anton Hrnko azzal vágott vissza, hogy Hunyadi János a románoknál Ioan de Hunedoara, a horvátoknál pedig Janko Hunjadi. Szerinte követni kell a példájukat, mert csak így igazolható, hogy a szlovákság történelme nem a magyar és a cseh múlt függeléke.

Nem is olyan régen ugyanilyen nacionalista húrokat pengetett Robert Fico is, azt harsogva, hogy az ószlovákok és mai utódjaik királya Szvatopluk, aki hamarabb uralkodott itt, mint Szent István. Fittyet hányt azokra a történelmi tényekre, melyek szerint a nagymorva fejedelem sosem volt király, ráadásul ő űzte el a szláv hittérítőket, IX. századi ószlovákok említése pedig nevetséges.

Éppen nyolc éve annak, hogy Robert Fico és Gyurcsány Ferenc megegyezett: a szomszédkapcsolatok erősítése érdekében, a német–francia, illetve német–lengyel példát követve, közös történelemkönyv készül a két ország neves szakembereinek közreműködésével. A kézirat sok-sok vita, egyeztetés után, vállalható kompromisszumok árán elkészült. Közös fejezetekkel, a vitatott múlt századbeli részeknél pedig a különvéleményt tükröző párhuzamos szövegekkel. Úgy hírlik azonban, hogy sem Pozsonyban sem Budapesten nincs politikai akarat a kiadvány felkarolására. Az egymással újabban feltűnően barátkozó szlovák és magyar kormányfő nyilván egyaránt úgy gondolja: hatalmuk bebetonozását segíthetik a nacionalista és populista lózungokra azonnal mozduló jelenlegi és potenciális szavazók. Nem kell bolygatni a hamis mítoszokat.

Ilyen körülmények között különösen fontos Fischer Ádám és Mécs Imre kezdeményezése, amely remélhetően nem lesz visszhangtalan, és kiterjed határainkon túlra is. Így segíthet abban, hogy a bennünk és körülöttünk lappangó előítéleteket egyszer talán mégis száműzhetjük térségünkből.