Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Jani, Vitya és a többiek
„Az volt az aranykor, amikor eleve öt évet kellett várni a Trabantra?“ Ceglédi Zoltán (hvg.hu), Jámbor András (Kettős Mérce), Cicero/Szelestey Lajos/Klubrádió:
Le kéne szokni Kádár Jánosról
(...) Tehát először az ellenzéki kádáristákról. Mondja, kedves ellenzéki szavazó, amikor ön egyszerre nosztalgiázik Kádár iránt, és kritizálja Orbán szerintem is penetráns, sajtószabadságot gyilkoló politikáját, akkor közben azért emlékszik, hogy Kádár alatt egyáltalán nem volt sajtószabadság? Cenzúra volt. Nem voltak kormánykritikus lapok, pláne rádiók vagy tévécsatornák. Sistergős Szabad Európa, meg Demszky Gábor pincéjében a szamizdat, az volt. Betiltott zenekarok, meg Erdős Péter. Amikor aztán sérelmezi a köztévé valóban szégyenteljes propagandaadóvá silányítását, közben ugye tudja, hogy Kádár alatt egyetlen tévé volt, pont ugyanilyen híradóval?
Továbbá: lehet-e bármi baja egy kádáristának a „keleti nyitással” meg az oroszbarátsággal? Felhorgadhat-e az a megyei matricák ellen, aki szerint az volt az aranykor, amikor eleve öt évet kellett várni a Trabantra? Miért nem tapsol a vasárnapi boltbezárásnak, hiszen ez konkrétan Kádár János legszebb éveit hozza vissza? Zavarhatja-e a választási rendszer és a kampányszabályok egyetlen pártra szabása azt, aki szerint a „régi szép idő” az volt, amikor Kádár idején Patyomkin-választásokat tartottak? Miért ne próbálkozhatna Orbán a röghöz kötéssel, ha egyeseknek szép emlék a vasfüggöny, a pár évente és rohadt nehezen megoldható külföldi út? (...) Önök, kedves kormánypárti és ellenzéki kádáristák, egy dolgot végképp nem szeretnek: a többpártrendszert. Önök vagy egy olyan világ után nosztalgiáznak, amikor egyetlen, totális hatalmú állampárt volt, vagy annak tapsolnak, amikor hasonlót igyekszik magából a jelenlegi hatalom transzformálni. Önök nem csupán a deklarált ellenfélnél, de saját oldalon sem ismerik el más pártok, politikai mozgalmak, sőt, vélemények létjogosultságát. A Fidesz is mindig arra törekedett, hogy a málé zombiként terelgetett KDNP-n kívül senki ne maradjon fent mellette, konzervatívnak mondott politikát folytatva, és az ellenzéki kádáristák is csak azt hajtják, hogy mindenki menjen be egy közös pártba, közös listára.
A kádárizmus amolyan kondérizmus, egy nagy gulyáságyúból merítsünk mindenkinek, kádereknek persze az aljából-sűrűjéből. Ezt utáltam gyerekként, és ezt opponálom most is, felnőttként, szakadatlan. Szokjunk le róla. Fejezzük be. A büdös életben nem kerül ki ez az ország a gödörből, ha nem vagyunk hajlandóak felnőni.
XXX
A halálbüntetés támogatottsága jól mutatja, mit rontottunk el az elmúlt 25 évben
A halálbüntetés kiváló téma arra, hogy bemutassuk, máshol meg lehet az embereket győzni arról, hogy ez az eszköz morálisan elfogadhatatlan, és a bűnüldözés szempontjából hatástalan. Méghozzá érvekkel, felvilágosítással, politikai akarattal. De Magyarországon valami más történt a baloldalon.
A magyar értelmiség és a politikai elit nem ezt tette, hanem kijelentette, a halálbüntetés, az rossz. Választópolgár, te pedig fogadd el ezt, anélkül, hogy mi elmagyaráznánk, miért. A 90-es évektől kezdve a magyar politika ugyanis egyre inkább nem közösen és tudatosan választott szabályokon alapult, a liberális demokrácia és a kapitalizmus lehetőségeinek megértésén és elfogadásán, hanem egy egyszerű csereüzleten. Fogadjátok el a rendszert, kedves középosztály egy fenntartható jólétért (a szegények ugye nem nagyon játszottak szerepet a rendszerváltás utáni magyar politika történetében mint politikai szereplők). Amikor pedig a jólét elfogyott, beköszöntött a gazdasági válság, a megszorítások, elkezdett lefelé csúszni ez a középosztály, szertefoszlottak a liberális demokrácia nem létező pillérei is.
És nyilván nem egyedül a baloldal és értelmisége felelős ezért a szétfoszlásért. De menthetetlen az a hiány, amelyben a demokrácia vagy az emberi jogok fontosságának elmagyarázása kimaradt ezekben az években. Ez pedig nem a ‘96 utáni Orbán Viktor és a Fidesz feladata, nem a MIÉP, nem a Jobbik, nem az FKGP feladata lett volna. (...)
XXX
Orbán nem a jólétet, hanem a statisztikákat próbálja javítani
A Ringier-birodalom német lapja Putyin legjobb európai barátjának nevezi Magyarországot és Görögországot: a két kormány nyíltan flörtöl az orosz elnökkel, aminek az az oka, hogy pénzt és gázt remélnek, ám az EU nem nézi jó szemmel a próbálkozást.
A két állam álláspontja mögött eltérő motívumok húzódnak meg. A görögök nagy része támogatja az orosz kapcsolatot, a magyarok esetében viszont a politika döntött arról, hogy erősíteni kell az együttműködést.
A mozgatórugók megértéséhez az elemzés idézi Techet Péter történészt, aki szerint Orbán már rég belenyugodott a tömeges szegénységbe. Számára a lakosság sanyarú anyagi helyzete versenyelőny, mert tudja, hogy a nyugati cégek csak azért maradnak a magyar piacon, mert itt a bérek sokkal alacsonyabbak, mint nNyugaton. Ennek ellenére nem a munkavállalók kizsákmányolása ellen folytat szabadságharcot, hanem mindazok ellen, akik bírálják az „illiberális” demokráciáját. Orbán nem a jólétet, hanem a statisztikákat próbálja javítani, például úgy, hogy az állástalanokat közmunkára kényszerítik, hogy legalábbis papíron a teljes foglalkoztatást sugallják.
Orbánnál, az egykori antikommunistánál, akit a demokrácia módszeres leépítése és a szabadságjogok korlátozása miatt egyre gyakrabban Putyinhoz hasonlítanak, az orosz vonalat pragmatikus szempontok indokolják. Így pl. Paksot az magyarázza, hogy a miniszterelnök ily módon igyekszik közvetve némi pénzt pumpálni a gazdaságba.
A cél az, hogy a következő választásokig megnyugtassa a szavazóit. Vagy ahogy Illés Zoltán fogalmazott: hosszú távú megfontolások nem jellemzők a rendszerre. Ami pedig az orosz államfőt illeti, ő ugyanazt játssza a görögökkel és a magyarokkal is. Beveti a csalit, hogy megtudja, hajlandók-e fellépni az adott államok Oroszország mellett. A legbátrabbak még némi jutalmat is kapnak, mert a válság nem rázta meg annyira Oroszországot, hogy ne tudna adni egy kis pénzt Budapestnek vagy Athénnak.
Következő cikk: Értetlenkedés és erkölcsi káosz
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Merz lehet minden idők legfontosabb német kancellárja
Ivan Krasztev úgy gondolja, hogy nincs Európában olyan politikus, aki igazodási pont lehetne a vadonatúj német >
Netanhaju abban gondolkodik, hogy vagy elfoglalja Gázát, vagy lakhatatlanná teszi
Bármelyik is következik be, ő csak nyer vele. Mindkét terven az látszik, hogy a szélsőséges politika >
Ha kudarcot vall a Merz-Macron-duó, az azt jelenti, hogy Európa zátonyra fut
Ezt jelentett Párizsból az új kancellár villámlátogatás után a Handelsblattnak Gregor Waschinski. Esélynek gondolja a földrész szempontjából >
Musk fájdalmas búcsúja
A Financial Times szemleírója, Edward Luce úgy ítéli meg, hogy fájdalmas búcsú előtt áll Elon Musk, >
Orbánék harmadik nekifutása Magyar Péter mentelmi jogának megvonására
Magyar Péter azt gondolja: Orbán azért cseszegeti európai képviselőként a mentelmi joga megvonásával, mert így akarja >
Még sugároz a Szabad Európa Rádió
Annak ellenére, hogy a liberális adó évtizedek óta szálka az autokraták szemében és Trump most jócskán >
Fordult a kocka, nagy bajban van Oroszország
Ezt állítja Ambrose Evans-Pritchard, a The Daily Telegraph jobboldali újság világgazdasági szerkesztője. A Washingtonnal tető alá >
Ha megoldást akar Gázában, az USA-nak be kell áldoznia Netanjahut
Ezt nyilatkozta a Neue Zürcher Zeitungnak Gilles Kepel Közel-Kelet-szakértő, a párizsi Politikatudományi Intézet vezető kutatója. Emlékeztet >
Nagyot ment a baloldal Ausztráliában
Hát akkor ennyit a Tegyük Újra Naggyá Mozgalomról – állapítja meg a Wall Street Journal konzervatív >
Kik akadályozzák, hogy újra demokrácia legyen?
Most viszont Magyar Péternek köszönhetően esélyt kaptunk egy második rendszerváltásra, sok minden újrakezdésére, újragondolására – szinte >
Bárki is nyer Romániában, belekerül a 22-es csapdájába
Marc Champion arra számít, hogy holnap a szélsőjobbos Simion fut be elsőként a megismételt romániai elnökválasztáson, >
Ébresztő volt a csaknem 24 órás spanyol és portugál áramszünet
Így véli a Financial Times szerkesztősége, amely szerint a kormányoknak a zöld átmenet mellett gondoskodniuk kell >