Ma Paszkál, Ditmár, Rezeda névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Krízisérzéketlenség
„Ma a szövetség vezetői Budapestről várják az általános útmutatást: a Fidesz ellen bármikor is fölszólamlóknak azonmód menniük kell!” Magyari Nándor László (Systemcritic):
(…) Végállomásához érkezett az a 1) kisebbségi modernizációs, és 2) belső demokráciát, 3) intézményi autonómiát, illetve 4) hatékony társadalom, oktatás és kultúraszervezést, valamint 5) a regionális különbségek egyensúlyban tartását ígérő, bátran rendkívülinek nevezhető, átfogó PROJEKT, ami az 1993-as brassói Kongresszussal kezdődő RMDSZ lehetett volna: halottat a sírból visszahozni csak vallásalapítóknak lehet opció, élt tehát 22 évet! (Ha, a legutolsó, Kelemen Hunor nevével fémjelzett szakaszt is ide számolom – amikor is a projekt már csak önmaga árnyékaként vegetált, majd a végső összeomlás fele fordult – Mikó Imre, hasonló hosszúságú kisebbségi sorsról írt könyve jut róla az eszembe, úgy néz ki ez a visszatérő periódus szabdalja a rommagyar társadalmat Trianon óta, hiszen az első két világháború közötti időszakot követően, nagyjából ennyivel a II. világháborút követően került Ceausescu a hatalomra, és megintcsak kis túlzással, ennyit tartott az ő uralma is: 4 áldozati generáció, miért?).
Felsorolni is nehéz a sok összejátszó külső és belső, alsó és fölső, valamint szubjektív és többé-kevésbé objektív okot és tényezőt, ami ebben a bukásban szerepet játszott (talán egyszer mégiscsak lesz, ki számba vegye szintenként és területenként, stb. az összeomláshoz vezető utat és tényezőket). Legyen itt elég néhány – a már említett legfőbb összetevők vonatkozásában – fölemlíteni, hogy miféle perverz hatások keletkeztek a gyakorlatban, azért is, hogy rávilágíthassunk a rendszer bomlástermékeinek, a keletkezett toxikus, sőt sugárzó, anyagok utókezelésének fontosságára.
1) A rendszerváltás – a piaci kapitalizmusra és liberális demokráciára való gyors áttérés – bukásával, az eredeti célkitűzések elhaltak, de az már a politikai képzelet teljes hiányának tudható be, no meg az ellenérdekeltségnek, hogy a legvadabb és radikálisabb konzervativizmus, klerikalizmus és nyugat-, meg fejlődésellenesség terjedt szét: ma a rommagyar társadalomban a legszélesebb körben és legerőszakosabban terjedő eszmék modernizációellenes retrotópiák, egyáltalán nem függetlenül a magyarországi politikai fejleményektől.
2) A szervezet egységét és ütőképességét, valamint választási sikereit a belső demokrácia ígérete, annak halovány, kezdeti, de mégiscsak tapasztalható jelei biztosították. Ma mindenki bizalomvesztésről beszél, és a bizalmi tőke visszaszerzéséről, de hát ez belső demokrácia nélkül nem megy, azt pedig szorgosan eltemették, hosszú évtizede. A demokratikus működés másik pillére a sajtószabadság, és rajta keresztül az értelmes kritika, és nyilvános okoskodás/gondolkodás volt, ma a rommagyar sajtó teljesen kiszolgáltatott, és jobbra dőlt. Legutolsó maradványait a napokban gyűrik be – budapesti sugallatra, sőt elvárásra – a politikai establishment segge alá. (A szebb napokat megélt Erdélyi Riport online fog írni az éppen esedékes „pitypangnyílásról”, a maszol.ro meg megrendelésre hallgatni a főnökség korrupciós botrányairól – itt tartunk!).
3) A Markó-éra egyik központi eleme, a szervezet önállóságának fenntartása, nemcsak Bukarest és Budapest (azaz a kormányok) között, hanem az „egyenlő közelségtartás-elvének” nyomán, a többi politikai pártok vonatkozásában is olajozottan működött. Ma a szövetség vezetői Budapestről várják, már nemcsak az általános útmutatást, hanem onnan érkeznek borítékolva a selyemzsinórok, de még a kinevezendő főnökök listája is: a Fidesz ellen bármikor is fölszólamlóknak azonmód menniük kell! A bukaresti politikával már jószerével elvesztette a kapcsolatát a rommagyar politikai elit, az elnök naponta beismeri, hogy nem tudja mi történik ott, illetve jóslatai rendre kukába dobhatók.
4) A szövetség elveszítette társadalom-, oktatás, és kultúraszervező erejét, mivel ezt arra használta, hogy rátelepedjen, hogy kisajátítsa a civil társadalmat, az oktatást, és a kultúrát is. Az ízléstelen politikumnak ízlése lett a cenzúrázásra, míg végül összetévesztette a valódi kultúrát a fel-, és újraavatási ceremóniákkal, a múlt relikviáinak leleplezésével, politikai lojalitásért cserébe osztogatott kitüntetések „ünnepélyes” átadásával, üres és olcsó fesztivizmussal. Az erről szóló „hivatalos” beszámolókban több helyet foglal el a kitüntetők, leleplezők, fölavatók, stb. serege, minden nemű és irányú rangjának fölsorolása, mint a kulturális esemény maga! Az ellenzékben is kormányzó oktatási államtitkár és csapata ma már a rutinfeladatokat sem képes ellátni, és legfőképpen sem szava sem hitele nincs a MOGYE magyar tagozatának kérdésében.
5) A voksszerzés szempontjából talán a legfontosabb összetevő a regionális érdekkülönbségek közötti egyensúly megteremtésének képessége volt. A székelyföldi „autonómiázás” (és részben a kormányból való önkéntes távozás) ezt számolta-, és számolja fel folyamatosan. Az alternatív parlamentbe jutási küszöb fölvetése pedig világosan jelzi, hogy szándék sincs az egyensúly visszaállítására, süllyed a hajó és egérutat akar nyerni a nyerészkedésre az elit egy része: menekül, aki tud!
Mindezen végzetes problémák kezelésére három dologban ügyködik a vezér és szűk csapata: egyfelől, hogy elhallgatassa a kritikai hangokat, hogy a médiát teljesen függővé tegye; aztán hogy megfeleljen a Fidesz elvárásainak, ahonnan nem csak pénzt remél, hanem káderpolitikát is (a kongresszus nagy, és egyedül látványos, „eseménye” lesz, hogy alapszabályzatban engednek szabad elvonulást a korrupciós botrányba keveredett Borbély Lászlónak, megszüntetve a politikai alelnöki funkciót, és hogy elzavarják a Budapestnek kellemetlenné vált főtitkárt, visszaállítva az ügyvezető elnökséget, egy fidesz-kompatibilis főnökkel); és nem utolsó sorban, hogy az elnök megőrizhesse magas megbízatását (most kérdezhetném, hogy miért, de csak cinikus válaszok jutnak az eszembe, úgy mint tovább éltetni, sőt a budapestivel végképp összekapcsolni a „rommagyar polip nyúlványait”, a burjánzó maffiát, meggazdagodni, stb.).
Tonnányi rejtegetni valót nem lehet lábtörlőnyi, amúgy is fölfeslő szőnyeg alá söpörni, kinyerítenek alóla a lólábak, ez viszont esztétikai értelemben is visszataszító, nemhogy szilárd talajt adjon, amire építeni lehetne. Remélhetőleg a rákos betegség végső fázisa gyors lefolyású lesz, fölösleges lélegeztető gépen tartani a lélektelen, kiüresített, szétrohadó haldokló testet: minimál-rítus és gyors temetés, rövid gyász, aztán meg lendületes újrakezdés javallott!
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Európa és Kijev egyre ügyesebb és összehangolja lépéseit
Az orosz-ukrán tárgyalások szereplési lehetőséghez juttatták az amerikai elnököt – állapítja meg a Guardian szerkesztőségi állásfoglalása. >
Orbán új jogszabállyal igyekszik kiiktatni a bírálókat
Az ellenzék Oroszországban érzi magát – jelenti Budapestről a Der Standardnak Gregor Mayer. A beterjesztett javaslat >
Románia vasárnap két világ közül választ, a következmények egész Európára kihatnak
Ha a szélsőjobbos Simion győzedelmeskedik, az válságba taszíthatja a kontinenst – hangsúlyozza Keno Verseck a Deutsche >
A lengyel elnökválasztás barométere annak, hogyan is áll a populista hullám Európában
Döntően meghatározza, hogy az ország helyre tudja-e állítani a jogállamot, és hogy az EU megbízható partnere >
Az orosz elnök étvágya csak nőtt, egész Ukrajnát be akarja kebelezni
Európa számára az egész háborúban nem a Kreml a legnagyobb probléma, hanem az, hogy a jelek >
Ukrajna ismét megtalálta önbizalmát, és ez jó hír, akár lesz tűzszünet, akár nem
Nathalie Tocci azt tapasztalta, hogy Ukrajna ismét megtalálta önbizalmát, és ez jó hír, akár lesz tűzszünet, >
Orbán felhúzta az erdélyi magyarokat
Mégpedig azzal, hogy a vasárnapi romániai elnökválasztás előtt beállt az ultranacionalista jelölt mögé. A kb. egymilliós >
A szaúdi udvar és a Trump-ház megérdemlik egymást
A Daily Telegraph világgazdasági szakírója kifejti, hogy a szaúdi gazdasági együttműködéssel Trump már megint rossz lóra >
Az amerikai Nagy Ugrás - hátra
Trump azt kockázatja, hogy Kína karjaiba tereli Európát, Hszi legnagyobb örömére. Mert az USA káoszba süllyed, >
Ez maga a rendszer
S persze ugyanez köszön vissza a folyamatosan hangoztatott nemzetiségi politikában, ahol a „nemzeti érzés”, a „magyarság >
„Farkasokkal táncoló”
Az Economist elemzése szerint a bizonytalanság és a feszültség egyszerre jelentkezik a beharangozott ukrajnai béketárgyalások előtt, >
Az ukrán-magyar kémjátszma
Az sem világos, hogy mi történik az Ukrajnából származó titkosszolgálati információkkal. „A legnagyobb kockázat az, hogy >