Ma Fülöp, Jakab, Zsaklin, Jefte, József névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Halotti tor és ellenforradalom
„Nem a futball a magyarok nemzeti sportja, hanem az önmagunk elsiratása, és tele az ország erre kiválóan alkalmas stadionnal.” Magyari Nándor László (Systemcritic):
„Komp-ország, Komp-ország, Komp-ország: legképességesebb álmaiban is csak mászkált két part között: Kelettől Nyugatig, de szívesebben vissza.”
Ady Endre, 1905
Egyre láthatóbb, hogy a hidegháborút rövid időre az egypólusú – AEÁ által dominált, vagy legalábbis Amerika centrikus – világrend, ezt viszont meleg háborús helyzet követi: a putyini Oroszország háborút nyert a Krím-félszigeten és Ukrajnában. A Nyugat csatát vesztett ugyanott, és az erőszak eszkalálódása aligha elkerülhető. Pillanatnyilag úgy tűnik, hogy a hidegháborús viszonyok visszaállítása, mondjuk az EU-hoz csatlakozott Közép-Kelet európai és Balti államok jelenlegi status quo-jának fenntartása mellett, az egyedül elérhető progresszió. Hosszú és részletes történelmi elemzésre lesz szükség, hogy megértsük a gyors változások regresszív, ha úgy tetszik perverz, a szándékokkal ellentétes, hatásainak kialakulását, Putyin uralmának húsz esztendejét, sikerének összetevőit, és persze azt a bel- és külpolitikai keretet (frame, vagy episztémé), mely despotikus hatalmának kiépítését segítette. Igazi kihívás ez és sürgős is, mert a felgyorsult idő zsarnoksága kényszeríti a nemzetközi élet szereplőit a gyors tájékozódásra és az irányváltások, a kihívásoknak megfelelő válaszlépések megtételére. Most úgy tűnik, hogy a nyugati világ lépéshátrányban van, a legbefolyásosabb döntésközpontok értelmezés-deficittel küzdenek: nem igazán értik, ami történik (hol vannak már a régi jó, de lenézett kremlinológusok, akik up to date ismeretekkel bírtak, sőt prognózisokat voltak képesek felállítani reális, azaz hasznos időben?), tátott szájjal állnak az orosz mentalitás és az ideológiai határokon átnyúló agresszív nacionalizmus sikere láttán. A bénultság, a defenzívába szorulás pedig Putyinnak dolgozik, a második minszki egyezkedés jól megmutatta lépéselőnyét: tűzszünetet kötött és közben támad, a lomha nyugat-európai trojka ezzel szemben tehetetlen, az ukrán vezetés talpa alól egyre inkább kicsúszik a talaj, Obama pedig világosan látja, hogy nincs jó megoldás. És tényleg nincs, legalábbis azok alapján a külpolitikai, geo- és világrendszer-politikai kánonok alapján nincs, amelyek „a posztmodern világrend(etlenség)”, amúgy is zavaros, keretei között jöttek létre. Tipikusan olyan helyzet ez, ami a rossz megoldások táptalajául szolgálhat, ha nincs innováció, a háborús erőszak eszkalálódik, és ugye jaj a veszteseknek, csakhogy ezúttal az egész világ veszíthet!
Ukrajna elveszett – de legalábbis nem maradhat meg a háború kezdete előtti határai között, szuverenitása korlátozódik, és nem folytathatja nyugati orientációját –, holtteste fölött fényes tort ülni, Putyin Budapestre látogat, Magyarországra, mely mára már (Görögországgal együtt – de ez egy másik történet része) a legfontosabb EU-s és NATO-s előretolt helyőrsége. A maradék Ukrajna egyfajta szürke ütközőzónában marad a többi volt szovjet – úgynevezett eurázsiai – köztársaság zömével, ahol befagyasztott háborús konfliktusok, korlátozott szuverenitás, orosz fenyegetettség/kiszolgáltatottság van, és paradox módon ebbe a pufferzónába sorolódhat, illetve önként tagozódhat be, az orbáni Magyarország is!
Putyin meglepő sikerét, hatalmának szilárd megalapozását, többek között, a nagy orosz birodalmi vágyak és előképek, a homo sovieticus fennmaradása, a „szovjet élettér” visszaépítésének vágya, a nagyhatalmi ambíciók populáris kenyér- és jólétpótló mákonya, még úgy ahogy értelmezhetővé teszi. Nem ez a helyzet a kis Magyarországgal, mely a volt szocialista blokk „legvidámabb barakkjából”, a régióban elsőként Európába integrálódó, keresztény-nemzeti (ezt sokáig kommunistaellenességnek mondták) nyugati gyökereit kereső országból fordult vissza Keletre, a putyini Oroszország fele. Orbán keleti nyitása nyugaton, action gratuite-nak, józan ésszel indokolhatatlan elhajlásnak tűnik, mintha valamilyen a genetikában eddig ismeretlen gén (vagy kulturális mém) okozná Komp-ország különös vonzalmát a keleti cárizmushoz. (Orbán helikopterből újságírónak tűnő véleményvezére a paroxizmusig vitte éppen most az oktalan Oroszországért, és az új cárovicsért való rajongást. Ő betege a hatalomnak, a vezérelvűségnek ,,a hatalom imidzsének”, a macsó, és csupasz, és gátlástalan agresszivitásnak, no de a magát értelmiségnek gondoló „békemenetesek”, a sok ezernyi követő, a magukat keresztyény-nemzetinek álmodó félművelt urhatnám csőcselék, és főként az „egynegyed kétharmada”, csak nem lehet mind klinikai eset?!) Sokan sokfélét írtak, mondtak Angela Merkel – nota bene, volt kelet-német – kancellár látogatásán tett kijelentéseiről, és nem utolsó sorban non-verbális, valamint metakommunikációs gesztusairól, én azt gondolom a tanácstalanság, az értetlenség volt a leginkább leolvasható arcáról: nem értenek, mert mi sem értjük sajátmagunkat.
A győzteshez, sőt akárcsak a látszólag és pillanatnyilag győzteshez húzni – legalábbis a ma divatos magyar mentalitás szerint – nem árulás, hanem egyfajta hősies/hazafias tett. Aztán utólagos fölmentésért esdekelni, az ártatlant-tudatlant játszani, fölmenteni magunk és utólag megszépíteni, sőt történelemként másítani meg a valóságot, másra hárítani a felelősséget, ha úgy tetszik, csupán emlékezetpolitikai kérdés. A belpolitikai és hatalmi ambíciók ismét fölülírták a valós, és távlatos nemzeti érdeket, ami a külpolitikát kellene meghatározza – pedig hányszor említik manapság, kirekesztő szándékkal a nemzetet, és a nemzetit, annak mindenféle obszcén vonatkozásában (úgy mint a láthatatlan pénznyelő Nemzetstratégiai Kutatóintézet, például) – csak a valós érdek nem tetszik ki a pöffeszkedő és cinikus „új undokok” kínos és álságos retorikája mögül.
És a despota ellen Oroszországban (és csatolt részeiben) mukk sincs Magyarországon pedig csak mukk van: jön az illiberális áldemokrácia, azért is mert alternatívája nincs, legfennebb a szintén zsarnokbarát barnaingesek/bakancsosak szakadt hada teljesítheti be az orbáni művet. Kicsinyes és álságos, kishitű és urhatnám célokért beáldozni nemzedékek jövőjét, makacsul követni önző, és több mint kockázatos, ugyanakkor közhasznot nem ígérő célokat, merőben magyarossh (a valóságban persze csak afféle alkoholbűzös, harsánynótás, mézeskalácshuszáros) gesztus, nyomában a „csakazértis” és „csakazértsem” ismét történelemformáló akarat, ennek hosszútávú átka menthetetlenül ki fog ütközni Magyarországon; amikor az ország sorsát egy újsütetű keleti despotához kapcsolják, és ismét ellenforradalom lesz az ’56-os forradalom (tessék mondani, ismét újra fogják temetni a Nagy Imrét?), akkor biztosan tudható: a fülkeforradalom az igazi ellenforradalom, Komp-ország karnyújtásnyira az elsüllyedéstől! Aztán a vidám tort keserves jajveszékelés fogja követni, turáni átokról és persze világösszeesküvésről szól majd a sámán-dal, és hogy nem tehettünk egyebet, és hogy miért hagytuk, hogy így legyen? És újra meg újra elsírjuk sanyarú sorsunk, mely a mindenkori hatalmasok felelősséghárítása nyomán úgy tűnik föl, hogy folyton mások, idegenek miatt következett be. Nem, nem a futball a magyarok nemzeti sportja, hanem az önmagunk (rituális, első osztályos vagy csupán kocsmai, amolyan negyedosztályos) elsiratása, és tele az ország erre kiválóan alkalmas stadionnal.
Következő cikk: Éljen a Szovjetunió! Éljen a szovjet-magyar barátság!
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az amerikai hadsereg elveszítette előnyét. Irán után ezt már mindenki tudja.
A jó hír az, hogy a Kongresszus, a kormányzat és a Pentagon most már tisztában van >
Göröngyös úton
A nagy teszt azonban a határon túli magyar pártokhoz és az ésszerűtlenül felduzzasztott külhoni intézményrendszerhez való >
Orbán-fáradtság
Szamorukov szerint Ukrajna vonatkozásában Magyar Péter jóval békülékenyebb lesz elődjénél, ami nem jelenti azt, hogy Kijiv >
A transzatlanti MAGA-fantázia
A magyarországi parlamenti választás ebben a hónapban nem volt egyértelműen Trump melletti vagy elleni népszavazás. Orbán >
Orbán és Vučić autokráciájának hasonlóságai és különbségei
Szerbiának sokkal nehezebb dolga lesz. Nemcsak Vučić rendszere miatt, hanem azért is, mert nem nézett szembe >
2x40 millió és közte egy kis apróság
Orbán Viktornak 2005-ben, immár nem miniszterelnökként, egy különös mondat hagyta el a száját Friderikusz Sándor A >
MAGYAR PÉTER ÉS DEÁK FERENC
Magyar Péter eddigi politikai művét hasonlítgatták már sok mindenhez, de egyvalamihez nem. Ahhoz a korhoz, személyhez, >
Az ember, aki ott sem volt - Szijjártó a Telexen
Ez az interjú szánalmas vergődés volt, az elemi önreflexió teljes hiánya. Felmerül a kérdés, hogy miért >
Lehet-e, legyen-e jövője a Fidesznek?
Antall József emlékezetes szavai, „Tetszettek volna forradalmat csinálni!”, valóra váltak, Magyar Péter forradalmat csinált és győzelemre >
Orbán Viktor felépített egy „propagandagépezetet”. Magyarország következő vezetőjének le kell azt bontania
A propagandarendszer lebontása időigényes lesz. A Tisza kétharmados többséggel visszafordíthatja a jogi változtatásokat, de a magánmédia >
Mit várok a Tisza kormánytól?
A kétharmados felhatalmazást, az erős mandátumot azért kapta a kormány a választóktól, hogy a szükséges jogi >
Orbán korszaka egy szempillantás alatt véget ért, és Magyarország következő miniszterelnöke egy sietős ember
Pénteken Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnökének hivatalából magas szintű delegáció érkezett Budapestre informális >