Ma Izidor névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Konzervpolitika
„A kormányból való önkéntes kilépés kontraproduktív, ha úgy tetszik egy apolitikus.” Magyari Nándor László (Systemcritic):
(…) Ha lenne igazi rommagyar média – legalább olyan, amelyik, ha mondjuk télvíz idején kinyílik a pitypang, akkor azt megírja – tudnánk, kik szorgalmazták és „valóban” miért, a kormányból való önkéntes kivonulást, de napokkal a korszakos döntést követően sem tudjuk, miért kell kilépni? A vezérek csak annyit közöltek: a szövetség „megértette a szavazók üzenetét”, de az üzenet konkrét tartalma felől, meg arról, hogy valójában hogyan is értették azt, csak annyit közöltek: az RMDSz kilép a kormányból, és punktum. Számomra itt az a kérdés merül fel, hogy vajon a vezérek (már akiket nem manipuláltak) nem a fidesz üzenetét vették, és értették meg, illetve manipulatív módon a rommagyar szavazókénak tüntették azt fel? A kérdés azért is jogos, mert először az Erdélyből Magyarországra majd (horibile dictu), az éppen végnapjait élő, nyugatra elszármazott volt püspök, a fideszes EP-képviselő Tőkés László üzent hasonlót. No meg azért sem valószerűtlen ez a forgatókönyv, mert ha azt kérdeznénk, kinek használ a kilépés (qui prodest?), akkor kiderül, egy gyenge és kiegyensúlyozatlan, anyagiakban is kiszolgáltatott szövetséget könnyebb kliensé tenni, úgy ahogyan azt a mai magyar kormány úgy jó 2 évtizede szeretné.
A valóság meg az, hogy az elnökválasztás második fordulójának nem volt igazi üzenete a rommagyarság fele (hogy voltak, némely olyannyira nekimecseredett székely atyafiak, akik tiltakozásként, azért mert a szövetség Pontára sugalmazta szavazni, pecsételtek Johannisra, azt percig nem kétlem), viszont nagyon erős össztársadalmi üzenete volt, amihez csatlakozni utólag már nem lehetséges! Meglehetősen világos, hogy az első fordulós eredmények tükrözték a politikai erőviszonyokat, és azt hogy az autonómiázás mindkét változata – az autonómia-tervezet is, amelyet Kelemen Hunor és a szövetség tett kampánytémává, és az is, amelyet az SZNT-től kölcsönözött és tűzött zászlajára Szilágyi Zsolt – csúfosan megbukott: megmérettetek és könnyűnek találtattak!
A kormányból való önkéntes kilépés kontraproduktív, ha úgy tetszik egy apolitikus (inkább egyenesen anti-politikus) gesztus, hiszen normális esetben minden politikai formáció „a hatalmat akarja”, kormányra készül. Kormányon lenni erőforrás (anélkül, hogy korrupciós ügyletekbe kellene keveredni), részvétel a nagypolitikában, nagyobb esély a közösség javát szolgálni, stb, stb., de a szövetség szempontjából a belső egyensúly megteremtésének is az eszköze volt. Az RMDSz 1996 óta minden alkalommal arra használta – többek között, persze – a kormánypozícióját, hogy kiegyensúlyozza az erdélyi régiók közötti természetes politikai asszimetriákat, és hogy hivatalnoki szerephez juttassa azokat a hozzáértő (?) politikusokat, akik az önkormányzati választásokon – a regionálisan jellemző, hátrányos etnikai arányok miatt – nem juthattak hivatalhoz. Ez nemcsak egyszerű morális kiegyensúlyozás volt, hanem azt üzente a maradvány rommagyar közösségeknek, sőt az etnikai szigeteken élőknek is, hogy érdemes a köz dolgaival foglalkozni, hogy dévai, temesvári, nagybányai, vagy brassói, stb., magyar politikusok is szerepet kaphatnak az országos politikában. Ma ezt önként adja fel a szövetség, szinte biztosan feladva ezzel szövetségi jellegét, és kivonulva az országos politikából, bezárva magát egy kisrégióba. Azután, a szövetség a kilépéssel, és különösképpen a meglebegtetett zászlós, ki- meg bevonulásokkal, és az autonómiázás folytatásával, éppen azoknak a hangját hagyja figyelmen kívül, akik lelkesen csatlakoztak a modernizációs mozgalomhoz, akik a nagyvárosokban román társaikkal együtt az utcára vonultak a két forduló között, akik vigyázó tekintetüket, nem egy mind jobban elszigetelődő (ráadásul önként izolálódó) kisrégió, hanem a fejlett Nyugat fele fordították. Mitől hozhatna ez a gesztus szavazatokat a 2016-os választásokon, mivel könnyíti meg a belső radikális reformot, kérdezhetnénk? És hiába várnánk választ, mert meggyőződésem, hogy az „illetékesek” maguk sem tudják. És, mert nem tudják mitévők legyenek, előregyártott és ismételten lejáratott politikai kommunikációval, még több populista szólammal, és titkolózással, ködösítéssel kínálják meg közönségüket: a közös tarisznyából, nem a hamuban sült friss pogácsát, hanem a lejárt szavatosságú konzervet vették elő. És mi van a politika felíratú konzervben? Frusztrált kisebbségi, sérelmi politizálás, és dölyfős autonómiázás (helyenként „vesszen trianonos” csatakiáltásokkal), sündisznóállás, és visszavonulás a székelyföldi skanzenbe, egy magát erősnek gondoló (egyelőre csak önjelölt) székelyföldi aprókirály – Antal Árpád, sepsiszentgyörgyi polgármester – politikai kampányának nyitóakkordjai – lerágott csontok, és avas bőrkocsonya.
A román társadalom java átlépte az ortodox fundamentalizmus politikai kultúráját (még akkor is, ha utóbb kiderül, hogy csak időszakosan), nekünk pedig – amint azt a Mikó-ügy fejleményei és politikai kommunikációs kliséi jelzik („A ploiesti bíróság isten vagyonát lopta el”, „háborúba indulunk”, stb.), jön a fundamentalista (keresztyény) konzervpolitika, bicskával, idejétmúlt újságpapírról fogyasztva. (…)
Következő cikk: A „mi McCainünk”. És az elnök többi embere
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Tolnai Ottó
Nem, Tolnai Ottó nem kozmopolita lokálpatrióta, ez nem kozmopolitizmus és nem lokálpatriotizmus – bármennyire kedves volna >
Egyesített erővel a nemzetközi jog ellen
Netanjahunak rengeteg dolga lenne otthon, mégis – és a Nemzetközi Büntető Bíróság (ICC) körözése ellenére – >
Orbán Viktor vörös szőnyeget terít Netanjahu lábai elé
Ugyanakkor Maya Sion, a jeruzsálemi Héber Egyetem professzora súlyos hibának tartja a látogatást. Mert azzal mindenekelőtt >
Szerbia katonai unióról álmodik Magyarországgal
A megfigyelők a két ország együttműködését aggodalommal szemlélik. Vučić és Orbán jó kapcsolatokat ápol Moszkvával. A >
Egy szokatlan barátság
A Budapestről, illetve Tel Avivból keltezett összeállítás szokatlan barátságnak nevezi Orbán és Netanjahu viszonyát, bár mint >
Vance grönlandi vendégszereplése erkölcsi szempontból téves, stratégiailag pedig katasztrofális
Timothy Snyder a Guardianben azt gondolja, hogy Vance kurta grönlandi vendégszereplése nem csupán erkölcsi szempontból volt >
Lázadnak a szerb és török fiatalok, a Nyugat sunyi módon hallgat
Paul Lendvai szerint ugyan a tömegek más és más okból fordultak szembe Ergogannal, illetve Vučić-tyal, de >
Netanjahu Budapesten
Szinte az egész világsajtó beszámol arról, hogy a Nemzetközi Büntető Bíróság letartóztatási parancsa ellenére a héten >
Az már fasizmus, ami most van Amerikában
Így értékeli a Die Zeitban a Yale Egyetem filozófusa, Jason Stanley, aki éppen ezért két professzor >
A hazafiság elve és gyakorlata
Aztán jött Magyar Péter. Ő ugyan senkit nem csábít el más pártoktól, sőt épp az ellenkezőjét >
A Signalgate bagatellizálása rosszabb mint maga a botrány
Hogy a Fehér Ház próbálja bagatellizálni a Signalgate-et, az rosszabb, mint az alapbotrány maga, hogy ti. >
Miért hirdeti Orbán a szerb nacionalizmust?
A magyar miniszterelnök igyekszik országát közép- és dél-európai regionális hatalomnak beállítani. Emellett az etno-nacionalista nézetek sem >