Ma Fülöp, Jakab, Zsaklin, Jefte, József névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Mezítlábas utópia és vidéke
„Merjünk álmodni, hanem előbb-utóbb minket fognak álomnak, tovatűnő emlékképnek nézni!” Magyari Nándor László (Systemcritic):
„És megkönnyebbülve, megalázva, elborzadva megértette: ő maga is csak jelenés, őt is álmodja valaki.” – Borges
A vizionárius Borges sokat töpreng azon, hogy álmaink milyen jellegűek, és nem abban az értelemben, ahogy mondjuk Freud álomfejtés-elmélete próbálja megérteni, feltárni az álmaink tartalmát, azok rejtett jelentéseit, hanem azt keresi, hogy ki az, aki álmodik, és az álom tartalma, a benne rejlő szimbólumok, hogyan viszonyulnak a valósághoz. Az egyéni álmok töredezettek, változékonyak és elmosódottak, elillannak és aztán újra előbukkannak. De létezik és hat az ébrenálmodásnak egy sajátosan közösségi változata, mely ha úgy tetszik módszeresebb az éjszakai álmok villogó képsorainál, és amely nagyban hozzájárul a társadalmi világ újratermeléséhez, mégpedig a „szellemi látszatok újratermelése révén” (ahogy azt Mannheim Károly mondaná), és ez nem más, mint az utópia. Az utópia a jövőképek és egyéni álmok összeszerkesztett, vagy határok közé illesztett rendszere, a „legyen”, vagy „lennie kellene” eljövendő, vagy legalábbis elképzelt világa, szemben a „van”, a „rögvalóság”, szűk perspektívájú és determinált világával, melyet mindenkor nyomasztónak, tökéletlennek, kritizálandónak találunk. Az utópia ideális, viszont nem irreális világ, eszményi hely, olyasmi, ami elképzelhető, de – a maga teljességében – nem megvalósítható, arra törekedni, hogy valósággá legyen („utópikus tett”) mégsem abszurd és nem is takargatni való; nincs ideális társadalom, sőt létrejöttének a valószínűsége is csekély, mégis ezer évek óta vitázunk róla – sőt a társadalomtudósok, tudományuk létalapját (raison d’etre) látják a felé való haladás segítésében –, ideális állam sem létezett és létrejötte is valószerűtlen, mégis Platón óta élő vízió, és a jó kormányzás mindenkori mércéje, paradicsom sincs, de odakerülni, nagyon sok halandó kétezeréves vágya. Egyszóval nehéz lenne emberi világról, társadalomról és kultúráról az utópia ideális képzetének, a tökéletességre való törekvésnek, a jelenléte nélkül beszélni vagy akár képzelődni, az emberi lét (condition humaine) sajátja a tökéletesre való áhitozás. Az univerzális utópia az a nemlétező, de elképzelt (megvágyott) hely, ahonnan körültekintve újragonolhatjuk a társadalmi természetünket, azt a kérdést feszegethetjük, hogy hol is állunk egy eképzelt tökéletes világhoz képest?
Politikai értelemben az utópia egyfelől motiváló képzet, irányt kijelölő, egy végső állapotot vázoló projekt – mi lenne kívánatos? –, másfelől pedig – az ideológiák, társadalomfilozófiák révén – társadalmi kohéziót teremt, integrálja a közösséget, még akkor is ha közben egymástól meg is különbözteti, sőt ütközteti azokat. És itt el is jutottunk addig, hogy kijelentsük az ideológiák a meg nem valósult, de ha úgy tetszik programmá formált, gyakorlati, vagy legalábbis a megvalósíthatóság ígéretével kecsegtető projektté (operacionalizált) alakított utópiák. Az utópia, akárcsak negatív párja a disztópia, mely oly gyakori társadalmunkban – mely társadalom sokkalta nyitottabbnak tűnik az „összeomláselméletek” befogadására, mint a pozitív víziók mozgosító erejének felismerésére – ideológikus, azaz alternatív viziókban jelenik meg: utópiaországban vagy a szabadság, vagy az egyenlőség, vagy a hagyománytisztelet és rend, stb. a társadalom könyörtelenül következetes szervező elve. Az ideológia, úgy is mint egy megvalósítandó utópia (tökéletes hely), vállaltan torz világkép, legalábbis abban az értelemben, hogy sokszor az ideálisat és nem a valóságosat, a praktikusat, stb. tekinti mérvadónak, viszont nélküle nincs valós politikai cselekvés (Az ideológia fogalmat Geertz-i értelemben használom, azaz modellszerűségében rejlő gyakorlati hasznát, funkcionalítását tartom fontosnak). Másfelől pedig a hatalom legitimálásának eszköze, arra való, hogy a mögötte fölsejlő vízió, illetve az az fele való haladás nevében, elfogadtassák a hatalmat, annak működésmódjait, hogy arra szólítsák fel a közösséget, hogy áldozatot hozzon egy jobb, és szebb majdani világ eljövetelének érdekében. Ebben az értelemben, a ma oly divatos populizmus, mint elképzelten ideológiamentes politikai cselekvés abszurd, hiszen nem mutat perspektívát, csak a hatalmat igyekszik legitimálni, miközben, ha van bármennyire is obskurus világképe – a népakaratnak való vélt vagy valós megfelelés, sőt rájátszás (a népakaratnak, mely önmagában is ideológikus, hiszen „diszkrepancia van aközött, amit az emberek hisznek, és aközött, ami tudományosan helyesnek tartható”, mondja Parsons) – azzal csupán a fennálló rendet, a hatalmat próbálja minden áron elfogadtatni, anélkül, hogy perspektívát mutatna.
Ha azt a kérdést vetnénk fel, hogy hogyan állunk az utópiák és a nekik megfelelő, a feléjük mutató, ideológiák terén mi rommagyarok, akkor minden bizonnyal szegénységi bizonyítványt kellene kiállítanunk magunkról. A mi kis politikai mezőnyünket egyetlen és csupán egy mikrórégióra, a Székelyföldre, mint utópia-landre (találóbbnak gondolom rá a skanzen kifejezést) koncentráló, azt idealizáló félszárnyú utópia uralja. Ennek ideológiája, pedig az etno-territoriális autonómia zavaros konstrukciója. Azért félszárnyú ez az ígéret(föld) – mezítlábas utópia Kököstől egészen Nyárádtőig – és a hozzá ideális esetben vezető ideológia, mert csupán a közösség egy részét integrálja és mozgósítja. És persze azért is, mert alacsonyröptű képzelet szüleménye, meg akar kerülni minden felmerülő problémát (az etnikumközi viszonyoknak, a többség-kisebbség dinamikájának újragondolását, stb.), miközben újakat (asszimetrikus adminisztráció, még kiterjedtebb bürokratizmus, stb.) vet fel. Ezért szinte parodisztikus is utópiának, ideális világnak feltüntetni, azokat a zavaros képzeteket, melyekkel tervezetekben autonómiázással próbálják leírni a Székelyföldet, mint ideális helyet és mint eszményi („lófőséget”, akarom mondani) „köztársaságot”.
Van azért – legalábbis „tartalékban”, ritkán hangoztatott háttérképzetként – egy másik utópia: Erdély, mint önálló történelmi, geopolitikai, multikulturális, stb., „virágos Éden-kert”, és ennek megfelelő ideológiai konstrukció is, amit poszt-transzilvanizmusnak nevezhetnénk. Én viszont érvrelni ez utóbbi mellett tudnék (meg is tettem máshol), mert azt hiszem, legalább utópiáinkban nagyravágyóak kellene lennünk és földhöz ragadt, vagy legalábbis akként megélt, valóságunkat egy nagyobb és – legalábbis elvben – működőképesebb „ígéret-földje” perspektívájából kellene újragondolnunk! Csak hát ehhez az is hozzátartozik, hogy ne az etnikai/nemzeti elzárkózást, hanem a sokféleségben rejlő dinamizmust és újító szellemet, a toleranciát tekintsük mérvadónak; hogy ne a múltban vájkáljunk, hanem a jövő horizontját fürkésszük; hogy – itt és most - merjünk „mást” elképzelni (jut eszembe Bretter György és az ő kritikai mást akarása, mint lehetséges előzmény): szűklátókörűségünket, mi okozza? Merjünk álmodni, hanem előbb-utóbb minket fognak álomnak, tovatűnő emlékképnek nézni!
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az amerikai hadsereg elveszítette előnyét. Irán után ezt már mindenki tudja.
A jó hír az, hogy a Kongresszus, a kormányzat és a Pentagon most már tisztában van >
Göröngyös úton
A nagy teszt azonban a határon túli magyar pártokhoz és az ésszerűtlenül felduzzasztott külhoni intézményrendszerhez való >
Orbán-fáradtság
Szamorukov szerint Ukrajna vonatkozásában Magyar Péter jóval békülékenyebb lesz elődjénél, ami nem jelenti azt, hogy Kijiv >
A transzatlanti MAGA-fantázia
A magyarországi parlamenti választás ebben a hónapban nem volt egyértelműen Trump melletti vagy elleni népszavazás. Orbán >
Orbán és Vučić autokráciájának hasonlóságai és különbségei
Szerbiának sokkal nehezebb dolga lesz. Nemcsak Vučić rendszere miatt, hanem azért is, mert nem nézett szembe >
2x40 millió és közte egy kis apróság
Orbán Viktornak 2005-ben, immár nem miniszterelnökként, egy különös mondat hagyta el a száját Friderikusz Sándor A >
MAGYAR PÉTER ÉS DEÁK FERENC
Magyar Péter eddigi politikai művét hasonlítgatták már sok mindenhez, de egyvalamihez nem. Ahhoz a korhoz, személyhez, >
Az ember, aki ott sem volt - Szijjártó a Telexen
Ez az interjú szánalmas vergődés volt, az elemi önreflexió teljes hiánya. Felmerül a kérdés, hogy miért >
Lehet-e, legyen-e jövője a Fidesznek?
Antall József emlékezetes szavai, „Tetszettek volna forradalmat csinálni!”, valóra váltak, Magyar Péter forradalmat csinált és győzelemre >
Orbán Viktor felépített egy „propagandagépezetet”. Magyarország következő vezetőjének le kell azt bontania
A propagandarendszer lebontása időigényes lesz. A Tisza kétharmados többséggel visszafordíthatja a jogi változtatásokat, de a magánmédia >
Mit várok a Tisza kormánytól?
A kétharmados felhatalmazást, az erős mandátumot azért kapta a kormány a választóktól, hogy a szükséges jogi >
Orbán korszaka egy szempillantás alatt véget ért, és Magyarország következő miniszterelnöke egy sietős ember
Pénteken Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnökének hivatalából magas szintű delegáció érkezett Budapestre informális >