Ma Katalin, Kitti, Zsófia, Piusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Cigányúton
A miskolci megoldásról másképpen
A miskolci „telepfelszámolás” a romániai magyar falvak lerombolásához hasonlítható, etnikai tisztogatásnak is hívható. Daróczi Ágnes (hvg.hu):
Miskolc város képviselőtestülete májusban határozatot hozott a nyomortelepek felszámolásáról. Ez az egyszerű mondat örömrivalgásra adhatna okot minden jó szándékú, jó érzésű, normális embernek Miskolcon és az ország bármely más településén. Mert azt is mindenki tudhatja, hogy a szegénység és nyomor olyan társadalmi viselkedéseket hordoz magával, amelyek rombolóak: bűnözés, drogozás és persze öngyilkosság, amely jelenségek – akárhogy nézzük is – mégis csak azok számára a legkárosabbak, akik benne élnek.
Mi a baj mégis Miskolccal, és a nyomortelepek felszámolási szándékával?
Vegyük sorra a sajátos elgondolást, hogy megérthessük, itt nem egyszerűen „cigánykérdésről” van szó, a bajok sokkal mélyebbek, sokkal messzebbre mutatnak, és ha nem térünk jobb belátásra, azt az egész ország megsínyli.
Exportálás
Ahogyan a médiából tudjuk, a „legegyszerűbb” módját gondolták a városatyák a megoldásnak: exportálni a szegénységet, nyomort és a nyomában felmerülő összes problémát aprófalvakba, ahol a „megváltásként” kapott összegből a lakók majd vesznek maguknak amit akarnak, 5 éves elidegenítési tilalommal terhelten. A jogászok és értékbecslők hada nyugodtan felszisszenhet: miért is jegyezhetnek be elidegenítési tilalmat? Hogyan gondolkozhat az önkormányzat fix összegben, 1,5 és 2 millió forintban, hiszen az önkormányzati lakások megváltásánál az érték felét szokták kifizetni? Akkor mindenkinek pont annyit ér a lakása? Abban az értékben a lakások mindenkori állapotán túl a hely (a városi lét, avagy a városban lakás) értéke is érzékelhető... És persze nyugodtan felmerülhet az a kérdés is, a lakók által a házak állagának javításába befektetett összeget hogyan térítik meg? És akkor még nem is beszéltünk az exportálás következményeiről: hogyan fognak tudni és mikor az exportált szegények a városban elérhető szolgáltatásokhoz jutni – munkához és iskolához, orvoshoz és boltokba, stb. valóban csak annyit érne Miskolc Zuglójában, a családi házas övezetben egy lakásnyi terület?
Nem véletlen és nem is elítélendő, hogy a környező települések polgármesterei egy emberként mozdultak a maga problémáit megoldatlanul a nyakukba varrni készülő Miskolc ellen. Joggal és okkal tették, hiszen a kohéziós források hiányával és persze a munkanélküliség állandó rémével küszködő apró települések a saját létező problémáikat sem tudják megoldani. Állandó tűzoltást gyakorolnak, hol a gyermekéhezéssel, hol a téli megfagyással, hol vállalkozás indításával foglalkozhatnak közügyek gyanánt, sohasem elegendő forrásokból gazdálkodva.
Felmondás
A nyomortelepek felszámolása nemes szándék lenne. Miskolcon azonban van mögötte egy – a demokrácia alapjait megtagadó – aprócska hiba: az önkormányzat a lakásszerződéseket egyszerűen, és mindenféle – egyébként rá vonatkozó – kötelezettség elismerése nélkül, már vagy 30 család esetében felmondta. És ugyanezt tervezi további mintegy kétszáz bérlővel. Az érintettekkel való egyeztetés nélkül, és anélkül, hogy az elhelyezési kötelezettségéről intézkedett volna a város. Ez pedig nem más, mint az állampolgárokkal szembeni szerződés felmondása.
Éppen a legszegényebbek, a legkiszolgáltattabbakkal szemben viselkedik úgy a mindannyiunk pénzéből gazdálkodó önkormányzat, mintha kizárólag önhibájukból kerültek volna nyomorba. Damoklész kardját lengeti felettük: ha mi úgy döntünk, te földönfutó leszel, amikor mi akarjuk! Ez pedig önkény, ahol az állampolgár biztonsághoz való joga sérül. Nem menti, csak súlyosbítja a helyzetet, hogy számos településen hasonlóképpen járnak el a szegényekkel, csupán egyetlen egy évre kötnek velük lakásbérleti szerződést! Aztán, ha komolyabb betegség, vagy Isten ments – haláleset van a családban – egyszerre oda a fizetőképesség, és mehet az egész család utcára. Nem, valóban nem csak Miskolcon.
Etnicizálás
Miközben jól látható, hogy a problémák lényegét a szegénység és munkanélküliség, a régió teljes leszakadása okozza, a miskolci városatyák megtalálták a módját, hogy az ügyet – választási hadjárathoz jól használható – etnikai ütőkártyaként használják. Úgy tüntetik fel, mintha a szegénynegyedekben kialakult állapotok a „cigánybűnözés” melegágyai lennének, mintha a származásnak következménye lenne mindez. A fordítottja persze igaz: a rasszizmus rendkívül jelentős jelenléte egyik oka – a képzetlenség és regionális fejletlenség mellett – hogy a romák nem kapnak munkát, hogy nem tudnak a társadalmi munkamegosztásban magasabb pozícióba jutni, hogy munka és tisztességes jövedelem híján nyomorognak, nem vehetnek maguknak jobb lakást, ezért nyomortelepekre kényszerülnek. A cigány kultúrának – amelyet persze Miskolc nem engedett be intézményesített formában – ehhez semmi köze. De ahhoz igen, hogy a szolidaritás, az egymás kisegítésének évszázados gyakorlata elviselhetőbbé teszi a körülményeket. Ezért sem szeretnének sokan széjjelköltözni. Számíthatnak egymásra, kisegítik egymást akár gyerekfelügyeletben, idősgondozással, akár élelmiszerrel, vagy a néha adódó munkalehetőségről szóló információval.
Mint ahogy a mulasztások sora elképzelhetetlen lenne, ha nem „cigánytelepként” kezelnék az egykori munkáskolóniákat, gyártelepek lakótömbjeit. Mert hogy van az, hogy az önkormányzat a saját tulajdonát képező lakásokat elfelejti karbantartani, felújítani? Hagyja lerohadni őket, nem invesztál állagmegóvásukba, felújításukba? Nyílászárók cseréje, vizesedés-salétromosodás elhárítása, netán energiatakarékos megoldás nem éppen ezekben a sűrűn lakott övezetekben kéne a legjobban? Vagy a szegények örüljenek, ha megtűrik őket?
És hogy van az, hogy a rendőrség nem érzi kötelezettségének, hogy felvilágosító, tájékoztató, „öntudatos polgár” akciókkal megelőzni igyekezzen a bűnözést – éppen a legkiszolgáltatottabb területeken? Hogy elfeledkeznek róla, nem csak elkövetőként vannak jelen a képletben, de áldozatként is leggyakrabban ők a szenvedők. Vagy hogy történhet meg, hogy a drogot terjesztő asszonyt – a telepiek feljelentése ellenére – délután már az utcán láthatták sétálni?
Miért nincsen elég forrása, munkatársa és megfelelő felhatalmazása a szociális munkásoknak, hogy az akkut problémákra igazi válaszokat keressenek? Ezek a „mikroklímák” azért alakulhatnak ki, mert a jogállam megáll a szegénytelepek sarkánál.
A politikai felelőssége
Az a tény, hogy Miskolcon az érintettek bevonása, megkérdezése nélkül döntenek a fejük fölött, a demokrácia létét kérdőjelezi meg. És ez – bármennyire is igyekeznek etnicizálni némelyek – a polgári demokráciák alapeszményének, a jogegyenlőségnek megkérdőjelezésére mutat.
Az a tény, hogy a szegények kitoloncolásában gondolkoznak – és ez éppenséggel romákat érint – felveti az etnikai átrendezés, a lakosságcsere kérdését. Ebben a vonatkozásban a miskolci „telepfelszámolás” a romániai magyar falvak lerombolásához hasonlítható, etnikai tisztogatásnak is hívható.
Aki hajlandó figyelmen kívül hagyni az érintettek származását, az a mélyben még valamit felfedezhet, ami szintén a politikai játszótér része: a szegények egymás ellen uszítását és egymás ellen való kijátszását. Amit arra használnak politikusaink, hogy addig se figyeljünk a korrupció elterjedtségére, a kollektív javak ügyes eltulajdonításának menetrendjére.
És hogyan tudják mindezt vezérelni? A felsőbbrendűség-tudat, a rasszizmus szabadon engedésével. Azzal, hogy a lecsúszófélben lévőknek és a magyar szegényeknek azt tanítják, sugallják, mondják: bajaidról a cigányok tehetnek, mert nem dolgoznak, bűnöznek, élősködnek. Ha megszabadulsz tőlük, jobb lesz neked. És amíg az egyszerű polgár ezt elhiszi, gyűlölködik és különbséget tesz – addig sem azzal foglalkozik, hogy a jövedelmi szakadékok hogyan nőnek Magyarországon, hogy mostanra a felső néhány ezer rendelkezik az ország javainak több mint felével.
Merre van hát előre? – kérdezhetnénk azok után, hogy a romák képviselete és a polgármester államtitkárok és a Máltai Szeretetszolgálat jelenlétében tárgyalt. Milyen tárgyalás az, amelyikről nem készül jegyzőkönyv? Ahol nem foglalják írásba, hogy miben állapodtak meg? Jó hangulatú beszélgetés? Talán inkább tudatosan felépített csapda a közösségükért kiálló vezetők lejáratására.
Ami kétségtelenül előrelépés: a máltaiak bevonása – már ha ehhez tényleges felhatalmazást és lehetőségeket ad Miskolc városa – magában foglalja a probléma hosszú távú, családokra szabott, valóságos megoldását. Ami azonban nem járhat együtt a helyi vezetők negligálásával, ellehetetlenítésével. Mert hát mégiscsak furcsa, hogy az együttműködést, folyamatos tárgyalást, kölcsönösen elfogadható megoldások keresését szorgalmazó roma küldöttséget diszkvalifikálni igyekezett a polgármester. Persze értjük mögöttes szándékát: bár megerősítette a máltaiak felkérését a közbenjárásra, a családok problémáinak személyre szabott megoldásának keresését, fenntartja magának és testületének a kollektív kitelepítés jogát.
No, így vagyunk mi romák – akaratunk ellenére – a választási hadjáratokba örökösen belekeverve. Azt hiszi a polgármester, a cigányellenességre lehet jó eszközként támaszkodni, a szegények legalább addig sem fognak össze, hogy egy nekik felelős, az ő érdekeiket képviselő testületet válasszanak maguknak. De ahogy bűnbakot találnak bennünk ma, holnap a másik területre is igényt tarthatnak... arra is lesz egy jobb ötletük... akkor mások lesznek a bűnbakok. Arról nem is beszélve, hogy az urak sokkal fontosabbnak tartják egy stadion parkolóját, mint háromszáz szegény család lakhatását.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Orbán és Vučić autokráciájának hasonlóságai és különbségei
Szerbiának sokkal nehezebb dolga lesz. Nemcsak Vučić rendszere miatt, hanem azért is, mert nem nézett szembe >
2x40 millió és közte egy kis apróság
Orbán Viktornak 2005-ben, immár nem miniszterelnökként, egy különös mondat hagyta el a száját Friderikusz Sándor A >
MAGYAR PÉTER ÉS DEÁK FERENC
Magyar Péter eddigi politikai művét hasonlítgatták már sok mindenhez, de egyvalamihez nem. Ahhoz a korhoz, személyhez, >
Az ember, aki ott sem volt - Szijjártó a Telexen
Ez az interjú szánalmas vergődés volt, az elemi önreflexió teljes hiánya. Felmerül a kérdés, hogy miért >
Lehet-e, legyen-e jövője a Fidesznek?
Antall József emlékezetes szavai, „Tetszettek volna forradalmat csinálni!”, valóra váltak, Magyar Péter forradalmat csinált és győzelemre >
Orbán Viktor felépített egy „propagandagépezetet”. Magyarország következő vezetőjének le kell azt bontania
A propagandarendszer lebontása időigényes lesz. A Tisza kétharmados többséggel visszafordíthatja a jogi változtatásokat, de a magánmédia >
Mit várok a Tisza kormánytól?
A kétharmados felhatalmazást, az erős mandátumot azért kapta a kormány a választóktól, hogy a szükséges jogi >
Orbán korszaka egy szempillantás alatt véget ért, és Magyarország következő miniszterelnöke egy sietős ember
Pénteken Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnökének hivatalából magas szintű delegáció érkezett Budapestre informális >
Végre
Megtörtént a felszabadulás, forradalom zajlik, a rendszer végre megváltozhat. Magyar Péter történelmi érdeme, hogy elindította a >
Egy örömteli Budapesten, a populisták veresége után egy példátlan átmenet lehetőségét láttam
Mindenekelőtt azonban ott van az a felbecsülhetetlen értékű lehetőség, hogy megmutassuk: létezik kiút a mély populizmusból. >
Mit jelent Orbán veresége a világ többi része számára
A választás geopolitikai következményei is jelentősek lehetnek. Orbán alatt Magyarország többször megvétózta az Ukrajnának szánt segélyeket >
„Soha nem voltunk barátok”
„Ha Vlagyimir Putyin felhív, felveszem” – mondta. „Ha beszélnénk, elmondhatnám neki, hogy jó lenne négy év >