2024. december 26. csütörtök
Ma István névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

„Akkor leszünk igazi ország, amikor már lesznek bűnözőink és kurváink is

„Akkor leszünk igazi ország, amikor már lesznek bűnözőink és kurváink is
Shiri Zsuzsa

„Klára számára ugyanis a múlt „eltörlése" az újrakezdés záloga is egyben.” Gáspár-Singer Anna (Kibic):

A Klára virágos ruhája egy 14 éves korában koncentrációs táborba hurcolt, s ott a tábori bordélyba kényszerített fiatal lány története, aki évtizedek múltával, immáron szabad emberként, olykor még magára ölti egykori „munkaruháját", hogy ezzel pénzt keressen. A könyv szerzőjével, Shiri Zsuzsával, az MTI izraeli tudósítójával beszélgettünk tragédiákról, újrakezdésről és jelenkori háborúkról.

Hogyan jött a könyv ötlete?

Még az egyetemen (a Tel-avivi Egyetem rendező-producer szaka – GSA) csináltam egy kisfilmet, aminek az volt a címe, hogy „A piros ruha". Ez egy tizenhárom éves kislányról szólt, aki egy gyönyörű, piros ruháról ábrándozik, amelyet megvenni nem tud, lévén, hogy az nagyon sokba, kétszáz sékelbe kerül. Végül a szomszéd férfi segítségével jut hozzá, persze nem felebaráti szeretetből, hanem, vélhetően, bizonyos szolgálatok fejében. Ezt a filmemet később más, szintén egy-egy konkrét ruhával, például egy fehér esküvőivel kapcsolatos, azóta már részben megvalósuló ötlet követte, szeretném, ha egyszer ezekből trilógia is készülhetne. Az is foglalkoztatott, vajon egy kurva hogyan viszonyul ahhoz a ruhához, ami az ő számára tulajdonképpen nem más, mint munkaeszköz. Klára és a bordélyban nap, mint nap használt virágos ruha története ugyanis a háború után nem ér véget: később, már Izraelben több alkalommal is magára ölti, amikor épp pénzre van szüksége.

2012-ben jelent meg egy német nyelvű tanulmánykötet a koncentrációs táborokban kialakított bordélyokról. Ismered ezt a könyvet?

Igen, ismerem, ezen kívül több, róla szóló cikket is elolvastam. A szóban forgó könyv egyébként egy német történész doktori disszertációja, alapos munkának tartom. Az általa felhasznált dokumentumok tanúsága szerint összesen tíz ilyen bordély működött koncentrációs táborokban.

A regény két, egymással párhuzamos idősíkon játszódik. Klára emlékei, illetve az izraeli jelen váltogatják egymást. Az íráshoz milyen módszert választottál?

A hitelességre törekedtem, de nem ragaszkodtam mindenáron az ún. dokumentarista stílushoz, hisz maga a regény jórészt fikció. Persze a második világháborús részekhez, vagy például a kibuclét bemutatásához sokat segített, hogy két évig dolgoztam, interjúztam a Yad Vasemben, illetve hosszabb-rövidebb ideig éltem kibucban. Ezek mindenképpen hasznos időszakok voltak a számomra.

A regény többek között azt az izraeli, első generációs élethelyzetet is pontosan ábrázolja, hogyan tud valaki új életet kezdeni egy teljességgel idegen országban, idegen emberek között. Egy ilyen helyzetben mi lesz a múlt szerepe?

A főszereplő Klára legfontosabb dilemmája, hogy beszéljen-e egyáltalán a férjének mindarról, ami vele a holokauszt idején történt. Sokat gondolkodtam ezen, s végül úgy döntöttem, semmit nem mond el neki. Klára számára ugyanis a múlt „eltörlése" az újrakezdés záloga is egyben.

A női főszereplő túlélési stratégiája erősen emlékeztet arra, ahogyan Kováts Judit Megtagadva c. regényének hősnője, akit egyébként orosz katonák erőszakolnak meg, igyekszik a vele történt borzalmaktól elvonatkoztatni.

Igen, Klárának is ez az egyetlen esélye arra, hogy túléljen. Tulajdonképpen nincs is más választása.

Mennyire reális az a kép, amit az ún. lakásbordélyokról festesz a könyvben?

Tel-Avivban valóban léteznek olyan lakások, ahová a kilátástalan helyzetben lévő nők vagy akár kisgyerekes anyák, mint például a regényben Klára, úgy járnak naponta, mint mások a hivatalba. Szomorú, de valós jelenségről van szó.

Beszéljünk egy kicsit az izraeli helyzetről, amely az elmúlt napokban igencsak kritikussá vált. Hogyan élitek meg ezt a mindennapokban?

A fenyegetettség most már az ország minden pontján érzékelhető, s ezzel együtt a civil lakosság bevonása is egyre erőteljesebb. Másrészt viszont az évek során megtanultunk együtt élni a gondolattal, hogy elviekben bármikor történhet valami, ami alapvetően persze nem egy egészséges állapot. Ha baj van, akkor bemegyünk az óvóhelyre, azután kijövünk, s mindent ott folytatunk, ahol abbahagytuk. Persze ez sem ilyen egyszerű: az ember arra kényszerül, hogy folyamatosan azt mérlegelje, megtegyen-e bizonyos dolgokat vagy sem. Teszem azt, elmenjen-e például a boltba, mert mi van, ha útközben légiriadó van, s esetleg nem talál biztonságos helyet?

Az MTI tudósítójaként mit jelent ez a számodra?

Elsősorban állandó készenlétet, illetve folyamatos tudósítást, a legfrissebb hírek felkutatását. Azt, hogy a frontról, Gázából tudósítsak, szerencsére nem várják el, tekintve, hogy háromgyerekes anyuka vagyok, a haditudósítás pedig nem az én műfajom. Néha mégis előfordul, hogy kimegyek „terepre", hiszen ha az ember tudni akarja, mi történik Askelonban vagy Szderotban, akkor nincs mese, személyesen kell utána járnia. Így volt ez például tegnap is, amikor a kocsiban ültem, közben pedig a rádióban bemondták, hogy éppen azt a helyet lövik, ahol én vagyok. Ez azért, valljuk be, elég félelmetes tud lenni.

A könyved elején a következő, Ben Guriontól származó idézet olvasható: „Akkor leszünk igazi ország, amikor már lesznek bűnözőink és kurváink is". Miért pont erre esett a választásod?

A kiadó döntött úgy, hogy ez az idézet kerüljön a könyv legelejére, de azt gondolom, ennek most nincs különösebb jelentősége. Az empátiának, a másikhoz való odafordulásnak viszont annál inkább. Az újszövetségből például mindenki számára ismerős lehet bűnbánó Magdaléna alakja, aki Jézusnak különösen kedves volt, s pont ebben rejlik a dolgok lényege: egy társadalomban alapvetően mindig a legszerencsétlenebb, legnyomorultabb embereket kellene megérteni, ha kell, felemelni, vagy a Klárához hasonló sorsúakat rehabilitálni. Csak rajtunk múlik, hogy képesek vagyunk-e erre. Én ebben hiszek.

2014. augusztus 13.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Putyin fegyverei és Isten hozzájárulása

Egy neves német történész úgy látja: radikalizálódik az orosz történelemkép, ezt támasztja alá, hogy a Kreml >

Tovább

Mi történik, ha Trump félreérti a mandátumát

William Galston a Wall Street Journalban óva inti Trumpot attól, hogy túllőjön a célon, mert a >

Tovább

Előre hozott választás Szlovákiában?

Jókora felháborodást váltott ki moszkvai látogatásával odahaza a szlovák kormányfő, hiszen az osztrák kancellár jó két >

Tovább

A halálos őrület

A magdeburgi merénylet halálos őrület eredménye, de nem lehet a hagyományos keretekben értelmezni, mert a tettes >

Tovább

A Georgescu-hadművelet

A Neue Zürcher Zeitung összeállítása időrendbe szedve levezeti, miként szervezték meg a Georgescu-hadműveletet, vagyis a bizonyítékok >

Tovább

Pannon ég alatt

Lehet, hogy Európában alkonyul, de nálunk vaksötét van. A rendszer vezetői a vaksötétben ordítoznak, mert félnek >

Tovább

Mi van, ha az oroszok győznek Ukrajnában?

Timothy Garton Ash rettentő nagy bajnak gondolja, ha az oroszok kerekednének felül a háborúban, miközben már >

Tovább

Roncspártderbi

Hagyjuk a mindig előhúzható demokrácia maszlagot az elvi meggyőződésről, a színes politikai palettáról. Egy mind zsarnokibb, >

Tovább

Orbán a volt lengyel miniszterhelyettes menedékjogával provokálja Tuskot

A Bizottság szóvivője úgy foglalt állást, hogy bármely uniós állam csak egészen rendkívüli esetekben nyújthat menedéket >

Tovább

Orbán gyakorlatilag felvásárolta Kárpátalján a magyarokat

A kárpátaljai magyarok a Fidesz-politika játékszerévé váltak, Ukrajna korlátozza a kisebbségek nyelvhasználati jogát, Orbán viszont eszközként >

Tovább

Közeleg az EU számára az igazság pillanata Ukrajnában

A tárgyalások eredménye „mini München” lehet, és az csak felhívás volna Moszkvának az újabb támadásra. Erre >

Tovább

A merénylet megváltoztathatja a háború menetét?

Hogy az ukrán titkosszolgálat merész akcióval eltakarította az útból az orosz vegyi fegyverfőnököt, az megváltoztathatja a >

Tovább