2024. december 22. vasárnap
Ma Zénó, Flórián névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Magyarország – Az elfelejtett jobboldali populisták?

„A hatalom megtartása fontosabb, mint a béke, szabadság és jólét üzenete, amely az Európai Uniót alkotja.” Huffington Post/Galamus:

A Huffington Post című amerikai portál német nyelvű változata Dieter Scholl jogász cikkét közölte Magyarország – Az elfelejtett jobboldali populisták? címmel.

Az európai választások óta mindenütt Európa jobbra tolódásáról olvas az ember, a jaj de veszélyes jobboldali populistákról vagy válasszanak rájuk bármilyen szavakat is. De én szinte mindig csak az Európai Unió nyugati felén bekövetkezett változásokról olvasok. Egyes országokat, mint például Magyarország, szinte minden beszámolóban kitakarnak. Néha az az érzésem támad, hogy a régi EU még mindig önmagával van elfoglalva, és a keleti részt csak homályosan érzékeli.

A magyarországi parlamenti választásokon „herr” Orbán, a miniszterelnök pártja ugyan már csak a szavazatok 44 százalékát szerezte meg a 2010-es 52 százalék után. Egy új választójogi törvény azonban, amelynek értelmében az egyéni jelöltek a korábbinál nagyobb szerepet töltenek be, hozzájárult ahhoz, hogy a párt mégis megszerezte a parlamenti mandátumok kétharmadát. (…)

Ezzel szemben a újbóli miniszterelnöki esküje után autonómiát követelt az ukrajnai magyar kisebbségnek.

Ez illik az 1920-as trianoni békeszerződés elleni korábbi állásfoglalásaihoz. (…)

Orbán előszeretettel nevezi magát minden magyar miniszterelnökének, azokénak is, akik Magyarország államhatárain kívül élnek. Ez valahogyan Erdogan és Putyin urakra emlékeztet engem.

És az Európai Unió mindehhez hallgat. Csak kevés média számol be, a többi tagállam nem foglal állást, legfeljebb a brüsszeli bizottság hallatja néha a hangját, de az is csak akkor, amikor különösen nagy sérelem éri az európai jogot.

És Orbán úr most a jelek szerint a független média elleni végső csapásra emeli a kezét. Létezik egy terv a médiára az egyéb szokásos adókon felül kivetendő különadóról. Mégpedig a forgalom alapján akarják megadóztatni a reklámbevételeket. Az 500 millió forint (mintegy 1,6 millió euró) alatti bevételek adómentesek maradnának, aztán 10–30 százalék közötti kulccsal adóztatnák progresszíven az 50 milliárd forintig (kereken 65 millió euróig) terjedő bevételeket, és az 50 milliárd forint (mintegy 65 millió euró) feletti bevételeket 40 százalékkal adóztatnák meg. Még egyszer: a forgalmat, nem a nyereséget. (…)

Ám bekövetkezett az, amit Orbán úr aligha várt. A törvényjavaslat ellen szinte minden magyarországi sajtóorgánum hevesen tiltakozott, még a kormánypártiak is. Június 5-én számos tévéadó 15 percig szüneteltette az adását, vagy tiltakozó nyilatkozatokat olvastak fel. Sok online portál fekete, több újság fehér oldallal jelent meg.

A mindeddig a kormányhoz hű Magyar Nemzet ezzel a mondattal jelent meg: „Most a kormány a magyarországi sajtószabadság torkára lép”. A tiltakozáshoz emellett csatlakozott a kormánypropagandájáról ismert Hír TV és a Lánchíd rádió is.

És ezzel kapcsolatban sincs tudomásom arról, hogy a többi uniós tagállam vagy a bizottság állást foglalt volna.

Nézik, ahogyan valaki kísérletet tesz arra, hogy egy szabadságpárti országot autokrata és nacionalista rendszerbe vezessen át. Nagy a kiabálás, amikor ugyanezt Erdogan úr kísérli meg egy más vallású országában. Putyin úr esetében is sokáig nagy csend volt, amíg kezet nem emelt Ukrajnára.

 

Az EU-ban azonban a saját családon belül a jelek szerint senki nem akar világosan beszélni. Erre két magyarázat lehet.

Egyfelől úgy tűnik, még mindig nagy szakadék van a régi államok és azok között, amelyek a 2004-es keleti bővítéssel csatlakoztak, noha ez ezeknek az országoknak sikertörténet volt, legalábbis gazdasági téren. Nem tudok szabadulni attól az érzéstől, hogy ezeket az országokat még mindig szegény rokonnak tekintik.

Másfelől megpróbálják agyonhallgatni a nacionalizmus és az intolerancia kezdeményeit ahelyett, hogy offenzívan kezelnék. És ez érvényes az EU régi tagállamainak populista mozgalmaira is.

Érthetetlen, hogy Orbán úr pártja, a Fidesz tagja az annak az európai néppárti frakciónak, amelyben helyet foglal Merkel asszony CDU pártja, és amelynek elnöke most egy Manfred Weber úr a CSU-tól. Itt alighanem kizárólag arról van szó, hogy megmaradjanak az Európai Parlament legnagyobb frakciójának.

És a hatalom megtartása fontosabb, mint a béke, szabadság és jólét üzenete, amely az Európai Uniót alkotja. A hatalom megtartásáért feláldozzák ezeket az értékeket, és aztán csodálkoznak, ha a nyugati államokban is felemelkedőben vannak a populista mozgalmak, amelyek számára ezek a értékek nem érvényesek.

2014. június 12.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Pannon ég alatt

Lehet, hogy Európában alkonyul, de nálunk vaksötét van. A rendszer vezetői a vaksötétben ordítoznak, mert félnek >

Tovább

Mi van, ha az oroszok győznek Ukrajnában?

Timothy Garton Ash rettentő nagy bajnak gondolja, ha az oroszok kerekednének felül a háborúban, miközben már >

Tovább

Roncspártderbi

Hagyjuk a mindig előhúzható demokrácia maszlagot az elvi meggyőződésről, a színes politikai palettáról. Egy mind zsarnokibb, >

Tovább

Orbán a volt lengyel miniszterhelyettes menedékjogával provokálja Tuskot

A Bizottság szóvivője úgy foglalt állást, hogy bármely uniós állam csak egészen rendkívüli esetekben nyújthat menedéket >

Tovább

Orbán gyakorlatilag felvásárolta Kárpátalján a magyarokat

A kárpátaljai magyarok a Fidesz-politika játékszerévé váltak, Ukrajna korlátozza a kisebbségek nyelvhasználati jogát, Orbán viszont eszközként >

Tovább

Közeleg az EU számára az igazság pillanata Ukrajnában

A tárgyalások eredménye „mini München” lehet, és az csak felhívás volna Moszkvának az újabb támadásra. Erre >

Tovább

A merénylet megváltoztathatja a háború menetét?

Hogy az ukrán titkosszolgálat merész akcióval eltakarította az útból az orosz vegyi fegyverfőnököt, az megváltoztathatja a >

Tovább

A kancellár beszéde pontosan mutatja, miért bukott meg

A német kancellár ugyan elvesztette a bizalmi szavazást, ahogy várta, ám az ez alkalomból mondott beszéde >

Tovább

A világ nem tudta megmenteni Szíriát, most hagynia kell megválasztania a jövőjét

Simon Tisdal véli így a Guardianben. A külpolitikai szakíró sajnálattal állapítja meg, hogy a beavatkozás Izrael >

Tovább

Raszputyin Romániában

Mint ahogy az erdélyi magyar politika, vagy legalábbis számos itteni magyar értelmiségi is most ébredhetett rá, >

Tovább

Amikor a diktatúrák összeomlanak

Hans Rauscher úgy látja Asszad csúfos vége után, hogy a diktatúrák nem tartanak örökké, egy csapásra >

Tovább

Maradjon inkább Orbán Viktor?

Találgatás helyett inkább kérdezek: csak nem Magyar Péternek van igaza, és a régi ellenzék összejátszik a >

Tovább