Ma Dezső, Vilmos, Renáta névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Aki nem tud demokrataként viselkedni, kiléphet az EU-ból
„Amennyiben ez az asztaltársaság mégis mást választana, akkor szíven találná az Európa-projektet.” Frankfurter Allgemeine Zeitung/Galamus:
A Frankfurter Allgemeine Zeitungban jelent meg Nils Minkmar interjúja Jürgen Habermas német filozófussal.
FAZ: – Habermas úr, hogyan értékeli a legutóbbi brüsszeli csúcson történteket?
Jürgen Habermas: – Újabb bizonyítéknak látom arra, hogy a kormányfőknek ebből a köréből láthatólag egyetlen politikus sem képes kiszállni a hétköznapi hatalmi póker rutinjából, hogy szembenézzen egy olyan helyzettel, amely új válaszokat követel meg.
– Ön érti, hogy David Cameron és Orbán Viktor miért nem fogalmazták meg az ellenvetéseiket már Juncker jelölésekor?
– A többi kormányfő számára ezek a várható kifogások alighanem csak üdvözlendő ürügyül szolgálnak. Angela Merkel hónapokig szembeszegült a csúcsjelöltek állításával. A jelöltek állítása most tényleg kiváltotta azt a demokratizálódási hullámot, amelytől láthatólag tartott. A valóságtól némileg elszakadt intézményesített Európa tehát bekerült polgárai polarizált akaratnyilvánításának áramlatába. Az Európai Parlament első ízben szerzett tényleges legitimációt éppen azáltal, hogy az Európa-ellenesek a vélemények éles harca után helyet és hangot kaptak, hogy felrázzák a lagymatag Európa-barátokat, és elválasszák a kosokat a birkáktól. Az ember azt kérdezi magától, hová tartozik tulajdonképpen az Európai Néppárt frakciója, amely még a saját jelöltje, Jean-Claude Juncker mellett sem mer kiállni. Miközben a CDU odahaza még mindig Európa-barát párként tollászkodik, az Európai Parlamentben a pártcsaládnak nyilvánvalóan esze ágában sincs kizárni a soraiból az olyan pártbeli „barátokat”, mint Berlusconi és Orbán Európa-ellenes képviselői.
– Keresztül lehet-e vinni egy bizottsági elnököt Nagy-Britannia és Magyarország akarata ellenére is?
– A folyamatnak van politikai és jogi oldala. Első ízben zajlott le egy olyan európai választás, amely félig-meddig kiérdemli a politikai választás megnevezést. Egyfelől megjelent Juncker és Schulz révén az egész Európában felismerhető alternatíva, másfelől az az alternatíva is, amely e két integrációpárti politikus, valamint az európai intézmények leépítése mellett szót emelők között különböztet. Ezért adott most ki a parlament elnöksége öntudatosan egy félreérthetetlen szándéknyilatkozatot, amelyet a fennálló jogszabályok értelmében az Európai Tanácsnak kötelező „figyelembe kell venni”, amikor a parlament által megválasztandó bizottsági elnökre javaslatot tesz. És hogyan válaszolnak a mi kormányfőink erre az új kezdetre? Bezárnak minden rést, hogy bebiztosítsák a népek szerintük „irracionális dühe” ellen azt a túl erős végrehajtó hatalmat, amelyet a válság éveiben az antidemokratikus önfelhatalmazás útján kiépítettek. Mindazonáltal remélem, hogy az Európai Tanács még megváltoztatja a véleményét. Amennyiben ez az asztaltársaság mégis mást választana, nem a két csúcsjelölt valamelyikét, akkor szíven találná az Európa-projektet. Így ugyanis a jövőben egyetlen polgártól sem lehetne elvárni, hogy részt vegyen egy európai választáson. Én a szándékos rombolás ilyen aktusát egyelőre jogi és alkotmánypolitikai okokból kizártnak tartom.
– Miért?
– A Lisszaboni Szerződés szerencsére elzárta az utat az ócska klikkrendszer előtt, amelynek a működését legutóbb láthattuk. Barroso és Van Rompuy megválasztásával Angela Merkel és Nicolas Sarkozy öt évvel ezelőtt két, feltételezésük szerint készséges segítőjét erőszakolta keresztül a parlamenten – még ha tévedtek is az illetők jellemével kapcsolatban. Azóta az Európai Tanácsnak már minősített többséggel kell döntenie az EU-Bizottság elnökére tett javaslatról, de mint mondtam, ez a döntés egy okos és kiegyensúlyozott eljárás része, amelynek értelmében a javasolt személyt meg kell választania a parlamentnek. Tekintettel az egyetértés követelményére, a javaslatnak eleve számolnia kell a parlamenti többségi viszonyokkal. A dolgok állása szerint a két csúcsjelölt közül csupán azt lehet javasolni, akinek van rá esélye, hogy egyesíti maga mögött a parlamenti szavazatok többségét. Amennyiben valamelyik kormányfő ragaszkodna a vétójogához a demokrácia e parancsával szemben, amely a szerződések betűjéből és szelleméből következik, akkor az Európai Tanács többi tagjának az illető figyelmébe kellene ajánlania, hogy országa kiléphet az Európai Unióból. Különben saját demokrata hírnevüket kockáztatnák, és megsértenék politikai felelősségüket, amelyet egy alkotmányjogi demokrácia-elvárásoknak alávetett Európai Unió tisztségviselőiként viselnek. Ha egy konfliktus a megoldhatatlanságig kiéleződne, még mindig megmaradna az a lehetőség, hogy az Európai Unió intézményeit újraalapítják, s ez olyan fenyegetés, amellyel szemben alighanem Cameron sem tanúsítana ellenállást. Nagy-Britanniában egyébként is olyan a hangulat, amely talán már megérett a kilépésre.
– Sok országban javították szavazati arányukat az Európa-szkeptikus és Európa-ellenes pártok Ennek ismeretében most milyen bizottságra, milyen európai politikára lenne szükség?
– Bizonyosan szokatlan, hogy a képviselők jóval több mint tizede meg akarja szüntetni azt a parlamentet – vagy korlátozni akarja a jogait –, amelybe megválasztották. Ez az anomália azonban csupán azt a körülményt tükrözi, hogy még az alkotmány kidolgozásának vitatott folyamatában vagyunk. Én jónak tartom, hogy Európa ellenzői is fórumot találtak, ahol rá tudják vezetni a politikai eliteket, hogy végre a tagállamok lakosságát is vonják be az egyesülési folyamatba. A jobboldali populizmus kikényszeríti az átállást a polgárok bevonására az eddigi elit üzemmód helyett. Az Európai Parlamentnek és az európai törvényhozásnak ez csakis hasznára válhat. Más a helyzet a tagállamok nemzeti terepére gyakorolt hatással. Ott némely országnál kialakulhat az a veszély, hogy politikai pártok hagyják magukat megfélemlíteni, és átállnak a CSU-féle alkalmazkodó kurzusra.
– Rémülten vettük tudomásul a francia Nemzeti Front magas szavazati arányát.
– Ezzel neuralgikus pontot érint. A választás estéjén az a rémisztő gondolatom támadt, hogy az Európa-projekt nemcsak középtávon bukhat meg az euróövezeten belüli növekvő gazdasági egyensúlyhiány következményei miatt, hanem rövid távon is kudarcot vallhat attól, hogy destabilizálódik a Francia Köztársaság, az az ország, amely egyre inkább úgy érzi, hogy Németország árnyékába szorul. Mindenesetre most olyan benyomás keletkezett, hogy a Német Szövetségi Köztársaság 2008 októbere, a válság kezdete óta kevéssé együttműködő magatartást tanúsít, és messze legfontosabb partnerét már nem kezeli egyenrangúként. Az egyensúlyt feltehetőleg amúgy is csak egy egyébként is esedékes európai politikaváltás állíthatja helyre, amelyet a Hollande-kormánynak tudnak majd be sikerként, mert ilyen váltás nélkül a valutaközösség már csak gazdasági okokból is szükséges kiépítése politikai európai unióvá aligha lesz lehetséges, különösen nem demokratikusan legitimált alapokon. Az elbizonytalanodás tüneteként értelmezem azt is, hogy az Európai Tanács reflexszerűen elutasítja a Junckerre vonatkozó javaslatot. Merkel, a nettó befizető országok patrónusa lehetőleg gyorsan be akarja csukni újra az ablakot, amely az európai választás friss szelével megnyílt egy ilyen politikaváltás előtt.
– Ön mennyiben látja a két vezető európai nemzet közötti, említett egyensúlyhiányt a német politika következményének?
– A Német Szövetségi Köztársaságban az újraegyesülés óta megváltozott a politikai mentalitás. Németország újra normális nemzetállamnak érzi magát – és a kormányunk úgy is viselkedik. Ezzel az Európai Unió éppen a legsúlyosabb válságban vesztette el a régi Német Szövetségi Köztársaság csendes, de az integrációt kitartóan sürgető hangját, amely még tudatában volt az 1945-ös kiindulási helyzetnek. Erre a napi politikán és a hatalmi megalkuvásokon túlmutató, fontos hangra még sohasem volt annyira szükség, mint éppen ma. A német kormánynak folytatnia kellett volna Adenauer, Helmut Schmidt és Kohl politikáját, azt, hogy tudomásul veszi, előbb neki kell teljesítenie. Ehelyett az európai valutaunió leggyengébb, éppen csak látszólag szuverén tagjaira egy olyan kurzust kényszerít rá, amely csak a többiektől követel meg áldozatokat. De Németországot nem hatották meg az obszcén módon eltérő válságsorsok, sőt, még profitált is a válságból. Ez a kevéssé szolidáris magatartás szükségszerűen visszaüt ránk. Fel kell hagynunk azzal, hogy a régi német módszer szerint kíméletlenül kihasználjuk azt a rendkívül veszélyes, félig hegemonisztikus helyzetet, amelybe a szövetségi köztársaság újra belecsúszott. Vajon ez nem volt hatással a többi tagállamokban született választási eredményekre? (…)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Orbán miatt nem tudnak komolyabban fellépni Dodik ellen
Magyarország miatt a német és a francia diplomácia rákényszerült, hogy nemzeti alapon dolgozzon ki alternatívákat a >
Hol voltál apám, mit tettél apám, miért hallgattál apám, kit szolgáltál apám?
És mit válaszol a nagyapa, aki tudja, hogy ezek a jelenetek a YouTube-on fennmaradnak és az >
Veszélybe kerül a Putyin-ellenes európai egység, ha Trump enyhít a szankciókon
És még Magyarország képes inkább rontani a helyzeten. Amerika miatt szertefoszlott az EU reménye, hogy fokozni >
Az EU-t felszólították a magyar sajtószabadság betiltására irányuló tervek ügyében
Több mint 90 főszerkesztő és kiadó írt alá egy nyilatkozatot Európa-szerte, amelyben felszólítják az EU-t, hogy >
Magyarország veszélyben van
A számára kedvezőtlen közvélemény-kutatási arra arra csábíthatja Orbán Viktort, a hibrid autokráciáját alig leplezett diktatúrává alakítsa. >
Trump visszavitte a kiindulópontra az ukrán-orosz béketárgyalásokat, de Putyin pont ezt akarta
Ezt hangsúlyozza kommentárjában a Guardianben Olga Csizs, a Torontói Egyetem Politológia Tanszékének tanársegédje. Elismeri, hogy az >
Ki védi meg majd Magyar Pétert?
Mi pedig az adósai vagyunk azért a lehetőségért, amit az elmúlt egy évben egy szál maga >
Drágán add az életed!
Trump folytatja a támadást a sajtószabadság ellen – a példakép nyilvánvalóan Orbán és Putyin. Ezt mondta >
A diadal másnapja: nem az RMDSZ győzött, hanem a közösség mentette meg önmagát
Rákapcsoltak ugyan a Nicușor Dant támogató kampányra, de egyetlen szóval sem nevezték nevén Orbán árulását. A >
AFP: Tízezrek tiltakoztak az Országgyűlés előtt
A médiát és a civileket sújtó „tekintélyuralmi” törvényjavaslat ellen tartottak tüntetést. A jogszabály lehetővé tenné, hogy >
Az izraeli kormányfőnek megvan minden oka, hogy megrémüljön
Erre elég volt, ha csak végignézte, hogy mit csinált Trump a héten a térségben. A három >
Orbán Viktor meglepő módon besorolt a szélsőséges román elnökjelölt mögé
George Simion nacionalista és oroszpárti, így minden adottsága megvan, hogy elnyerje a magyar kormányfő tetszését. Csakhogy >