2026. május 2. szombat
Ma Zsigmond, Atanáz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Keszonbetegség

„Semmiféle új magyar modell nem jött létre; hanem egy ősrégi, államszocialista.“ Endrődi Gábor (Galamus):

A Magyarország nevű keszonban az ezredfordulón még optimista volt a közhangulat. Általános volt a vélemény, hogy a világgazdasághoz való alkalmazkodás sikeres volt, a hegyre vezető út nehezebbik részén túlvan az ország. 2001-től elkezdődött a mesterséges élénkítés: vagy egytizednyi tiszta oxigén került a keszonba. Az eredmény: eufória, amelyet ha lehet, még fokozott a bizonyosra vehető EU-csatlakozás. Lázas építkezések kezdődtek, az új autók vásárlása meghaladta a kétszázezret, az önkormányzatok versenyeztek egymással, ki tud több hitelt felvenni. Senki nem akart kimaradni a nagy fellendülésből. A  jóléti rendszerváltás – emlékszünk még a fogalomra? – két hulláma, a nagyléptékű közalkalmazotti béremelés a kétkedőket is meggyőzte: csak akarat kérdése, hogy a magyar életszínvonal lassan beérje a nyugat-európait. A keszon B betűs rossz szellemeinek jóslatait egy kézlegyintéssel intézte el kormány és ellenzék.

Alig telt el három év, és elfogyott a hitelből befújt oxigén. Mégiscsak a B betűsöknek volt igazuk: hitelből beruházni lehet, sőt kell, de a hitelekre alapozott keresletbővítés már rövid távon sem tartható fenn egy kicsi, nyitott gazdaságú országban. Az egytizednyi oxigént váratlanul kiszippantották a keszonból. A szocialista-szabaddemokrata kormányzat ezen a ponton követte el a legnagyobb hibát – másfél évig várt a váltók átállításával, bízva a kedvező nemzetközi konjunktúrában, az általános hitelbőségben és az EU türelmében. Majd a választások után óvatosan, feltűnés nélkül rálépünk a fékre – gondolták. Emberileg talán érthető magatartás ez. Elveszített választások után Európában – a vezérelvre alapozott pártok kivételével – ritkán hagyják helyén a pártelnököt és bizalmi körét, különösen akkor, ha kívülről érkezett.

Ekkorra azonban már egy nagyobb vihar előszele érződött. A keszonban érezhetően nőtt a nyomás. A 2006-os választási győzelemért horribilis árat fizetett a kormányzó koalíció. Lassú fékezésről már szó sem lehetett: a közhangulat – alapos szervezőmunka után – az ellenkezőjére váltott. A  kiigazítási kísérleteket magabiztosan hárította a magyar közjogi rendszer. Majd 2008 őszén bekövetkezett a krach. A világgazdasági konjunktúra összeomlott, bankok százai, országok tucatjai váltak fizetésképtelenné, a bizalmatlanság a végletekig fokozódott. Ismert, hogy a válság legpusztítóbb szakasza maga a válságtól való félelem periódusa, amikor még senki sincs tisztában a krízis mélységével és tartósságával. Hiszen kisebb visszaesések az előző évtizedben is előfordultak, mégsem nőttek ilyen elemi erejű orkánná.

Ha a keszonban ezek után valaki csak annyit ígért volna, hogy helyreállítja az élhető állapotokat, már nyert ügye van. A Fidesz azonban ennél jóval messzebbre ment: megkérdőjelezte a teljes, rendszerváltás óta eltelt időszak eredményeit (benne saját négyéves kormányzásával). Nemcsak pontosan érzékelte, maga is gerjesztette a keszon társadalmának csalódással vegyes dühét. Mindenért a nemzetközi tőkét kiszolgáló, tőkéssé vedlett neobolsevikok a felelősek. Új államalapítás, új történelem- és társadalomszemlélet, új paradigma kell.

S a keszonban négy év alatt helyreállt az egyensúly. A nyertesek örülnek, a vesztesek tisztában vannak vele, hogy csak magukra számíthatnak. Lezárulnak a viták, elérkezett a cselekvés ideje.  A parlament–köztársasági elnök–alkotmánybíróság hullámvasúton régebben hónapokig rázkódó jogszabályok most egy hétvége alatt törvénnyé érnek. A múltból oly ismerős kétfrontos harc jegyében egyaránt szélsőségesnek minősülnek a szélsőjobb agitátorai és azok, akik a polgári jogállam normáihoz való visszatérést sürgetik. A választásokon nyertes nemzeti közép immár Európának is recepteket adna, hogyan kell menedzselni a válságot.

Van itt azonban egy bökkenő: a keszonból előbb-utóbb ki kell lépni. Megjósolható, hogy a földfelszíni viszonyokkal való újbóli találkozás drámai lesz. Kiderül majd, hogy semmiféle új magyar modell nem jött létre: az, hogy az állam csökkenti a jövedelemadót, viszont megcsapolja az átutalásokat és önkényesen kivetett szektorális adókkal tartja egyensúlyban a költségvetést, egyáltalán nem új, hanem ősrégi, államszocialista modell. Kiderül majd, hogy a munkaalapú társadalom a miniszterelnöki beszédeken kívül csak a Statisztikai Hivatal számítógépein létezik; munkaalapú társadalomhoz ugyanis elsősorban nem kimutatások, hanem munkahelyek szükségesek. És nem Burgenlandban.

A felszínre való visszatérésig a keszonban viharos gyorsasággal alakulnak vissza az annyira ismerős feudális viszonyok, ezúttal nem sarló-kalapácsos, hanem nemzeti színű zászlóba csomagolva. De a figurák ugyanazok. Az állampárt propagandarészlege jó munkát végez; betartja azt az alapszabályt, hogy a nyereség egy jelentékeny hányadát az eredmények reklámozására kell fordítani. Apparátusa ma már nemcsak egyestés, hanem többéves filmek vetítésére is képes, s a rendeletileg kijelölt, új tőkésosztály térfoglalását a nemzet felemelkedéseként tudja eladni a nézőknek.

Az államvezérelt gazdaság Achilles-sarka, hogy magánberuházások híján a gazdaság jövőjét meghatározó döntések állami hivatalnokok kezébe kerülnek, akiknek sem felelősségük, sem közvetlen érdekeltségük nincs a döntésekben. Paks 2 jó példája ennek a folyamatnak. Ebben az országban a gazdaság számos szektorában egy-két évtizedig lasszóval sem lehet majd fogni olyan beruházókat, akik a saját pénzüket kockáztatnák. S ahogy az a múlt század harmincas vagy hetvenes-nyolcvanas éveiben történt, az erózió jeleit jobb híján egyre hangosabb és még inkább központosított propaganda próbálja meg elfedni.

Az új, egy szólistára koreografált közjogi és választási rendszer garantálja: a valósággal való, elkerülhetetlen találkozóra minden bizonnyal a parlamenten kívül kerül majd sor. Jól tesszük, ha tartunk egy sisakot az előszobaszekrényben.

2014. május 16.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az amerikai hadsereg elveszítette előnyét. Irán után ezt már mindenki tudja.

A jó hír az, hogy a Kongresszus, a kormányzat és a Pentagon most már tisztában van >

Tovább

Göröngyös úton

A nagy teszt azonban a határon túli magyar pártokhoz és az ésszerűtlenül felduzzasztott külhoni intézményrendszerhez való >

Tovább

Orbán-fáradtság

Szamorukov szerint Ukrajna vonatkozásában Magyar Péter jóval békülékenyebb lesz elődjénél, ami nem jelenti azt, hogy Kijiv >

Tovább

A transzatlanti MAGA-fantázia

A magyarországi parlamenti választás ebben a hónapban nem volt egyértelműen Trump melletti vagy elleni népszavazás. Orbán >

Tovább

Orbán és Vučić autokráciájának hasonlóságai és különbségei

Szerbiának sokkal nehezebb dolga lesz. Nemcsak Vučić rendszere miatt, hanem azért is, mert nem nézett szembe >

Tovább

2x40 millió és közte egy kis apróság

Orbán Viktornak 2005-ben, immár nem miniszterelnökként, egy különös mondat hagyta el a száját Friderikusz Sándor A >

Tovább

MAGYAR PÉTER ÉS DEÁK FERENC

Magyar Péter eddigi politikai művét hasonlítgatták már sok mindenhez, de egyvalamihez nem. Ahhoz a korhoz, személyhez, >

Tovább

Az ember, aki ott sem volt - Szijjártó a Telexen

Ez az interjú szánalmas vergődés volt, az elemi önreflexió teljes hiánya. Felmerül a kérdés, hogy miért >

Tovább

Lehet-e, legyen-e jövője a Fidesznek?

Antall József emlékezetes szavai, „Tetszettek volna forradalmat csinálni!”, valóra váltak, Magyar Péter forradalmat csinált és győzelemre >

Tovább

Orbán Viktor felépített egy „propagandagépezetet”. Magyarország következő vezetőjének le kell azt bontania

A propagandarendszer lebontása időigényes lesz. A Tisza kétharmados többséggel visszafordíthatja a jogi változtatásokat, de a magánmédia >

Tovább

Mit várok a Tisza kormánytól?

A kétharmados felhatalmazást, az erős mandátumot azért kapta a kormány a választóktól, hogy a szükséges jogi >

Tovább

Orbán korszaka egy szempillantás alatt véget ért, és Magyarország következő miniszterelnöke egy sietős ember

Pénteken Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnökének hivatalából magas szintű delegáció érkezett Budapestre informális >

Tovább