Ma Zénó, Flórián névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Orbán Viktor és a nulladik út politikája
„A fideszesek magukhoz képest kevesen, de így is több ezren voltak, bár a szervezők talán több embert vártak.“ Magyar Narancs:
Az újraválasztott miniszterelnök két igen eltérő hangvételű beszédet mondott szombaton, de az üzenet egységes volt: a viták korszakát lezártuk, mostantól az lesz, ami a nemzet, a magyar emberek, a Fidesz, Orbán Viktor stb. akarata szerint való.
Május 10. délutánján, az új országgyűlés első ülésnapján formálisan is miniszterelnökké választották Orbán Viktort. A szavazástól tartózkodó Orbánt leszámítva a Fidesz-KDNP képviselői igennel, az ellenzéki frakciók és független képviselők nemmel szavaztak, a DK négy független képviselője nem vett részt az ülésen. A kormánypártok az eseményre nagygyűlést szerveztek, így a Kossuth téren gyülekező hívek kivetítőn figyelhették a szavazás izgalmas pillanatait és Orbán első felszólalását, az ülés után pedig a nép közé ment a Fidesz-KDNP frakció, és újabb beszédek következtek. A fideszesek magukhoz képest kevesen, de így is több ezren voltak, bár a szervezők talán több embert vártak, hiszen még az Alkotmány utca elején is álltak a hangszórok, ahol már egy lélek sem ünnepelt.
Orbánnak a házban elmondott háromnegyed órás és a téren előadott hatperces szövege között stílusbeli különbségek voltak ugyan – a Parlamentben a „háromharmad” miniszterelnökeként kívánt szólni, míg a Kossuth téri emelvényen érezhetően sajátjaihoz beszélt –, ám a fő üzenet végig az egység és a középre húzás hangsúlyozása volt. A Fidesz elnöke pártja újrázását a „meddő viták lezárása iránti vágynak” tudja be, szerinte a vitákat elfojtó kommunizmus után a politikusok átestek a ló túlsó oldalára, és túl sokat vitáztak, holott a választók szerint ideje lenne már dolgozni is. Orbán kijelentette, hogy nem kíván vitát nyitni az alaptörvényről, a nemzet egyesítéséről, a munka alapú gazdaságról (érdeklődve várnánk, ki állna elő a nem munka alapú gazdaság ötletével), valamint arról, hogy gyermekeinket „az internacionalizmus helyett a haza szeretetére neveljük.”
A Fidesz retorikájának eddig is része volt azon látszat felkeltése, hogy a kétoldali szélsőségek – értsd a Jobbik és a balliberális ellenzék – között ők képviselik a stabilitást, Orbán beszédeinek ez most egyenesen a vezérlő gondolatává vált. Szélsőséges a miniszterelnök szerint az, aki veszélyes a magyarokra, például aki az Európai Egyesült Államokat vagy az EU-ból való kilépést óhajtja (ezen a ponton érdeklődéssel figyeltük, ahogy az Európai USA emlegetése hatalmas füttykoncertet váltott ki a tömegből, ellentétben a kilépés gondolatával). A két extremitás közül a továbbiakban inkább a „bukott baloldallal” foglalkozott Orbán, akik ugyan a belföldi választást elvesztették, de mindig készek Magyarország ellen uszítani az újságírókat, a multikat, az EU intézményeit meg a Tavarest (elsöprő erejű füttyorkán).
A miniszterelnök a liberalizmus eszmerendszerét is bírálta, nekiment például a majd 150 éve halott John Stuart Millnek, mivel szerinte a „mindent szabad, ami a másik ember szabadságát nem sérti” elv a gyakorlatban az erősebb uralmához vezet, lévén nem egyértelmű, mi sérti a másik ember szabadságát. Ezzel olyan elveket állított szembe Orbán, mint az „amit nem akarod, hogy veled megtegyenek, azt ne tedd másokkal”, „amit akarod, hogy veled megtegyenek, azt tedd másokkal”, sőt „mindenki tegye meg, ami tőle elvárható, és kapja meg, ami neki jár.” Arra nézvést sajnos nem szolgált eligazítással, hogy kitől mi várható el és kinek mi jár.
Orbán szerint – kapaszkodjanak meg – forradalom zajlott az elmúlt négy évben, de nem az utcákon (és nem is a fülkékben), hanem a lelkekben. „Kialakulóban van egy lelki egység határon túli és inneni magyarok, sőt jobb- és baloldali magyarok között.” A jó miniszterelnök feladatát is ennek fényében jelölte ki, ez nem áll másban, mint „a nemzet egész államgépezetet átjáró lelkének” megértésében, jelentsen ez bármit is.
A miniszterelnök felszólalása elején a szavak világos használatának visszaállítását ígérte, mondatainak azonban külön-külön nehezen tudnánk bármiféle értelmet tulajdonítani. Az egész együtt azonban nagyon is világos volt: amit ő mond, az nem egy politikai álláspont a sok közül (feltűnő volt, hogy egyszer sem nevezte pártját, kormányát vagy saját magát jobboldalinak), hanem a magyar emberek, a nemzet akaratának egyetlen igaz lecsapódása. Az elkövetkező ciklus(ok)ban éppen ezért nem politizálni, nem vitatkozni, nem álláspontokat ütköztetni kell, hanem ki kell állni a „magyar ügy” mellett, és képviselni kell „a magyar érdekeket” itthon csakúgy, mint Európában. Az első parlamenti beszéd nem is igazolhatta volna vissza jobban azokat az aggodalmakat, amelyek az országgyűlési politizálás még totálisabb eljelentéktelenedését vetítik előre. Az is világos, hogy Orbán a baloldal létjogosultságát csak annyiban hajlandó elismerni, amennyiben a „további vitát nem igénylő kérdésekben” besorol mögé, azaz megszűnik baloldalnak lenni. Rajtuk múlik, hogy ezzel az egyszerre politikaellenes és a politikát az emberek mindennapi életébe radikálisan beleszövő projekttel szemben lesz-e alternatívájuk.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Pannon ég alatt
Lehet, hogy Európában alkonyul, de nálunk vaksötét van. A rendszer vezetői a vaksötétben ordítoznak, mert félnek >
Mi van, ha az oroszok győznek Ukrajnában?
Timothy Garton Ash rettentő nagy bajnak gondolja, ha az oroszok kerekednének felül a háborúban, miközben már >
Roncspártderbi
Hagyjuk a mindig előhúzható demokrácia maszlagot az elvi meggyőződésről, a színes politikai palettáról. Egy mind zsarnokibb, >
Orbán a volt lengyel miniszterhelyettes menedékjogával provokálja Tuskot
A Bizottság szóvivője úgy foglalt állást, hogy bármely uniós állam csak egészen rendkívüli esetekben nyújthat menedéket >
Orbán gyakorlatilag felvásárolta Kárpátalján a magyarokat
A kárpátaljai magyarok a Fidesz-politika játékszerévé váltak, Ukrajna korlátozza a kisebbségek nyelvhasználati jogát, Orbán viszont eszközként >
Közeleg az EU számára az igazság pillanata Ukrajnában
A tárgyalások eredménye „mini München” lehet, és az csak felhívás volna Moszkvának az újabb támadásra. Erre >
A merénylet megváltoztathatja a háború menetét?
Hogy az ukrán titkosszolgálat merész akcióval eltakarította az útból az orosz vegyi fegyverfőnököt, az megváltoztathatja a >
A kancellár beszéde pontosan mutatja, miért bukott meg
A német kancellár ugyan elvesztette a bizalmi szavazást, ahogy várta, ám az ez alkalomból mondott beszéde >
A világ nem tudta megmenteni Szíriát, most hagynia kell megválasztania a jövőjét
Simon Tisdal véli így a Guardianben. A külpolitikai szakíró sajnálattal állapítja meg, hogy a beavatkozás Izrael >
Raszputyin Romániában
Mint ahogy az erdélyi magyar politika, vagy legalábbis számos itteni magyar értelmiségi is most ébredhetett rá, >
Amikor a diktatúrák összeomlanak
Hans Rauscher úgy látja Asszad csúfos vége után, hogy a diktatúrák nem tartanak örökké, egy csapásra >
Maradjon inkább Orbán Viktor?
Találgatás helyett inkább kérdezek: csak nem Magyar Péternek van igaza, és a régi ellenzék összejátszik a >