2024. december 22. vasárnap
Ma Zénó, Flórián névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Végre lehet venni megint ilyen műanyag bigyókat

„Később felolvastam neki a kedvenc mesekönyvéből, a Három kismalacból, de nem ettem belőle, míg nem lehetett.” Para-Kovács Imre – Anno: 2000. (Magyar Narancs):

Reggel meglocsoltam anyut meg a nagyit, aztán átmentem a másik nagymamámhoz, és már indulhattunk is neki a lakótelepnek. Nagyon sok ismerősünk volt, úgyhogy délre már igencsak kellett iparkodnom, hogy elbírjam a tojásos szatyrot, nem beszélve apám furcsa mozgásáról, aki nagyon vidáman újabb és újabb, számomra teljesen ismeretlen nőket javasolt látogatás céljából.

Tojásokat adtak, pénzt meg csoki nyulat.

Az élmény annyira megrázó volt, hogy a későbbiekben mindig kínosan vigyáztam a húsvét megkerülésére, nem locsoltam, és nem fogadtam locsolókat, de még arra is borzasztóan ügyeltem, hogy ezen a napon lehetőleg ne rúgjak be, mert az legalább annyira gáz, mint szombaton elmenni szórakozni, esetleg vasárnap a strandra.

Aztán ahogy közelebb kerültem az élet értelmének megértéséhez, egyre hangsúlyosabb lett az ünnep kulináris vonatkozása, idén például már böjtöltem is, percekig nézegettem a hűtőszekrény előtt ülve a sonkát, és beszéltem hozzá néha megsimogatva. Később felolvastam neki a kedvenc mesekönyvéből, a Három kismalacból, de nem ettem belőle, míg nem lehetett.

A húsvéti menü összeállítása valamikor hamvazószerda környékén kezdődik, és nem minden vita nélkül zajlik, én például utolsó leheletemig védelmeztem a spenótos borjútekercs ötletét, amit csak a Wellington-pulykamellért voltam hajlandó időlegesen feladni, viszont cserébe tárkonyos csirke ragulevest és rakott kelt alkudtam ki, ami így nagyjából egálban van, csak még be kell vásárolni hozzá, ami elég nagy élmény.

Annak idején apámra hárult a feladat, hogy reggel átvegyen anyámtól, és bejárja velem a környező ismerősöket, én pedig hatévesforma kis suttyóként ballagtam mellette, kezemben centrumos nejlonzacskóval, kantáros nadrágban, és rühelltem az egészet. Azóta sem sikerült megtalálnom a húsvétban azt, amit meg kellene, bár legalább mostanra rendelkeztem érvényes túlélési stratégiával. No meg a lelkiek.

A műanyag bigyók áradata a sarkon kezdődik, ilyentájt mindenki kötelességének érzi, hogy kirakatába műszőrme nyulakat, drótból font csirkéket és műanyag tojásokat tegyen, teljesen függetlenül az üzlet profiljától. Már a papírtrombitákkal kapcsolatban is felmerült bennem, de műanyag csirkék kapcsán egész biztos lettem abban, hogy valahol a városok szélén hatalmas raktárak vannak, ahol tonnaszám áll a rengeteg idényjellegű kacat, Donald kacsamaszk-hegyek, trombiták, karácsonyfaégők és milliónyi sárga műanyag csibe. Ha lenne az utcai és egyéb árusoknak humorérzékük, egyszer összefognának, és megpróbálkoznának egy megzavaró akcióval. Április végén egyszer csak elárasztanák a várost műanyag mikulásokkal. Ez azonban csak álom, így hát könyökkel törünk utat a fenyegetően közeledő nyulak és csibék között, egészen kedvenc húsunkig, akinek kerek, sárga arca van, de szeméből mélységes fájdalom sugárzik, és úgy vesz kézbe minden kibelezett csirkét, mintha valami egészen közeli hozzátartozója lenne.

A hús könnyű feladat, a zöldségekkel azonban óvatosan kell eljárni. Én például hajlamos vagyok órákig sétálgatni, míg meg nem találom a két forinttal olcsóbb répát, Iim szerint ez elviselhetetlen és méltatlan tulajdonság, ő a szépség megszállottja, de általában sikerül összeegyeztetni elvárásainkat.

Amikor már csak a díszítés van hátra, Iim leküld a Köztársaság térre, hogy szedjek egy kis füvet, mire én ékes szavakkal ecsetelem neki a téren szaró kutyahordákat, majd rövid kitérőt teszek a tizenkét éves ragasztózó kiskamaszok szájából kicsorduló nyál ismertetésével, végül vissza a kutyákhoz, hogy még érzékletesebb legyen a felidézett, bízvást tisztiorvosokat is őrületbe kergető kép, úgyhogy maradunk a barkánál, ami ugyan nem zöld, de lesz zöldborsófőzelék is, ha már annyira fontos.

2014. április 20.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Pannon ég alatt

Lehet, hogy Európában alkonyul, de nálunk vaksötét van. A rendszer vezetői a vaksötétben ordítoznak, mert félnek >

Tovább

Mi van, ha az oroszok győznek Ukrajnában?

Timothy Garton Ash rettentő nagy bajnak gondolja, ha az oroszok kerekednének felül a háborúban, miközben már >

Tovább

Roncspártderbi

Hagyjuk a mindig előhúzható demokrácia maszlagot az elvi meggyőződésről, a színes politikai palettáról. Egy mind zsarnokibb, >

Tovább

Orbán a volt lengyel miniszterhelyettes menedékjogával provokálja Tuskot

A Bizottság szóvivője úgy foglalt állást, hogy bármely uniós állam csak egészen rendkívüli esetekben nyújthat menedéket >

Tovább

Orbán gyakorlatilag felvásárolta Kárpátalján a magyarokat

A kárpátaljai magyarok a Fidesz-politika játékszerévé váltak, Ukrajna korlátozza a kisebbségek nyelvhasználati jogát, Orbán viszont eszközként >

Tovább

Közeleg az EU számára az igazság pillanata Ukrajnában

A tárgyalások eredménye „mini München” lehet, és az csak felhívás volna Moszkvának az újabb támadásra. Erre >

Tovább

A merénylet megváltoztathatja a háború menetét?

Hogy az ukrán titkosszolgálat merész akcióval eltakarította az útból az orosz vegyi fegyverfőnököt, az megváltoztathatja a >

Tovább

A kancellár beszéde pontosan mutatja, miért bukott meg

A német kancellár ugyan elvesztette a bizalmi szavazást, ahogy várta, ám az ez alkalomból mondott beszéde >

Tovább

A világ nem tudta megmenteni Szíriát, most hagynia kell megválasztania a jövőjét

Simon Tisdal véli így a Guardianben. A külpolitikai szakíró sajnálattal állapítja meg, hogy a beavatkozás Izrael >

Tovább

Raszputyin Romániában

Mint ahogy az erdélyi magyar politika, vagy legalábbis számos itteni magyar értelmiségi is most ébredhetett rá, >

Tovább

Amikor a diktatúrák összeomlanak

Hans Rauscher úgy látja Asszad csúfos vége után, hogy a diktatúrák nem tartanak örökké, egy csapásra >

Tovább

Maradjon inkább Orbán Viktor?

Találgatás helyett inkább kérdezek: csak nem Magyar Péternek van igaza, és a régi ellenzék összejátszik a >

Tovább