2024. december 22. vasárnap
Ma Zénó, Flórián névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

A megrendülés hiánya

A megrendülés hiánya
Tatár György (fotó: Somorjai László)

„A jelen Magyarországát alkalmatlannak tartom méltó megemlékezésre.” A Hetek interjújából a Svájcban élő vallásfilozófussal, Tatár Györggyel (hetek.hu):

(...) „Több mint negyven éven át eszembe sem jutott feladni a reményt, hogy Magyarország egyszer még jobb hely is lehet. Ennek mára vége szakadt. Nem hiszem például, hogy az egész magyar köz- és felsőoktatásban akad egyetlen olyan ember, aki még a saját életében komolyabb javulást remélne, az idősebbek pedig már minden ígéretet csak úgy hallgatnak, mint egy elakadt tűt a lemezen. Összességében úgy látom, hogy Magyarországon az 1900-as évek elején egy olyan mozgás indult el, amit szimbolikusan a Nyugat című folyóirat tevékenységével jelölhetünk, és amely mozgás nagyjából ma jut el a végső vereséghez. Amit ironikusan „fülkeforradalomnak” hívunk, az szemmel láthatóan a senkik forradalmának bizonyult. 1990 óta a magyar uralkodó elitben oly mértékben szaporodik fel az inkompetens senkiháziak száma, hogy ennek a jelenségnek az intézménye­sülését nem is igen látom visszafordíthatónak.” (...)

„Ennek a leépülésnek a jelentősége messze túllép a politikai szférán: parlamenti és helyhatósági választásokkal nem tűnik befolyásolhatónak. Az angolszász politikai szakirodalom használja a magyarra nemigen lefordítható „failed state” kifejezést (talán a kudarcállam volna a megfelelő), miránk a „failed society” (kudarctársa­dalom) volna alkalmazható. Valakinek nemrégiben németül kellett elmagyaráznom, hogy szerintem mi folyik ma – és már igen régóta – Magyarországon, és ezt az „Entbürgerlichung” (elpolgártalanítás) szóval fejeztem ki. Mivel történelmileg az ország európaivá alakításának egyik fő hajtóereje a magyarosodó zsidó és német kisebbség volt, a társadalom mélyen fészkelő, évszázados függetlenségi törekvései idegen uralomként élték meg ezt az európaivá alakítást is. Az elnyomás és fosztogatás hiányának reménye idegen, a nemzetiként megélt elnyomás viszont meghitten ismerős. Ráadásul Trianon a kifejezetten polgárosult városok közül egyedül a fővárost hagyta meg.”

„Magyarországnak meglehetősen rossz a sajtóvisszhangja, főképp az antiszemita megnyilvánulások kapcsán, a Holokauszt Emlékév már januárban félrecsúszott. Ön szerint miért nem tudnak / akarnak a magyarok szembenézni történelmi bűneikkel?”

„Nem az antiszemita „megnyilvánulások” az érdekesek. Ezek nem léteznének, ha a magyar társadalomban nem volna széleskörű és mély antiszemitizmus, ami egy igen széles skálán mozog: az utcasarki vérszomjas gyűlöletkitörésektől az akadémiai értelmiség történelem- és világképéig, amely utóbbi még annak is útját állja, hogy az illető képes legyen tulajdon antiszemitizmusának a belátására. Így áll elő rendszeresen a jóhiszemű hazudozás jelensége, vagyis az az értelmiségi típus, amelyiknek fogalma sincs a saját őszintétlenségéről. Az életvitelszerű komolytalanság összértelmiségi jelenség.”

„Ha a magyar társadalom – és annak vezető értelmisége – valaha is megrendült volna a holokauszt tényétől, a méltó megemlékezés magától megvalósult volna, annak természetére szót sem volna érdemes vesztegetnünk. Ez a megrendülés azonban totálisan elmaradt. Annak pedig, hogy meg nem rendült emberek miképpen emlékeznek meg a lehetséges megrendültség okáról, az égvilágon semmi jelentősége sincs. A múlttal való úgynevezett szembenézés természetesen nemcsak a jobb-, hanem a baloldalon is hiányzik.”

„Az előítéletek elleni felvilágosult küzdelem tökéletesen figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy az antiszemitizmuson kívül egyetlen más „előítélethez” sem fűződnek paranoid, nemzetrontó világ-összeesküvésektől rettegő politikai mozgalmak, valamint, hogy számos nemzeti identitásnak Európában a zsidógyűlölet oly mértékben integráns eleme, hogy zsidók híján maga a nemzeti identitás tartja fenn továbbra is az antiszemitizmust. Többek közt innen fakad az antiszemiták azon meggyőződése, hogy a zsidók a nemzet identitását fenyegetik. „ 

„Mi lenne a megoldás, mit tartana méltónak a Holokauszt Emlékévhez Magyarország részéről?”

„A jelen Magyarországát alkalmatlannak tartom méltó megemlékezésre. Nem a méltó megemlékezésről alkotott képünkhöz kellene egy megfelelően viselkedő Magyarországot keresni, hanem egy minden egyébre is méltó országra volna szükség. Akkor a méltó megemlékezés magától is bekövetkezne.”

„Liberális barátaim tévedésének tartom, hogy a jobboldal önképével teljes szimmetriában, ahol a sötét német sas marcangolja az óvodás arckifejezésű Gábriel arkangyalt, őnáluk a jobboldali sötét sas marcangolja az alapjában véve óvodás magyar társadalomangyalt. Mindkét „emlékműterv” hazugságra épül.”

2014. február 28.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Pannon ég alatt

Lehet, hogy Európában alkonyul, de nálunk vaksötét van. A rendszer vezetői a vaksötétben ordítoznak, mert félnek >

Tovább

Mi van, ha az oroszok győznek Ukrajnában?

Timothy Garton Ash rettentő nagy bajnak gondolja, ha az oroszok kerekednének felül a háborúban, miközben már >

Tovább

Roncspártderbi

Hagyjuk a mindig előhúzható demokrácia maszlagot az elvi meggyőződésről, a színes politikai palettáról. Egy mind zsarnokibb, >

Tovább

Orbán a volt lengyel miniszterhelyettes menedékjogával provokálja Tuskot

A Bizottság szóvivője úgy foglalt állást, hogy bármely uniós állam csak egészen rendkívüli esetekben nyújthat menedéket >

Tovább

Orbán gyakorlatilag felvásárolta Kárpátalján a magyarokat

A kárpátaljai magyarok a Fidesz-politika játékszerévé váltak, Ukrajna korlátozza a kisebbségek nyelvhasználati jogát, Orbán viszont eszközként >

Tovább

Közeleg az EU számára az igazság pillanata Ukrajnában

A tárgyalások eredménye „mini München” lehet, és az csak felhívás volna Moszkvának az újabb támadásra. Erre >

Tovább

A merénylet megváltoztathatja a háború menetét?

Hogy az ukrán titkosszolgálat merész akcióval eltakarította az útból az orosz vegyi fegyverfőnököt, az megváltoztathatja a >

Tovább

A kancellár beszéde pontosan mutatja, miért bukott meg

A német kancellár ugyan elvesztette a bizalmi szavazást, ahogy várta, ám az ez alkalomból mondott beszéde >

Tovább

A világ nem tudta megmenteni Szíriát, most hagynia kell megválasztania a jövőjét

Simon Tisdal véli így a Guardianben. A külpolitikai szakíró sajnálattal állapítja meg, hogy a beavatkozás Izrael >

Tovább

Raszputyin Romániában

Mint ahogy az erdélyi magyar politika, vagy legalábbis számos itteni magyar értelmiségi is most ébredhetett rá, >

Tovább

Amikor a diktatúrák összeomlanak

Hans Rauscher úgy látja Asszad csúfos vége után, hogy a diktatúrák nem tartanak örökké, egy csapásra >

Tovább

Maradjon inkább Orbán Viktor?

Találgatás helyett inkább kérdezek: csak nem Magyar Péternek van igaza, és a régi ellenzék összejátszik a >

Tovább