Ma Buda, Richárd, Hóvirág névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Kegyelmi kérelem
Öreg Dezső
Mindig mondtam, hogy az átvilágítás nélküli rendszerváltozás csak afféle szerecsenmosdatás. Amikor is a múltban elkövetett gyalázatos cselekedeteket, esetenként bűntetteket kedvező színben próbálják feltüntetni. Vagy legalábbis elhallgatni. Sokak szerint azonban jobb, hogy nem történt meg, mert az Isten tudja, mekkora bajt hozott volna a nyakunkra. Ha megtudjuk, ki mit tett abban a rendszerben, amelyet diktatórikusnak, parancsuralminak mondott az új hatalom. Az, amely a mái napig nem nyitotta meg a titkosszolgálatok már régen megtisztított és megszépített titkos dossziéit.
Amelyekből állítólag 15-öt eltett magának a miloševići szolgálat vezetője, Radomir Marković. Aki a minap kegyelmi kérelemmel fordult az államfőhöz a börtönből, ahol 40 éves büntetését tölti több politikai gyilkosság megszervezése miatt. Mind a 15 az akkori, tehát a miloševići korszak ellenzéki vezetőinek szennyesével foglalkozik. Állítólag. A kegyelmi kérelem híre akkor került a nyilvánosság elé, amikor időszerűvé vált az újságíró-gyilkosságok ügyében való tanúskodása. Mindeddig nem furcsa az eset, természetes, hogy minden bebörtönzött szeretne minél előbb szabadlábra kerülni, és mivel a titkosszolgálat egykori vezetője már a 70 felé közeledik, még inkább érthető cselekedete. Az viszont már fölöttébb furcsa, hogy az államfő tanácsosa személyesen is felkereste a volt titkosszolgálati tisztet a börtönben. A Kegyelmi Bizottság elnöki tisztségében – mondta később, miután a sajtó megszellőztette az ügyet. Előbb az államfő kabinetje azt állította, hogy a tanácsos a saját szakállára ment a börtönbe. Egy napra rá az érintett azt nyilatkozta, a Kegyelmi Bizottság megbízásából. Egyébként ismerik egymást még a kilencvenes évekből – mondta, hiszen akkor az Összehasonlító Jogi Intézet igazgatójaként gyakran találkozott fogadásokon és egyéb helyeken az állambiztonsági parancsnokkal meg Miloševićtyel „és így tovább”. Emiatt azonban egy csöppet sem érzi magát elfogultnak. Ellenkező esetben azonnal kirekesztené magát a tanács munkájából. „Ez lenne a becsületes. Ki az, aki normális és nem ítélné el a bűntényt?” – tette fel a kérdést a jogtudós az újságírónak. Tényleg, ki az? Bár vannak jogászok, akik azt állítják, hogy az igazság és a jog nem mindig fedi egymást. Sőt olyanok is akadnak, nem csak jogászok, akik szerint a politika nem mindig ragaszkodik az igazsághoz. Olykor a joghoz sem. Minden esetre ebben az ügyben a végső szót az államfő mondja ki. Aki szerint a média az ezzel a témával foglalkozó cikkekben csak nyomást gyakorol rá. A kegyelmi kérelem egyébként sem jutott még el hozzá. „Ne gyakoroljatok nyomást a köztársasági elnökre. Még sohasem hoztam téves döntést, most sem fogok” – üzente az államfő. Magyarázatként elmondta, hogy a megkegyelmezésnek számos elemet kell tartalmaznia. Ő ugyan úgy fogalmazott, hogy a folyamodványnak számos feltételnek eleget kell tennie – de mint annyiszor, biztos most is a sajtó hallotta félre, tolmácsolta rosszul szavait. Figyelembe kell venni a börtönből és a bíróságról kapott véleményt. Az Igazságügyi Minisztérium és a Kegyelmi Bizottság is véleményt formál. Nem is érti, miért forrósodott fel a hangulat e körül a téma körül. „A döntést én hozom, vagy sohasem hozom meg” – szögezte le. Hozzátette még, hogy ebbe nem szólhat bele sem a kormány, sem a közvélemény. És ha már cifrázzuk, akkor cifrázzuk. Nyilatkozott a miniszterelnök és első helyettese is. Mivelhogy ők nem szólhatnak bele a határozat meghozatalába. Az előbbi azt mondta, senki sem foglalkozik a kegyelmi rendelettel. Az utóbbi viszont meggondoltan és megfontoltan csak annyit: „A kormány és az Igazságügyi Minisztérium álláspontja ismert”. A szaktárca ellenzi a kegyelem megadását.
Akkor pedig minek ez a nagy felhajtás? Kinek az érdekében áll egy ilyen botrány kirobbantása? Vajon komoly politikai egyezkedés, esetleg nyomásgyakorlás áll a háttérben vagy egyszerű füstbomba az egész, amely elhomályosítja az életesebb témákat, háttérbe szorítja a valódi kérdéseket. Mondjuk a gazdaságiakat meg a szociálisakat. Na meg a politikaiakat is. Ki tudja. Ami viszont a titkos dossziék megnyitását illeti, ismét nyilatkozott róla a miniszterelnök. Aki szerint semmi akadálya egy idevágó törvény meghozatalának. Csak meg kell találni a megfelelő megoldást. Mert annakidején a belgrádi Nemzetbiztonsági Tanács arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezt a témát felelősségteljesen kell kezelni. Mert egy ilyen törvény veszélybe sodorhatja a biztonsági szolgálatok működését. És itt bezárul a kör.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egyesített erővel a nemzetközi jog ellen
Netanjahunak rengeteg dolga lenne otthon, mégis – és a Nemzetközi Büntető Bíróság (ICC) körözése ellenére – >
Orbán Viktor vörös szőnyeget terít Netanjahu lábai elé
Ugyanakkor Maya Sion, a jeruzsálemi Héber Egyetem professzora súlyos hibának tartja a látogatást. Mert azzal mindenekelőtt >
Szerbia katonai unióról álmodik Magyarországgal
A megfigyelők a két ország együttműködését aggodalommal szemlélik. Vučić és Orbán jó kapcsolatokat ápol Moszkvával. A >
Egy szokatlan barátság
A Budapestről, illetve Tel Avivból keltezett összeállítás szokatlan barátságnak nevezi Orbán és Netanjahu viszonyát, bár mint >
Vance grönlandi vendégszereplése erkölcsi szempontból téves, stratégiailag pedig katasztrofális
Timothy Snyder a Guardianben azt gondolja, hogy Vance kurta grönlandi vendégszereplése nem csupán erkölcsi szempontból volt >
Lázadnak a szerb és török fiatalok, a Nyugat sunyi módon hallgat
Paul Lendvai szerint ugyan a tömegek más és más okból fordultak szembe Ergogannal, illetve Vučić-tyal, de >
Netanjahu Budapesten
Szinte az egész világsajtó beszámol arról, hogy a Nemzetközi Büntető Bíróság letartóztatási parancsa ellenére a héten >
Az már fasizmus, ami most van Amerikában
Így értékeli a Die Zeitban a Yale Egyetem filozófusa, Jason Stanley, aki éppen ezért két professzor >
A hazafiság elve és gyakorlata
Aztán jött Magyar Péter. Ő ugyan senkit nem csábít el más pártoktól, sőt épp az ellenkezőjét >
A Signalgate bagatellizálása rosszabb mint maga a botrány
Hogy a Fehér Ház próbálja bagatellizálni a Signalgate-et, az rosszabb, mint az alapbotrány maga, hogy ti. >
Miért hirdeti Orbán a szerb nacionalizmust?
A magyar miniszterelnök igyekszik országát közép- és dél-európai regionális hatalomnak beállítani. Emellett az etno-nacionalista nézetek sem >
12 pontban az orosz–ukrán háborúról
„Még egy ilyen győzelem, és végképp elveszünk” – mondta állítólag az épeiroszi Pürrhosz király több mint >