Ma Áron, Ferenc névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Idegtépés
Öreg Dezső
Ideges volt a miniszterelnök a minap a közszolgálati televízió esti híradójában. Nem kicsit, nagyon. Látszott rajta. Hogyne lett volna, amikor szembehelyezkedni kényszerült első helyettesével. Akivel, ugye, ebben az országban mostanában nemigen fordul szembe senki. Ideges volt amiatt is, hogy ismét a kormányátalakításról kellett beszélnie. Melynek során az első helyettes gyakorlatilag felőrölte az eddigi szövetségeseit. Úgy, hogy mostanára Szerbiában jószerivel nincs valamit is jelentő vagy érő politikai ellenlábasa. Ezt a kormányfő úgy fogalmazta meg, hogy a fő politikai harc a Szerbiai Szocialista Párt és a Szerb Haladó Párt között folyik. Merthogy az ellenzék már hónapok óta csendes mint a halál. Akár a nép. És még a menny sem dörög. Még nem.
De már morajlik. Az első helyettes nyilvánvalóan elérte célját. Megosztotta a koalíciós partnereket és megosztotta – párton belül – legerősebb szövetségesét a szocialistákat. A nyugdíjas párt vezetői, akik a szocialisták hű uszályhordozói voltak mindeddig, most hallani sem akarnak a pénzügyminiszter-jelölt nadrágszíjszorító terveiről. Meg arról, hogy megnyirbálják a közalkalmazottak bevételeit. Beszólt oldalról az Egységes Szerbia vezetője is, aki ugyancsak a szocialisták oldalán került be a hatalomba. Azt üzente, a költségvetést nem szabad nadrágszíjszorítással egyensúlyba hozni. Szerinte ezt új befektetésekkel és munkahelyek nyitásával kell megtenni. Kár, hogy szava nem hallatszik messzire, mert akár a világot sújtó pénzügyi és gazdasági válságot is megoldhatnák, ha meghallgatnák a Pálma becenévre hallgató jagodinai politikust. Civódást, olykor komoly szóváltást (vannak koszorús kollégák, akik a pengeváltás kifejezést használnák), tehát komoly viszályt okoz a szakemberek igénybevétele. A haladópártiak, nem csak elnökük, hanem más vezetőik is megragadnak minden alkalmat, hogy védjék az első miniszterelnök-helyettes annyiszor kimondott – halkan kimondott – ötletét, hogy külföldi szakemberekkel kell megerősíteni a kormányt. Meg hazahozott, Szerbiából elszármazott fiatal vagy kevésbé fiatal káderekkel. Az energiaügyi miniszter, aki a Haladó Párt alelnöke, keményen bírálta a kormányfőnek azt a kijelentését, hogy nem lehet sokat várni a szakértőktől. Szerinte, mármint a miniszter-asszony szerint, Szerbiának sok-sok Krstićre lenne szüksége. A kormányfő nem hagyta annyiban a dolgot és a már említett kissé ideges televíziós fellépésében azzal vágott vissza, hogy nem szabad fetisizálni a neveket. Rendszert kell kiépíteni, rendszerben kell gondolkodni. És tett egy finom utalást a kormányból kirúgott Mlađan Dinkićre is, mondván, elegendő szakértőkből álló párt próbálkozott már, de ő nem vette észre, hogy Szerbiában bárki is kedvezően vélekedne róluk. Csupán annyit tegyünk hozzá, Dinkićnek 10 egynéhány éven át valahogyan mindig sikerült hatalmi pozícióban lennie, időközben néhány kabinetet megbuktatnia. És azt is, hogy most is a hatalomba való visszakerülésen mesterkedik, mert – szépen fogalmazva – körbe-körbe udvarolja az első miniszterelnök-helyettest és megpróbál behúzódni a bőre alá. Aki – szemmel láthatóan – megértően hagyja, hogy ezt tegye. Ismerve a szerbiai politikai furfangokat, nem minden számítás nélkül.
Mert azért az előrehozott választások lehetőségét nem kellene elvetni most, a szándékosan fél évesre elhúzott, elnyújtott kormányátalakítási színdarab után sem. A miniszterelnök idegállapota is erre utal. Akárcsak első helyettesének nirvánai nyugalma. Az idő, egyelőre, az utóbbinak dolgozik. Legalább olyan mértékben, mint pártjának alacsonyabb beosztású tisztségviselői. Mondjuk az újvidéki polgármester, aki pont a minap jelentette ki, hogy Vajdaságban még az idén vagy esetleg a jövő év elején rendkívüli választásokat kell tartani. Az ötlet nem új, de a kormányátszervezés ideje alatt mindenki hallgatott róla. Bizonyára nem véletlenül. De hogy készülnek rá, azt az is mutatja, ami a Vajdasági RTV körül történik. Mert nehogy valakinek kételyei legyenek afelől, hogy mi áll a példátlan pénztelenség hátterében. Hogy miért segítik a Szerbiai RTV-t és miért nem jut egy para sem Újvidékre. Szófogadó sajtóval könnyebb választásokat nyerni. Nem csak a Szerb Haladó Pártnak. Úgyhogy, nyilván nem csak a miniszterelnök ideges. Ilyen idegtépő időket élünk. Lassan negyed évszázada.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Szerbia katonai unióról álmodik Magyarországgal
A megfigyelők a két ország együttműködését aggodalommal szemlélik. Vučić és Orbán jó kapcsolatokat ápol Moszkvával. A >
Egy szokatlan barátság
A Budapestről, illetve Tel Avivból keltezett összeállítás szokatlan barátságnak nevezi Orbán és Netanjahu viszonyát, bár mint >
Vance grönlandi vendégszereplése erkölcsi szempontból téves, stratégiailag pedig katasztrofális
Timothy Snyder a Guardianben azt gondolja, hogy Vance kurta grönlandi vendégszereplése nem csupán erkölcsi szempontból volt >
Lázadnak a szerb és török fiatalok, a Nyugat sunyi módon hallgat
Paul Lendvai szerint ugyan a tömegek más és más okból fordultak szembe Ergogannal, illetve Vučić-tyal, de >
Netanjahu Budapesten
Szinte az egész világsajtó beszámol arról, hogy a Nemzetközi Büntető Bíróság letartóztatási parancsa ellenére a héten >
Az már fasizmus, ami most van Amerikában
Így értékeli a Die Zeitban a Yale Egyetem filozófusa, Jason Stanley, aki éppen ezért két professzor >
A hazafiság elve és gyakorlata
Aztán jött Magyar Péter. Ő ugyan senkit nem csábít el más pártoktól, sőt épp az ellenkezőjét >
A Signalgate bagatellizálása rosszabb mint maga a botrány
Hogy a Fehér Ház próbálja bagatellizálni a Signalgate-et, az rosszabb, mint az alapbotrány maga, hogy ti. >
Miért hirdeti Orbán a szerb nacionalizmust?
A magyar miniszterelnök igyekszik országát közép- és dél-európai regionális hatalomnak beállítani. Emellett az etno-nacionalista nézetek sem >
12 pontban az orosz–ukrán háborúról
„Még egy ilyen győzelem, és végképp elveszünk” – mondta állítólag az épeiroszi Pürrhosz király több mint >
Trump a végén sírni fog, de nem csak ő
Chris Patten azt jósolja, hogy Trump politikája nagy szenvedést hoz az egész világra, megtépázza Amerika tekintélyét. >
A Trump-kormányzat részéről az ostobaság jelenti a legnagyobb veszedelmet
A hutik elleni támadásról napvilágot látott részletek teljes hozzá nem értésről és nagyképűségről tanúskodnak, és ez >