Ma Izidor névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Ebéd
Öreg Dezső
Olyan sok minden tolakszik ezekbe a május elejei napokba, hogy a sajtó, a sajtószabadság kérdése alig jutott eszébe bárkinek is ebben a szerencsétlen országban. Jutott viszont eszébe másoknak, máshol, mert vannak még helyek ezen a világon, ahol az ilyen kérdések is fontosak. Ahol nem csak Koszovók meg Vajdaságok, párt- nemzeti és egyéb érdekekbe csomagolt politikai furfangok uralják a közéletet, a közgondolkodást, élén a sajtóval.
Szóval, a Freedom House non-profit és pártpolitikától független szervezet legújabb jelentése szerint, Szerbiában részben szabad a sajtó. Évente teszi ez a szervezet közzé az erre a területre vonatkozó jelentését május harmadika, a sajtószabadság világnapja alkalmából. Fogadni mernék, meglehetősen nagy összegbe, hogy az itteni újságíró kollégák közül is igen kevés foglalkozott ezekben a majálisos, ortodox húsvétos időkben ezzel a témával. Tehát Szerbia a sajtószabadság terén egy hellyel előbbre lépett. Most az előkelő 74. helyen osztozik Magyarországgal és Montenegróval. Mondom előkelő a középmezőnyben. Mert vannak olyan országok is, amelyekben – és most tessék megkapaszkodni – szabad a sajtó. Legalábbis ezt mondja ez a szervezet. Nem is kevésben. 63-ban. Aztán következik az a 70, ahol részben szabad a sajtó. Végül 64, ahol nem szabad szabadon írni. Namármost itt Szerbiában szabad. Szabad, ha mer az ember. Az újságot író ember. De a szándék, mármint a szabadon gondolkodás meg a szabad vélemény nyilvános közzétételének a szándéka sok mindennel körülhatárolt. Pro primo, a holnapi ebéd gondolatával. Amit majd le kell tenni az asztalra a család elé. A pro due, tercie… mind-mind ebből fakad. Mondjuk a munkafeltételek, a témaválasztás, a téma feldolgozása, a fogyasztó (olvasó, hallgató, néző) iránti viszony, a szakmai becsület – egyesek etikai kódexnek becézik – a kis és nagy főnök, a főszerkesztő, na és persze a politikusok elvárása. Csak udvariasságból nem mondtam megkövetelést. Bár egyeseknek időnként megkönnyíti egy-egy politikus a holnapi ebéd gondját egy-egy, hogyan is szokták ezt megfogalmazni, munkatalálkozóval, ami általában ebéddel egybekötött agymosás formájában nyilvánul meg. Kollektív formában. Igen, most, a demokráciában is előfordul ilyen. Persze azokkal az újságírókkal, akikről tudható, hogy szófogadóan fogják megírni a házi feladatot. Gondolom, szinte biztos vagyok benne, hogy abban a 63, számunkra még ugyancsak fogalomnak tűnő országban, amelyben a Freedom House nyilvántartása szerint szabad a sajtó, senkinek eszébe sem jut munkareggeliztetni vagy ebédeltetni az újságírókat. Egyrészt, mert ugyancsak kevesen jelennének meg, másrészt, mert egy ilyen löncs után, hát, sok minden megjelenne a sajtóban. Olyasmi, ami miatt a demokráciákban bizony meginogna az ebédeltető politikus alatt a szék. Na de mi szerencsére igen messze járunk ettől. Olyan messze, hogy sokhelyütt tisztázatlanok a tulajdonviszonyok. Hogy egymással nem csak hogy nem harmonizáló, hanem egyenesen ütköző törvények szabályozzák a sajtó egyébként is sikamlós, megalkuvásra hajló, megalkuvásra és megvásárlásra alkalmas területét. Még ha egy ebéddel is. Egy tál lencsével, amivel Jákób vevé meg az elsőszülöttség jogát Ézsautól. Júdás 30 ezüst dénárja (micsoda egybeesés) ehhez képest valóságos vagyon.
Itt azonban nem fenyegetnek bennünket ezüst dénárok. A közszolgálati média becsülete, szakmai tekintélye, tisztasága, el nem kötelezettsége, etikai tízparancsolata fillérekkel lesz megvásárolható. Mert aki nem lép egyszerre, az nem kap semmit. Sem estére, sem reggelre. A szerbiai kisebbségi közszolgálati sajtó helyzetével szerencsére nem foglalkozott a Freedom House. Nagyon jól tette. Mert nagyon sokáig eltartott volna az ezzel való bíbelődés. És még akkor sem biztos, hogy kiigazodott volna ebben az ugyancsak összegubancolt matériában. Amely csomó átvágásával még csak nem is szándékozik próbálkozni senki. Legalábbis nem érdemében és demokratikusan.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Tolnai Ottó
Nem, Tolnai Ottó nem kozmopolita lokálpatrióta, ez nem kozmopolitizmus és nem lokálpatriotizmus – bármennyire kedves volna >
Egyesített erővel a nemzetközi jog ellen
Netanjahunak rengeteg dolga lenne otthon, mégis – és a Nemzetközi Büntető Bíróság (ICC) körözése ellenére – >
Orbán Viktor vörös szőnyeget terít Netanjahu lábai elé
Ugyanakkor Maya Sion, a jeruzsálemi Héber Egyetem professzora súlyos hibának tartja a látogatást. Mert azzal mindenekelőtt >
Szerbia katonai unióról álmodik Magyarországgal
A megfigyelők a két ország együttműködését aggodalommal szemlélik. Vučić és Orbán jó kapcsolatokat ápol Moszkvával. A >
Egy szokatlan barátság
A Budapestről, illetve Tel Avivból keltezett összeállítás szokatlan barátságnak nevezi Orbán és Netanjahu viszonyát, bár mint >
Vance grönlandi vendégszereplése erkölcsi szempontból téves, stratégiailag pedig katasztrofális
Timothy Snyder a Guardianben azt gondolja, hogy Vance kurta grönlandi vendégszereplése nem csupán erkölcsi szempontból volt >
Lázadnak a szerb és török fiatalok, a Nyugat sunyi módon hallgat
Paul Lendvai szerint ugyan a tömegek más és más okból fordultak szembe Ergogannal, illetve Vučić-tyal, de >
Netanjahu Budapesten
Szinte az egész világsajtó beszámol arról, hogy a Nemzetközi Büntető Bíróság letartóztatási parancsa ellenére a héten >
Az már fasizmus, ami most van Amerikában
Így értékeli a Die Zeitban a Yale Egyetem filozófusa, Jason Stanley, aki éppen ezért két professzor >
A hazafiság elve és gyakorlata
Aztán jött Magyar Péter. Ő ugyan senkit nem csábít el más pártoktól, sőt épp az ellenkezőjét >
A Signalgate bagatellizálása rosszabb mint maga a botrány
Hogy a Fehér Ház próbálja bagatellizálni a Signalgate-et, az rosszabb, mint az alapbotrány maga, hogy ti. >
Miért hirdeti Orbán a szerb nacionalizmust?
A magyar miniszterelnök igyekszik országát közép- és dél-európai regionális hatalomnak beállítani. Emellett az etno-nacionalista nézetek sem >