Ma Tamás, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Folytatása következik
Öreg Dezső
Mivel a múlt héten itt Szerbiában csak részben, de nem maradéktalanul sikerült a beharangozott világvége, az újságok tele vannak év végi mérlegelésekkel. Amelyekből kiderül, hogy alaposan készültünk erre a világ végére, talán a legkimerítőbben az európai országok közül, de az itteni szokásos slamposság, na meg persze a maja naptár a hibás, vagy legalábbis hiányos tolmácsolása miatt egyszerűen nem következhetett be az az esemény, amely véget vetett volna ennek a szerbiai agóniának.
Egyöntetű a vélemény, hogy a vég sikeres eljövetelét a májusi választásokkal alapozta volna meg a politikai garnitúra. Ezeken annak kellett volna kiderülnie, hogy Szerbiában nincs olyan politikai erő, amely méltó lenne a mennyei nép bizalmára. Bebizonyosodott azonban, hogy ebben az országban egyszerűen nem lehet megvonni a bizalmat a politikusoktól. Hogy nincs olyan politikai partner, amellyel nem lehetne érdekházasságot kötni. Nemre, fajra, vallási, felekezeti hovatartozásra, szexuális érdeklődésre, világszemléletre és természetesen meghirdetett pártprogramra való tekintet nélkül. A múlt, az egy-két korábbi közös légyott meg az azokat követő hűtlenségek, félrelépések fölött nagyvilági nemes egyszerűséggel hunynak szemet az itteni politikusok. És élik az édes életet a következő választásokig. Most éppen a mézesheteket. Amelyek, ugye, akkor igazán szépek, ha zajlanak. Márpedig zajlanak. Zajlatják őket. Panem et circenses – kenyeret és cirkuszt. Az utóbbi már adott. Az előbbiről nem beszélnek. Majd. Bár a nép már kezdi követelni a kenyeret is. Itt-ott. Egyelőre még ott tartunk, hogy a korrupció ellen meghirdetett keresztes hadjárat meg a koszovói kérdésről folyó tárgyalások jócskán lekötik az emberek figyelmét. A plebszét, ugyebár. Amíg az arisztokrácia az előadást irányítja. Két jó ceremóniamesterrel. A miniszterelnökkel és annak első helyettesével. Aki, szerény meg szorgalmas ember lévén, mármint a helyettes, magára vállalta a hadügyek meg a titkosszolgálatok irányítását is. Levéve a terhet mások válláról. Tehát a kormányfő első helyettese, miután átvette a legerősebb párt irányítását is – addigi főnöke az elnöki palotába költözött, hogy ott töltse a nyugdíjazása előtti éveit – kíméletlen harcot indított a korrupció ellen. Amely – saját megfogalmazása szerint – sokcsápú polipként gyötri Szerbiát. A harc megkezdése előtt azonban, körültekintően, ahogyan az egy első alelnökhöz illik, bejelentette, majd valóra váltotta azt az ígéretét, hogy a Nemzeti Bank élére pártja addigi magas rangú tisztségviselője kerül. Előtte ezért meg kellett változtatni az idevágó törvényt. Aztán megválasztották az új kormányzót, majd miután Brüsszelben akadékoskodtak egy kicsit, ismét módosították a törvényt. Európaiasították. Mondhatnánk visszaeurópaiasították. A kormányzó persze maradt. Az új, természetesen. És mivel még a választások előtt azt ígérték, nem pártkáderek, hanem szakemberek kerülnek egyes kulcshelyekre, a jegybank új irányítója befagyasztotta párttagságát. Ezek után nyugodtabban lehetett hozzáfogni a bankokat és az ország legnagyobb cégeit érintő vállalatok szennyesének kiteregetéséhez. Ha sikerül tisztára mosni, óriási szolgálatot tesznek ennek a világ végét szerencsésen megúszó országnak. Ha körültekintő munkájuk eredményeként legalább olyan mértékben társadalmi és erkölcsi igényként jelenik meg a korrupció elleni fellépés, mint a dicső múlt emlékének ápolása, leköteleznek többségit, kisebbségit egyaránt.
Merthogy a kisebbségek iránti aggodalom is egyre kifejezettebb az itteni köztudatban. Különösen a Horvátországban meg Koszovóban rekedt honfitársaik iránt. Ez utóbbiak érdekében folytat igen gyakori tárgyalásokat brüsszeli közvetítéssel az ország első minisztere koszovói kollégájával. Ez is témája, ugye, az évértékelőknek. Egyelőre még mindig a nem ismerjük el, nem-nem soha – jelszó szellemében. Kísért ez a szellem a kisebbségi sorsban. Itt-ott szellemiségre módosul, belengi a nemzeti tudatot. Fenntartja, mondják. Pedig tiszta fejjel, józan gondolkodással, világos, érthető, igaz beszéddel, átlátható, furfangoktól mentes felelős politikával talán többet lehetne elérni. Kataklizmatikus, világvégi hangulatkeltés nélkül.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Roncspártderbi
Hagyjuk a mindig előhúzható demokrácia maszlagot az elvi meggyőződésről, a színes politikai palettáról. Egy mind zsarnokibb, >
Orbán a volt lengyel miniszterhelyettes menedékjogával provokálja Tuskot
A Bizottság szóvivője úgy foglalt állást, hogy bármely uniós állam csak egészen rendkívüli esetekben nyújthat menedéket >
Orbán gyakorlatilag felvásárolta Kárpátalján a magyarokat
A kárpátaljai magyarok a Fidesz-politika játékszerévé váltak, Ukrajna korlátozza a kisebbségek nyelvhasználati jogát, Orbán viszont eszközként >
Közeleg az EU számára az igazság pillanata Ukrajnában
A tárgyalások eredménye „mini München” lehet, és az csak felhívás volna Moszkvának az újabb támadásra. Erre >
A merénylet megváltoztathatja a háború menetét?
Hogy az ukrán titkosszolgálat merész akcióval eltakarította az útból az orosz vegyi fegyverfőnököt, az megváltoztathatja a >
A kancellár beszéde pontosan mutatja, miért bukott meg
A német kancellár ugyan elvesztette a bizalmi szavazást, ahogy várta, ám az ez alkalomból mondott beszéde >
A világ nem tudta megmenteni Szíriát, most hagynia kell megválasztania a jövőjét
Simon Tisdal véli így a Guardianben. A külpolitikai szakíró sajnálattal állapítja meg, hogy a beavatkozás Izrael >
Raszputyin Romániában
Mint ahogy az erdélyi magyar politika, vagy legalábbis számos itteni magyar értelmiségi is most ébredhetett rá, >
Amikor a diktatúrák összeomlanak
Hans Rauscher úgy látja Asszad csúfos vége után, hogy a diktatúrák nem tartanak örökké, egy csapásra >
Maradjon inkább Orbán Viktor?
Találgatás helyett inkább kérdezek: csak nem Magyar Péternek van igaza, és a régi ellenzék összejátszik a >
Oroszország gyengébb, mint ahogy gondolnánk
Fareed Zakaria úgy véli így a Washington Postban, hiszen Asszad Putyin értékes vazallusa volt, az orosz >
Fennáll a veszély, hogy Közép-Európa gazdasága megsínyli Trump politikáját
Erre figyelmeztet a Standard & Poor’s jelentése, amely a térség keleti felének szuverén adósság besorolásával foglalkozik. >