Ma Tamás, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Bulvár politika
Öreg Dezső
Valaki ismét lehallgat valakit Szerbiában. Említést sem érdemelne a hír, ha nem az államfőről, a parlament elnökéről meg a kormány első alelnökéről lenne szó. Mármint a szenvedő alanyok szerepében, természetesen. De még ez sem volna nagy téma, ha az említettek nem csinálnának belőle többrészes szappanoperát. Meg ha nem lennének ugyanannak a politikai pártnak a tagjai. Az elnök, igaz, már hónapok óta pártonkívüli, atyai gondoskodása a politikai élet minden szereplőjére kiterjed. De mégiscsak ő ennek a, most már vitathatatlanul legerősebb itteni politikai pártnak a szellemi atyja, anyja meg komája – ahogy errefelé nevezik a keresztapát.
Nem véletlen, hogy ezt a – még nem tudni mekkorára dagadó vagy milyen gyorsan elülő – legfrissebb botrányt is ő indította el. Egyelőre kiszámíthatatlan pályán, politikai, de eddig inkább sajtóbeli útjára néhány napja, amikor az állami televízióban azt nyilatkozta: „Kígyófészekbe csöppentünk, olyan emberek közé, akik a (titkos)szolgálatokban betöltött magas beosztásukat arra használják ki, hogy ők legyenek az élet urai. Olyan emberek közé, akik arra vetemedtek, azt merészelték, hogy lehallgassanak mindenek előtt engem, de Aleksandar Vučićot sem hagyták ki. Ennek a végére kell járni. Szerbiában így nem lehet élni!” Hogy aztán egy napra rá Vučič, a kormány első alelnöke – ki kellett ezt a tisztséget találni! – bejelentse: „Három nappal ezelőtt felfedeztük, hogy, belügyminisztériumi utasításra, egy csapat lehallgatta a legrangosabb állami tisztségviselőket, közöttük Tomislav Nikolićot és engem. Átfogó vizsgálatot indítunk és rövid időn belül megtudjuk miről van szó.”
Ezután kezdtek az újságok szerb Watergate-ről írni, olyan címekkel, hogy „A maffia parancsára követik Vučićot”, illetve „Az államra mért csapás”. Mert ugye, mindez akkor történik, amikor kezd lanyhulni a kormány első alelnöke által meghirdetett korrupció elleni szent háború ereje. Legalábbis csöndesedik a szél, a vihar – ha azzá válik – első csapása után. Melynek során a szerbiai üzleti élet legbefolyásosabb és minden bizonnyal leggazdagabb, vagy majdnem leggazdagabb személyében, Miroslav Miškovićban nevezte meg legveszélyesebb ellenfelét. Azzal vádolva a térség egyik legbefolyásosabb kereskedelmi mágnását, vagy ha úgy tetszik oligarcháját, hogy el akarja őt távolítani a hatalomból. Nem csak róla beszélt, hanem „egyes oligarchákról és bűnözőkről”, de Mišković nevét külön kiemelte. Azt állítva, hogy ez az üzletember a korrupció elleni harc elindítása után kezdett beszélni a kormányban kívánatos változásokról politikusokkal és befolyásos partnerekkel meg – ahogy fogalmazott – a harmadik szférába tartozó személyekkel. Mindezek után nemigen lehet biztosra venni, hogy komoly botrány van-e kibontakozóban, vagy ez is csupán figyelemelterelő manőverezés, amiben a szerbiai politikusok utolérhetetlen tapasztalatra tettek szert. Ellenzékben és hatalmon egyaránt. Mert nagyon jó lenne, ha mindez egy letűnt kor végét vagy legalább a vég kezdetét jelentené. Nemcsak lehallgatási ügyben. Ami a lehallgatásokat illeti, ez szinte hihetetlen. Mármint a vég. Ha másért nem, a hagyományápolás nemes és divatos gyakorlata végett. Hogy el ne vesszen a rutin. A botrány kirobbanása, kibontakozása és a reagálások mind-mind arról tanúskodnak, hogy a régi, jól bevált szerbiai titkosszolgálati meg pandúr gyakorlat hagyományát ötvözik az egymás közötti vádaskodás ugyancsak autochton szerbiai arche típusával. Mert egyelőre senki sem döbbent meg túlzottan, mindenki reagált, eljátszotta a tőle elvárt szerepet, de senkinek a feje nem hullott a porba. Ahhoz csendesebben, a háttérben kellett volna fölgöngyölíteni a szervezetet, ha van ilyen. És akkor kiállni a nyilvánosság elé. Magukat fontosnak, de ázsiójukat nem megfelelőnek tartó politikusok azt üzenték: engem lehallgatnak, engem figyelnek ellenségeim, én nagyon fontos ember, szinte már nem is ember vagyok. Ti pedig, egyszerűek, vigyázzatok, jól vigyázzatok, mert ha ez velünk megtörténhet... Bulvár politika.
Következő cikk: A Római Birodalom nem vág vissza
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Roncspártderbi
Hagyjuk a mindig előhúzható demokrácia maszlagot az elvi meggyőződésről, a színes politikai palettáról. Egy mind zsarnokibb, >
Orbán a volt lengyel miniszterhelyettes menedékjogával provokálja Tuskot
A Bizottság szóvivője úgy foglalt állást, hogy bármely uniós állam csak egészen rendkívüli esetekben nyújthat menedéket >
Orbán gyakorlatilag felvásárolta Kárpátalján a magyarokat
A kárpátaljai magyarok a Fidesz-politika játékszerévé váltak, Ukrajna korlátozza a kisebbségek nyelvhasználati jogát, Orbán viszont eszközként >
Közeleg az EU számára az igazság pillanata Ukrajnában
A tárgyalások eredménye „mini München” lehet, és az csak felhívás volna Moszkvának az újabb támadásra. Erre >
A merénylet megváltoztathatja a háború menetét?
Hogy az ukrán titkosszolgálat merész akcióval eltakarította az útból az orosz vegyi fegyverfőnököt, az megváltoztathatja a >
A kancellár beszéde pontosan mutatja, miért bukott meg
A német kancellár ugyan elvesztette a bizalmi szavazást, ahogy várta, ám az ez alkalomból mondott beszéde >
A világ nem tudta megmenteni Szíriát, most hagynia kell megválasztania a jövőjét
Simon Tisdal véli így a Guardianben. A külpolitikai szakíró sajnálattal állapítja meg, hogy a beavatkozás Izrael >
Raszputyin Romániában
Mint ahogy az erdélyi magyar politika, vagy legalábbis számos itteni magyar értelmiségi is most ébredhetett rá, >
Amikor a diktatúrák összeomlanak
Hans Rauscher úgy látja Asszad csúfos vége után, hogy a diktatúrák nem tartanak örökké, egy csapásra >
Maradjon inkább Orbán Viktor?
Találgatás helyett inkább kérdezek: csak nem Magyar Péternek van igaza, és a régi ellenzék összejátszik a >
Oroszország gyengébb, mint ahogy gondolnánk
Fareed Zakaria úgy véli így a Washington Postban, hiszen Asszad Putyin értékes vazallusa volt, az orosz >
Fennáll a veszély, hogy Közép-Európa gazdasága megsínyli Trump politikáját
Erre figyelmeztet a Standard & Poor’s jelentése, amely a térség keleti felének szuverén adósság besorolásával foglalkozik. >