Ma Áron, Ferenc névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Bulvár politika
Öreg Dezső
Valaki ismét lehallgat valakit Szerbiában. Említést sem érdemelne a hír, ha nem az államfőről, a parlament elnökéről meg a kormány első alelnökéről lenne szó. Mármint a szenvedő alanyok szerepében, természetesen. De még ez sem volna nagy téma, ha az említettek nem csinálnának belőle többrészes szappanoperát. Meg ha nem lennének ugyanannak a politikai pártnak a tagjai. Az elnök, igaz, már hónapok óta pártonkívüli, atyai gondoskodása a politikai élet minden szereplőjére kiterjed. De mégiscsak ő ennek a, most már vitathatatlanul legerősebb itteni politikai pártnak a szellemi atyja, anyja meg komája – ahogy errefelé nevezik a keresztapát.
Nem véletlen, hogy ezt a – még nem tudni mekkorára dagadó vagy milyen gyorsan elülő – legfrissebb botrányt is ő indította el. Egyelőre kiszámíthatatlan pályán, politikai, de eddig inkább sajtóbeli útjára néhány napja, amikor az állami televízióban azt nyilatkozta: „Kígyófészekbe csöppentünk, olyan emberek közé, akik a (titkos)szolgálatokban betöltött magas beosztásukat arra használják ki, hogy ők legyenek az élet urai. Olyan emberek közé, akik arra vetemedtek, azt merészelték, hogy lehallgassanak mindenek előtt engem, de Aleksandar Vučićot sem hagyták ki. Ennek a végére kell járni. Szerbiában így nem lehet élni!” Hogy aztán egy napra rá Vučič, a kormány első alelnöke – ki kellett ezt a tisztséget találni! – bejelentse: „Három nappal ezelőtt felfedeztük, hogy, belügyminisztériumi utasításra, egy csapat lehallgatta a legrangosabb állami tisztségviselőket, közöttük Tomislav Nikolićot és engem. Átfogó vizsgálatot indítunk és rövid időn belül megtudjuk miről van szó.”
Ezután kezdtek az újságok szerb Watergate-ről írni, olyan címekkel, hogy „A maffia parancsára követik Vučićot”, illetve „Az államra mért csapás”. Mert ugye, mindez akkor történik, amikor kezd lanyhulni a kormány első alelnöke által meghirdetett korrupció elleni szent háború ereje. Legalábbis csöndesedik a szél, a vihar – ha azzá válik – első csapása után. Melynek során a szerbiai üzleti élet legbefolyásosabb és minden bizonnyal leggazdagabb, vagy majdnem leggazdagabb személyében, Miroslav Miškovićban nevezte meg legveszélyesebb ellenfelét. Azzal vádolva a térség egyik legbefolyásosabb kereskedelmi mágnását, vagy ha úgy tetszik oligarcháját, hogy el akarja őt távolítani a hatalomból. Nem csak róla beszélt, hanem „egyes oligarchákról és bűnözőkről”, de Mišković nevét külön kiemelte. Azt állítva, hogy ez az üzletember a korrupció elleni harc elindítása után kezdett beszélni a kormányban kívánatos változásokról politikusokkal és befolyásos partnerekkel meg – ahogy fogalmazott – a harmadik szférába tartozó személyekkel. Mindezek után nemigen lehet biztosra venni, hogy komoly botrány van-e kibontakozóban, vagy ez is csupán figyelemelterelő manőverezés, amiben a szerbiai politikusok utolérhetetlen tapasztalatra tettek szert. Ellenzékben és hatalmon egyaránt. Mert nagyon jó lenne, ha mindez egy letűnt kor végét vagy legalább a vég kezdetét jelentené. Nemcsak lehallgatási ügyben. Ami a lehallgatásokat illeti, ez szinte hihetetlen. Mármint a vég. Ha másért nem, a hagyományápolás nemes és divatos gyakorlata végett. Hogy el ne vesszen a rutin. A botrány kirobbanása, kibontakozása és a reagálások mind-mind arról tanúskodnak, hogy a régi, jól bevált szerbiai titkosszolgálati meg pandúr gyakorlat hagyományát ötvözik az egymás közötti vádaskodás ugyancsak autochton szerbiai arche típusával. Mert egyelőre senki sem döbbent meg túlzottan, mindenki reagált, eljátszotta a tőle elvárt szerepet, de senkinek a feje nem hullott a porba. Ahhoz csendesebben, a háttérben kellett volna fölgöngyölíteni a szervezetet, ha van ilyen. És akkor kiállni a nyilvánosság elé. Magukat fontosnak, de ázsiójukat nem megfelelőnek tartó politikusok azt üzenték: engem lehallgatnak, engem figyelnek ellenségeim, én nagyon fontos ember, szinte már nem is ember vagyok. Ti pedig, egyszerűek, vigyázzatok, jól vigyázzatok, mert ha ez velünk megtörténhet... Bulvár politika.
Következő cikk: A Római Birodalom nem vág vissza
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Szerbia katonai unióról álmodik Magyarországgal
A megfigyelők a két ország együttműködését aggodalommal szemlélik. Vučić és Orbán jó kapcsolatokat ápol Moszkvával. A >
Egy szokatlan barátság
A Budapestről, illetve Tel Avivból keltezett összeállítás szokatlan barátságnak nevezi Orbán és Netanjahu viszonyát, bár mint >
Vance grönlandi vendégszereplése erkölcsi szempontból téves, stratégiailag pedig katasztrofális
Timothy Snyder a Guardianben azt gondolja, hogy Vance kurta grönlandi vendégszereplése nem csupán erkölcsi szempontból volt >
Lázadnak a szerb és török fiatalok, a Nyugat sunyi módon hallgat
Paul Lendvai szerint ugyan a tömegek más és más okból fordultak szembe Ergogannal, illetve Vučić-tyal, de >
Netanjahu Budapesten
Szinte az egész világsajtó beszámol arról, hogy a Nemzetközi Büntető Bíróság letartóztatási parancsa ellenére a héten >
Az már fasizmus, ami most van Amerikában
Így értékeli a Die Zeitban a Yale Egyetem filozófusa, Jason Stanley, aki éppen ezért két professzor >
A hazafiság elve és gyakorlata
Aztán jött Magyar Péter. Ő ugyan senkit nem csábít el más pártoktól, sőt épp az ellenkezőjét >
A Signalgate bagatellizálása rosszabb mint maga a botrány
Hogy a Fehér Ház próbálja bagatellizálni a Signalgate-et, az rosszabb, mint az alapbotrány maga, hogy ti. >
Miért hirdeti Orbán a szerb nacionalizmust?
A magyar miniszterelnök igyekszik országát közép- és dél-európai regionális hatalomnak beállítani. Emellett az etno-nacionalista nézetek sem >
12 pontban az orosz–ukrán háborúról
„Még egy ilyen győzelem, és végképp elveszünk” – mondta állítólag az épeiroszi Pürrhosz király több mint >
Trump a végén sírni fog, de nem csak ő
Chris Patten azt jósolja, hogy Trump politikája nagy szenvedést hoz az egész világra, megtépázza Amerika tekintélyét. >
A Trump-kormányzat részéről az ostobaság jelenti a legnagyobb veszedelmet
A hutik elleni támadásról napvilágot látott részletek teljes hozzá nem értésről és nagyképűségről tanúskodnak, és ez >