Ma Tamás, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Haragtartás
Nem tesznek nagy különbséget az égiek az egyszerű halandó és a politikus között. Nem mindig. Másképpen elkerülte volna a Jahorinát az a hóesés, amely sok ezer itteni polgárt vágott el a világtól. Így történt, hogy a Szarajevó melletti hegyen rekedt a szerb és a horvát államfő a bosznia-hercegovinai-szerbiai-horvátországi csúcstalálkozó után. Egy éjszakára. Örök titok marad, mit csináltak ezen az éjszakán. Ha folytatták volna a tárgyalásokat a politikai témákról, már tudnánk. Azt is, ha kipróbálták volna az olimpiai pályák valamelyikét. Így csak arról tájékoztattak bennünket, hogy másnap a déli órákban előbb a horvát, majd a szerbiai elnök is elhagyta a boszniai síparadicsomot. Kárnak esett ez a sok hó.
Pedig lett volna miről tárgyalniuk. Akár a horvát szurkolók elleni múlt heti újvidéki támadások nyomán is elindulhattak volna. Esetleg azon a felvetésen, mely szerint – Tadić elnök mondta – Bosznia Hercegovina, Szerbia és Horvátország nélkül nincs tartós stabilitás a Balkánon. Legalábbis észak-nyugati részein – tesszük hozzá. És akkor eltekintünk a szandzsáki állapotoktól, nem szólunk a Szerbiában élő bosnyákok, magyarok, cigányok és egyéb „nem szerbek” problémáiról. Nem valók ezek a hazai gondok erre a nemzetközi porondra. A hazai kisebbségek kérdéseit mindenki otthon kezelgeti. Főleg le. Kivétel, ha a volt testvérek kisebbségbe szakadt tagjairól van szó. De arról már beszélhetett volna a két elnök, hogyan lehetne megfékezni a bosnyákok elleni szövetkezést a Boszniában meg Hercegovinában élő honfitársaik között. Ez viszont lehet, hogy nem prioritás sem Belgrádban, sem Zágrábban. Vagy uram bocsá’, a horvát akár felkínálhatta volna a szerbnek a koszovói vezetőknél való közvetítést. Bár ez nyilván túl kényes téma, az utóbbi még tolakodásnak venné. Egyébként is, minek ártaná bele magát olyasmibe a horvát államfő, amelyről a szerb világosan kimondta, pont ott a Jahorinán, hogy a nagyhatalmak dolga. Illetve, hogy a nagyok akaratán múlik. Ezért nem lehet felosztani Koszovót – jelentette ki félreérthetetlenül. Benne van ebben az újságírói kérdésre adott válaszban az is, hogy próbálkoztunk mi a felosztással, de leintettek bennünket. Alkotmányellenesen próbálkoztak – mondaná az itteni ellenzék. Ha valakit is érdekelne már az efféle érvelés. Pedig az ilyen témákban gyakran hasznosabban közvetíthetne egy szomszéd, mint az avatatlan idegen. Akit az érintettek, Pristina és Belgrád még mindig megpróbálnak félrevezetni. Igaz, egyre kisebb sikerrel. Kiismerték már a nemzetközi közvetítők, rendteremtők, rendfenntartók az itteni észjárást. Tudják már, mire gondol az egyik, amíg a másikat hallgatja. Nagy bizonyossággal azt is meg tudják jósolni, mire készül, mi lesz a válasza, mi lesz a következő lépése. Csak azt ne értik, miért. De hát ez az, amikor a lényegre törő gondolkodás során elmosódnak a részletek. Amikor az általánostól nem látszik az egyedi. Az erdőtől a fa – érvelnének az itteni nemzetpolitika őrei.
Nem csoda hát, hogy azok, akik az efféle jahorinai találkozókat szervezik, inkább a nem hivatalos formát részesítik előnyben. Ez a mostani, a bosznia-hercegovinai elnökség szervezésében lezajlott is csak afféle tanácskozás számba ment. Nem csoda, hiszen a résztvevők még abban sem tudtak megállapodni, hogy támogatják-e Szerbia javaslatát, hogy az ENSZ közgyűlés következő elnöklője Vuk Jeremić aktuális külügyminiszter legyen. Aki itthon már régen csak zavar. Diplomáciai tevékenységével szembe megy Boris Tadić időnként fordulatos külpolitikájának és már a Demokrata Párton belül is zavaró tényezővé vált. Egyszóval jó lenne minél előbb megszabadulni tőle, még a választások előtt. Fájdalom- és botránymentesen, ha lehet. És még ebben sem partnerek a bosnyákok meg a horvátok. Haragtartó egy társaság.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Roncspártderbi
Hagyjuk a mindig előhúzható demokrácia maszlagot az elvi meggyőződésről, a színes politikai palettáról. Egy mind zsarnokibb, >
Orbán a volt lengyel miniszterhelyettes menedékjogával provokálja Tuskot
A Bizottság szóvivője úgy foglalt állást, hogy bármely uniós állam csak egészen rendkívüli esetekben nyújthat menedéket >
Orbán gyakorlatilag felvásárolta Kárpátalján a magyarokat
A kárpátaljai magyarok a Fidesz-politika játékszerévé váltak, Ukrajna korlátozza a kisebbségek nyelvhasználati jogát, Orbán viszont eszközként >
Közeleg az EU számára az igazság pillanata Ukrajnában
A tárgyalások eredménye „mini München” lehet, és az csak felhívás volna Moszkvának az újabb támadásra. Erre >
A merénylet megváltoztathatja a háború menetét?
Hogy az ukrán titkosszolgálat merész akcióval eltakarította az útból az orosz vegyi fegyverfőnököt, az megváltoztathatja a >
A kancellár beszéde pontosan mutatja, miért bukott meg
A német kancellár ugyan elvesztette a bizalmi szavazást, ahogy várta, ám az ez alkalomból mondott beszéde >
A világ nem tudta megmenteni Szíriát, most hagynia kell megválasztania a jövőjét
Simon Tisdal véli így a Guardianben. A külpolitikai szakíró sajnálattal állapítja meg, hogy a beavatkozás Izrael >
Raszputyin Romániában
Mint ahogy az erdélyi magyar politika, vagy legalábbis számos itteni magyar értelmiségi is most ébredhetett rá, >
Amikor a diktatúrák összeomlanak
Hans Rauscher úgy látja Asszad csúfos vége után, hogy a diktatúrák nem tartanak örökké, egy csapásra >
Maradjon inkább Orbán Viktor?
Találgatás helyett inkább kérdezek: csak nem Magyar Péternek van igaza, és a régi ellenzék összejátszik a >
Oroszország gyengébb, mint ahogy gondolnánk
Fareed Zakaria úgy véli így a Washington Postban, hiszen Asszad Putyin értékes vazallusa volt, az orosz >
Fennáll a veszély, hogy Közép-Európa gazdasága megsínyli Trump politikáját
Erre figyelmeztet a Standard & Poor’s jelentése, amely a térség keleti felének szuverén adósság besorolásával foglalkozik. >