Ma Petra, örs névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Autokraták üzelmei
Mi köti össze, és mi választja el Trumpot és Vučićot?
Mi marad? Valójában semmi, csak az összezavart és tájékozatlan polgárok, akik egyre inkább alattvalókká válnak.Ha azonban abból indulunk ki, hogy Trump és Vučić egyaránt egyre gyengébbek, úgy tűnik, a be nem tartott ígéreteknek mégis vannak bizonyos határai – különösen akkor, ha egész országok indulnak el a pusztulás felé. E mögött már csak két lehetőség marad: a diktátor bukása és a felszabadulás, vagy belépés a sztálinista típusú diktatúrák világába. Ivan Milenković (Vreme):
Az Egyesült Államok és Szerbia elnöke egyaránt kreatív módon közelít a párhuzamos valóság megteremtéséhez. Ahogyan Trump esetében, úgy Vučićnál sincs semmiféle más indíték, mint a személyes hatalom megőrzése, semmi olyasmi, ami a közösség javát szolgálná. Ezért minden ígéret, amelyet tesz, nem azért hangzik el, hogy teljesítse, hanem azért, hogy megnyugtassa és mozgósítsa saját – gyengébben iskolázott vagy idősebb – szavazóit. Az ígéretek inflációjában pedig magának az ígéretnek az értéke is elvész.
Felelős közösségekben az ígéret performatív aktus: ígéretet tenni egyben azt is jelenti, hogy az ember teljesíti az ígéretét. Nem ígérsz meg valamit, ha nem tudod teljesíteni. Ebben rejlik az igazság és a hazugság közötti különbség. Mi marad végül? Valójában semmi, csak az összezavart és tájékozatlan polgárok, akik egyre inkább alattvalókká válnak.
Donald Trump megígérte, hogy 5000 dollárt ad minden nagykorú amerikainak, ha Republikánus Pártja megnyeri a 2026-os félidős választásokat. Ha nem nyer – akkor semmi. Ha ezt az ötezer dollárt megszorozzuk az amerikai felnőttek számával, hozzávetőleg 1500 milliárd dolláros összeget kapunk – ennyi pénzt Amerika jelenleg nem tud előteremteni.
Trump lenyűgöző tájékozatlanságot mutat, de még ő is valószínűleg tudja, hogy ez az ígéret teljesíthetetlen. Vagyis üresen ígérget, hogy elkápráztassa az egyszerű embereket, és mindenekelőtt saját szavazóit megtévessze. És nem ez az első alkalom.
2025 novemberének elején például megígérte, hogy 2000 dollárt oszt szét az amerikaiak között abból az adóból, amely a külföldi áruk behozatalára kivetett, drasztikusan megemelt vámok révén folyt be. És? Szétosztotta a pénzt, ahogyan megígérte? Természetesen nem.
Azzal az analógiával élve, ahogyan és amilyen intenzitással a szerbiai hatalom megpróbálja megvásárolni a polgárok szavazatait – ezúttal a rezsim úgy döntött, hogy minden szerbiai állampolgártól mintegy egymilliárd eurót vesz el (természetesen törvénytelenül), hogy aztán a saját pénzükből vásárolja meg tőlük a rá leadott szavazatot –, azt mondhatjuk, hogy Trumpnak ég a talpa alatt a föld.
Az a sebesség, amellyel Trump rombolja Amerikát, valamint a rombolás mértéke a 2026. novemberi félidős választást az amerikai választások történetének egyik legfontosabb politikai eseményévé teszi: a tét Amerika fennmaradása.
Az amerikai politikai rendszerben a hatalmi egyensúly kulcsfontosságú. A képviselőház félidős választását, a szenátusi helyek egyharmadának megújítását, valamint a kormányzóválasztásokat és a helyi választásokat rendszerint az a politikai oldal nyeri, amelynek nincs elnöke. Ezért Trump republikánusainak veresége önmagában nem lenne meglepő. Csakhogy ezúttal, ebben a súlyosan megrongált rendszerben, a tét nagyobb és hosszabb távú.
Trump ellenfeleinek győzelme nemcsak megnehezítené vagy ellehetetlenítené az elnöki rendeletek és törvényjavaslatok végrehajtását, hanem ha a demokraták a szenátusi helyek kétharmadát megszereznék, az például lehetővé tenné az elnök elleni alkotmányos felelősségre vonási eljárás megindítását. Egy ilyen helyzet Trumpnak semmiképpen sem felelne meg abban a káoszban, amelyet esztelen döntéseivel maga teremtett.
KÖNNYEN ADOTT ÍGÉRETEK
Az amerikai elnök népszerűsége két év kormányzás után szinte törvényszerűen csökken, mivel az új kormányok rendszerint mandátumuk elején hozzák meg a népszerűtlen intézkedéseket. Trump esetében azonban ez nem érvényes, mert éppen ellenkezőleg: rendkívül népszerű intézkedéseket hozott, és elképesztő gyorsasággal sodorta Amerikát a szakadék szélére. Jó esély van rá, hogy az ország megteszi azt a döntő lépést is a peremről lefelé, majd miközben zuhan a mélybe, kétségbeesetten csapkod a karjaival abban a reményben, hogy még a földet érés előtt megtanul repülni.
Ahhoz, hogy Amerikát visszafordíthatatlan pályára állítsa, Trumpnak stabil hatalomra van szüksége – olyanra, amilyennel jelenleg rendelkezik. Innen erednek az esztelen ígéretek.
A Washington Post „Fact Checker” adatbázisa szerint Trump első elnöki ciklusának négy éve alatt – 2017 januárjától 2021 januárjáig – finoman fogalmazva 30 573 pontatlan vagy félrevezető állítást tett. Ez naponta mintegy 21 hazugságot jelent. Ugyanez a forrás szerint 2020. november 11-én, egyetlen napon, a Biden elleni választási kampány kellős közepén, hivatalban lévő elnökként 503 hazugságot mondott.
Második ciklusáról egyelőre nincsenek ilyen pontos adatok – valószínűleg már a szerencsétlen tényellenőröknek is elegük lett, hiszen manapság már az számít nagy hírnek, ha Trump igazat mond. Elég azonban annyit megjegyezni, hogy ugyanennek a forrásnak az adatai szerint egyetlen interjúban 32 alkalommal sikerült hazudnia.
A hamis vagy teljesíthetetlen ígéret ugyanúgy megtévesztés, illetve hazugság. 2024. augusztus 9-én, a választási kampányban Trump például ezt mondta:
„Már az első napon megállítjuk az inflációt, és ismét megfizethetővé tesszük az életet Amerikában, hogy minden termék árát csökkentsük.”
A kampány végéig ezt a motívumot különböző változatokban még több száz alkalommal megismételte. Tettei azonban éppen ellenkező hatást váltottak ki: Amerikában napról napra megfizethetetlenebbé válik az élet, a termékek ára pedig az infláció, az import megzavarása, kormányzata hozzá nem értése és az általa kirobbantott háborúk miatt folyamatosan emelkedik.
2024 novemberében, győzelmi beszédében kifejezetten azt mondta, hogy nem fog háborúkat indítani, hanem megállítja őket:
„Azt mondták: »Háborút fog kirobbantani.« Én nem háborút fogok indítani, hanem háborúkat fogok megállítani.”
Aligha kell részletezni, mi történik éppen a Közel-Keleten, miközben a háborúval való fenyegetések szinte mandátuma első percétől kezdve megjelentek.
Ezt a sort a végtelenségig folytathatnánk. Trump képes mindenféle rendszer és szemrebbenés nélkül egymásra halmozni a hamis ígéreteket. Ebből a szempontból nincs különbség közte és Aleksandar Vučić között.
Nem szabad azonban elhamarkodottan arra a következtetésre jutni, hogy Trumppal ellentétben Vučić azért néha teljesíti az ígéreteit, hiszen minden választási ciklusban juttat valamiféle pénzt a nyugdíjasoknak, abban reménykedve, hogy azok értékelni fogják ezt a gesztust.
Amikor azonban a saját személyes érdekeiről vagy hatalmon maradásáról van szó – ami ebben az esetben ugyanaz –, Vučić még az igazsághoz is képes folyamodni. A Vezér számára nincs különbség igazság és hazugság között: ha az igazság hasznára válik, akkor igazat mond. Ha nem válik hasznára – hazudik.
A DEMARKÁCIÓS VONAL ELTÖRLÉSE
Eddig leírtuk a problémát és felsoroltuk a tényeket. De hogyan lehetséges mindez egyáltalán, és mit mond nekünk valójában Trump és Vučić uralmának összehasonlító elemzése?
Túlzottan ambiciózus vállalkozás lenne itt belefogni az igazság és a hazugság viszonyának elemzésébe a nyilvánosságban. Maradjunk inkább valaminél, amit Machiavellit követve a diktatúra logikájának nevezhetünk.
Machiavelli mutatta meg, hogy a diktátornak bizonyos mintákat kell követnie ahhoz, hogy hatalmon maradjon. E minták egyike szerint az uralkodónak nem kell tartania magát adott szavához, hiszen ő maga az, aki a jelentések fölött rendelkezik.
Machiavelli uralkodóinak helyzete azonban más volt. Egyrészt kisebb volt a nyilvános tér, másrészt nem kellett a köztársasági intézményekkel bajlódniuk.
A modern uralkodóknak, például Trumpnak, Putyinnak és Vučićnak először is meg kell küzdeniük a hatalmi ágak bosszantó szétválasztásával. Vagyis azzal, hogy a törvényhozó és igazságszolgáltató hatalmat alá kell rendelniük a végrehajtó hatalomnak – vagyis saját maguknak –, le kell rombolniuk a demokratikus játékszabályokat, és a szabad nyilvánosságot teljes egészében saját magukkal kell elárasztaniuk.
Bármennyire is igyekszik azonban Trump – és nem mondhatni, hogy nem igyekszik, hiszen Irán vagy Irak mintájára még egy ideológiai milíciát, az ICE-t is megszervezett –, bármennyit hazudik és ígérget üresen, még mindig vannak olyanok, akik rajtakapják a hazugságain és nyilvánosságra hozzák azokat.
Más szóval: Amerikában a szabad nyilvánosság még nem tűnt el.
Szerbiában viszont már 14 éve nem létezik valódi nyilvános tér, csak Aleksandar Vučić magánjellegű ostobaságainak tere. Ezért nincs demarkációs vonal igazság és hazugság között: Vučić bármit mondhat, és azt állíthatja, hogy igazat mondott – természetesen soha nem fogja azt mondani, hogy hazudott –, mert nincs ellenőrző instancia, nincs olyan hely, ahol a hazugságot hazugságként lepleznék le.
Mindkét esetben azonban ugyanaz a lényeg: a köztársasági és demokratikus intézmények lerombolása.
A BE NEM TARTOTT ÍGÉRETEK HATÁRAI
A Netflix érdekes dokumentumfilm-sorozatában, a Fordulópont (Turning Point) új, „Generation 11/9” című epizódjában a szerzők azt a tézist vetik fel, hogy Trump a New York-i World Trade Center elleni támadás következménye.
Egy olyan birodalmat, mint Amerika, kívülről nem lehet lerombolni. Ez vezette Oszama bin Ladent és az al-Kaidát arra a gondolatra, hogy egy olyan vírust juttassanak be, amely autoimmun reakciót indít el. Ez a vírus a New York-i terrortámadás volt.
A politikai elit pedig – amely birodalmi arroganciával viszonyult az olyan kis országok tapasztalataihoz, mint Szerbia – bekapta a horgot, és a birodalom elkezdte saját magát felfalni.
A World Trade Center lerombolására adott hazafias reakciók, az idegengyűlölet, a könnyelműen tett ígéretek, a racionális beszéd visszaszorulása, végül pedig a beavatkozások ürügyéül szolgáló hazugságok megmérgezték a nyilvánosságot, és ahhoz vezettek, hogy a polgárok elveszítették a bizalmukat abban, amit a hatalom mond nekik.
Az ígéretek egymás után következtek, így többé már nem volt fontos, hogy akik ígérnek, teljesítik-e azokat vagy sem. Az intézményi rendszer leépülése ennek az állapotnak a következménye – ahogyan végső soron maga Trump is.
A szerb példa valamelyest más, legalábbis amennyiben az európai motívumok megjelennek benne. A racionalitással szemben mítoszokat kínálnak fel. Milošević idején a koszovói mítosz sikeresen helyettesítette magát a valóságot, Vučić pedig, miután lerombolta az október 5-i köztársaságot, kreatívan látott hozzá egy párhuzamos valóság megteremtéséhez.
Ahogyan Trump esetében, Vučićnál sincs semmiféle más motiváció, mint személyes hatalmának megőrzése. Semmi olyasmi, ami a közösség javát szolgálná. Ezért minden ígéret, amelyet tesz, nem azért hangzik el, hogy teljesítse, hanem hogy hízelegjen, megnyugtassa és mozgósítsa saját – gyengébben iskolázott vagy idősebb – szavazóit.
Az ígéretek inflációjában tehát maga az ígéret értéke is elveszik. Felelős közösségekben az ígéret performatív aktus: ígéretet tenni egyben azt jelenti, hogy az ember teljesíti is az ígéretét. Nem ígérsz olyasmit, amit nem tudsz teljesíteni.
És ezzel együtt eltűnik az igazság és a hazugság közötti különbség is.
Mi marad?
Valójában semmi, csak az összezavart és tájékozatlan polgárok, akik egyre inkább alattvalókká válnak.
Ha azonban abból indulunk ki, hogy Trump és Vučić egyaránt egyre gyengébbek, úgy tűnik, a be nem tartott ígéreteknek mégis vannak bizonyos határai – különösen akkor, ha egész országok indulnak el a pusztulás felé.
E mögött már csak két lehetőség marad: a diktátor bukása és a felszabadulás, vagy belépés a sztálinista típusú diktatúrák világába.
Következő cikk: Miért nem ismertük fel mi rejlik „az ártatlan köntös” alatt
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Vučić utolsó napja a hatalomban
Ha az összecsapások az a választás utáni forgatókönyv, amelyet a volt elnök elképzelt, tudnia kellene, hogy >
Ne dőljünk be a hamis optimizmusnak
Nem szabad naivnak lenni és egyszerűen csak reménykedni. Kapcsolatba kell lépni azokkal az emberekkel, akik szükség >
Miért döntött úgy Vučić éppen most, hogy „átlagember” lesz?
Vučić lemondásának fontos célja lehet az is, hogy csökkentse a részvételt nemcsak a parlamenti, hanem a >
Mondhassa, nem báncsa a fülem
Egykori általános iskolám ebédlőjében, a falon függött egy tábla, rajta: Magyar ember evés közben nem beszél! >
Miért éleződnek ismét a feszültségek Magyarország és Ukrajna között?
Összességében a magyar kormány Ukrajna-politikája a kezdeti enyhülés után most koordinálatlannak, impulzívnak és világos cél nélkülinek >
Vezetők vezér nélkül
Ha áttanulmányozzuk a történelmi dokumentumokat, rájövünk, hogy minden nagy történelmi fejlemény mögött véletlenek sokasága áll, és >
Mi köti össze, és mi választja el Trumpot és Vučićot?
Mi marad? Valójában semmi, csak az összezavart és tájékozatlan polgárok, akik egyre inkább alattvalókká válnak.Ha azonban >
Ki hitelesítette a választási listákhoz gyűjtött aláírásokat?
Boban Stojanović politológus az elmúlt hetekben folyamatosan közli a Köztársasági Választási Bizottság (RIK) adatait a közelgő >
Már nagyon kevés idő maradt: ki az az őrült, aki nem Vučić ellen szavaz?
Az egyetlen kiút az Aleksandar Vučić és Ivica Dačić rendszeréből való kilépés. A háborús bűnösök kiszolgálóiból >
Számíthat-e még Vučić a Vajdasági Magyar Szövetségre?
A biztosnak tekintett együttműködéstől, vagyis attól, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség a október 25-i előrehozott parlamenti >
Megáradt a Tisza reménye
Bár a polgárok továbbra is óvatosan mérlegelik Magyar Péter miniszterelnök lépéseit, az uralkodó érzés az, hogy >
Botrány a szerb közszolgálati televízióban
Szerbia elnöke, Aleksandar Vučić éppen arról kezdett volna beszélni az RTS Dnevnik 2 című híradójának élő >