Ma Kálmán, Ede, Edvárd névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Már nagyon kevés idő maradt: ki az az őrült, aki nem Vučić ellen szavaz?
Az egyetlen kiút az Aleksandar Vučić és Ivica Dačić rendszeréből való kilépés. A háborús bűnösök kiszolgálóiból és vak engedelmeseiből álló rendszerből. A háborús bűnökkel kapcsolatban pedig ezt soha ne feledjék. Ez a kulcs mindennek a megértéséhez. Annak a számunkra ma felfoghatatlan kegyetlenségnek a megértéséhez is, amelynek tanúi vagyunk. Mert aki képes volt mindarra, amit „azokban az időkben” megtett, az képes ezt is megtenni veletek. Soha ne bocsássák meg nekik a múltjukat. Az ilyen felismerés megmagyarázza a jelent. Snežana Čongradin (Danas):
Már nagyon kevés idő maradt annak megállapításáig, hogy milyen társadalmi körülmények és milyen állapotok várnak ránk és gyermekeinkre Szerbiában a jövőben. Ez már nem az objektivitás kérdése, nem arról van szó, hogy semleges álláspontra helyezkedve próbáljuk meg átlátni a nagyobb képet, hiszen több mint nyilvánvalóak a tények arról, miként bánik a rezsim immár tizennégy éve azokkal az állampolgárokkal, akik fölött uralkodik.
Ez az állam, az intézmények és az emberi méltóság teljes széthullása; hazugságok, rágalmak, emberek tönkretétele – mindaz, ami egy rendszert diktatórikussá tesz.
Mint a miénket.
Nincs több idő, nincs több választási lehetőség, csak egyetlen kérdés maradt. Vagy megbukik Aleksandar Vučić rendszere, vagy még tragikusabb diktatúrába süllyedünk, amelyben az abszolút szabadságkorlátozás és a megmaradt emberi méltóság mai korszakára – képzeljék el – egykor úgy emlékezünk majd, mint az „aranykorra”.
Ez minden eddiginél nehezebb korszak, anélkül, hogy össze akarnám hasonlítani a kilencvenes évekkel, amikor ismét csak az Aleksandar Vučić–Ivica Dačić páros bizonyos mértékig irányította Szerbiát. Gondosan tanulmányozták és hivatalból képviselték Vojislav Šešelj és Slobodan Milošević politikáját, miközben háborús bűnösként saját polgáraikat küldték a halálba, éhezésbe és becstelenségbe.
Velük soha semmi sem volt rendben. Háborús haszonszerzésük és az állam szó szerinti értelemben vett szétrombolása párhuzamosan zajlott a nép körében növekvő népszerűségükkel, amelyet mindezeken az évtizedeken keresztül brutális médiapropagandával tartottak fenn.
Ők a legnagyobb gazemberek, akiket csak el tudunk képzelni, a legkapzsibb emberek, akikben nyoma sincs együttérzésnek vagy tekintetnek másokra – és ezt több évtizedes politikai tevékenységük során számtalanszor bizonyították.
Most, amikor ennyire megvetették a lábukat, ilyen mélyen gyökeret eresztettek, és hozzászoktatták Szerbia polgárait ahhoz, hogy ők meggazdagodnak, miközben a szegények hátán egyre jobban élnek – miközben a szegények azok, akik az általuk kirobbantott és igazolt háborúk traumáit viselik –, rendkívül nehéz leleplezni őket. Nehéz a rendelkezésükre álló hatalmas erő és hatalom közepette a többség számára olyannak megmutatni őket, amilyenek valójában.
Készek – ismételjük meg – a halálra, az éhezésre és a becstelenségre. Ez az ő programjuk, erre építenek, miközben manipulálnak mindenkit, aki kapcsolatba kerül velük. Sajnos mindannyiunkat, immár több mint három évtizede.
Azoknak a szülőknek, nagyszülőknek a nemzedékét is, akiknek gyermekei és unokái most a küzdelmet vezetik.
Szoros harcot vívnak a felszabadulásunkért, mindannyiunk felszabadulásáért, akik átéltük Slobodan Milošević és Vojislav Šešelj évtizedeken át tartó uralmát – akár azokként, akik korán meghaltak anélkül, hogy háborús bűneikért elítélhették volna őket, akár azokként, akik megélték ezt az időszakot. Milošević meghalt, Šešelj túlélte. És íme, ott van Aleksandar Vučić választási listáján a közelgő választásokon. Ilyen ez a társaság.
Az a társaság, amely állami tiszteletadással temeti el Hitler után Európa egyetlen genocidistáját.
Ratko Mladićot.
Ez teljesen beteges, teljesen abnormális, de ez a valóság, amelyet Aleksandar Vučić és Ivica Dačić hatalma képvisel. Egy olyan hatalomé, amely lop, hazudik és kétségbeesésbe kergeti az embereket. Amelynek nincs irgalma. Mert mi ez nekik, ami ma történik? Hiszen ők bizonyítottan olyan propagandisták, akik az emberiesség elleni bűncselekményeket szolgálták.
És nem. Ez nem olyasmi, ami egyszerűen elmúlhat, amit magunk mögött hagyhatunk. Talán csak a „fejünkben” lehet így tenni. Mert Aleksandar Vučić és Ivica Dačić hatása alatt állunk. A korrupció, a hazugságok és a háborús bűnök propagálása által meghatározva.
Hogyan sikerült idáig eljutnunk? Hogyan nem sikerült eddig ellenállnunk ennek a gonosznak?
Ezek a kérdések most értelmet nyernek.
Már nagyon kevés idő maradt. Vége. Vagy ők mennek, vagy mindannyian megyünk – ki-ki ahogy tud.
Már nagyon kevés idő maradt, emberek. Diktatúrában élünk, ahol a média több mint kilencven százaléka ellenőrzés alatt áll, ahol mindenki, aki akár csak a legcsekélyebb kritikai hangot is megüti Vučićtyal, Dačićtyal és társaságukkal szemben, elveszítheti a munkáját, a lehetőségét arra, hogy enni és lakni tudjon; ahol az oktatás és a kultúra a véletlenre, a jóindulatra és az alternatív hozzáférés lehetőségére redukálódott.
Hatalmas küzdelem áll előttünk. Minden eddiginél nagyobb küzdelem. Olyan harc, amely meghatározza majd, mi kerül az asztalunkra, mit tanítanak az iskolában, milyen falak és ajtók vesznek majd körül bennünket otthonainkban. Az emberi méltóságunkat.
Ahogyan eddig is. De ha nem ébredünk fel, még nehezebb lesz.
Nagyon kevés idő maradt. Ki az, aki még nem ébredt fel?
Aleksandar Vučić manipulációs képessége és ereje túl van becsülve. Ő „bukik”. Vége van neki, nincs mentség a megtorpanásra.
Az egyetlen kiút az Aleksandar Vučić és Ivica Dačić rendszeréből való kilépés. A háborús bűnösök kiszolgálóiból és vak engedelmeseiből álló rendszerből. A háborús bűnökkel kapcsolatban pedig ezt soha ne feledjék.
Ez a kulcs mindennek a megértéséhez. Annak a számunkra ma felfoghatatlan kegyetlenségnek a megértéséhez is, amelynek tanúi vagyunk.
Mert aki képes volt mindarra, amit „azokban az időkben” megtett, az képes ezt is megtenni veletek.
Soha ne bocsássák meg nekik a múltjukat.
Az ilyen felismerés megmagyarázza a jelent.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az újságírók nem hagyják magukat
Rengeteg az ellentmondás ebben az egész történetben. Egyetlen dolog azonban igazán fontos: nem adjuk fel. Ott >
Mindenkinek tudnia kell, ki fojtogatja a Nova.rs-t
Brent Sadler nagyon szeret a média függetlenségéről beszélni, ezért a Nova című lapnak adott interjújában is >
A Diákok listájának politikai éréséhez vezető utak és tévutak
A saját hibáinkból való társadalmi tanulás soha nem volt különösebben nagyra becsülve ezen a vidéken. Minden >
Miért a diákok?
A diákok szerepe ezért egyszerre prometheuszi és felvilágosító. Összeszedettek, udvariasak, értelmesek és jól neveltek. Eszükkel és >
„A nacionalista gonoszt a szellemi és mindenekelőtt erkölcsi értelemben elégtelen szerb elit hozta létre.”
A gyűlölet, a hazugságok, a rágalmak és a megosztottság terjesztésével Vučić 2026-ban ugyanabba az agóniába taszította >
Žarko Korać: A diákok a kampány hajrájában megnyerik a bizonytalan szavazókat, Vučić stagnál és „politikai pályafutása vége felé tart”
Aleksandar Vučić hosszú éveken át tartó hatalmáról beszélve Korać úgy vélte, hogy a különböző botrányok és >
Hasból szavazni
De végül emiatt nem kell kétségbeesnünk, mert nem ez a fontos. Az a fontos, hogy mi, >
A jedi visszatér
Hogy visszatér-e, és már a kardját élezgeti, rálehel, pucolgatja egy puha ronggyal, ahogy princetoni professzorunk gondolja? >
Az „Állatfarmon” élünk
Nap mint nap, minden szempontból egyre inkább az az érzésem, hogy nem egy normális társadalomként működő >
Dodiknak adtak tanácsot, Trumpnak gyűlt meg velük a baja
Trump kijelentése egy nappal azután hangzott el, hogy a New York Times beszámolt: LaCivita, aki Trump >
És most búcsúzik
Nem mintha az elnöknek a törvény szerint olyan nagy hatáskörei lennének, de „ne adj isten” helyzetekben >
A magyar nemzetiségű polgárok egy része nem a VMSZ-re, hanem a Diáklistára fog szavazni
Az lesz a nagy kérdés, hogy a VMSZ úgy dönt-e, hogy Vučićtyal együtt süllyed el, vagy >