Ma Mária, Adrienn névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Ratko Mladić, Bosznia „Mészárosa” nem menekülhetett a halál elől. De fasiszta eszméi és ideológiája tovább él
Amikor a hágai perén Mladić ellen tanúskodtam, egy tömeggyilkos bűnbánatot nem ismerő arcát láttam. Ez az arc és az öröksége mindmáig kísért Szerbiában.
Mindenekelőtt azonban Mladić azért győzedelmeskedett halálában is, ahogyan életében: a rajongás miatt, amelyet mindmáig kivált. Egy etnikailag „tiszta”, fasiszta Nagy-Szerbia létrehozására irányuló küldetése továbbra is álom – és terv. A nyilvános ünnepléseken keresztül továbbra is rettegésben tartja azoknak az embereknek az életét, akik – többségükben muszlimok, kisebb részben horvátok – elég bátrak ahhoz, hogy visszatérjenek és azok jelképei alatt éljenek, akik tömeggyilkosságokban ölték meg családtagjaikat. Mladić temetése valószínűleg többet árul majd el, mint a halála. Több szerb kormánytisztviselő és miniszter „állami és katonai temetést, valamint nemzeti gyásznapot” sürget. Aleksandar Vučić elnök azt mondja, hogy a szervezést a tábornok fiára, Darkóra bízza, aki vallásos ember. Ha Darko a teljes állami katonai tiszteletadás mellett dönt, akkor ez fog történni. Mladić meghalt, de tovább él. Ed Vulliamy (The Guardian):
Az emberek megöregszenek és meghalnak, de a Balkánon az idő megállt és megrekedt. Ratko Mladić tábornok, aki csütörtökön, 84 éves korában halt meg a hágai börtönben, továbbra is hős a Republika Srpskában – a feldarabolt Bosznia szerb részében, amelyet 1992 és 1995 között a mindent elsöprő erőszak viharával hozott létre –, és magában Szerbiában is.
Túl sok szerb, akiknek a nevében Mladić tömeggyilkosságokat követett el más etnikai csoportok tagjai – elsősorban muszlim bosnyákok és római katolikus horvátok – ellen, rajong érte és gyászolja halálát.
A boszniai háború vége óta Mladić portréja plakátokat, házfalakat, kandallópárkányokat és futballszurkolók zászlóit díszíti. A belgrádi Crvena zvezda szurkolói csütörtök este, a Viktoria Plzeň elleni mérkőzésen transzparensekkel emlékeztek meg haláláról, amelyeken ez állt: „Tábornok: Örök dicsőség. Köszönjük.”
A Republika Srpska egykori elnöke, Milorad Dodik részvétét fejezte ki a Mladić családnak, és méltatta a tábornokot:
„A Republika Srpska nem fogja elfelejteni a szerepét, ahogyan mind a mai napig sem felejtette el. Egy olyan ember halt meg, aki itt a szerb nép szabadságáért folytatott küzdelem parancsnoka volt, olyan parancsnok, aki megalapításának első napjától vezette a Republika Srpska tiszteletre méltó hadseregét. Egy olyan ember, aki megmutatta emberi és katonai jellemét.”
Ezzel szemben a háború vége óta eltelt harminc évben a szerb oldalról alig hangzott el bocsánatkérés azok felé – többségükben muszlimok felé –, akik túlélték Mladić mészárlásait, és semmiféle valódi szembenézés nem történt.
Épp ellenkezőleg: a Republika Srpska egész területén mindennapos és tapintható a gyűlölet azzal szemben, ami „a másikból” megmaradt, valamint a szarajevói központi államhatalommal szemben. Egy boszniai barátom ezt írta nekem:
„Még mindig minden egyes nap ezzel az örökséggel élünk. Hallgatjuk a Republika Srpskát, Dodikot, [Szerbia elnökét] Vučićot – ugyanazok a régi hazugságok, ugyanaz a régi tagadás.”
Tömeges kollektív amnézia uralkodik: tagadják, ami történt, vagy – teljes képtelenségként – megpróbálják igazolni azt.
A mintegy nyolcezer, 1995 júliusában, a srebrenicai mészárlás során meggyilkolt férfi és fiú tömegsírjánál évente összegyűlő gyászolókat, valamint a koncentrációs táborok megemlékezéseinek résztvevőit rendszeresen zaklatja a rendőrség és a helyi lakosság. A Republika Srpska északnyugati és keleti részére visszatérni merészkedő muszlimokkal és horvátokkal világossá teszik: ha módjuk lenne rá, a szerbek mindent újra megtennének.
Mladićnak jellegzetes, különösen gonosz tekintete volt. Látható azon a felvételen is, amelyen a srebrenicai mészárlás előkészítése közben szerepel, és a most, halála után mindenütt megjelenő fényképeken is.
Sok ember számára ez a tekintet halálos ítéletet jelentett; számomra pedig 2012-ben, amikor tanúként a hágai nemzetközi törvényszék előtt vallottam ellene, egyenesen a tárgyalótermen átdöfő tekintet volt.
Miután ezt a félelmetes pillantást rám vetette, Mladić a többórás tanúvallomásom alatt egyszer sem nézett többé a szemembe, miközben a parancsnoksága alatt álló erők által elkövetett atrocitások helyszíneiről beszéltem. Félelmet keltett mindenkiben, aki a közelében volt – és ezzel ő is tisztában volt.
Mladić egy istentelen hármas katonai szárnya volt. A háromszög csúcsán Slobodan Milošević, Szerbia akkori elnöke állt, aki feltámasztotta az őrült „Nagy-Szerbia” eszméjét: a nacionalista fasizmusnak azt a formáját, amely szerint ahol szerbek élnek, ott csak szerbek élhetnek – mindenki másnak távoznia kell vagy meg kell halnia, és kultúrájuk, vallásuk minden nyomát, legyen az muszlim vagy katolikus, el kell törölni.
Politikai társparancsnoka Boszniában Radovan Karadžić, az önhatalmúlag kikiáltott boszniai szerb köztársaság elnöke volt. Milošević Hágában, a pere közben halt meg; Karadžićot – akárcsak Mladićot – népirtásért és más háborús bűnökért ítélték el, és továbbra is börtönben van – szürreális módon a Wight-szigeten.
Ha Milošević és Karadžić veszélyesen elmeháborodottak voltak, Mladić vérszomjasan hatékony volt. Ő volt a gyilkos, „Bosznia mészárosa”. Hannah Arendt szavait megidézve és kifordítva: ha a többiek a gonosz banalitását testesítették meg, Mladić maga volt az igazi gonosz: a gonoszság banalitása.
Mladić inkább katona volt, mint ideológus: hivatásos tiszt a jugoszláv hadseregben. Tudta, mit csinál. A boszniai szerb parlament jegyzőkönyvei, amelyeket a Michigani Egyetem történésze, Robert Donia nyújtott be Hágában, megmutatják, hogy Mladić már 1992-ben aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a politikai vezetés olyan célokat tűz ki, amelyeket nehéz lesz megvalósítani.
„Nem tudunk úgy megtisztítani vagy kiszűrni [egy területet], hogy csak a szerbek maradjanak, illetve hogy a szerbek kihulljanak, a többiek pedig távozzanak. Nem tudom, hogyan… magyarázná ezt Karadžić úr a világnak. Emberek, ez népirtás lenne.”
És pontosan ez történt – legalábbis Srebrenicában, a hágai törvényszék megállapítása szerint. Mladić pedig jó katonai parancsnokként engedelmeskedett politikai feletteseinek, és végrehajtotta saját parancsait.
Mladićot 2017-ben ítélték el Hágában. A média arról beszélt, hogy áldozatai számára ezzel „lezárulhat” a történet.
Vágyálom és ostobaság: nincs „lezárás”, és nem is lehet mindaddig, amíg a szerbek ezt a teremtményt ünneplik.
Mladić halála óta a legtöbb róla szóló írás érthető módon Srebrenicát, a hírhedt mészárlást idézi fel. Ott van a televíziós felvétel, amelyen önelégülten mosolyog, tudván, mi következik.
De nem csak Srebrenicáról van szó. Srebrenica volt a háborús bűnök legkirívóbb esete, de egyben a végkifejlet is: az azt megelőző három évben más helyszíneken már több mint 55 000 muszlimot és 7000 horvátot öltek meg, és kétmillió ember menekült el otthonából.
Foča és Višegrad – ahol Mladić katonáinak kedvére működtetett nemi erőszaktáborok voltak –, Rogatica, Vlasenica és Sokolac; Bijeljina és Brčko, Kozarac, Sanski Most, Ključ… a lista folytatható.
Szarajevó ostroma 11 541 ember halálát követelte, köztük 1600 gyermekét.
Mladić céljai többségét elérte. A „nemzetközi közösség” az 1995-ben aláírt daytoni békemegállapodással a boszniai szerbeknek juttatta annak jelentős részét, amiért ők öltek, erőszakoltak, kínoztak és gyújtottak fel házakat.
Érthetetlen módon ehhez hozzájárult a muszlimok vezette boszniai kormány is, amely láthatóan inkább saját felekezeti hatalmi területének megszilárdításában volt érdekelt, mintsem a köztársaság egyesítésében – méghozzá egy olyan háborúban, amelyet a boszniai hadsereg azon a nyáron már ténylegesen megnyert volna egy ellentámadással. Ez az offenzíva menekülésre késztette Mladić katonáit, és olyan területeket szabadított fel, amelyeket aztán Daytonban visszaadtak a Republika Srpskának.
Mladićnak sikerült egy nagyon boszniai, természetes és közvetlen vallásosságon alapuló iszlámértelmezést egyre inkább identitáspolitikai és konfrontatív vallási identitássá változtatnia.
Az EU-csatlakozásra törekvő országok abszurd táncában Szerbia vezeti a balkáni sort, a megcsonkított Bosznia előtt – annak ellenére, hogy Belgrád nyíltan Oroszország iránt elkötelezett és alárendelt szerepet vállal vele szemben.
Mindenekelőtt azonban Mladić azért győzedelmeskedett halálában is, ahogyan életében: a rajongás miatt, amelyet mindmáig kivált.
Egy etnikailag „tiszta”, fasiszta Nagy-Szerbia létrehozására irányuló küldetése továbbra is álom – és terv. A nyilvános ünnepléseken keresztül továbbra is rettegésben tartja azoknak az embereknek az életét, akik – többségükben muszlimok, kisebb részben horvátok – elég bátrak ahhoz, hogy visszatérjenek és azok jelképei alatt éljenek, akik tömeggyilkosságokban ölték meg családtagjaikat.
Mladić temetése valószínűleg többet árul majd el, mint a halála.
Több szerb kormánytisztviselő és miniszter „állami és katonai temetést, valamint nemzeti gyásznapot” sürget. Aleksandar Vučić elnök azt mondja, hogy a szervezést a tábornok fiára, Darkóra bízza, aki vallásos ember.
Ha Darko a teljes állami katonai tiszteletadás mellett dönt, akkor ez fog történni.
Mladić meghalt, de tovább él.
Következő cikk: Miért hallgattatok?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Guardian: Ratko Mladić, a „boszniai mészáros” hősnek kijáró temetést kapott Szerbiában
Az Európai Bizottság egyik szóvivője hétfőn megismételte a figyelmeztetést. „A háborús bűnösök dicsőítése, a népirtás tagadása >
Orbán-féle médiabefolyásolási recept Magyarország után a választások előtt Szerbiában is megjelenik
Orbán receptje immár leválasztható magáról Orbánról. Közvetítők révén exportálható, és hozzáférhetővé válik azoknak a kormányoknak, amelyeknek >
A világot gengszterek és diktátorok sodorják a szakadék szélére, de van út egy jobb jövő felé
Először is: a második világháború utáni világrend legfontosabb pillérei, bár súlyosan meggyengültek, egyelőre még nagyjából a >
„Bilincset az Orbán-rendszer haszonélvezőire”: Magyar Péter megkezdi az oligarchák kezébe került vagyon és pénz felkutatását
Magyar Péter azt ígérte a magyaroknak, hogy visszaszerzi a jogellenesen megszerzett vagyont az Orbán Viktor-korszakból. Most >
Elkezdődött a selyemzsinór megszorítása a TV Nova és az N1 körül?
Elkerülhetetlenül megkezdődik majd a hírműsorok fokozatos megnyirbálása – márpedig Vučić számára ez a legfontosabb cél –, >
Kit választunk hőseinknek – Živojin Mišićot és Koča Popovićot vagy – Ratko Mladićot?
A hős hadvezérről – és/vagy a beteg öregemberrel szemben elkövetett igazságtalanságról – szóló mítosz segítségével az >
„Lengyel forgatókönyv” szerb módra: képesek-e a fiatalok az idősebbek segítsége nélkül megváltoztatni a hatalmat?
„Bár az utcai aktivitás csökken, a Szerb Haladó Párttal szembeni elégedetlenség nem csökken, és a közvélemény-kutatásokban >
Ratko Mladić temetése: állami tiszteletadás, uniós nyomás és Szerbia múltjához való viszonya
„Szerbiában nincs olyan kisebb város, ahol ne lenne legalább egy, Ratko Mladićot dicsőítő falfestmény. Az a >
VMP-KÖZLEMÉNY: MAGYAROK VAGYUNK, NEM „MAGAROK”!
A közvetlen szakmai és kiadói felelősség a kiadót terheli: a lektor feladata a hibák jelzése, a >
Guardian: Kémprogrammal vették célba szerbeket az ország „eddig dokumentált legnagyobb megfigyelési hullámában”
A Share közlése szerint a célba vettek között voltak a szerb diákmozgalom tagjai is, amely 2024 >
Mikor fogja Szerbia eltávolítani Ratko Mladićot a hatalomból?
Vučić és cinkosai uralmuk idején valódi Ratko Mladić-kultuszt építettek ki, tovább hamisították a múltat, majd a >
Megijedt Vučić az újvidékiek fogadtatásától, és ezért halasztotta el a pénteki újvidéki fellépését?
Az užicei nagygyűlés kudarca után – amelyen még a kormánypárti médiában is inkább a helyiek füttykoncertjét >